Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-06-17 / 24. szám

Az adóhivatalnál a számtisztek számát — a pénzügyigazgatóság többszörös sürgetésének is megfelelöleg — szaporítja a szabályzat. Emeli 4-el a rendörlegénység számát is, mely így — rendörörmestert és negyedmestereket is beleértve — 28 tagból fog állani. A kezelö-személyzetröl szóló részben fontos az a pont, mely öt írnoki állást rendszeresít az eddigi kettő helyett. Táblázatos kimutatásban közli a szabályzat a tisztviselő, segéd- és kezelőszemélyzet fizetésrendezésének tervezetét, mely nagyjában a városok állami segélyezéséről szóló törvénynek felel meg. E tervezet szerint a polgármester a VII., kapitány, tanácsos, főjegyző, mérnök, főszámvevő a VIII., főügyész, főorvos, föszámvevö-pénztárnok, jegyző, adóhivatali főnök, számvevő, ellenőr a JX., orvos, állatorvos, iktató, kiadó, irattáinok, számtisztek, rendörfogalmazó, városi gazda a X., rendörbiztos, Írnokok, végrehajtó a XI. fizetési osztályba kerül. A rendőrőrmester 1200, rendörtizedesek 1000, rendőrök 600 K kezdő fizetéssel alkalmaztatnak. Minden fizetési osztályban 3 fokozat van, melyekbe 5 (némelyiknél 4) év alatt történik előlépés. A szervezeti szabályzat utolsó fejezete a képviselőtestület tanácskozási ügyrendjét foglalja magában. Aratás előtt. Mintha hosszú évek keservei után csakugyan kárpótolni akarna bennünket az Ur, mindenütt, amerre szemeinkkel ellátunk az istenáldotta magyar Kanaánban : bő istenáldásra terít asztalt az idei termés. Hizott kalászok ringanak földjeinken. A kalászok meghajtott fejeit nap-nap mellett jótékony rövid nyári eső mosogatja. Nincs hőütés, nincs rozsda, nincs jégverés, nincs aszály. Jó esztendőt adott az Isten. A tömegeknek világszerte tapasztalható nélkülözése, a sok szociális nyomorúság mind a legutóbbi esztendők silány terméséből vették eredetüket. Legfőképpen pedig Magyarországon a kenyér drágasága teremtette a legnagyobb zavarokat a társadalomban. Az idei gazdag termés, bár nem szünteti meg egyszerre a szegénységet, bár nem törli le örökre Magyarország homlokáról a nyomor veritékcsöppjeit, mégis hatalmasan, erőteljesen fölsegíti az elesetteket és gondolkodóbbá teszi a kormányzó, vezető elemeket. Ilyenkor aratás előtt, akár jók, akár kedvezőtlenek a kilátások, mindig visszatér az a régi gondolat, hogy Magyarország egyoldalú gazdasági tagoltságával és berendezésével valóságos rabszolgája az éghajlatnak. A természeti szeszélyektől való ez az abszolút függés bizonytalanná teszi ezen a földön nemcsak a megélhetést, hanem akulturát, sőt a közélet rendjét is. A huszadik században meg kellene valahára érteni, hogy mit jelent az, midőn egy ország majdnem teljesen és kizárólagosan az őstermelésre van utalva. Mi még mindig primitív, kicsinyes és kezdetleges indusztriát fejtünk ki a föld művelésében. A közgazdasági civilizációtól még mindig mérföldekre járunk. Nálunk még mindig gyermekcipőben járnak a magasabb fejlettségű gazdasági funkciók s ennek a következéseképen az összes politikai, társadalmi, művészeti és kulturális életnyilvánulások is. Magyarország sorsa még mindig ettől az ingadozó 20 millió métermázsa búzától függ s aszerint, amint az inga nyelve a plusz felé hajlik el, a jólét és megelégedettség, ellenben a minusz irányában nyomor és szenvedés ütnek tanyát déltől-északig és kelettől-nyugatig a magyar földön. Egy erős és nagystílű gazdasági politikára van szükség, mert így tovább vezetni egy ország sorsát bün és könnyelműség volna. Ma még megelégedéssel vesszük tudomásul a 60 milliós búzatermést, de mi lesz jövőre, két év múlva és aztán, ha megharagusznak ránk a borús egek istenei és elpusztítják a vetéseinket? A kenyeret ennek az országnak ne csak a föld adja, hanem a dolgozó milliók termékeny kulturmunkája is! Péter és Pál napja után megkezdődik a nagy munka az ország kenyérmezőin. Hasadó hajnal fakadáskor már megcsendülnek a rendvágó kaszák. Napestig csurogni fog ott a verejték. S ennek a nagyszerű napi dologtevésnek végén, mikor pihenőre térnek majd a rogyásig fáradt aratók, fölhangzik az őszinte imádság a szabad ég alatt, a mezőkön: A mindennapi kenyerünket add meg ; Uram, nekünk . . . Vármegyei közgyűlés. — 1911 junius 12. — Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én Hunkár Dénes főispán elnöklésével közgyűlést tartott. A gyűlés tárgysorára ki volt tűzve a városunk képviselőtestületének a ref. templom és az új szinház ügyében hozott határozata s az e tárgyban benyújtott fellebbezés. A közgyűlés a határozatot nagy lelkesedéssel majdnem egyhangúlag jóváhagyta s a beadott fellebbezést, mint alaptalant, elutasította. Alispáni jelentés. A közgyűlést, melyen több mint 150 megyebizottsági tag vett részt, a főispán pont 1/

2l0-kor nyitotta meg. Miulán jelentést tett arról, hogy a közgyűlést megelőzőleg számonkérőszék tartatott, az alispáni jelentés tárgyalására került sor. A jelentéssel kapcsolatban Mohácsy Lajos szólalt fel, aki kijelentette, hogy teljes elismeréssel van az alispán működése iránt s csupán jelentése egy pontjára tesz megjegyzést. A bírságolások összege a lefolyt 1910. évben a megye területén 46.C33 K-t tett ki. Ez összeget m ás megyékhez képest túlságosnak tartja, feltün ik neki az is, hogy a járási bírságok átlag 12—15 koronásak, míg a városiak 6 K átlagot mutatnak. Koller Sándor alispán kijelenti, hogy a bírói függetlenség elvénél fogva a szolgabirák eljárásába bele nem avatkozik. A bírságok zömét élelmiszerharnisítás miatt rótták ki, e téren pedig szükséges a szigorúság. Barthalos István kéri Mohácsyt, hogy mint a közerkölcsiség őre hasson oda, hogy a járások területén minél kevesebb rendellenesség legyen. A jelentéshez szólva az új vasutak segélyezésének és a munkás házak építésének ügyét ajánlja az alispán figyelmébe. Dr. Hoffner Sándor a vármegyei telefon kiépítését sürgeti, mely a közigazgatás egyszerűsítésének, a közbiztonságnak és közegészségügynek egyaránt fontos érdeke. Az alispán kijelenti, hogy a kérdést folyton ébren tartja, de ma a vármegyei telefont csak méregdrágán lehetne megvalósítani. Mohácsy Lajos nincs megelégedve az alispán válaszával, s idéz egy 1902-iki belügyminiszteri rendeletet, mely a főszolga bíráknak a bírságolás enyhe kezelését ajánlja. Az alispán erre válaszolva egy újabb, 1909-iki rendeletet idéz, mely a régebbi -hasonpos, nyomorék ^krajcárt talált a bugyelláris ában. Nevetve kitette maga elé. — Ez lesz a kibicem. És mivel az egyik oldalán olyan szánalmasan domború, Dombori lesz a neve. Igyál, öreg kibic! É8 belecsöppentett a nyomorék krajcár öblébe egy csepp bort. Játszani kezdtek és amikor Pista Domborít is betolta a kasszába, feltétlenül nyert. Persze kiosinyben ment az egész és így Pista minden szerencséje mellett is osak hat forintot nyert, de ekkor már ez is jelentős összeg volt. Pista ettől fogva minden este elment a vendéglőbe. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert nagyon belemelegedett a három ember társaságába. A második estén is nyert és már kezdte becsülni Domborít. Utóbb már annyira jó barátok lettek a nyomorék krajoáral, hogy semmi esetre sem mulasztotta volna el belecsöppentem egy csepp bort. Dombori pedig hűségesen beszállította a kasszákat a gazdájának. A többi három ember lassankint meggyülölte Domborít. De azért mégis nagyon várták minden este, ami természetes is, mert mindenki erősen várja ait, akit gyűlöl. Szerettek volna kegyetlen revánsot venni rajta, de makacsúl nem sikerült. Dombori úgy nyert, ahogyan akart. Pista most már elkényeztette Domborít. Mert ha nem tolta be a kasszába : veszített. Ha azonban betolta : feltétlenül nyert. Pista a bugyellárisa egyik rekeszébe selyempapirt tett. Itt lakott Dombori. Az öreg gavallér azután, amikor éjfél után 1 órakor hazament, sokáig nézte a lámpa lángját. Akkor már elfelejtette a három cimborát, elfelejtette Domborít és folyton csak azon törte a fejét, még inkább a szivét, hogy milyen jó is lenne a feketehajú Rózsinak a kezét még egyszer megosókolni. Csakhogy ahhoz elegáns ruha, meg lakkcipő kellene, ahogyan Pista megszokta, mert különben a Rózsi észreveszi, hogy baj van. És ezek a gondolatok beleszövődtek Pista álmaiba. Őszre fordúlt az idő, hideg szelek jártak és a négy kártyás ember még nagyobb szeretettel bujt össze esténkint. Amennyivel hidegebb lett odakint, annyival melegedett a hangulat, a barátság odabent. Hanem Dombori kitartóan, makaosúl nyert. A másik kettő már valahogyan belenyugodott volna a fátumba, de az ügyvédjelöltet nagyon ette a méreg. Nem mutatta, sőt még akkor is mosolygott, amikor az egyik estén így szólt az elvesztett játszma után : — Te Pista! Ez a Dombori bizonyosan elszerette a szeretődet, azért van olyan képtelen szerencséd! Amikor belecsöppented a bort, berúg és elkezd ábrándoznia leányról; te pedig, mint a felszarvazott férj, nyersz, ahogyan akarsz. — Csak beszélj, beszélj, beszólj ! — mondta Pista nevetve — azért én mégis bemegyek vörösre ! És megint nyert. Hanem otthon, amikor megint belenézett a lámpa lángjába, erősen eltűnődött azon, amit az ügyvédjelölt mondott. Kimondhatatlan ul szerelmes volt a Rózsiba és lassankint maga is meggyülölte Domborít. De azért osak kényeztette, minden este pontosan megitatta, mert hiszen most már szinte kizárólag abból ólt, amit estónkint nyert. November tizenhetedikén rémesen pocsék hideg nap volt. Pista úgy sietett be este a kocsmába, mintha a mennyországba ment volna. Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megiendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! ^izzzzzzz Javításokat is elfog-adok:- "" bútorasztalos, Pápán, — Győri-ut, Tizes-malom,