Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-08 / 14. szám

VIII. évfolyam. 14. szám Pápa, 1911 április 8. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 6Q. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Dk. KŐRÖS EXDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A csodagyermekek. A feministákról lehet különböző a vélemény, de hogy arról az akcióról, amit most indítottak, minden emberiesen érző ember csak egyféleképen, t. i. dicsérő elismeréssel vélekedhetik, azon nem lehet egy percre sem kételkednünk. A csodagyermekek ellen, helyesebben az ellen a rendszer ellen foglalnak állást, amely lehetővé teszi, hogy serdületlen korban lévő gyermekek elvonva rendes életmódjuktól, el a normális testi fejlődéstói, a beléjük oltott tehetség mesterséges és korai fejlesztése révén állandóan a nyilvánosság előtt szerepelnek. Hogy testi, lelki fejlődésükre ez milyen káros, azt alig kell bővebben fejtegetni, hogy erkölcsi szempontból minő veszedelmes következményekkel jár, mikor egy 10—12 éves gyermek a nagyok (gyakran: könnyiivérü nagyok) társaságába kerül és olyan időben, mikor aludni kellene, festett képpel megjelenik és szembántó fényözön közepette ugrál, táncol, dalol, hegedül, vagy komédiáz, azt is tudja mindenki, aki a művészpályának nem csak éppen fényoldalaival ismerős. A napokban én is láttam ilyen csodagyermek-produkciót. De ez felülmúlta mindazt, amit eddig láttam. Már nem is 10—12, hanem 4—5 éves gyermekeket ráncigáltak este 10-kor a színpadra, hogy ott mulattassák a cukorhajigáló közönséget. Elfacsarodott a szívem. Rendőrért szerettem volna kiáltani. Ha a feministák meghozzák azt a rendőrt, akit még ez idő szerint én hiába kerestem volna, hálás leszek érte. Derék dolgot cselekszenek. Sokat meg lehet nekil^ érte bocsátani. A kolera ellen. Ügy látszik, hogy az egész ország fél a múlt év őszén elfojtott kolera ez évi új kitörésétől. Legalább is erre vall a belügyminiszter ide tartozó intézkedése folytán az összes vármegyék alispánjainak a hatáskörükben levő valamennyi községhez és városhoz adresszált hivatalos leirata. A mi alispánunk ezen irányú leirata értelmében a mi közegészségügyi bizottságunk is foglalkozott ezen borzasztó ragály fellépése elleni óvóintézkedésekkel és az általános előkészületi dolgokon kivül a legerélyesebben sürgeti a C^ca-ároknak az egész vonalon tisztán tartását. Mert ha valahol, hát ezen piszokban és ronda szemétben lassan folydogáló undok szennyvízben találhat elsősorban is fészket magának a kolera. Már a múlt nyár derekán felhívtuk hatóságunk figyelmét arra a zöldes nyalkákkal beborított bűzhödt tócsákra, amelyek főleg a városmajor melletti utcasorok előtt terpeszkedtek el, mint a mesék alvilági mocsarai, amelyek párájába a felette röpülö madár beleveszett s körülötte a többi élőlények szintén elpusztultak. A hatóság mintha tett is volna valamit benne. Ámde sem itt az alsó folyásában, sem a felső részében észrevetö eredményt a Cinca tisztántartásában nem tapasztaltunk. Hol lassan folyt sürü levében, hol megállt s hetekig pihenőt tartott egy-egy ponton, útközben összeszedett szeméthulladékaival és megszaporodott zöldes színű ázalag-hínárjaival. Rég hangoztatja már a jobbérzésü közóhaj e botrány-árok rendbehozatalát. Némelyek egész vonalára kiterjedő beboltozásával remélik megakadályozhatni káros kigözölgését. Mások teljes betemetését ajánlják ez üdvös cél elérésére. A mi véleményünk szerint a beboltozás nem lesz, mert nem lehet végleges megoldás, minthogy az a vészes pára és illat ott is útat tör magának a kőlapok között. A betemetés feltétlenül hasznosabb lenne, ámde mindaddig, amíg a városnak az összes szennyvizek levezetésére szolgáló csatornahálózata nincs, teljesen nélkülözni ezt az árkot nem lehet. A városnak maga iránti első kötelessége tehát, hogy a csatornázás szándékát ne csak gondolataiban ápolgassa, hanem valósítsa is meg minél előbb! Ez a Cinca-árok hasonló az emberi testen folyton sajgó nyitott sebhez, amelynek gennyes vize mindig fertőzéssel fenyegeti az ép részeket is. Az igaz, hogy a folyó esztendőben a csatornázást sehogy sem tudnók meg„PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. V Bolond kisasszony* Irta : Köveskuti Jenő. Évenkint meg szokott fordulni egyezer a falunkban. Ha tavasszal nem jött, vártuk nyáron; ha akkor sem jött, az ősz el nem múlt a látogatása nélkül. Nagyszélű, sárga szalmakalapja két színehagyott szalaggal volt fonnyadt állához kötve. Szikár testén régi divatú ingvállt viselt. A dudás ujjak meztelenül hagyták sovány karjait. Viseltes Bzoknyáit az ölébe szedte, féltvén a sártól, a portól. Fakózöld ernyőjét mindig felnyitva hordta, legfeljebb akkor eresztette le, ha kőért nyúlt, hogy megdobálja egyik-másik háznak ablakait, mivel hogy ott nem elég tisztelettel fogadeák. Csak az úri házakat látogaita meg. Nem kért ée nem is fogadott el semmit, úri ebéden, vagy ozsonnán kivüi. Hanem ezt megkövetelte. Ha valamelyik háziasszonynak az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a cselédszobában vagy éppen a konyhában teríttessen számára : szörnyen felháborodott e méltatlan bánásmód miatt. Éhe* Szerző „Túl a Dunán" c. novellás könyvéből. zett inkább, mint hogy a méltóságán ejtett csorbát elszenvedte volna. Nemesi származására hivat kozva, a vendégszobában követelt magának helyet s az ebédlőben, az asztalfőn. A második hellyel sem akart megelégedni. Méltatlankodásaiban nem ismert határt. Fénytelen szemei villogtak s bágyadt, eováuy ajkai átkokat szórtak tehetetlen haragjában. Lármázva, hadonászva ment ilyenkor az utcán végig, keresve egy másik úri házat, ahol mindenek előtt sérelmeit panaszolta el. Pajkos utcai fiuk ilyenkor körülvették, kisérték házról-házra s utána kiabálták : „bolond kisasszony, bolond kisasszony!" S Ő hátra hátra tekintve, boszusan rázta meg sovány ökleit, kicsi fejét, melyről nagy rendetlenségben csüngtek alá fésületlen fürtjei. Apró gyermekek félve rejtőztek előle ágy alá, kályhasarokba. Pedig nem bántott senkit, nem törődött senkivel. De ha szőke férfit látott, azon rajta felejtette révedező tekintetét, nézte hosszan, fürkészve, mintha régi, ismerős vonásokat keresne a szőke fürtök alatt. Aztán megkérdezte: nem Eleknek hivják-e, szőke úr ? S ha tagadó választ kapott, epedoleg kérdezte : — Ismeri ön, uram, Barcay Eleket ? Nem harcolt vele? A Ferdinánd^huszárok közt volt és szép tiszteéget viselt. A forradalom után ő is bujdosott a többiekkel. Mindenki haza került, csak Ő nem . . . Szivtelen emberek ilyenkor, hogy megtréfálják, beszéltek bizonyos Barcay Elekről, aki most is bujdosik odalent a Mecsekben, mely halványkéken ellátszik egészen felső Tolnáig. Vagy azt mondták neki, h >gy Barcay haza került a száműzetésből s aio«t ott él Fehérmegyében egy idegen növel, elvonulva, abban a kicsi faluban, amely a szőke Duna partján van. Ilyenkor a boldogtalan leány összeszedte gyorsan hitvány holmiját s futott le sugárzó arccal délnek, amerre a Mecsek halványkék tömege mosódik el a messzeségben ; vagy sietett dúlt arccal fel, északra, hogy megkeresse azt a falut, ahol a régi kedves — idegen nőt boldogítva tölti napjait. Rohant végig az utcákon, krinolinja furcsán himbálózott sovány tagjain, hosszú haja rendetleül úszott utána a szélben, mely dacosan ragaszkodott belé felnyitott ernyőjébe s minduntalan ki akarta kapni fejéből nagyszélű kalapját. Lábai meg-megbicaklottak a göröngyös úton s felhangzott utána a jókedvs embere'* vidám kacagása. A paraszt fiuk pedig utána iramodtak, kisérték ki a faluból s gúnyosan kiabálták : „bolond kisasszony, bolond kisasszony !" # * * Oda lent a Zselicben, ahol a Mecsek alacsony dombokká törpül s karjait lenyujtogatja a Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó ^s modern BÚTOROK állandóan raktáron! Jíxvítüísoiijit is elfogadok. =zzzz===r== bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt DRACH ADOLF