Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-06-24 / 25. szám

kedés nem leszen oly megbotránkoztató, mint manapság. A reform még egy szentenciát is ad, bár hallgatólag. Intézkedésével kritikát nyújt az érettségiről. A katonai kiképzés semmivel sem fog csökkenni, tisztjeinktől ezután is annyit követel, mint eddig s még sem kell az érettségi. Tartalékos tisztjeink ezután is épen olyan intelligens elemei lesznek a hadseregnek, mint eddig — érettségivel. Ez súlyos kritikája az érettséginek, — amennyiben kimondja feleslegességét. S talán épen most, mikor e reform tárgyalás alá kerül s épen most, mikor még élénk emlékezetünkben van Beöthy Zsolt beszéde a tanáregyesület legutóbbi gyűlésén, melyben az érettségiről mondott szintén súlyos kritikát, szükséges, hogy kétszeres erővel keljünk ki ezen középkori tortúra ellen. A diák nyolc esztendeig görnyed a padokban s megfelel jól-rosszul a követelményeknek s átmegy a nyolcadikon is, de ez nem elég! A tanár, aki a diákja szellemi képességeit leghivatottabb s csupán egyedül hivatott mérlegelni, alig számít valamit, hanem szörnyű komolysággal rögtönöznek egy itélöszéket, zöld asztal köré ülnek még egyszer utoljára s elnököl egy ismeretlen s a diákokat nem ismerő, egy szörnyen tudományos hivatalos kiküldött, aki oly kiváló pszichológus, hogy egyszeri látásra és hallásra Ítéletet tud mondani a diákról. A tanuló, ha még tudna is, elfelejti, amit tudott, mert ez az egy félóra oly messzemenő következményeket involvál, így nem csoda, hogy megremeg a kérdéstől, vagy bizonyos fagyos fásultság fogja el s — nem felel meg. A diák nincs eléggé szokva a nyilvános szerepléshez s az a félóra, melyben nyilvánosság előtt felel, nem elégséges, hogy elviselje a gyávaságából, bátortalanságából eredő esetleges szomorú konklúziókat. Ha az érettségit felette fontosnak tartpartra s a cigalei hegyoldal reggeli árnyékában nyugszik, meg-megigazítja az apja kiteregetett nedves hálóit, ennyi az egész. Azután ismét ott álldogál örökös semmittevésben s melegszinü bársonyos aroa úgy hajol a ház falára : akár egy szépséges, magányos rózsa. Világos, átlátszó szemei felett alig rebbennek meg a nagy sötét pillák s álmos tekintete elrévedez a tengeren. A tenger csupa kékség, ezüst és ragyogás Gyémántszikrák kelnek a vizén, a hullámok lassan hintázva, hajlongva simulnak a partig, néha hirtelen csobbanással fölszökken a hab a fekete sziklára, aztán édesen, puhán hull vissza a napsugaras viz s lenn játszik, csillan a sima nedves kavicsok felett. A leány nem nézi a tengert, nem néz semmit, csak belebámul a levegőbe, a melegbe, a messzeségbe. Sohasem hagyta volt még el e szigetet s úgy tartozik ide, mint akár az olaj fák, a rozmaringok, a fenyők, a forróságtól szikkadt parti fü s a napsugarak szőke szeretői : a hangos sxöcskék, az énekes „cigalék". Vasárnap délelőttönként az egész környék ott megy a félkörben kanyaruló cigalei úton. Fenhangon imádkozva mennek Madonna Annunziatához. Az asszonyoknak sokszor ki van a szemük sirva, — a lányoké is, mind egyiknek van valakije künn a tengeren : kinek az apja, kinek ják, szoktassák a diákokat a folytonos nyilvánossághoz s a szigorúan hivatalos biztos úrnak befolyását meg kell szüntetni! Egy ismeretlen ember nem lehet jobb birója a diáknak, mint tanára, kivel egész esztendőn át, esetleg éveken keresztül együtt volt! Az érettségi legyen minden ünnepélyességtől és póztól mentes, egyszerű vizsga s ne a vizsgái felelet, hanem a tanárnak egész évi impressziója alapján alakult Ítélet döntse el, vájjon az ifjú érett-e a főiskolákra, illetve az életre vagy sem! A véderőreformtól csak egy lépés s az érettségi — a múlté. Nem lehetne ezt a lépést egyszerre megtenni ? — ö —ö. Széljegyzetek a szervezeti szabályzathoz. az ura, kinek a mátkája. Csak Catina megy hallgatva közöttük. Fönn a napfényben áll Mária kápolnája 8 lenn a tépet szirteknél zúg a tenger. Nem az a kék selymes viz, nem az gyémántos mosolygás ez már, mint a oigalei öbölben; nagy, hatalmas hullámok jönnek szilaj rohanással s robogva, dörögve csapódnak a sziklafalhoz. Tajtékos fehér hab verődik föl a sötét szirtekre s ezer szikrázó gyöngycseppet szór a magasra föl a levegő, föl egészen a Catina hamvas arcáig. És erős, hatalmas levegő száll velők ós csodálatos hang; a nagy szabad, nyilt tenger levegője, a végtelen tenger fölséges hangja . . . Erre már járnak a nagy hajók, az óriás vitorlájuak. Erre ment el egy valamikor régen ! Akkor az egyszer kigyulladt a Catina álmos szeme, valami végtelen nagy sóvárgástól. Száguldott a hullám, csapkodott a viz, kitárt szárnyú boldog sirályok keringtek a hosszú barázda fölött a hajó nyomában és a hajó csak ment-ment, amig végre elveszett a láthatáron. Két hete mult akkor, hogy az „Estrella" kikötött Lussinnál, nagy bóra dühöngött, a gépen valami baj esett, azt kellett kijavítani. Az „Estrella" addig horgonyzott a hajógyár előtt, és a legénysége végigjárta, táncolta Lussin minden osteriáját. Egy közülök aokat kijárt ésszerüleg neki kell lennie. Nem azt mondom ezzel, hogy szerzett jogot elvegyünk. Legyen a szabályrendelethez átmeneti intézkedés csatolva, hogy addig míg a jelenlegi tanácsos aktív, megmarad polgármester-helyettesi rangja, nyugalomba vonulta után azonban a helyettességnek az arra egyedül illetékes főjegyzőre kell szállania. * A szervezeti szabályzat állásokat is szervez. Adóügyi jegyzői állást, számtisztit és három irnokit, összesen ötöt. Ez öt közül azonban egyik sem jogászembernek van szánva. Helytelen. így nincs gondoskodva a szukreszcenciáról, melynek máris hiányát érezzük. Egyik állás helyett tehát feltétlenül közigazgatási második jegyzőt kívánunk. Majdnem ugyanannyi pénzből kikerül ez is, mint az Írnoki állás. Aki ezt betölti, az idővel előrukkolhat jegyzőnek, főjegyzőnek. Az irnok csak írnok marad s ha egyszerre kidől több főtisztviselő, négy osztályt végzett Írnokot nem állíthatunk be helyükbe. Cigaléba is . . . Szép, deli legény volt. Fekete szeme ragyogott, piros szája nevetett, úgy, hogy a fehér fogai vilogtak s Catinának is nevetni kellett vele, valahányszor ránézett. Nevetni, de még dalolni és ujjongani is szeretett volna. Valahányszor Tonio napról-napra kijött, Catina már messziről felismerte hangját. Hogy tudott az dalolni ! S mennyi szépet tudott mesélni a tengeri utasokról meg Velencéről, az ő hazájáról. És beszélt mást is, bolondos, édes dolgokat, hogy ő nem megy el egyedül, de elviszi magával az ő kis Catináját. — Ugy mondta „kis Catina". Bizony akkor még az is volt, alig volt 14 éves. Aztán a két hét csak elröpült, a gőzhajó gépje elkészült és Tonio eljött búcsúzni. Catina elkísérte egész a veloponi partig. Esteledett már. Mély árnyékban feküdt az út, halvány volt a tenger s a Tonio csónakja lassan himbált rajta. Lu88inból átlátszott az „Estrella" fehér vitorlájával a nagy fekete kürtjével. — Látod — mondta Tonio — az ott a mi hajónk, ha holnap délelőtt kimégysz Madonna Annunziatához, megláthatod, arra megyünk el. É8 most Isten veled, Catinám! — S . Tonio egyszerre lehajolt hozzá, két karjával átölelte és összecsókolta rózsaszinü arcát, barna haját, világos szemeit. — Eljövök én érted, Catinám. Catina kedves! — kiáltotta s ezután beugrott a Az emberiség többsége hajlandó a szervezeti szabályzatot egész egyszerűen fizetésrendezési javaslatnak felfogni. Pedig ez tévedés. Igaz, a szervezeti szabályzat a fizetések tábláját is magában foglalja, de ez a táblázat tulajdonképen már adva van az ide vonatkozó miniszteri rendelet által s ami kevés eltérés van ettől, azt bizonyos méltányossági szempontok okolják meg. Ezeket a fizetéseket azoknak a városoknak, amelyek az államsegélyre igényt tartanak, (s melyik nem tart igényt) meg kell adniok, mert különben elesnek a segélytől. így hát kénytelen-kelletlen bele kell nyugodni mindenkinek, hogy végre a város tisztviselőinek is annyi lesz a fizetésük, amennyit a hasonló minőségű megyei „urak" már régen élveznek. * A fizetésrendezésnél sokkal lényegesebb része a szabályrendelet-tervezetnek a tisztviselői munkakörökről szóló fejezet. S itt vártuk volna, hogy a javaslat egy mai viszás helyzeten segít. Ma a polgármester helyettese a tanácsos, az a tanácsos, aki az árvaszéki ügyeket intézi s nem kurrens a legfontosabb közigazgatási ügyekben. Máshol ez máskép van. Helyettes nem lehet más, csak aki ép úgy ismeri az ügyeket, mint az, akit helyettesít. A polgármesterrel szemben ez a főjegyző, polgármester helyettesnek tehát A rendőrlegénység száma 28 lesz, vezetőjét rendőr/okapitánynak hívják. A név ellen nincs kifogásunk, de ha van /ó'kapitány, hol marad az aZkapitány ? A fogalmazó nem az, az aZkapitánynak névleg is, tényleg is meg kell lennie. Meg kell lennie egy ugyancsak jogvégzett, katonaviselt egyén személyében, aki a rendőrcsapatnak vezetője, egyenruhás vezetője legyen. Az a fogalmazó, aki a bejelentő hivatalt vezeti, nem kvadrál ide. Ide — ismételjük — jogászember kell, aki a nálunk talán kissé elhanyagolt községi bíróság ügyét is kezébe vehetné. * Nem csekély jelentőségű pontja a szabályzatnak az, melyben, az ügyészeket és orvosokat kivéve, a város minden tisztviselőjét és alkalmazottját mindennéven nevezendő fizetéses magán munkától eltiltja. A tisztviselői függetlenség és pártatlanság szempontjából már régen szükség lett volna ez intézkedésre. Eddig azonban e téren csak annyira jutottunk, hogy konkrét panaszos eset folyamányakép megállapították a maximális tarifát, mely mellett ily magánmunkák végezhetők. Magyarán mondva a város patentot adott a zugirászatnak egy szelídebb fajára. Most ez majd megszűnik. Bizonyos blankettaszerü beadványokat a közönség kényelme