Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-06-17 / 24. szám

tárgyú rendeleteket mind hatályon kívül helyezte. Válaszát a közgyűlés nagy többsége tudomásul vette. A vármegyei alapok és alapítványok számadásának pontjánál Nagy Ádám a vármegye egy régebbi határozatára hivatkozva kérdi, hogy Kolossváry volt alispán ellen 8000 K visszatérítése iránt a pört megindították-e ? Az alispán tudatja, hogy a pör nem volt megindítható, mert az idevágó iratokat a belügyminisztériumtól többszörös sürgetés ellenére sem lehetett eddig visszakapni. Templom és színház. A tárgysorozat következő pontjául Mészáros Károly pápai polgármester kérésére a pápai ref. templom és színház kapcsolatos ügyét vették elő. E pontra nézve az állandó választmány javasolja, hogy a beadott fellebbezésnek helyt adva, a határozat oldassék fel, illetve utasíttassák a város, hogy a mostani színház tulajdonjogánok tisztázása mellett hozzon új határozatot. Szabálytalanságnak tartja az áll. választmány, hogy a városi közgyűlés tárgysorára nem volt kitűzve az új színház építésére megszavazott évi 5000 K s nem volt kitűzve a miniszteri építési segélynek mikénti felhasználása sem. Az ügyhöz elsőnek Saáry Lajos szólt hozzá, aki hangsúlyozta, hogy a terület, melyen a színház épült, mindig a város köztere volt. Az épületet pedig a színházépítő részvénytársaság teljes joggal átadta a városnak. Mindössze annyi mulasztás történt annak idején, hogy a telekkönyvben nem irták át a tulajdonjogot. Ez azonban bármikor pótolható. Az 5000 K-nak az új szinház javára történt megszavazása tárgyból folyó indítványra történt. Javasolja, hogy az áll. vál. indítványa mellőzésével a város határozata hagyassék jóvá s utasíttassék Pápa városa, hogy a szinház épületet a telekkönyvben nevére irassa. (Helyeslés.) Barthalos István szerint az állandó vál. a summum ius summa iniuria elvét akarja érvényesíteni. A szinház tulajdonjogának kérdése vitán kivül álló, nincs értelme tehát, hogy az ügy végleges elintézését hátráltatni akarják. Szép és tiszteletreméltó ügyről van itt szó. A ref. egyház akar magának eddigi temploma helyett újat emelni. Szinte hallja az ellenvetést, hogy mért elhagyni a régi megszentelt helyet. De a válasza erre az, hogy a mártírok börtöne is megszentelt hely s a rab mégis vágyik ki a szabadba, a levegőre. (Éljenzés.) A szinház fontossága előtt meghajlik, de a mai szinház úgyis használhatlan s így a város két új impozáns épületet nyer. Kéri, hogy e pontnál ne legyen harc s nemes egyértelműséggel határozzanak. Indítványozza, hogy a fellebbezés utasíttassék vissza. Kovács János csodálja, hogy a város határozatát hogy akadhatott, aki megfellebbezte. Ö csatEzen az estén nem kártyázott, mert az ügyvédjelöltnek névnapja volt és mivel napközben sikerült valahol egy forintot megállítania, itatta a kompániát. Egy órakor, amikor szétváltak, mind a négyen be voltak rúgva. Pista szeme előtt nagyon táncolt a lámpa lángja, a szive vadul zakatolt és megérezte, hogy nem birja tovább az életet, ha a Rózsit nem láthatja. Pedig nem láthatja, mert elszerették tőle. Ki szerette el ? Dombori. — Leszámolok vele — mondta Pista ön magának. És leszámolok magammal is, meg mindennel, mert ez így nem mehet tovább. Majd mindjárt meglátom én a Rózsit, akár akarja, akár nem. Az almáriumból előkotorászta a revolvert, amit még a régi, jó időkben vett minden ok nélkül. Kigombolta az ingét, a szivére illesztette Domborít, arra rászorította a revolver csövét. Még néhány percig várt, mert odakint egy kutya nagyon erősen csaholt és az ilyesmi meggátolja az eféle fontos aktust. Hanem amikor csönd lett, Domborít a golyóval együtt belelőtte a szivébe. Amikor a bonooló orvos megtalálta a nyomorék krajcárt az öreg gavallér szivében, nagyon csóválta a fejét. — Persze, hogy ettől muszáj meghalni — gondolta. Pedig Pista szivét nem a revolver-golyó, nem is Dombori szakította szét, hanem annak a csodaszép, rombadőlt világnak egy szilánkja, amit Pista mindörökre elvesztett. lakozik az előtte szólókhoz. Dr. Löivy László egészségügyi szempontból van a terv ellen. A városnak kevés a köztere, a templom el fogja venni a napfényt és világosságot. (Élénk ellentmondások.) De ha a ref. egyház az ó-kollégiumot adja cserébe, ő is szívesen támogatja kérelmét. Véssey József ismeri Pápa városát és tudja, hogy ahova a templomot tervezik, ott nem veszi el a napfényt és világosságot. A templom egyébként maga a napfény és világosság. Az áll. választmány javaslatában a forma elölné a lényeget, azért mellőzendőnek véli. Kenessey Móric csak azért szólal fel, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy a veszprémiek nem gátolói Pápa haladásának, mely hozott határozatával két új szép középülethez jut. Dr. Hoffner Sándor hangsúlyozza, hogy a fellebbezést nem irta alá s az állandó választmány javaslatának jogi álláspontját sem tartja elfogadhatónak, mert a szinház tere és telke is a városé. Magát a teplomépítési tervet is igaz örömmel látja s csupán azért van a város határozatának jóváhagyása -ellen, mert nincs benne meghatározva a szinház helye s ily célra megfelelő telke a városnak egyáltalán nincs is, azonkívül pénzügyi aggályai vannak, mert a rendelkezésre álló összeg kevés, az új szinház 300.000 K-ba is bele fog kerülni. Azt is helyteleníti, hogy az ügy nem járta meg Pápa város illetékes bizottságait. Dr. Körös Endre nem látja szívesen, hogy a törvényhatósági bizottság termét fiók városi közgyűlés termévé alakítják át s mégis a dolgok helyes megvilágítása céljából felszólal. Az áll. választmány javaslata gyámkodó beleavatkozás akar lenni Pápa város legautonomabb jogába. Feloldó javaslatot csak akkor lett volna szabad tennie, ha törvény vagy törvényerejű szabályzatok megsértettek volna. Erről azonban szó sincs. A határozatban a hely is meg van jelölve, a Woita-telek, ha ide a színházat felépítik, ezáltal az Annateret a Jókai-utcával összekötik, amivel az Anna-templomot emelik s a város közlekedési és szépészeti érdekeit szolgálják. Az új szinház céljaira 10 év után, mikor az építés aktuális lesz, 160.000 K áll rendelkezésre. Ha a város ennél díszesebb színházat akar építeni, akkor áldoznia kell s bizonnyal áldozni is fog. Az áll. vál. javaslata azt is kifogásolja, hogy a min. segélynek a szinház céljaira felhasználásáról határoztak. Ez a kifogás kész abszurdum. Ha a segélyt másra, mint színházra használnák fel, a képviselőtestületet a miniszter feloszlatná. Pártolja Saáry javaslatát. Ez után felállással szavaztak. Az áll. választmány javaslata mellett 5-en álltak fel, ellenpróba kéretvén, 145-en szavaztak a fellebbezés elutasítása és a városi határozat jóváhagyása mellett, amely eredményt zúgó, lelkes éljenzéssel fogadták. A napirend többi pontját megcsappant érdeklődés mellett tárgyalták le. Egyéb ügyek. Nevezetesebb tárgya volt még a közgyűlésnek, hogy Versecz város átiratát, amely szerint a katonai túlkövetelésekkel szemben állást kellene foglalni, épúgy, mint az állandó választmány, a kormány iránt való bizalommal nem támogatja. — Hieronymí Károly volt kereskedelmi miniszter halála fölött való részvétét jegyzőkönyvileg megörökítette. — Somogyvármegye azon átiratát, hogy gróf Apponyi Albertet amerikai útja alkalmából üdvözöljék, mint időszerűtlent, figyelmen kivül hagyta. — 100—100 korona adományt adott József főherceg ós Tisza Kálmán szobrára. — Ugyanakkora összeggel hozzájárult Veszprém városának a tüzoltó-naggyülés alkalmából felmerült díszítési költségeihez. — A vármegyei múzeum megépítéséhez szükséges segély megadása végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, valamint a belügyminiszterhez fölírtak. — A múzeum céljaira megvett régi Kaszinó épületét, miután 2000 koronás kedvező ajánlat tétetett, lebontani rendelték. — Bélák Lajos pápai főbirónak megengedték, hogy pénzintézeteknél hivatalt vállaljon. — Vasvármegye közönségének átiratát, amely szerint fölirt a belügyminiszterhez, hogy a díjnokokra sérelmes 1873. II, t.-c. 5. §-a megváltoztattassák, pártolja. — A zirczi Erzsébet-kórház apácáinak élelmezési díját a drágaságra való tekintetből 60 fillérről 68-ra emeli föl. — Pártolták Csanádvármegye átiratát, amely a községi és körorvosok orsz. nyugdíjintézetének fölállítását sürgeti. — Megbízták a tanfelügyelőt, hogy azokat a tanítókat, akik az 1910. évben érdemeket szereztek a magyar nyelv terjesztése körül, a 10 különböző jutalomban igazságosan részesítse. A közgyűlésen városunkból még Németh István, Bélák Lajos, Kis Ernő, Győri Gyula, dr. Csoknyay János, Lampérth Lajos, dr. Adorján Gyula, Halász Mihály és Kovács Sándor voltak jelen. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz folyó hó 19-én a következő tárgysorozattal: I. Pápa város árvaszéke beterjeszti az 1910. évi gyámtári számadásokat. II. A pénzügyi bizottság beterjeszti az összes függő kölcsönök konvertálására vonatkozó javaslatát. III. Dr. Zsigmond Elek m. kir. honvédezredorvossal a Török Bálintutcai bérház egyik emeleti lakására vonatkozólag kötött lakbérleti szerződést a tanács beterjeszti. IV. A város szervezeti szabályrendeletének módosítása és ezzel kapcsolatban a városi tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet fizetésének a belügyminiszteri rendelet értelmében leendő rendezése, továbbá a szolgaszemélyzet illetményeinek megállapítása. V. Jelentés az új vágóhíd tárgyában, szakértői véleményadásokkal kiegészítve. A vágóhíd megépítésének versenytárgyalás utján leendő biztosítása. A pápai takarékpénztártól e célra felveendő 158.000 korona építési költség megszavazása. VI. Illetőségi ügyek. „Katliolikus pénzintézet." Vettük a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Úr! Tisztelettel kérem Tek. Szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapja legközelebbi számában alábbi közleményemnek helyet adni. A Pápa és Vidéke című helyi lap f. évi 24-ik számában K. álnév alá bújt iró tollából napvilágot látott s nevemmel kapcsolatba hozott „Van-e Pápán kath. pénzintézetre szükség?" című cikket illetőleg, hogy a gyanúsításnak még árnyékát is elkerüljem, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nekem a cikkről sem közvetlen, sem közvetett tudomásom nem volt. Azt nemcsak nem helyeslem, de határozottan elítélem. Hogy K. úr kinek a sugalmazására irta cikkét, fogalmam sincs. Annyi jóizlése azonban lehetett volna, hogy leközlés előtt legalább az igazgatósági tagokkal közölte volna. Merem állítani, hogy a kipellengérezett igazgatósági tagok egyikétől sem kapott volna arra felhatalmazást. Úgy látszik, K. úr cikkével a keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek akart szolgálatot tenni, amelynek pedig azt hiszem, sokkal többet ártott, mint használt. Nem tudom megérteni, miért volt szükséges dobra ütni, hogy a szövetkezet 28.000 koronát akart felvenni. K. úr úgy látom, a szövetkezet alapszabályait nem ismeri, mert különben tudná, hogy kölcsönfelvételnél hogyan kell eljárni. Maradtam a Tek. Szerkesztő úrnak Pápa, 1911 junius 12-én alázatos szolgája Kalmár Károly. TARKA ROYAT. Humoros történetek. Irta : Pálffy István. Egyszerre csak egyik beszéljen. Székesfehérváron ösmerős ember Kocsis István uram, aki néhány évvel ezelőtt kapta magát, fellépett képviselőjelöltnek. Annak rendje és módja szerint el is mondta programmbeszédjét. Természetesen szidta a kormányt, mint a bokrot, mert szerinte csakis így lesz biztos a megválasztása.