Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-26 / 9. szám

VII. évfolvam. 9 szám. Pápa, 1910 február 26 PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>R. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Városi párt. Lesz-e, nem lesz-e valami ebből az új alakulásból, ha lesz, titkos kormánytámogató céllal alakul-e vagy lüggetlenül e mostani s az esetleg utána következő kormánytól is, nem tudjuk és mivel abban a manap igen kellemes helyzetben vagyunk, hogy nemcsak nem lehet, de nem is kell — politizálnunk, a „politikai helyzet" szempontjából nem is törődünk vele. De hogy az eszme, hogy egy olyan szövetség jöjjön létre, amely azoknak kiskoruságát szünteti meg, kik szellemi, erkölcsi és anyagi erejüknél fogva a legteljesebb korúak ebben ez országban, jöjjön létre szövetség, mely a közvéleményt meggyőzze annak az ősi igazságnak, hogy a városok a művelődés fókuszai, nemcsak létjogáról, de számoljon ez igazság követelményeivel is, megvalósítsa a logikailag belőle folyó kötelességeket, hogy egy ily szövetség létrejötte nemcsak a városoknak maguknak, de közvetve az egész országnak is végtelen hasznára volna, azt mi régen érezzük, valljuk és hirdetjük. Az osztály, foglalkozás, felekezet szerinti elkülönülést utáljuk, de ez az elkülönülés olyan volna, melynek föltétlenül demokratikus jellegét legfeljebb azok tagadnák, akiknél a demokrácia r abban áll, hogy nagy hangon ordítozzák: „Ó nép, ó nép!" de tenni semmit se tesznek érte. Nincs olyan messze Németország, tessék oda áttekinteni s megláthatja bárki, mi szerepük, jelentőségük van a városoknak a nemzeti művelődés, közgazdaság és a — szabadság terén. Ámbár hisz aki látni akar, megláthatja ezt nálunk is. Ám nálunk nagy divat — a müvakság. Tűzoltóságunk és a közönség. Irta: dr. A ital Géz.'. A múlt század 70-es és 80-as éveiben alig volt városunkban népszerűbb s a közönség által jobban felkarolt intézmény, mint az Önkéntes tűzoltóság intézménye. A tagok száma, a vezetők buzgólkodása, a testület ügyeinek fellendülése egyaránt tanúskodtak arról a meleg érdeklődésről és jóindulatról, amellyel a városi közönség ennek a humánus intézménynek céljait és működését honorálta. Ennek az érdeklődésnek helyébe a tüzoltó-iestület fennállásának harmadik évtizedében, a múlt század 90-es éveiben bizonyos fokú közöny lépett. Hasztalan volt a testület vezetőinek minden erőfeszítése, a tűzoltóság nagy célja iránt a közönséget lelkesíteni, az érdeklődés körébe bevonni s az önkéntes munka elvállalására bírni, nem sikerült. Ez a sajnálatos körülmény szülte azután azt az eszmét, hogy az önkéntes tűzoltóság mellett és ennek alárendelve a kötelezett tűzoltóság intézményével lehetne a közönség hiányzó lelkesedését pótolni s a jelentkező bajokat orvosolni. A tűzoltótestület a maga fennállásának negyedik évtizedét tényleg ennek az eszmének megvalósításával kezdte meg. Ahelyett azonban, hogy ezzel az önkéntes tűzoltó-egyesületet a virágzásnak arra a fokára sikerült volna emelni, amelyen a 70-es években a közönség érdeklődése folytán állott, az egyesülettel szemben az utóbbi években mutatkozó közöny helyébe az ellenszenvet keltette fel. Ellenszenvet, mely alatt egyformán szenvedett az egyesület, annak vezetősége s melynek megtörése még manapság sem sikerült. Az egyesület történetének ezen egyes fázisai jutottak eszünkbe akkor, mikor a tüzoltó-testület legutóbbi közgyűlésén a főparancsnok felolvasta jelentését, melynek bevezető része a közönség részvétlensége, sőt ellenszenves indulata miatt joggal érzett fájdalom kifejezése volt ... A főparancsnok egész jogosultan mutatott rá, hogy a tüzoltó-testület a maga működésében nem talál a közönségnél olyan rokonszenves támogatásra, mint azt humánus céljánál s törekvésénél fogva elvárhatná; sőt tüzeseteknél a lekicsinylés, a gúny, a bántalmazás kifejezései röpköd• nek a tűzoltók felé s ennek adnak visszhangot a lapok, sőt a városi képviselőtestület közgyűlései is. Ez a kétségbevonhatatlan igaz, de egyúttal szomorú tény kell, hogy gondolkozóba ejtse mindazokat, akik a város lakosságának egyetemes érdeke szempontjából szükségesnek tartják s óhajtják az önkéntes tűzoltóságnak, ennek a humánus intézménynek fennmaradását, sőt fejlesztését. Mert ha azok, akik életük veszélyeztetésével sietnek embertársaik vagyonának, vagy épen életének mentésére és pedig „PAPA

I HÍRLAP" TARC

ÁJA, A magyar Kudrun. írta: Borsos István. A gazdag német irodalomnak a világhírű Nibelung-éposz mellett van még egy másik régi kincse is, a szintén naiv éposz, Kudrun, mely szépség tekintetében csak kevéssé marad el amattól. De mindenesetre nagy büszkesége lenne bármely kiváló népnek és irodalomnak. S hogy hosszű időn át mégis inkább csak a Nibelungéposzt emlegették, mint a német népszellem nagyszerű alkotását, ennek okát a külső körülményekben találjuk meg. A Kudrunt- valamivel a Nibelungenlied megalkotása után irta meg körülbelől a XIII. század legelején különböző népmondák felhasználásával és egybeolvasztásával valamely bajor vagy osztrák földön élő költő, akinek a nevét azonban többé megállapítani nem lehet. Bármily sok szépséggel dicsekedett is ennek a most már névtelen költőnek alkotása, de mégsem versenyezhetett az egyszerre nagy birre és kedvességre jutott Nibelung-éposz megrázó nagyszerűségével. Épen ezért már szüle tése korában háttérbe szorúlt szerencsésebb versenytársa mellett, sőt idők multával teljes feledésbe merült. Nem is sejtették még maguk a németek sem, bogy a Nibelungének mellett még egy pompás naiv époszuk van. Á tiroli Ambras-kastélyban, 1817-ben fedezték fel egyetlen megmaradt kéziratát. Éz a kézirat a XVI. század legelején készült I. Miksa császár számára, aki a maga gyönyörűségére a középkori német irodalom sok más termékével együtt ezt is lemásoltatta. Fölfedezése természetesen nagy örömöt keltett, sűrűn jelentek meg belőle űjabb és űjabb kiadások s megindúlt felette a nagy tudományos vita is. Sokan azt vitatták ugyan, hogy nem egy szerzőnek egységes alkotása, de a nagy vita végeredménye gyanánt csaknem teljes biztossággal állítható, hogy elejétől végig egy szerzőnek egységes alkotása. Az egész Kudrun 1705 négysoros versszakból áll s három részre oszlik. Az utolsó rész a legnagyobb (1143 versszak) és legszebb. Ez tartalmazza Kudrun királylány történetét. A második rész Kudrun szüleinek történetét mondja el 359 versszakban, az első rész pedig mintegy bevezetés gyanánt elmondja Kudrun öregszüleinek csodás történetét 203 versszakban. Irland királyának fiát, a hétéves Hagent, elragadja egy óriási griffmadár s fészkébe hurcolja. A griff fiai összevesznek a zsákmányon s eközben az egyik karmai közé kapva a kis fiút, kirepült a fészekből. De erdős csalit között kiejtette karmából a fiút s az a hegy lábainál egy barlangra talál s ott három királylányra, akiket szinte a griff ragadott el. A fiú itt nagyra növekedett s azután a leányokkal együtt visszakerült hazájába, elvette az egyiket s boldog és hatalmas királlyá lett. Volt egy gyönyörű leánya, Hilde, akinek kezéért számtalan kérő versenyzett, de a büszke Hagen mindenkit visszautasított. A második rész elbeszéli, hogy a hegelinek hatalmas királya, Hettel, is meghallja hirét a csodaszép Hildének s mindenáron nőül akarja venni. De mivel tudja, hogy szép szóra nem adják oda, legjelesebb hőseit küldi írföldre s azok kereskedőknek öltözve csellel rabolják el Hildét. Hettel eléje jön arájának. De utoléri őket Hagen is, aki leánya üldözésére indúlt. Nagy csata támad közöttük, de Hilde végre is Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfl-divatkelmék!! Rendkívüli dús válaszlék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különleges? ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, á kényelem követelményeire nagy gondot forditok. == VÁGÓ DEZSŐ — szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Fő-tér 19-ik szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.