Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-05-06 / 18. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1 : Jókai Mór utca 60. szám. i Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Az ó-kollégium sorsa, i. A lapok köznapias és üzleti jellegű hirdetései között egy nem mindennapi s oly szokatlan hirdetés jelent meg, amely a reám s talán másokra is némileg bántó hatást gyakorolt. Az a hirdetés ez, amely közhírré teszi, hogy az ó-kollégium épületei áruba bocsáttatnak, eladásra kerülnek. E hirdetés olvasása olyan forma érzést váltott ki belőlem, mintha licitáló dobpergést hallanék egy ősi nemesi birtok portáján, s azt az oly sok kétségbeesést okozó kiabáló kérdést: ki ad többet, senki többet ? Sok mindenfélét szabad megvételre kinálni, senkinek joga ahhoz, hogy a tulajdonost eltiltsa birtokának eladásától a többet Ígérőnek, mindenkinek privát dolga, gondja, vagy passziója az, — de azért vannak oly tárgyak, mikhez az ember különös kegyeletes érzéssel ragaszkodik és az ily tárgyak iránt való kegyeletes tisztelettől eltöltve nem bocsátja azokat a nagy nyilvánosság elé a nvilt piacra. S ha akár azért, mert az illető dolog, tárgy hasznavehetetlen, felesleges, — akár azért, mert a szükség kényszerít némely tulajdonoktól való megválásra, a birtokos számba veszi vájjon nem sértetik-e meg a tárgyhoz fűződő kegyeletes emlék az illető tárgy áruba bocsátásának mikéntje által; mielőtt túladna rajta, tekintetbe veszi : vájjon mi sors vár arra a tárgyra, vájjon miféle célra fog az felhasználtatni, meg fog-e óvatni a drága emlék s tisztelet tárgya lesz-e ezután is más keze, gondviselése alatt ? Az ó-kollégium épületei is kegyelet' tárgyai : a nemes kegyeletet érdemlik meg városunk, a dunántúli ref. egyházkerület — de maga magyar nemzet részéről is. Mindenki tudja, mindenki érzi, hogy városunk fejlődésének történetében mit jelent az ó-kollégium. Ez épület múltja városunk történetének egyik legjelentöségesebb része. Városunk hirnevét, nagyságát igen nagy részben ennek köszönheti. Ipara, kereskedelme, forgalma évrőlévre való emelkedésének, fejlődésének, művelődése fokozásának, kiterjedésének ez adta alapját, erejét. — Hol volna, mi volna Pápa városa, ha itt nem áll évszázadok óta ez a dicső kultur-épület? És a ref. egyházkerület? Nem ez az immár roskadozó kollégium képezte-e mindenkoron legféltettebb kincsét, nem ez a drága alma mater volt-e az, mely sok század viszontagságai, viharai közepette táplálta szellemi eledellel a ref. egyház hü tagjait, védte, mint a dunántúli protestántizmus hatalmas fellegvára, Siona azokat a nagy érdekeket, melyek nem pusztán felekezeti, de egyúttal a leg? elsöbbrendü nemzeti érdekek is voltak ? Ez volt az a hajlék, amely az egyház elszánt lelkű vezéreit, vezetőit, hős bajnokait nevelte, ez volt az a szellemi gazdag tárház, ahol mig egyfelől szorgosan gyűjtötték, szaporították, felhalmozták a szellemi klenariumokat, másfelől ezer meg ezer magyar ifjút elláttak gazdag és romolhatatlan utravalókkal, melyek nem hogy fogytak volna az úton, hanem minél messzebb, távolabb vitték azokat a nemes ifjak szerte e hazában, annál jobban megsokasodtak és sok gyümölcsöt termettek a felvilágosultságnak, a lelki szabadságnak és a művelődésnek. De szent pietással tekinthet erre a puritánizmust külsőképen is kifejező szürke nagy épületre maga a magyar nemzet is. Hisz fiainak legjobbjai nagy részben itt nyertek oktatást, nevelést, innen vittek irányítást ki az élet mezejére, itt plántálták szivükbe a magasztos nemzeti érzést, szellemet, amely mig lelkesedésre késztetett a szabadságért, függetlenségért, pénzt és vért áldozni tudó polgárakat állított a nemzet küzdelmeinek terére. Megszentelt ennek a háznak minden köve, téglája, minden zuga, minden porszeme. Megszentelte az a nemes-ihlet, mi itt eltöltötte az oktatók és tanulók nemes szivét, lelkét, —- megszentelte ezt azon nagy, dicső férfiak szent emléke, kik itt, jártak-keltek, itt szivták a minden szép, jó és igazért lelkesedni késztető varázsos erejű bátorító, erősítő igék mámorító tejitalát ; itt vették a múzsák első édes csókját és — most a nemzeti Géniusz szent glóriájával övezve dicsőségei a nemzetnek, de az egész emberiségnek. Ez a nagy múlttal biró, a kegyelet A „PAPAI HÍRLAP" TARCÍJA. Az Álomvitéz. Es benn ül abban a csodaszekérben, Az álomszekérben az Alomvitéz, Zilált haja hosszan elömlik az éjben, Az arca oly sápadt és olyan merész! Két vad csatamén rohan szekerével Az éjen, a búson, a szomorún át, S bibortakaróba burkolva sötéten, A bús lovag hajtja két csodalovát... hü hója, hü hója, előre, tovább, Legyőzök ma mindent, mi utamba jő, Leszúrom a karddal, levágom a bárddal, Előre, előre, hü hója ! hühö ! S a két csatamén rohan szekerével, S az álomszekéren az Álomvitéz, Mig elnyeli őket az éj puha fátyla S a kattogó lárma a ködbe bevész... Apostol Andor. Tánciskola. Irta: Vajda Ernö. Farsang volt, egy szép, elegáns bálon unatkoztunk, éjfél előtt már kiélveztünk mindent : báltermet, büffét és ijedten néztünk az óránkra, még fele sincs le a mulatságnak és az unalomtól meg kell halni, vagy legalább is hamar elszökni, amikor a szükebbkörü báli kalóz, társaságunk egyik tagja megszólalt : — Várjatok, ezt a napot máshogyan fejez zük be. Menjünk innen. — Hova ? — A tánciskolába. — Bolond vagy. — Bár az lennék, akkor jó kedvem is volna, de ma éjjel mi megint mind igen józanul utálatosak vagyunk. Hát próbáljunk segíteni a bajon. Menjünk. De hova ? — Mondtam, a tánciskolába. Ott ma a varrólányok, meg a kereskedősegédek egyesülete tartja a tánofüzérkéjét. Elsőrangú változatosság. Gyertek. Mentünk. Hátha tényleg akad még alkalom 9 szórakozásra. Az ember igazán sohasem tudja: unatkozva megy be egy társaságba, aztán egy arc, egy szó, egy melódia megfordítja a kedélyállapotát. Próbáljuk meg. A táncmester boldogan fogadott. Pajtásunk volt, azt hitte, ez a látogatás megtisztelése az ő művészi munkájának, pedig mi ^gyorsan lekezeltünk vele, a ruhatárba dobtuk a kabátunkat, cilinderünket és siettünk a nagyterembe. Kék drapériák, rossz cigánymuzsika, huncutul csínos arcú leányok és a gavallérok undorító szmokingokban, esetleg színes nyakkendőkkel, de hangulat volt a teremben, a jókedv ágaskodott a táncoló párokban, jól esett körülnézni. Ot frakkos fiatal úr — ez voltunk mi — néztek bennünket a leányok, a díványokon terpeszkedő anyák, a prímás már integetett felénk, hogy kezét csókolom, jó, hogy jöttetek, ezek snasszok itt mind. Már-már azt hittük, hogy itt sem lesz jó, mikor egyik társunk felfedező körútjáról jött meg. — Gyerekek — újságolta — a konyhában tizenöt üveg pezsgő áll. Bizony szépen kisétáltunk a konyhába. A táncmester, okos és élelmes, a maga szakállára L a k á s l> e i* e n cl e z é s o k e t u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé- T-v T-N A tt A T^. t T"^ seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. II Hr^ JuJL HH III 1 J"* ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! ^ A * Javitá&olsat is elfogadok:. ==z=z= bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt,