Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-05-13 / 19. szám
PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Altruista-bank". Én nem tudom megmondani, miféle csodabogár ez. Talán az agrárvezérek több fölvilágosítást adhatnának erről az új világ legnagyobb hitelügyi csodájáról, mert a magyar parlamentben a legutóbbi vitájukban is -ezen új fajta pénzintézet reménységével csöpögtettek írt-e, zsírt-e — ezt sem tudom, a kis- és középgazdák sebeire. Mégis csak jó Magyarországon gazdának lenni. Mert ezentúl olyan bankokból veheti föl kölcsönét, ahol altruista szellemben kezelik az adósságát, vagyis: adnak annyi kölcsönt, amennyit csak kér a gazda; kezest, betáblázást s egyéb biztosítékokat nem követelnek, kamatot nem szednek, a tőkét akár a nagy harang is kifizetheti, nem hajszolják. Ez aztán már bank, igazi, ideális bank! Ilyenre vágyódtunk mi adósok mindannyian már régen. S miért csak a gazdáknak jut ez áldásból s nekem lateiner, kereskedőnek, iparosnak nem ? Ezt a mellszorongató tépelődést nem birom magamba fojtani, nem nyugszom addig, amíg meg nem csípek egy élő altruista banktisztviselőt. Elfogtam egyet, kérdem : hogy prosperál a bankotok ? — Nagyszerűen, 8% osztalék. — Szám tátva marad s majd összecsukódik és tovább kérdi: hát szedtek kamatot ? — Hogy a dicsőségbe ne ? — Mennyit? — Annyit, mint más? — Adósaitokat zaklatjátok-e ? — De még hogy ! Hát miben vagytok altruisták? Abban, hogy nagyobb körültekintéssel szavazzuk meg kölcsöneinket, mint a többi pénzintézetek, s amely gazdának kevés a hipotékája, nem adunk kölcsönt, nehogy még az új adóssággal szegényebbé tegyük. Nem szép ez tőlünk, mi ? Nem elég altruizmus ez, mi ? — Faképnél hagyom az altruista banktisztviselőt s megyek haza, széttépem az új váltót, amelyet éppen az új bankhoz voltam benyújtandó s megmaradok régi, hűséges pénzintézetemnél. Nagy kamattal dolgozik, az igaz, de őszinte, egyenes cégér alatt. — Az altruista bankot pedig nem a kis- és középgazdáknak hagyom, mert azokat sajnálom, — hanem a legnagyobb gazdáknak testálom, ők még elbírják. —y— Sok az ügyvéd. A budapesti ügyvédi kamara felterjesztést tett a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a jogi pályán való túlzsúfoltság megakadályozása céljából. A nagyjelentőségű felirat figyelemre méltó adatai annyira megkapók, hogy érdemes róluk mindenkinek komolyan gondolkozni. A dr. Szivák Imre elnök és dr. Papp József titkár által aláirt feliratokból közöljük a következőket : Aki közállapotainkat figyelemmel kiséri, megdöbbenve látja, hogy az utolsó évtizedekben indokolatlanul tódul a fiatalság a jogi s főként az ügyvédi pályára, saját kárára és a köz rovására. Okfejtések helyett beszélnek az utolsó 10 évnek statisztikai adatai. Az ügyvédek száma: 1899-ben 4744, 1909-ben 6404. Az ügyvédjelölteké: 1899-ben 1929, 1909-ben 4910. Az utolsó 10 évben tehát 35%-kal nőtt az ügyvédek száma és 155%al a z ügyvédjelölteké. Ugyanazon 10 év alatt bíró és ügyész volt: 1899-ben 2872, 1909-ben 2915. Bírósági és ügyészségi fogalmazószemélyzet (joggyakornok, aljegyző, jegyző) : 1899-ben 1348, 1909-ben 1375. A birák és birói alkalmazottak száma tehát az utolsó 10 évben nem egészen 2 0/ 0-kal nőtt. Ebből önként következik, hogy a jogi pályákra tódulok legnagyobb része kénytelen az ügyvédi pályára lépni, illetve azon maradni. A magyar fiatalság ne tóduljon csupán a jogi pályára, hanem szentelje erejét a gyakorlati jellegű technikus pályára is. E tekintetben a statisztika igen szomorú képet tüntet fel. Az 1906/7. tanévben a jogi főiskolákon 6135, a technikai főiskolákon csak 1300 hallgató volt beírva. Sokkal jobb az arány más országokban. Ausztriában ugyanazon időben a jogi főiskolákon 10.490, a technikai főiskolákon pedig 9434 hallgató volt. Ha ez a szaporulat a jogi pályán továbbra is így tart, a legközelebbi jövőben az ügyvédi karnak lehetetlen lesz megélnie és kötelességét a jogszolgáltatás és a társadalom terén teljesítenie. Az ó-kollégium sorsa. ii. Az ó-kollégium, a tudományok ezen ősi dicső csarnokának helyére nem lehet, nem szabad más épületnek kerülnie, mint csak. oly intézményének, mely a város közművelődésének magasztos céljait szolgálja. Minden profán célra felhasználása ellen tiltakozik minden jó érzésű embernek nemes gondolkozása. De még a ridegen számító ész, nemkülönben a város jól felfogott érdeke is tanácsolja, parancsolja A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA. Tovatűnt erdők. Irta : Johannes Y. Jensen. Korra volt a neve egy földmÍveléssel foglalkozó embernek. Amikor valamelyes pénzt már megtakarított magának, akkor bement a városba, hogy rabszolgát vásároljon. A kereskedő többet is mutatott neki, de Korra nem tudott választani. — Azt akarod talán, hogy mindet ide cipeljem ? — gúnyolódott a kereskedő végre. Mert ez délidőben volt, amikor a rabszolgák aludtak. — Mehetek más kereskedőhöz is — mondta Korra. — No jó, jó. És a kereskedő megrázta a lánookat, Korra pedig végignézte az egész állományt. Minden egyes embert figyelmesen körüljárt. — Tapogasd osak meg ezt itt — mondta a kereskedő és előre tolta az egyik rabszolgát. — He ? Láttál már ilyen mellkast ? Kopogtasd osak meg ! És nézd csak a karja csuklóit : az. izmok úgy feszülnek rajtuk, mint a hegedű nyakán a húr ! . . . Nyisd ki a szájadat! A kereskedő egyik ujjával belenyúlt a rabszolga szájasarkába, miközben a világosság felé fordította. — Mit szólsz ehhez a fogsorhoz ? És a kereskedő a kése fokát gyorsan vógigpattogtatta a rabszolga fogsorán. — Látod, jó uram? Ez vasból van. Ennek a foga elharapja a patkószeget is. Korra még hümmögetett egy kicsit, alaposan összetapogatta a rabszolgát ós az ujjai hegyét belenyomta az izomzatába, hogy lássa, hogy elég sürü szövéBÜek e a rostok. Végre aztán elhatározta magát, a rabszolgát lecsatolták a közös láncról és Korra, savanyú képpel kifizetve az árát, elvitte magával haza. Néhány nap múlva a rabszolga beteg lett. Mert moBt már, hogy nem volt többé adás-vétel tárgya és a lelke feszültsége megernyedt, elfogta a vágy a hazája erdei után. Korra értett ehhez a betegséghez és jó jelnek tartotta. Leült a rabszolga mellé, aki hanyatt feküdt és nem akart már többé élni és óvatosan elkezdett a lelkére beszélni. — Vissza fogsz térni az erdeidhez, — mondta — természetesen. Megígérem neked és megbízhatói a szavamban . . . Még fiatal vagy ... ha öt esztendőn át becsülettel és jóindulattal munkálod meg a földjeimet megfizettem érted, de ezt nem veszem számításba . . . akkor visszakapod a szabadságodat. Ot esztendő. És a rabszolga elkezdett dolgozni teljes erejével. Mint a sátán, úgy esett neki a napi munkájának. Kész gyönyörűség volt Korra számára, hogyha kiült a ház ajtaja elé és onnan nézegette el, hogy a rabszolga barna bőre alatt hogyan domborodnak és remegnek az izmok. Nem volt a számára kellemesebb foglalkozás, mint hogyha a rabszolgáját láthatta dolgozni, mert kezdte megérteni, hogy az ember remek teremtés, gyönyörűsége a szemnek. Bárhol Csak a MAGGI névvel és a keresztcsillag védjeggyel valódi I legyen szükségünk húslevesre (levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz), úgy azt a leggyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben készítjük a * MAGGI húsleves- kockából. Csak forró vizzel kell leönteni! darabja 5 f.
