Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-15 / 15. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. 1 Itáliában. A magyar képviselők olasz­országi útja, melynek részleteiről nap-nap után jelennek meg a hirek, csak bevezetője annak az idén jubiláris, máskor minden külön jelző nélkül folyó vándorlásnak, melynek révén Itá­liába minden esztendőben ezer, meg ezer ma­gyar ember eljut. A magyar képviselők veze­tője, ciceroneje, ünnepi szónoka Berzeviczy Albert akkora könyvet írt Itáliáról s a könyv oly díszes kiállításban jelent meg, hogy a mű kiállítási költségeiből egy Reviczky életét vagy három évvel meg lehetett volna hosszabbítani. De nemcsak Berzeviczy nagy műve, Fraknói római háza s még sok egyéb bizonyítja, hogy a magyar nemzet nemcsak Itália történeti múlt­ját és műtörténeti emlékeit becsüli, de szereti népét is. Hát viszont hogy áll a dolog ? A hódo­lat, mely a turini remetét környezte, azt bizo­nyítja, hogy az olasz nép is szeret bennünket. De akik lenn jártak valaha Olaszországban, azok alig láthatták nyomát ennek a szeretet­nek. Sőt közönséges — nem ünnepi — alka­lommal mintha inkább némi titkos gyűlölséggel tekintenének reánk. Ennek az okát persze ne magunkban keressük. Az osztrák ikerszövetsége­sét (vagy mijét?) gyűlöli bennünk az olasz. Ez kellemetlen ugyan, de el kell szenvednünk. El annál is inkább, mert az az irridentizmus, mely Triesztre, Dalmácziára feni fogát, elragadná tőlünk Fiumét is, „a korona gyöngyét". Nyugod­junk tehát bele, hogy ilyenkor, mikor a nemzeti egység igazán gyönyörű tényének emlékezetét ünneplik az olaszok, mint mindenkinek, aki hozzájuk jön, nekünk is keblünkre borulnak, máskor pedig fojtott haraggal tekintenek ránk, csak úgy, mint az osztrákokra. Ezen hát nem segíthetünk. A feltámadás ünnepén. Az az ezredéves ígéret, amit a vallás­alapító Jézus, a szenvedésektől meggyön­gültén súgott a tanítványok fülébe a föl­támadásról, a keresztyénség mai ünnepe által újra emlékezetbe jön. És az emberi­ség a nagy, profán küzdésektől, testet és lelket megőrlö szenvedésektől elgyötörve, a zsolozsmák éneke s az orgona hangjai mellett repeső szivvel esengve várja a feltámadást. Várja az égi jelt, amelyet a mártír Krisztus igért, várja a megújhodást, az igének, az eszmének a feltámadását. Szegény emberek! Roskadt testeteket, sóvárgó lelketeket rabul ejtik az álmok, az érzések és mi­kor vigasztalást kerestek, újra csalódtok. Miért P Mert lélek nélkül vagytok. Lelketek­ben nem szólal meg a feltámadás szent szózata, hiányzik belőletek az a tiszta, nemes érzés, amely összeölelkeznék s eggyé forrna az Isten fia eszméjének, fogalmának igaz megismerésében. Ti csak a rideg létet jobbá varázsoló anyagi esz­közöket várjátok az ezredéves igéret be­váltásától és nem buzog lelketekben a hit, a vallásosság. Ne a csodát várjátok ti szegény em­berek ; ne a megfoghatatlant, az ember­fölöttit, hanem azt, amire lelketek üveg­hangot ad, amit érzésetek önként kivált és ami közös mindannyitokkal. Az Istenember élete, története jóság­ról, nagyságról és a kiapadhatatlan szere­tet forrásáról tesz tanúbizonyságot és ti a jóságot önzésbe öltétek, a lelki nagy­ságot előnyötökre kihasználjátok és a sze­retetet a magatok javára kamatoztattátok. És ti, ti szegény emberek, mégis várjátok a feltámadást. Várjátok roskadt testtel, sóvárgó lélekkel, dermesztő tétlen­ségben. Várjátok ahelyett, hogy magatok­ban igyekeznétek megtalálni a megújho­dást, ki tudnátok szabadítani magatokat az érdek és önösség ködéből, levágnátok azokat a bilincseket, melyeket az osztály­érdek, bűnös hagyomány és elfogultság raktak rátok és szállana, emelkednék meg­újhodtan, feltámadna a lelketek föl, föl abba a világba, ahol az igazi Krisztus vár reátok az örök szeretet jegyében. Ezt és így várjátok a feltámadás hitében; ez után esengjen a ti lelketek. És ha ezt megtaláljátok, úgy ünnepnap lesz a számotokra a húsvét, valóra válik esengéstek. De ha ezt így nem várjátok és nem is érzitek, ti szegény emberek, úgy von­szolhatjátok tovább az élet terhét, lel­A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA. Ahol az ég a földdel összeér. Gyermekkorunk mélázó balga vágyát Hányszor rászedte a csalóka tér : Hányszor hivott, csalt a tünde vonalhoz, Ahol az ég a földdel összeér. Botorka lábbal, aprózva, szaladva Majd hogy elértük néha-néha már, De hogyha közben kissé megpihentünk, Mindjárt odébb állt a hűtlen határ. Óh, mért is kellett felvilágosodnunk, Óh, mért nyíltak fel lelkünk szemei ? Mért jött a földrajz, a földrajz-tanár úr, S földgömbjével maga Galilei ? . . . ^„Aztán még egyszer, még egyetlenegyszer Derült fel az a régi szép világ: Mikor a rózsák bimbóba hasadtak S nyíltak, nyiltak a gyenge violák. Mikor az erdő csendje volt a szótár, Mely lelkünk titkát mondta nesztelen, Mikor nem volt más se földön, se égen, Csak szerelem, csak. édes szerelem. És néztük-néztük a távolba újból, Álomvilágba járva képekér', És láttuk, láttuk a vonal futását, Ahol az ég a földdel összeér. Óh, mért is kell a hulló falevélnek A méla csendet felrezzenteni ? Szétűzni az álmot az ébredésnek, Mikor álmodni olyan isteni! . . . Most már gyalogszert ballagunk az úton, Szárnyatlan lelkünk mankója a hit, S szedjük fanyalgó istenfélelemmel A vén idő vigasztalásait. S ahogy megyünk, mindig világosabb lesz, Hogy a jó utat most értük csak el, Ki kétkedik még, tinnak a közelgő Örök világosság majd megfelel. Im ott a kert, a csend és béke kertje, Sok néma kő benn, iratos, fehér: Ott, ott lesz ama domb mögött bizonnyal, Ahol az ég a földdel összeér. Szávay Gyula. Boszú a halál után. Irta: Báródi Géza. A Tiszán valami tiz nagy gabonaszállító hajó várta az indúlást a rengeteg nagy paraszt­város kikötőjében. S ezek a hajók szinültig töltve voltak a híres bánáti és bácskai televény-föld termékével, úgy bogy szinte a hajó pereméig ért már a Tisza vize. A lobogót már fel is vonták a vezető­hajó ormán. A legénység, a munkások ott sürög­tek-forogtak az összekötő hajóhídon, aztán min­denki sietett elfoglalni a kijelölt helyét. A parton pedig egy három kerekű toló­kocsiban ült egy nyomorúk ember, a szemén fekete szemüveg ós mellette kótfelül két munkás s hallgatta az előtte álló délceg, fiatal hajóveze­tőnek a jelentését. MAGGI lil!lil!l!líl!lil!: Pénzt, időt és munkát takarít, ha használja a KJj A flfiI" féI c MAIilil húsleves-kockát, Egy kocka J/ 4 liter forró vízzel leöntve, rögtön í tányér kiváló levest ad. melynek 5 az ara.

Next

/
Thumbnails
Contents