Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-01 / 13. szám

Ezen és a rokonismereteknek terjesztésére városunkban minden feltétel megvan. Csak módot kell nyújtanunk arra, hogy ezen ismeretek a laikus közönséggel közöltessenek, megvitattassanak. Dr. Molnár Imre. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármesterek üléseztek a hét elején Budapesten. Ülésükön jelen volt Mészáros Károly polgármester is. Az ülés főtárgya a városok segélyezéseinek kérdése volt. E tárgyban deputációba is mentek a miniszterelnökhöz mint belügyminiszterhez s ő kilátásba helyezte, hogy az 1912. évi költségvetésbe a teljes segélyösszeget be fogja állítani. § A rendőrség államosítása. A városok régi óhaja áll közel a megvalósuláshoz: a rendőrség államosítása. Az erről szóló törvénytervezet vázlatát itt közöljük. Első szakasza kimondja, hogy a közbiztonság fentartása a magyar állam területén állami feladat, gondozását és az ezzel kapcsolatos ügyek intézését az állam az általa szervezendő és fentartandó államrendőrségi testülettel látja el. Államosított rendőrség egyelőre csak a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, valamint azokban a határszéli községekben szervezendő, amelyek a külfölddel élénk összeköttetésben állanak. A városi államrendőrség hatásköre fontos állami érdekekből a szomszédos községekre is kiterjeszthető. A rendőrségi ügyekben a belügyminisztérium a legfőbb felügyeleti ellenőrző és fegyelmi hatóság. A városi államrendőrség rendőrkapitányságokból, a fontos állami érdekből a rendőrkapitányságok mellett szervezett kirendeltségekből és őrsökből, a Budapesten, Kassán, Debrecenben, Kolozsvár, Győr, Temesvár és Fiúméban szervezendő rendőrfőkapitányságokból, továbbá a Budapesten és Kolozsvárott felállítandó kerületi rendőrfőnökségekböl áll. Rendőrkapitányság minden törvényhatósági és rendezett tanácsú városban szervezendő, ezenkívül csak ott, ahol azt fontcte állami érdekek kívánják. Budapesten a rendőrség szervezeti beosztása, tekintettel a főváros különleges viszonyaira, az eddigi marad. A kerületi főnökség e helyen a jelenlegi szervezettel hozandó kapcsolatba. Kis- és nagyközségekben fontos állami érdekek fenforgása esetén kirendeltségek, illetőleg őrségek állítandók fel. Az állami rendőrségnek legfőbb fóruma a belügyminisztérium, amelyben ilyenformán egy legfőbb rendőrségi szervezet alakul, amelyből később feltétlenül kiválik egy rendőrminisztérium. Igen fontos változás lenne az új törvénytervezet megvalósulásával az, hogy a határrendőrség j — os". Mikor elment, a jó Wieserné sírva fakadt a haragtól. Wieser meg nevetett. Este egy nagy társaságban megismerkedett Julius Graefenberggel, egy sokat magasztalt költővel, aki magánosan élt s nem igen járt emberek közé. A költő udvarolt neki, megcsodálta sötétlila bársonynyal bevont idomainak teltségét, diosérte duzzadó egészségét s fénylő, fekete sze meit. S azt kérdezte tőle, hogy még sokáig maradnak-e a városban. „Ah nem !" mondta Klementine, „nemsokára elutazunk. Jövő héten összejövetelünk lesz Drezdában". „Miféle összejövetel ?" kérdezte Graefenberg. Klementine ezt felelte : „Ott minden évben találkozunk Krügerrel, Konrád Mutiusszal, Ottó Lamberggel . . . Hisz tudja, ez a művész-világ színejava ... az a pár ember, aki még számít ... a férjemmel együtt ... A legszűkebb körben leszünk. Legalább egyszer egy évben kell, hogy magunkban lehessünk". Julius Graefenberg fölkelt. Nem tudott semmit ezekről az összejövetelekről. Az asszony azt mondta : „Az a pár ember, aki számít". Erről nem tudott semmit. S eltorzult arccal ment el tőle. Néhány nappal később, körülbelül ugyanabban az órában, mikor Alexander Marbaoher elutazott a városból feleségével, Franz Salvator Klemm, Peter Wieser és Julius Graefenberg együtt ültek egy kávéházban. „Az a Marbacherné úgy jár-kel, hogy a két kezében maga előtt tartva hordja a férje dicsőségét", mondta Franz Salvator Klemm. „Kitűzte a mellére a férje dicsőségét, mint valami melltfít", mondta Peter Wieser. Julius Graefenberg pedig ezt mondta: megszűnnék és annak eddigi állomáshelyein rendőrhatóságot gyakorló kirendeltségek állíttatnának fel. § Új segéd-végrehajtó állást kellett szervezni a különböző felekezeti adók behajtása céljábpl. Úgy látszik nálunk, ahol annyi minden történik felekezeti alapon, inkább beszélni, mint tenni szeretnek a felekezetek érdekében. A sok adóhátralék legalább ezt bizonyítja. § Pótvásár engedélyezéséért írt fel a tanács a keresk. miniszterhez. A pótvásárt ápr. 25—26-ra tervezik. Hisszük, hogy sikerül az engedélyezést keresztül vinni. § Csapvizsgálat. A tavalyi nyár tapasztalatai arra birták a tanácsot, hogy most a tavasz beálltával az összes házakban csapvizsgálatot rendeljenek el. Voltak olyan csapok, amelyek rosszasága miatt hihetetlen mennyiségű viz pazarlódott el. Persze, majd gondot kell fordítani azokra a csapokra is, amelyeknek nincs semmi hibájuk és mégis folyton folyatnak. EGYESÜLETI ÉLET. = A Sport-egylet m hó 26-án délután Fürst Sándor elnöklésével tartotta évi rendes közgyűlését. A felolvasott évi jelentés a derék egyesület szép fejlődéséről és anyagi gyarapodásáról tett bizonyságot. A rendes közgyűlési tárgysor letárgyalása után a választások következtek. A Pápáról távozott Körmendy Béla volt alelnököt, ki az egylet létesítése körül mint a volt korcsolya-egylet elnöke nem évülő érdemeket szerzett s aztán is sokat tett fejlesztése érdekében, örökös tiszteletbeli elnöknek választották. A megüresedett alelnöki állásokra egyhangúlag Karlovitz Adolfot és Kristóffy Gyulát választotta meg a közgyűlés. == A pápai Lloyd-társulat m. hó 26-án Krausz József N. elnöklete alat tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen megjelent éljenzéstől fogadva dr. Antal Géza orsz. képviselő is. A rendes közgyűlési targysor után a választmány megválasztása következett, ami a régiekre nézve egyhangúlag történt meg. A megüresedett egy vál. tagsági helyre szótöbbséggel Schartz Vilmost választották meg. = Az iparos ifjak önképző egylete vasárnap d. u. tartotta szépen látogatott közgyűlését. A gyűlést Faragó János elnök vezette, aki tartalmas elnöki megnyitójában az egyesület kulturális hivatását fejtegette. Azután Kocsis Pál pénztáros terjesztette elő 1910. évi zárószámadását, mely szerint bevétel volt 1851*38 K, kiadás 1836*64 K, — majd pedig az 1911. évi „A férje dicsőségét boxolónak használja s mindenkinek az orrába boxol vele". Szünet állt be. „Fölfoghatatlan", vélte Graefenberg. „Mi ?" kérdezte a másik kettő. „Hogy valaki finom költő lehet s nem veszi észre, hogy egy ilyen asszony jár-kel vele s minden tiszteletet behajt, ami neki magának járna, mint valami pénzbeszedő". „Fölfoghatatlan", mondta Peter Wieser. „Mi ?" kérdezte a másik kettő. „Az, hogy nem értitek meg, hogy éppen ezért mennyire szereti azt az asszonyt". „Éppen ezért ?" Peter Wieser mosolygott. „No persze, mert az az asszony az ura önimádásának oselekvő, beszélő és szerfölött kényelmes kifejezése". Mialatt ez a beszélgetés folyt, Alexander Marbaoher és a felesége gyorsvonaton robogtak át az alkonyi tájon. Klementine ránézett a férjére fekete szemeivel s boldogan mosolygott : „Mit gondolsz, Alexander, tetszettem az embereknek ?„ Marbacher halkan nevetett: „Meghiszem azt". Klementine nyugodtan ezt mondta : „Azt is bátran modhatjuk, hogy el voltak bűvölve. Áh! hisz engem az emberek mindenhol szeretnek". Alexander Marbacher elérzékenyült. „Klementine", mondta, „munkáim megnyerik számomra a világ becsülését, de az emberek szeretetét te szerezd meg nekem. Munkáim szellemileg összekapcsolnak velük, az igaz, de csak te általad jönnek hozzám emberileg közelebb 8 ismerik meg legbelsőbb valómat. Köszönöm". Többet nem mondhatott, mert különben sírt volna a boldogságtól. Ford.: Rózsa Géza. költségelőirányzatot állapították meg. A tisztviselői kar mandátuma lejárván, elnök előterjesztette a maga és tisztviselőtársai lemondását. A lemondott tisztikar iránt a közgyűlés hálás köszönetét fejezvén ki, a választást egyhangúlag a következőkép ejtették meg: Elnök Faragó János; alelnök Nagy József; titkár Mészáros Lajos; pénztáros Kocsis Pál; ellenőr Vasvári Gyula; számvizsgálók Tóth József, Kozma Bálint, Barthalos István; könyvtárosok Zdrahala János, Nagy Zoltán; karmester Gergely Ferenc. Választottak ezeken kivül 20 rendes és 4 pót választmányi tagot. Alelnök indítványára kimondották, hogy az alapszabályokat a tagok részére újból kinyomatják. A gyűlés elnök éltetésével ért véget. = A leányegyesület 1911 április hó 2-án, azaz vasárnap délután 5 órakor tartja előadó ülését, a következő műsorral: 1. A mi jegyváltásunk. Irta Nil. Szavalja Heller Katica. 2. Liszt F.: XII. Rhapsodia. Zongorán előadja Széptóth Mariska. 3. Felolvasás. Tartja dr. Sugár Jenő. 4. A tanu. Várady Antaltól. Szavalja Ösztreicher Mártonné. 5. Magyar népdalok. Cimbalmon hegedü-kisérettel előadja Weiler Etelka. A színházi hét. A melegebb idő beáltával az érdeklődés is melegebb kezd lenni a színtársulat működése iránt, de azért még a pápai szezón szokott képe most sem alakult ki. Ehhez hiányzik főkép egy igazi operett-jujdonság-siker, mely még mindig várat magára.* A szombaton szinre került Hercegkiasszony nem alkalmas arra, hogy igazi „sláger" gyanánt szerepelhessen. Igaz, Lehár írta, de zenéje valamivel nehezebb, mint a többi Lehárdaraboké, afféle átmenet az operettől a vig opera-stilushoz s ez a stilus nálunk, ahol egyedül a könnyű muzsikát értik és méltányolják, bizony nem számíthat hódításra. De meg a társulat jelenlegi összeállítása sem olyan, hogy opera-jellegü darabot adhassanak. Kovács Hanna a maga két-három magas és hallhatatlan középhangjaival víg operaáriákat hogy tudjon zengeni? Lónyai Piroska hanganyaga már sokkal nagyobb és egyenletesebb, de azért a Mary-Ann ének-partija hellyelközzel még az ő erejét is felülhaladta. Egyes számai és játéka azért tetszettek és hatottak. Egyedül Érczkövi az, aki teljesen megfelelni képes és megfelelt is szerepének. Nemes hanganyagával, kiforrott énektudásával gyönyörűen érvényesítette a Lehár dallamait. Játékában is — mint mindig — Ízléseset nyújtott. Ami sikere a darabnak volt, azt az ő érdeméül Írhatjuk. Játszottak még Bátori, Ivánfi, Vértes is különösebb jelentőség nélkül. A darab kiállítása, a statiszták beállítása mucsai színvonalon állott. Vájjon ez Fehérvárott is így megy? Érdekes premierje volt hétfőn a színháznak. Karenin Anna ment, melyet Tolsztoj hasonló cimü regénye után Guiraud alakított drámává. Amik Tolsztoj műveit oly egyénivé, oly sajátossá teszik, t. i. az ő mély gondolatai, erős hite a maga igazában, mely csak a konvencióktól, dogmáitól felszabadult egyszerű, természetes gondolkodást és életet tartja jónak s erkölcsösnek, — itt is jelentkeznek egy-egy drámai jelenet izgatott szóváltásaiban; de csak oly kis mértékben, hogy az az impressziónk, hogy a dráma megírására nem a Tolsztoj tendenciói, hanem csupán a regény drámaiassága inspirálta az irót. A darab főeszméje az, hogy az ember önmaga nem képes megalkotni boldogságát; a vagyonhoz, szerelemhez stb. szükséges a mások becsülése is. A látszat, a forma, a társadalmi előítéletek alól nem tudunk felszabadulni, és a főhős (Karenin Anna) tragédiája épen azon fordul meg, hogy szerelmese (Vronsky) nem tud boldog lenni a magányban és tétlenségben, hanem szomjazza az elismerést, dicsőséget. Különben a dráma rövid tartalma ez: Karenin miniszterhez megy feleségül a szép, de szegény Anna. Tiz évig türi öreg, fanatikus férje erköcsi prédikációit, tiz évig él kifogástalan hitvesi hűséggel egyedül fiában Szergiuszban találva örömét. Ekkor találkozik Vronsky kapitánnyal s megszeretik egymást. Az erkölcsös Karenin Anna eleinte titkolja Vronsky előtt, hogy szereti; de a férfi heves szenvedélyében követelődző. Végre hosszas küzdelmek után Anna elhagyja férjét s követi * Péntekre megjött.