Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-06-24 / 25. szám

kedés nem leszen oly megbotránkoztató, mint manapság. A reform még egy szentenciát is ad, bár hallgatólag. Intézkedésével kritikát nyújt az érett­ségiről. A katonai kiképzés semmivel sem fog csökkenni, tisztjeinktől ezután is annyit követel, mint eddig s még sem kell az érettségi. Tartalékos tisztjeink ezután is épen olyan intelligens elemei lesznek a had­seregnek, mint eddig — érettségivel. Ez súlyos kritikája az érettséginek, — amennyiben kimondja feleslegességét. S talán épen most, mikor e reform tárgyalás alá kerül s épen most, mikor még élénk emlékezetünkben van Beöthy Zsolt beszéde a tanáregyesület legutóbbi gyűlésén, melyben az érettségiről mondott szintén súlyos kritikát, szükséges, hogy kétszeres erővel keljünk ki ezen közép­kori tortúra ellen. A diák nyolc esztendeig görnyed a padokban s megfelel jól-rosszul a követel­ményeknek s átmegy a nyolcadikon is, de ez nem elég! A tanár, aki a diákja szellemi képes­ségeit leghivatottabb s csupán egyedül hivatott mérlegelni, alig számít valamit, hanem szörnyű komolysággal rögtönöznek egy itélöszéket, zöld asztal köré ülnek még egyszer utoljára s elnököl egy isme­retlen s a diákokat nem ismerő, egy ször­nyen tudományos hivatalos kiküldött, aki oly kiváló pszichológus, hogy egyszeri látásra és hallásra Ítéletet tud mondani a diákról. A tanuló, ha még tudna is, el­felejti, amit tudott, mert ez az egy félóra oly messzemenő következményeket involvál, így nem csoda, hogy megremeg a kérdés­től, vagy bizonyos fagyos fásultság fogja el s — nem felel meg. A diák nincs eléggé szokva a nyil­vános szerepléshez s az a félóra, melyben nyilvánosság előtt felel, nem elégséges, hogy elviselje a gyávaságából, bátortalan­ságából eredő esetleges szomorú konklú­ziókat. Ha az érettségit felette fontosnak tart­partra s a cigalei hegyoldal reggeli árnyékában nyugszik, meg-megigazítja az apja kiteregetett nedves hálóit, ennyi az egész. Azután ismét ott álldogál örökös semmittevésben s melegszinü bár­sonyos aroa úgy hajol a ház falára : akár egy szépséges, magányos rózsa. Világos, átlátszó szemei felett alig rebbennek meg a nagy sötét pillák s álmos tekintete elrévedez a tengeren. A tenger csupa kékség, ezüst és ragyogás Gyémántszikrák kelnek a vizén, a hullámok lassan hintázva, hajlongva simulnak a partig, néha hirtelen csobbanással fölszökken a hab a fekete sziklára, aztán édesen, puhán hull vissza a napsugaras viz s lenn játszik, csillan a sima nedves kavicsok felett. A leány nem nézi a tengert, nem néz sem­mit, csak belebámul a levegőbe, a melegbe, a messzeségbe. Sohasem hagyta volt még el e szigetet s úgy tartozik ide, mint akár az olaj ­fák, a rozmaringok, a fenyők, a forróságtól szikkadt parti fü s a napsugarak szőke szeretői : a hangos sxöcskék, az énekes „cigalék". Vasárnap délelőttönként az egész környék ott megy a félkörben kanyaruló cigalei úton. Fenhangon imádkozva mennek Madonna Annun­ziatához. Az asszonyoknak sokszor ki van a sze­mük sirva, — a lányoké is, mind egyiknek van valakije künn a tengeren : kinek az apja, kinek ják, szoktassák a diákokat a folytonos nyil­vánossághoz s a szigorúan hivatalos biztos úrnak befolyását meg kell szüntetni! Egy ismeretlen ember nem lehet jobb birója a diáknak, mint tanára, kivel egész eszten­dőn át, esetleg éveken keresztül együtt volt! Az érettségi legyen minden ünnepé­lyességtől és póztól mentes, egyszerű vizsga s ne a vizsgái felelet, hanem a tanárnak egész évi impressziója alapján alakult Íté­let döntse el, vájjon az ifjú érett-e a főisko­lákra, illetve az életre vagy sem! A véderőreformtól csak egy lépés s az érettségi — a múlté. Nem lehetne ezt a lépést egyszerre megtenni ? — ö —ö. Széljegyzetek a szervezeti szabályzathoz. az ura, kinek a mátkája. Csak Catina megy hallgatva közöttük. Fönn a napfényben áll Mária kápolnája 8 lenn a tépet szirteknél zúg a tenger. Nem az a kék selymes viz, nem az gyémántos mosolygás ez már, mint a oigalei öbölben; nagy, hatalmas hullámok jönnek szilaj rohanással s robogva, dörögve csapódnak a sziklafalhoz. Tajtékos fehér hab verődik föl a sötét szirtekre s ezer szikrázó gyöngycseppet szór a magasra föl a levegő, föl egészen a Catina hamvas arcáig. És erős, hatal­mas levegő száll velők ós csodálatos hang; a nagy szabad, nyilt tenger levegője, a végtelen tenger fölséges hangja . . . Erre már járnak a nagy hajók, az óriás vitorlájuak. Erre ment el egy valamikor régen ! Akkor az egyszer kigyul­ladt a Catina álmos szeme, valami végtelen nagy sóvárgástól. Száguldott a hullám, csapkodott a viz, kitárt szárnyú boldog sirályok keringtek a hosszú barázda fölött a hajó nyomában és a hajó csak ment-ment, amig végre elveszett a láthatáron. Két hete mult akkor, hogy az „Estrella" kikötött Lussinnál, nagy bóra dühöngött, a gépen valami baj esett, azt kellett kijavítani. Az „Estrella" addig horgonyzott a hajógyár előtt, és a legénysége végigjárta, táncolta Lussin minden osteriáját. Egy közülök aokat kijárt ésszerüleg neki kell lennie. Nem azt mondom ezzel, hogy szerzett jogot elvegyünk. Legyen a szabályrendelethez átmeneti intézkedés csatolva, hogy addig míg a jelenlegi tanácsos aktív, meg­marad polgármester-helyettesi rangja, nyuga­lomba vonulta után azonban a helyettességnek az arra egyedül illetékes főjegyzőre kell szál­lania. * A szervezeti szabályzat állásokat is szervez. Adóügyi jegyzői állást, számtisztit és három ir­nokit, összesen ötöt. Ez öt közül azonban egyik sem jogászembernek van szánva. Helyte­len. így nincs gondoskodva a szukreszcenciá­ról, melynek máris hiányát érezzük. Egyik állás helyett tehát feltétlenül közigazgatási második jegyzőt kívánunk. Majdnem ugyanannyi pénzből kikerül ez is, mint az Írnoki állás. Aki ezt be­tölti, az idővel előrukkolhat jegyzőnek, főjegyző­nek. Az irnok csak írnok marad s ha egyszerre kidől több főtisztviselő, négy osztályt végzett Írnokot nem állíthatunk be helyükbe. Cigaléba is . . . Szép, deli legény volt. Fekete szeme ragyogott, piros szája nevetett, úgy, hogy a fehér fogai vilogtak s Catinának is nevetni kellett vele, valahányszor ránézett. Nevetni, de még dalolni és ujjongani is szeretett volna. Vala­hányszor Tonio napról-napra kijött, Catina már messziről felismerte hangját. Hogy tudott az dalolni ! S mennyi szépet tudott mesélni a tengeri utasokról meg Velencéről, az ő hazájáról. És beszélt mást is, bolondos, édes dolgokat, hogy ő nem megy el egyedül, de elviszi magával az ő kis Catináját. — Ugy mondta „kis Catina". Bizony akkor még az is volt, alig volt 14 éves. Aztán a két hét csak elröpült, a gőzhajó gépje elkészült és Tonio eljött búcsúzni. Catina elkísérte egész a veloponi partig. Esteledett már. Mély árnyékban feküdt az út, halvány volt a tenger s a Tonio csónakja lassan himbált rajta. Lu88inból átlátszott az „Estrella" fehér vitorlá­jával a nagy fekete kürtjével. — Látod — mondta Tonio — az ott a mi hajónk, ha holnap délelőtt kimégysz Madonna Annunziatához, megláthatod, arra megyünk el. É8 most Isten veled, Catinám! — S . Tonio egyszerre lehajolt hozzá, két karjával átölelte és összecsókolta rózsaszinü arcát, barna haját, világos szemeit. — Eljövök én érted, Catinám. Catina kedves! — kiáltotta s ezután beugrott a Az emberiség többsége hajlandó a szerve­zeti szabályzatot egész egyszerűen fizetésrende­zési javaslatnak felfogni. Pedig ez tévedés. Igaz, a szervezeti szabályzat a fizetések tábláját is magában foglalja, de ez a táblázat tulajdonké­pen már adva van az ide vonatkozó miniszteri rendelet által s ami kevés eltérés van ettől, azt bizonyos méltányossági szempontok okolják meg. Ezeket a fizetéseket azoknak a városok­nak, amelyek az államsegélyre igényt tartanak, (s melyik nem tart igényt) meg kell adniok, mert különben elesnek a segélytől. így hát kénytelen-kelletlen bele kell nyugodni minden­kinek, hogy végre a város tisztviselőinek is annyi lesz a fizetésük, amennyit a hasonló minőségű megyei „urak" már régen élveznek. * A fizetésrendezésnél sokkal lényegesebb része a szabályrendelet-tervezetnek a tisztviselői mun­kakörökről szóló fejezet. S itt vártuk volna, hogy a javaslat egy mai viszás helyzeten segít. Ma a polgármester helyettese a tanácsos, az a taná­csos, aki az árvaszéki ügyeket intézi s nem kurrens a legfontosabb közigazgatási ügyekben. Máshol ez máskép van. Helyettes nem lehet más, csak aki ép úgy ismeri az ügyeket, mint az, akit helyettesít. A polgármesterrel szemben ez a főjegyző, polgármester helyettesnek tehát A rendőrlegénység száma 28 lesz, vezető­jét rendőr/okapitánynak hívják. A név ellen nincs kifogásunk, de ha van /ó'kapitány, hol marad az aZkapitány ? A fogalmazó nem az, az aZkapitány­nak névleg is, tényleg is meg kell lennie. Meg kell lennie egy ugyancsak jogvégzett, katona­viselt egyén személyében, aki a rendőrcsapatnak vezetője, egyenruhás vezetője legyen. Az a fogal­mazó, aki a bejelentő hivatalt vezeti, nem kvad­rál ide. Ide — ismételjük — jogászember kell, aki a nálunk talán kissé elhanyagolt községi bíróság ügyét is kezébe vehetné. * Nem csekély jelentőségű pontja a szabály­zatnak az, melyben, az ügyészeket és orvosokat kivéve, a város minden tisztviselőjét és alkal­mazottját mindennéven nevezendő fizetéses ma­gán munkától eltiltja. A tisztviselői függetlenség és pártatlanság szempontjából már régen szük­ség lett volna ez intézkedésre. Eddig azonban e téren csak annyira jutottunk, hogy konkrét panaszos eset folyamányakép megállapították a maximális tarifát, mely mellett ily magánmun­kák végezhetők. Magyarán mondva a város patentot adott a zugirászatnak egy szelídebb fajára. Most ez majd megszűnik. Bizonyos blan­kettaszerü beadványokat a közönség kényelme

Next

/
Thumbnails
Contents