Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-08 / 14. szám

teremteni s ennélfogva egyedüli óvóintézkedésünk ez oldalról csakis az lehet, ha azt az igazi ördögárkot a lehető legtisztábban tartjuk. Ámde ez nem menti fel, sőt kényszeríti összes hatóságainkat, hogy a város közegészsége érdekében a csatornázást siessen megvalósítani. Ugyancsak az említett bizottság szigorú felügyeletre hivja fel a hatóságot az élelmiszereket áruló üzletekre nézve is. Akár zárt helyen, akár nyilt piacon áraljon is valaki élelmicikket, azt köteles letakarva tartani, nehogy valami piszok férjen hozzá s megfertőzze a vásárlókat. Hasonlóképpen tilos akár vendéglökben, akár a péküzletekben az a szokás, mely szerint a vevő, a vétel előtt megropogtatja kezével a süteményt, hogy jó ropogós-e, vagy sem. Ezeket már mind a megye legtöbb falujában végrehajtották; ott e tekintetben már rend van. De Pápán valamennyi efajta rendelet eddig még irott malaszt maradt. Pedig nem csupán a fertőzés elleni védekezés miatt, hanem a gusztus és appetitus szempontjából is rég kiirthatták volna az illető árusítók ez oktalan és undorkeltö szokást. Nem kevésbbé érdemel figyelmet a helybéli tej árusítás is. Talán sehol az országban annyi hamisított és lefölözött, vagy vizzel feleresztett tejet nem adnak el, mint Pápán. A tiszteletet megadva a kivételeknek, a bérleti s önálló uradalmi tejgazdaságok is megfeledkeznek az eladói becsületességről. A büntetéstől egyáltalán nem félnek. S elég vakmeröek ahhoz is, hogy évrőlévre emelik a termékök árát s aminek a legmagasabb értéke — minthogy már le van fölözve — 8 fillérnél több nem lehet, ők 18—20 fillérért sózzák a rászorult vevőre. Kegyetlen uzsorázás ! Ez ellen egyrészt hatóságunknak kellene erélyesebben és drákói szigorúsággal eljárni; másrészt Dráváig, erdőkkel szegett völgyben, széles országút mentén egy kicsi falu van, melynek apró, szalmafödeles házikói közül messze fehérlik három nemesi kúria. A falunak a Kaposvár felőli végén van az egyik, a Kutassy Tamás kúriája. Kicsi, szalmafödeles és régiesen épült ház, melynek magas teteje feltűnő aránytalanságot mutat az alacsony, hamvasra mázolt falakhoz. Apró ablakai sűrű vas rostélylyal vannak védve. A rostélyokon látható vert rózsák, tulipánok elmúlt századok kováosművészetét dicsérik. A ház környéke puszta, de a gazdasági udvar, melyen ekék, szekerek, taligák hevernek széltében — mutatja, hogy nemzetes Kutassy Tamás úr birtoka sok száz holdra rúg. Alább, a kis falut végig futó patak partján, hárs- és szilfák lombjai mögül fehérlik a Baroay Gábor uramnak régiesen épült, de újonnan meszelt háza, melynek zsuppfödelén már évek óta tanyázik egy jámbor gólyamadár. Kivül a falnu, Kadarkút felé, üde zöldfenyőparamisoktól ós árnyékos kerttől körülvéve büszkélkedik a mohlepett, cserépfödeles Zarándy-kúria. A nemes Zarándy ősi fészke ez, melynek alaoeony, de úrias termei csak nem rég is, amig Zarándy Gáspárné nemzetes asszonyomat örök nyugalomra vitték a templom mögötti temetőkertbe, oly gyakran látta együtt a zseliokörnyéki nemes családokat barátságos összejövetelen. A jó nemzetes asszony halálával a gyakori vendégaégek elmaradtak, gyász borult a Zarándyházra s a gyász ott is lebeg azóta mindig, mert nemzetes Zarándy Gáspár úr többé nem mondta el a „holtomiglan-holtáiglan"-t. Csak egy gyönyörűsége van még a gyászoló gazdának s azjott van egyetlen leányának, a kis Ágnesnek anyjára emlékeztető kék sze meiben. a vevőközönség is keményebben bánhatna el az ily csalókkal. Minden kimélet nélkül fel kell jelenteni minden egyes esetet a hatóságnak, aki aztán nemcsak a termelő gazdát, hanem bűnössége esetén, a hamisító tej áruló szolgát is megbüntetné. A közegészség sikeres megvédése nem csupán a r. kapitányi hivataltól, hanem a közönség éber közreműködésétől ÍS függ. Gy. Gy. Az „Omke" közgyűlése. Az „Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés", melynek kezdőbetűit cikkünk fölé irtuk, ma már fogalommá lett, amelyet mindenütt ismernek ebben a hazában, ahol kereskedők élnek, kik legfőbb érdekeik megóvását várják ettől a fontos hivatást teljesítő tömörüléstől. Népszerűségét nem csodákban, nem is egy nagy név varázsában kell keresnünk, hanem abban az egyszerű tényben, hogy akkor született, mikor legnagyobb volt rá a szükség és olyan egyének állottak a bölcsőjénél, akik a magyar kereskedővilág kisebb-nagyobb bajait forrásukból ismerik és szanálásukból már azelőtt is tevékenyen kivették a részüket, Veleszületett hibája a mi korunknak, előbbi korszakok káros hagyatéka, hogy az ország közvéleménye a kereskedelemben nem ismerte fel azt a tényezőt, amelynek a művelt Nyugat már régóta megbecsüli. A kereskedelemnek erős tömörülés, a kereskedői önérzet folytonos emelésével úgyszólván külön kell meghódítani minden talpalatnyi területet, ahol az ellenszenvvel és a téves felfogásokkal szembe szállhat. És — sajnos — ezen a ponton a parlament hű tükre az országos véleménynek. A mi politikusaink között még mindig fehér holló az, aki a kereskedelemnek hazafias szempontból fontos missióját felismerve, nyiltan áll a kereskedel em védelmére; aki a mindenek felett álló országos érdeket tartva szem előtt a kereskedői kar tekintélyeért és javáért száll sikra. Ebben a tekintetben igen kellemes meglepetés ért bennünket, pápaiakat, az Omke f. hó 2-án tartott közgyűlésén. Sándor Pál mellett, akit már megszoktunk a kereskedővilág parlamenti exponensének tekinteni, épen városunk képviselője, dr. Antal Géza volt az, aki erős és határozott állásfoglalásával a saját, jól ismert egyéni értékét új oldalról mutatta be és öregbíA kis leány utolsó sarjadéka volt az ősrégi Zarándy-famíliának, őrá nézett tehát a szép Zarándy-birtok, melynek párját nem lehetett találni a Zselioben. E mellett szépségének hirét is messze vitték a szerelmi heroldok. De ha Zarándy Gáspár uram szép leányával büszkélkedett, Kutassy Tamás meg Barcay Gábor nemzetes uraimék olyan délceg két fiúval dicsekedtek, amilyenek sem voltak találhatók nagy Somogy vármegyében. A három gyermek együtt növekedett fel a lepkeüzés gondtalan korszakától, amig az ifjú sziv valami titkos vágyat érez. Együtt futkosták be a patak völgyét, szedték ós kötötték koszorúba a sárga virágot, remegő füvet. így teltek az évek. Egyszer azonban, mikor a vén hársas készült lehányni lombjait s a madárdal is némulófélbe volt a vidéken, elváltak a gyermekek egymástól. A fiúcskák elmentek Pécsre, az iskolába. Hanem mikor a vén • hársas ismét kibontotta lombsátorát, a fiúcskák mindannyiszor ismét visszajöttek. És így ment ez évről-évre. A gyermekek szépen növekedtek : öreg törzseknek szép, fiatal hajtásai. Lassan-lassan pzivük is kezdte követelni ősidőktől fogva örökölt jussát. Minden falevél-hullásakor telibb szivvel hagyták el az ősi portát, a szülőfalu kedves vidékeit. Mire aztán a huszadik tavasz kinyilt, a két ifjú szive csordultig megtelt szerelemmel. S ezt a kis Zarándy Ágnes kék szeme, selyemlágy haja, sugár termete és tiszta lelke okozta. Az ifjak egymás lelkébe láttak. Isten tudja, minek lesz okozója ez a közös, mégis összeütköző érzelem ?! Talán egykor örökre elfordulnak egymástól . . . Erezték, hogy ügyüket elintézni nagyon nehéz lesz. Talán majd elintézi Ágnes maga . . . Akit ő választ, ám legyen boldog az. A másik pedig menjen, amerre tud. így gondolkoztak az ifjak s hitték, hogy tette városunk tekintélyét is azzal, hogy egy ilyen minden téren kiváló politikust küldöttünk az ország tanácsába. Politikai éleslátásával, noha még egészen fiatal tagja az Omke-nek, csakhamar megtalálta a kellő utat, amelyet ennek az egyesülésnek politikai kérdések tárgyalásánál szem előtt kell tartani. Viharos tetszést aratott akkor, amikor a kereskedői kar hivatását a leghazafiasabb missiónak nevezte. Ez bizonyítja leginkább, hogy túl van azon a kicsinyes szemponton, amely az ország sorsát önzőjosztály-, vagy felekezeti érdekből figyeli. A helyzet megértésére vall ama nyilatkozata is, mely szerint a kereskedelem javulását nem állami támogatásban, hanem egy olyan testület, vagy kör megerősödésében keresi, amelyben a kereskedő otthon érzi magát és érdekeinek védelmét megtalálja. Igen okosan összekötötte a kérdést a városok ügyével, amelyeknek érdekei a kereskedelemmel majdnem azonosok. Ezekben székel az ország intelligenciája és a hazának tesz nagy szolgálatot mindenki, aki az értelmiség erejét és társadalmi helyzetét erősíti meg. Dr. Antal Géza a jövő embere. Arra, aki ilyen éles szemmel figyeli meg az ország ütőerejét, fontos hivatás vár még közéletünkben. Mi, mert közülünk való, bizalommal voltunk iránta már akkor is, midőn mandátumunkat neki adtuk, ez a bizalom most még fokozódott, mert mostani fellépésével első sorban városunknak szerzett dicsőséget és követendő példát nyújtott másoknak is, miként kell a közérdeket minden előitélettől menten szolgálni. Az „Omke" képviselőnket választmányi tagjai közé választotta és ezzel önmagát tisztelte meg. Mi pedig pápai kereskedők ismerjük kötelességünknek, hogy tagjai legyünk mindannyian az Omke-nek, amelynek támogatásával önmagunkat támogatjuk és erősödésével saját magunk leszünk erősebbek. Az áldozat, amelyet tagsági díj cimén tagjaira ró, oly csekély, hogy mindenki becsületbeli kötelességének tekinthetné, hogy belép abba az egyesületbe, mely busásan visszaadja filléreinket azzal, hogy megvédi azt, ami minden kereskedőnek legféltettebb kincse — a kereskedői önérzetet. Biztosak vagyunk abban, hogy közel van az idő, amidőn mindenki büszkén fog hivatkozni arra, hogy az Omke a kezdet küzdelmes éveiben tagjai között találta. Vajha megszűnnék az a szégyen, hogy kerületi választmányunk ülésén az egyesület fokozottabb támogatására kelljen buzdítani a mi értelmes kereskedőinket. Koréin Ernő. a legközelebbi virágfakadáskor megtörténik a döntés. De eljött a tavasz, a virágok a Zselioben mind kivirítottak: csak Ágnes volt még bimbójában. Erősebben illatozik a rózsa, amely később virít . . . De vájjon, melyiknek fog kinyílni : Kutassy Andornak, vagy Baroay Eleknek? . . . * * * 1848 nyarán hazajöttek ismét az ifjak, de nem a madárdal szavára. A két ifjú megköszörülte kardját, lóra ült s bucsut mondva szülőknek, jóbarátoknak, ment sietve a zászló alá. Nem sokáig maradtak együtt. Kutassy Andor keletre ment az erdélyi havasok közé, Baroay Elek pedig délre, a föltámadt szerbek ellen. Mikor elbúcsúztak, megölelték egymást és ezt gondolta az egyik is, ezt a másik is : én el fogok esni a csatában, légy boldog Ágnessel. A hir meghozta időnkint, hogy merre harcol Barcay Elek. Szent-Tamás ostrománál minő halálmegvetéssel vivta még a sáncokat. Kutassy Andorról is jött hir több izben. Az ifjúság megirta, hogy az erdélyi havasok között, mintha szándékosan keresné a halált. S e hirek ott a zselici kis faluban megmegremegtettek egy kis szivet. S az a szív úgy érezte, hogy fájna ugyan neki Kutassy Andor eleste is, de Baroay Elek halálát nem birná elviselni. Ha visszatér dicsőséggel, győzelem hírével az ifjú, akkor majd elmondja neki: mennyit aggódott miatta. Vájjon meg fog-e érteni ? . . . Egy év mult el ezalatt. Egy év viharai, küzdelmei, a gyermekből mélységes szivü nőt neveltek, aki meg tud halni hazáért ós szerelemért. * * * Az idő őszre járt. A Zselic hársai már