Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-08 / 14. szám

A VÁROSHÁZÁRÓL § Városi közgyűlés lesz április 11-én a következő tárgysorozattal: 1. Városi tanács javasolja, hogy az adókivető bizottságba a rendes és póttagok beválasztassanak. 2. A vármegye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta a város szervezeti szabályzatát a főorvosi állásra vonatkozólag módosítva. 3. Nagy Sándor városi képviselő indítványozza, hogy az országos állatvásártér déli része takaruló helyül a kisgazdáknak átengedtessék. 4. Moravek Lipót és neje háza kisajátítási ügyében hozott törvényhatósági határozat megfellebbezése. 5. Illetőségi ügyek. § A világítási bizottság f. hó 3-án a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen az 1910. évi zárószámadásokat vették tudomásúl. A 31.539 K jövedelemből 22.446 K-t az értékcsökkenési alaphoz tettek, 8093 K-t előre nem látott kiadásokra könyveltek el, 1000 K-t az alkalmazottak közt osztottak fel. A telep irodai helyiségeiknek emeletre építésével versenytárgyalás folytán Besenbach Károlyt bizták meg, ki a munkálatokat 13.692 K költséggel végzi. Az akkumulátor telep üzemben tartását két ajánlkozó közül a hazai cégnél 3122 K évi bérrel biztosították. A honvédhuszár ezrednek a laktanya világítására az áramot 4 f-rel adják, ha évi 5000 hektowatt áramot fogyasztanak. § A betterment. Évek óta vannak már hivei nálunk is a betterment-tax-nak. Lapunk több izben cikkezett is róla. Részben már meg is valósult, ha nem is Pápán, de a fővárosban ennek a megadóztatásnak egyik formája, de ez csak halvány mása az igazinak. A fővárosban megadóztatják a háztulajdonost abban az esetben, ha a ház utcanyitás által homlokzathoz jut, de például az új német betterment már adó alá vonja az ingatlant bizonyos idő leteltével akkor is, ha a város fejlődésével az ingatlanok értéke emelkedett. A betterment most megint aktuális; Nagyvárad támasztotta föl, amennyiben szabályrendeletet alkotott és azt a belügyminiszter is jóvá fogja hagyni. Az új értékemelkedési illeték fizetési kötelezettségét a nagyváradi szabályrendelet első szakasza a következőkben állapítja meg: Azok a ház- és telektulajdonosok, kiknek Nagyvárad város határában a városnak akár külső, akár belső területén ingatlanaik vannak, mindazon esetekben, midőn ingatlanaik közelében a városi pénztár terhére olyan közmunkálatok létesülnek, melyek következtében ezeknek az ingatlanoknak értéke lényegesen és tartósan emelkedik, az hullatták lombjaikat. A vándor madarak elköltöztek, csak egy könnyelmű rigó füttyentett be néha az erdőbe, ha van e még visszhang, ami a vidám dalt visszaadná? Bealkonyodott. A kadarkuti keresztúton két lovas találkozik egymással. Az egyik polgári ruhába volt öltözve. Kardját a ló szügye alá kötötte. A másik a Ferdinánd huszárok századosi egyenruháját viseli. Toronyiránt jött, nehogy ráismerjenek. — Te vagy Elek ? — szólt a polgári ruhás. — Andor te ? — szólt a huszár. Nem tudtak örülni a viszontlátásnak. Az est már rég leszállt. Feljött a Hold. Milliónyi csillag vette körül. Világos volt az ut, mint nappal. Az ifjak szó nélkül léptettek egymás mellett. Gondolatokba mélyedt mind a kettő. Mikor elbúcsúztak, az hitték, csak egyikük tér vissza. S ime, itt vannak régi szerelmükkel. Beértek a faluba. Sárgúló akácok bólintgatva üdvözlik őket. Utjok a Zarándy-kuria előtt visz el. Mikor a Barcay kúria kertjéhez értek, Elek leugrik lováról s kinyitja a kert-ajtót. Széles fasorok, világos tisztások voltak a kertben, — Menjünk ide be, Andor. Intézzük el itt ügyünket. Kutassy Andor nem kérdezte, micsoda ügyet. Csak ment Barcay Elek után, s lovát odakötötte ő is egy fiatal fenyőhöz. Levetették dolmányukat és szembe álltak egymással. A Hold bámulva nézett le rájuk. Bágyadt világánál két fényes kard villant meg hirtelen. — Amelló'nk sebet kap, az menjen tovább, sohase jöjjön haza. Háromszor csaptak össze. Kétszer semmi vér sehol. A harmadik összecsapás hevében Kutassy Andor egy pillanatban védtelennek látja barátját. Elek, mintha le akarná ereszteni a kardot. Valami ösztön súgja Andornak : „noBza, adófizetők pénzén szerzett eme nyereségük egy részét kötelesek a városi közpénztárnak értékemelkedési illeték cimén megtéríteni. Az értékemelkedési illeték kivetése progresszív alapon történik. Ha az ingatlan értéke a közmunkák révén 10—20 százalékkal emelkedett, akkor az értékemelkedési illeték az ingatlan becsértéknövekedésének 20 százaléka. Ha az ingatlan értéke 20—40 százalékkal emelkedett, akkor az illeték 25 százalék. 40—100 százaléknyi értékemelkedésnél a betterment-tax 30 százalék. 100 százaléknyi értékemelkedésnél a bettermenttax 35 százalék. — Három év óta feküdt ez a szabályrendelet a belügyminisztériumban és tegnap az a hir terjedt el Nagyváradon és az odavaló lapok is közölték, hogy a bettermenttax-ról szóló szabályrendeletet a belügyminiszter jóváhagyta. Ez a hir még korai, de Némethy Károly belügyi államtitkár, akit egy újságíró felkeresett, kijelentette, hogy a jóváhagyás csak napok kérdése. Nagyvárad és Debreczen városának kérdéses szabályrendeletei — mondotta — most átjöttek a pénzügyminisztériumból a belügybe és minthogy a pénzügyminisztérium elvi vagy lényeges kifogást nem emelt, e városok rövid időn belül megkezdhetik a belügyminisztérium jóváhagyásával az ingatlan értékemelkedési illeték szedését. § A szinügyi bizottság f. hó 4-én a polgármester elnöklésével gyűlést tartott, melyben első sorban Szalkay Lajos színigazgatónak azt a kérelmét tárgyalták, hogy a színház számára 3 évre engedtessék át. Kéri ezt azért, mert székesfehérvári szerződése is 3 évre szól s a honvédzenekart csak az esetben kapja meg, ha az őszi és tavaszi szezónban való elfoglaltságára nézve garanciát nyújt. A bizottság Szalkay kérelmét a következő feltételek mellett teljesítette : Pápára mindig teljes társulattal és teljes katonai zenekarral köteles jönni, társulata névsorát minden év junius l-ig köteles bemutatni s a bizottság esetleges óhajait figyelembe venni, köteles végül a három év leforgása alatt 4—5 teljes diszletberendezést készíttetni a színpadra. Ha a feltételek bármelyikét nem teljesítené, a bizottság a színházat másnak adhatja ki. Tárgyalták ezután az orsz. szinészegyesület kérelmét nyugdíjpótlék szedésének engedélyezése iránt. A bizottság a nemes célra való tekintettel 10, 4 és 2 filléres pótdíjak szedését engedélyezte. — A Körmendy Béla távozásával megüresedett tagsági helyre egyhangúlag dr. Adorján Gyula ügyvéd, v. képviselőt választották meg. használd fel az alkalmat", s nagy erővel sújtott ellenfelének. Barcay Elek megtántorodva a földre hanyatlott. Andor odarohant barátjához. — Elek, az istenért, mi történt velünk ? Vizsgálja sebét. Kiszámított vágás nem okozhatott volna oly mély sebet, mint ez a véletlen. A kard a bordák között behatolt egészen a szivig. A haldoklónak már csak annyi ereje volt, hogy egy gyöngéd pillantást vetett barátjára: „Legyetek egymásé". Ekkor veszi észre Andor, hogy a karjából erősen bugyog a vér. Világos tehát, hogy ő kapta az első sebet. Nyomorultnak, megsemmisültnek érzé magát s kínjában felordított. Mitévő legyen ? Maradjon s követelje jogát, amit fegyverrel szerzett ? Alávaló gondolat ! Lehet-e joga őneki, a gyilkosnak ? . . . Felkapott lovára s kinzó önvádtól üldöztetve, vágtatott arra délnek. Reggelre ott volt a Drávánál, s átkelt a barcsi révnél. Aztán tovább bujdosott, ismeretlen tájak felé. * * * Barcay Eleket másnap ott találták meg a park yégében. Lova türelmetlenül rángatta kantárját, mellyel a fenyőhöz volt kötve. Fájdalmasan nyerített gazdája után, aki ott feküdt vérében, egy hervadó bokor mellett. Bevitték az ősi kúriára. Kiterítették, elsiratták. Ravatalát körülvette a falu. Zarándy Ágnes velőtrázó sikoltással vetette magát a meghalt dalia tetemére. Ugy vitték el erőszakkal, de már osak a szép, hajlékony alakot'. Az ifjú, ép lélek összetört. Nehéz lázálomból ébred föl Zarándy Ágnes A színházi hét. A hét biztatólag indult meg. A Cigányszerelem tényleg bevált. Ez a szép zenéjü, összevissza-szövegű tarka-barkaság négy telt házat hozott össze. Nem irigyeljük a direktortól, ráfért már, viszont azonban ténykép leszögezzük, hogy közönségünk Ízlésének nem válik éppen dicsőségére, hogy igazi irodalmi értékű vagy akárcsak komolyabb muzsikáju daraboknál meg akárhányszor kong a szinház. — Szombaton, vasárnap, szerdán Lehár operettje ment, a többi előadásokról itt következik beszámolónk. Hétfőn szinészettörténeti előadásban két iskoladráma, egy énekes vígjáték nyitánya és Oífenbach Varázshegedüje került bemutatásra. Az iskoladrámák nehézkes tapogatódzásától a modern operette könnyedségééig kedves képekben áll előttünk a színészet fejlődése. Kezdetleges, durva, vastag komikummal ható vígjáték a diákszinészek deklamáló előadása, a nőszerepek férfival való alakíttatása, szegény színpadi díszletek, a „végezetek" puszta bejelentése : ez Kocsonya, uram tragikomikus sorsának az előadása. Szegény Kocsonya a részeges Berbence családba nősült be, részeg párját halottnak nézvén temetteti, de — uram bocsá' — az asszony feltámadt. Mikor a XVIII. század végén hivatott színészek kezdtek játszani, kastélyról-kastélyra járni, első sikereiket a jó szerzetes professzorok drámáival érték el, repertoárjukon ott szerepel Simái Kistóf Igazházija is. A magyar színészet is az iskola padjaiból nőtt ki. Az első világi színpadon előadott iskoladrámákban már fel-felcsillámlik a lélektani fejlesztés, a jellemzés és a bonyolítás művészete, ha mindjárt egyszerűbb eszközökkel dolgozik is a modern drámánál. A testestől-lelkestől jószivü, de mindig igazságos Igazházi és a papucsoskodó, férjét befeketítő feleség között támad a bonyodalom, a leánynak bizalma apjához oldja meg, s a darab leányszöktetés helyett eljegyzéssel végződik. Színészetünk fejlődésében, sajnos, a legnagyobb szerepet a külföldi operette játssza. Ezen a réven kerültek szinre folytatáskép Schickaneder Tsörgő sapkájának nyitánya és Oííenbach bájos, egyfelvonásos darabja, Mathin apónak, a falusi öreg hegedűsnek elbájoló epizódja a kertészlányával és az őt varázslónak tartó keresztlegénnyel. — Az alakítók közül ki kell emelnünk Dérit, aki Kocsonya uramat, az Igazháziban Köppents Dani hajdút alakította, mind a kettőt nagyon jól fogva fel, különösen a diák deklamáló élőadását, csak kissé talán többet is akanapok múlva. Feje kábult, szeme fénytelen, révedező. Rettenetes álmom volt, — nyögte sóhajtva. — Barcay Eleket vérében találták a kertben. — Álom volt, édes leányom. Baroay Elek ól, csakhogy bujdosik valahol a többi hazafiakkal együtt, — mondta az édesatyja. A Mecsek szépen odakéklett az őszi verőfényben s Zarándy Gáspár szétvonta a függönyt. - Nézd azokat a hegyeket, Barcay Elek lehet, azok közt rejtőzik. Ettől fogva mindig a Mecseket nézte a leány, sóvárgó vággyal. Elmúlt az ősz, a tél. A tavasz kicsalta a szegény leányt a fényre. Ki-kijárt a széles országútra, amely a Mecsek felé visz. Talán ma jön Elek, gondolta minden reggel; s minden este újabb csalódással tért haza. Ha porfelleget látott, reménykedve leste : ki bontakozik ki abból, 8 ha egy lovas tünt elő, ujjonva lengette feléje kendőjét. Mert hogyan is képzelhetné ő Eleket máskép, jönni mint paripán, délcegen, úgy, ahogy elment két évvel ezelőtt. Az évek ezalatt gyorsan suhantak el. Már nem az üde leányka volt többé. Szemei megtörtek, nézése zavart, karosu alakja meghajlott, arca rózsái elhervadoztak, mozdulata, járása fáradt. Egy napon eltemették megtört atyját. Za* rándy Ágnes egyedül maradt. De nem érzett ő árvaságot, amig élt reménye, hogy Elek most már megjön, meg kell jönnie. Kikísérte a halottat a sirig, onnan aztán ment a Mecsek felé. Évek telvén, minden megváltozott. A jó barátok, ismerősök elhaltak. Uj idők jöttek, szebbek, jobbak a réginél. Az emberek kezdték felejteni a nagy, nemzeti szerencsétlenséget. A sebek lassankint gyógyultak, a bujdosók haza