Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-07-22 / 29. szám

gyar ipari érdeknek a mezőgazdasági vámvédelem határozottan hátrányára van és mert az osztrák ipar gyilkos versenyéért nem rekompenzálja a magyar ipart a pohibitiv agrár vámvédelem. Ipari és kereskedelmi szenpontból tehát önálló vámterületre volna szükség, holott a magyar mezőgazdaság megtalálja számítását a közös vámterület mellett. Természetes tehát, hogy mikor a magyar ipar és kereskedelem törvényes érdekképviseletei: a kamarák megalakítják a vámpolitikai központot, e szervezetükbe nem veszik be az agrárius érdekképviseleteket. Hiszen ezzel egész létjogától fosztatnék meg az új szervezet, melynek éppen az a célja és rendeltetése, hogy a magyar iparnak és kereskedelemnek érdekeit juttassa érvényre a vámpolitikában, ami egy azzal, hogy az agrárius vámpolitika ellen felveszi a küzdelmet. Már most is előre látható, hogy az 1917-ben záruló mai kereskedelempolitikai korszakot oly éra fogja követni világszerte, amelyet a fogyasztók érdekeinek előtérbe való tolása jellemez majd a termelő érdekek tekintetbevételével szemben. A világszerte mutatkozó drágaság a néptömegeket mind erősebben fogja tömöríteni és felsorakoztatni a védővámos agrárizmus ellen és a fogyasztás e nemzetközi revoluciójából Magyarország sem fog hiányozni. Amikor tehát az új vámpolitikai központnak hivatásául a kereskedelempolitika terén a magyar közgazdasági érdekek szolgálatát jelölik meg, ezzel egyúttal az is meg van mondva, hogy a prohibitiv agrárius vámpolitika ellen fog küzdeni. Ebben a küzdelemben tehát csak kipróbált, hűséges és megbízható harcosokat vonultathat fel és abszurd gondolat volna éppen azért az új szervezetbe másokat, mint ipari és kereskedelmi faktorokat, bevonni. Az Omge urai a maguk kenyér- és husdrágító vámpolitikájukkal a legnagyobb ellenségei a magyar ipar- és kereskedelmi érdekeknek és ezért az új vámpolitikai központban nincsen számukra hely és . az új szervezet megalkotói önérzetük és belátásuk fényes bizonyságát szolgáltatják akkor, amikor a vámpolitikai központot saját erejükből csinálják meg. —i —ó. A YÁROSHÁZiRÓL. § Városi közgyűlés lesz a hó végén vagy a jövő hó első napjaiban, melynek főtárgyaként az 1910. évi zárószámadásokat fogja tárgyalni a képviselőtestület. § A központi választmány f. hó 15-én a polgármester elnöklésével ülésezett, melyen az 1912. évi képviselőválasztási liszta összeállításával foglalkozott. A választmány a jegyzékbe pótlólag felvette Hetessy Dánielt, dr. Sugár Jenőt, dr. Sömjén Józsefet, Dóczi Endrét és Kovács Józsefet. § Czegléd város átirata. Gzegléd város átirattal fordult városunkhoz, melyben felkeri a képviselőiestületet az országgyűléshez intézendő azon feliratának támogatására, hogy az 1886. XXII. t.-c. 13. §-ának azon intézkedése, mely szerint az állami hivatalnokok, törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok, lelkészek és tanítók fizetésük, illetve nyugdíjuk után nem fizetnek községi adót, hatályon kivül helyeztessék, mert ez — az átirat szavai szerint — a törvény előtti egyenlőséget és közteherviselést kimondó 1848. évi törvényekben biztosított alapelvekkel nem egyeztethető össze. § Termokémia telep létesítésére kérnek iparengedélyt és 50 évre kizárólagos konceszsziót Langraf Zsiga pápai és Szóld Manó mezőlaki lakosok. A telep állati dögök kémiai értékesítésével fog foglalkozni s míg egyrészt városunk ipari jelentőségét is emelné, másrészt a dögök eltakarításával közegészségügyünket is szolgálná. § Hirdetmény. A pápai m. kir. földmivesiskolánál az egyik városi alapítványi hely az 1911/12. tanévre megüresedik. Felhívom a pályázni kivánó földmives ifjakat, hogy a földmivesiskola igazgatójánál megtudható feltételeknek megfelelően felszerelt kérvényeiket a polgármesteri hivatalba 1911. évi augusztus hó közepéig adják be. Pápán, 1911. évi julius hó 23-án. Mészáros Károly polgármester. Iskolai értesítők. ii. Állami polgári leányiskola. A Nagy Gabriella igazgató tapasztalt vezetése alatt álló polgári leányiskola s a vele kapcsolatos kézimunka-tanfolyam értesítőjét az év történetének ismertetése nyitja meg. Ebből megemlítjük, hogy az isk. gondnokság itten új tagot nyert dr. Teli Anasztáz gimn. igazgató személyében s hogy az intézet jól sikerült kirándulást rendezett Győrbe. Tantestületi értekezlet az év folyamán 14 volt. A gyakorlati kertészet tanítása idén fokozottabb mértékben folytatódott. A szokott hazafias ünnepélyeken kivül két nagyobb szabású szinielőadásos iskolai ünnepet rendezett az iskola. Az iskola tantestülete 8 rendes, 2 óraadó, 4 hitoktató tagból és 1 zenetanítónőből állott. A felügyeletet Papp Sándor tanfelügyelő és Győry Vilmos iskolalátogató gyakorolták. Az állami tanterv s a használt tankönyvek közlése után a növendékek névsora következik. Az I. osztálynak 65 rendes és 20 magántanulója, a II-ban 36 rendes és 8 magántanuló, a III-ban 30 rendes és 5 megántanuló, a IV-ben 32 rendes és 1 magántanuló volt. Kézimunkatanfolyam I. évfolyamára 13-an, a II. évfolyamra 3-an jártak. A jövő iskolai évre nézve fontos változást tudat az értesítő a tanítási idő dolgában. A változás abban áll, hogy a tanítás — kisérletképen — egyfolytában déli 1 óráig fog folyni. A tantestületet e változtatásra különösen az indította, hogy a város egyes részei igen távol esnek az iskolától s főkép délben alig marad a messzebb lakó növendékeknek idejük az ebédre s kis pihenésre, máris vissza kell indulniok. Á rendtartási szabályzat közlése után statisztikai adatok következnek. Ezekből kiemeljük a következőket. Összesen beiratkozott a polgáriba 196 tanuló, közülök 85 pápai, 111 vidéki. Vallásra volt r. kath. 52, ref. 25, ev. 22, izr. 97, anyanyelvre 193 magyar, 3 német. Levizsgázott az I. osztályban 57, a II-ban 36, a a III-ban 26, a IV-ben 31 rendes növendék. Közülök kitűnő általános osztályzatot nyert 21, jelest 53, jót 56, elégségest 9, elégtelent 11 növendék = 7'3°/

0, ami a tavalyi 5*9 %-hoz képest lényegtelen emelkedést mutat s valóban szép eredménynek mondható. III. Az izr. hitközség iskolái. Schor Ármin, az izr polgári fiúiskola igazgatója ismét egy értékes értekezést irt a vezetese alatt álló intézet értesítőjébe. A hét osztályos teljes polgári fiúiskoláról beszél, melyre ő mint mondja, „csak lelki szemeivel lát, de amelyre lábát aligha teheti". Szívből kívánjuk a fiatalos lelkű és hevületü igazgatónak, hogy a teljes polgári iskola, melynek szervezetére, tantervére jelen munkájában is annyi figyelemre méltó megjegyzést tesz, ne csak fantóm maradIgy volt ez napokig, nagymamuoi, és Gyurka azt mondta, hogy nem is megyünk tovább, mert itt jó a koszt és ez a fő. Ugy határoztuk, hogy itt végezzük be a hat hetet s innen már osak haza felé megyünk. De tegnap történt valami és minden megváltozott. Tegnap rosszul lettem és azt határoztuk, hogy ágyban maradok. Gyurka a térdére ütött s azt mondta, hogy ez aztán a kedves dolog ! Én is azt hittem, mert vannak esetek, nagyma. muoi, mikor férj és feleség nézetei megegyezők. Ugy éreztem, hogy az ilyen betegség nem rendes betegség, hanem egészen más. Most már nem tesznek a mellemre faggyus ruhát, a lábamra savanyu tésztát és nem kapok minden órában herbateát, meg kanalas orvosságot, mint a múltban. Csipkék, rózsaszinü máslik között fekszem, ernyős lámpa világít rám és Gyurka mellettem ül. Simogatja a kezemet és dallamos hangon olvassa Farkas Imre verseit. De aztán Gyurka megmagyarázta, hogy a betegség nem az asszonyanak, hanem a férjnek kedves. NineB abban másli, se vers, osak békesség. Arra jó, hogy végre a férj is kinyújtózkodhasson. Rúgjon egyet-kettőt s azt a sok unalmat, amit ezek az alkonyok, villózások, babérillatok és fittykefék beleszorítottak, végre szélnek eressze, ő bizony összeszed egy jó kis kompániát, keres egy kedves kis osteriát és csap egy enni való kis görbe napot. És képzeld, nagymamuoi, elment ! Elment ! és ott hagyott. Betegen, a sir szélén, utolsó óráimban, idegen földön, egyes-egyedül. Aztán nem éjfélig, ahogy ezt nagyapuoi is megtette veled egyszer, követválasztáskor, hanem hajnali négy óráig. Négy óra és tizenkét perc mult, mikor végre léptek és beszéd zaja hatott el remegő füleimig. A szomszéd szoba kinyílt s a falon át jöttek a hangok. Az idegen hangja és a Gyurkáé. Rögtön megismertem, mert hiszen az imádott lény hangja a sziv legmélyebb húrjait érinti, pedig most egészen másforma volt. Néha nagyon erős, aztán olyan csuklós. Az idegen most is rendesen beszélt, oaak csöndesebben. — Elvétetted az ajtót, öreg. Én a másik szobába megyek — mondta Gyurka. — Itt maradsz ! — Mikor amott a menyecském van. — Éppen azért. Állat vagy . . . — Állat . . . Vadállat . . . Hej, szeretik azt a menyecskék . . . Régen tudom . . . Eressz a menyecskémhez . . . — De odaát ninoe menyecske. Érted-e már? Gyermek az, aki tegnap még a nagyanyja ölében aludt . . . Almában egy kék szemű játéklovagot kapott . . . Csak addig az övé, amig fel nem ébresztik . . . — Én... Azért is föl . . . fölébresztem. — Itt maradsz ! S miután erre egy olyan tompa zuhanás hallatszott, mint mikor valami puha szőnyegre vagy divánra ledobnak egy nagy, tömött zsákot, az idegen hangja újra megcsendült: — Megtiltom, hogy megrabold az álmait ! Erre ajtócsattanás, kétszeri kulcsfordítás, aztán csend. Én kiugrottam az ágyból, nagymamuoi, és szent fogadásom, hogy én őtet semminemű nyavalyájában el nem hagyom, emberfölötti erőt adott. De aztán nem tudtam mit csinálni és csak vacogtam. Később léptek indultak el a folyosón, valaki lement a terraszról, a léposőkről, ki a kertbe. Mire az ablakból lenéztem, sötét alak ült a fehér márványpadon, a magnóliád enyhet adó árnyában. Babrált valamivel, aztán kigyúlt egy kis tüzrózsa, fénye áthasította a zord éjszakát. Egyenesen rám világított. Az idegen ült és szivarozott. A magányos bolyongó, az elhagyott, akinek semmije sincs ezen a világon. Még felesége sincs, osak szivarja. Senkije, csak szivarja. Nem tudom, nagymamuoi, hogy igazán lehet-e, szoktak-e, szabad-e azon sirni, hogy valakinek nincs semmije, csak egy árva szivarja, de én megtettem. Ugy éreztem, mintha valami nagyon vastagot és forrót nyeltem volna. Megszorult a torkomban, a fülem zúgott tőle s benn a fejemben megindult valami sróf, hogy a kÖnyeimet kipréselje. Sirtam, nagymamuci. Ahogy a kÖnyem folyt, úgy jutott eszembe minden egymásután. A sótartó, a pohár, a szalvéta és a kulos, Főként a kulos, mely kétszer megfordult a zárban s nem nyitja ki az ajtót. Miért volt ez nekem mind olyan jó ? Attól pedig, nagymamuoi, hogy ez a sok minden így összegyűlt, hogy ezek a tárgyak így megjelentek lelki szemeim előtt, én olyan gazdagnak éreztem magamat. De olyan nagyon gazdagnak, aki belemarkol a kincseibe és két kézzel szórja azoknak, akiknek nincsen. Nagymamuci, édes nagymamuoi, ha akkor fölnyujtotta volna hozzám a kalapját az a szegény ember, aki odalenn van és amije sinos, én a kalapjába teszem neki az egész világot . . .