Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-12 / 7. szám

VII. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1910 február l2 PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: i>K- KŐKOts E:NI3U1Í:. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Eohn Mór fiai, Wajdits Eároly urak üzletében is. SZEMLE. Hungara. Nemzeti büszkeségünknek pedig ne hizelegjen a legkevésbbé sem, hogy Abbas Hil mi, Egyiptom khedivéje egy magyar grófnőt vett feleségül. Gondoljunk csak azokra a magyar asszonyszemélyekre, akiket százával és ezrével hungara néven ismer a Kelet és sirjon a lelkünk. Önként vagy kufárok által elcsábítva szépségüket áiuba bocsátják s élnek háremekben, meg még sokkal rosszabb helyeken, míg szépségükből tart, aztán pedig elpusztulnak fertőben, nyomorultul. Hogy egyszer-máskor egyiknek szerencséje akad s az étteremben kötött ismeretségből forma szerinti házasság lesz, az nem kisebbíti egy szemernyit sem abbeli kötelességünket. hogy a hungara-kivitel ellen a legelszántabb, legodaadóbb harcot fel ne vegyük. Mert az ilyen dicsőség, aminő most Egyiptomban osztályrészünkül jutott, nagyon is kétes értékű dicsőség. Chantecler. Párisban talán lehetnek irigyei a Cyrano költője újabb diadalának, de a világ, amely irodalmi téren régen és készséggel elismerte a gall szellem felsőségét, hamarosan belenyugszik abba, hogy a francia költészet és vele a világirodalom ismét — mondjuk ha csak a lírai dráma terén — egy műremekkel gazdagodott. Mi sem akarjuk — bár elég távol vagyunk tőle — a legtávolabbról sem megtépázni Rostand babérját, csupán egy nagy magyar költő emléke iránt tartozó kötelességünknek teszünk eleget, amikor konstatáljuk, hogy a Chantecler alapeszméjét, egész tragikumának magvát megtaláljuk Madách e két sorában : Nem a kakas szavára kezd viradni, Hanem a kakas kiált, merthogy virad. Madách megelégedett azzal, hogy ezt mint igazságot megállapította, Rostand drámát csinált belőle. Az eszme elsősége azonban kétségtelenül Madáché. Vasutak — másutt. Ismeretes dolog, hogy városunk képviselőtestületi közgyűlése a Pápa—Devecseri vasútra 100.000 K értékű törzsrészvény jegyzését határozta el. Az is ismeretes, hogy a város kérelmezte a vármegyénél e vasútvonalnak törvényhatósági támogatását. A múlt évi decemberi gyűlés tárgysoráról ez ügyet városunk polgármestere — ámbár ki volt tűzve tárgyalásra — opportunusabbnak találta levétetni, nehogy a leszavaztatás veszélyének tegye ki. A döntés ennek folytán a kővetkező — márciusi — törvényhatósági közgyűlésre maradt. Nem tudjuk, megmaracl-e ez alkalommal a törvényhatóság a mellett a szűkkeblű álláspont mellett, amely az állandó választmánynak már a múlt közgyűlésre elkészült javaslatában kifejezésre iutott, mindenesetre tanuságosnak tartjuk azonban ismertetni azt az álláspontot, amelyet igazán létérdeket képező vasutakkal szemben másutt elfoglalnak. Vasvármegye a vármegye területén tervbe vett rum—türjei, muraszombati határszéli és szentteleki vasutak segélyezése tárgyában harminc tagú bizottságot küldött ki. A bizottság tárgyalásaiból közöljük a kővetkezőket: Békássy István arra a megállapításra jut, hogy itt tulajdonképen két egymástól különálló kérdésről van szó. Az egyik a fedezet kérdése, a másik pedig a konkrétum, az egyes vasutak segélyezésének kérdése. Kétségtelen, hogy a vasutak segélyezése dolgában a gyűlés ma végleges javaslatol nem hozhat, ehhez előtanulmányok kellenek és meg kell ismerni a tervbe vett vasutak közérdekű jelentőségét. De a másik kérdés már most elintézhető és el is intézendő. Ez a fedezet kérdése. Addig szó sem lehet vasút fejlesztéséről mig fedezetet nem találunk. A fedezetet az alispán a vasúti pótadóban véli megtalálhatni. Másfél százalék pótadóval az összes vasutakat lehetne segélyezni. De nem kell egyszerre valamennyit és így az egész pótadót kivetni nem kell. Azért javasolja, hogy mondja ki a bizottság, hogy javasolni fogja a vármegye törvényhatósági bizottsága* nak, miszerint a vasúti hálózat kifejlesztése céljából másfél százalékos pótadót szavazzon meg azzal a kikötéssel, hogy a pótadóból időnként csak annyi fog kivettetni, amennyit a vármegye indokolt vasutsegélyezésekre szükségesnek tart. Az adó megszavazásával az adózó közönség még terhelve nincs, de meg van a módja annak, hogy esetiőí -esetre felmerülő vasút segélyezéseknél nem kell mindig különkülön kivetni a pótadót. A második kérdést illetőleg pedig azt javasolja, hogy a vármegye alispánja a lehetőség szerint tájékoztassa a bizottságot a tervbe vett vasutakról és az általuk kért segélyről és a közgyűlés előtt még hivja egybe a bizottsá„PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Nápolyban. Járom az álmok mesevilágát, Járok a fényben köd fia: én. Magnóliák közi, pálmaligetben Fűszeres illat porzik elém. Lelkem a távol viola fátylán Szent nyugalomra dőlve, pihen. Dajkameséket mormol a tenger, Millió ábránd ring a vizén . . . S jött ölelön, jött búgva az éjjel, Santa Lucián hemzseg a nép, Száz hegedősök lelke fölöttem . . . — Olvad az ének, amerre lép. Nápolyi lányok szikraszemében Fürdeti az éj a csillagokat . . . Déli virágok, nápolyi lányok Búja szerelme hív, csalogat. Víg muzsikánál pokoli táncra Serken a vérük . . . dőzsöl a bűn Karcsú bokákon vad tarantella, Pattog a húr az ó hegedűn. Járom a lápok csodavilágát — Szomorú fényben köd fia: én. Magnóliák közt, pálmaligetben Fűszeres illat porzik elém. Ego. Az egyiptomi menekülés.* Irta : La^elröf Selma. Távol napkelet sivatagján élt sok sok év előtt egy rendkívül öreg, hihetetlenül magas pálma. Akik átvonultak a sivatagon, megálltak alatta és szemügyre vették, mert magasabb volt minden más pálmánál, sőt azt szokták róla mondani, hogy bizonyára magasabbra fog nőni a piramisoknál s az obeliszkeknél is. Állt a pálma nagy magányosságban s ahogy egy napon elnézett a sivatag fölött, látott valamit, ami annyira meglepte, hogy csodálkozásában ide oda ringatta hatalmas lombkoronáját karcsú törzsén. A sivatag széle felől két magányos vándor közeledett. Még nagyon-nagyon messze jártak, valósággal hangyáknak látszottak, • A Magyar Könyvtár legújabb, 577. sz. füzetéből. de bizonyos, hogy két ember volt. Két idegenje >a sivatagnak — a pálma ismerte a sivatag népét - egy férfi és egy asszony. Az asszony szamáron ült, a férfi mellette ballagott. Nem volt se vezetőjük, se sátruk, se teherhordd állatjuk, se vizes tömlőjük. — No, — mondta a pálma magában, — ezek ketten meghalni jöttek ide. A pálma gyorsan szerteszét tekintett. — Csodálom, — folytatta, — hogy még nincsenek itt prédájukért az oroszlánok. Nem mozdul egyik sem. Sivatagi rablót sem látott. De majd jönnek. — Hétszeres halál vár rájuk, — tűnődött a pálma. — Oroszlán szétmarcangolja, kigyó halálra csipi, szomjúság elepeszti, homokvihar eltemeti, rabló megöli, napsugár elégeti, félelem elemészti szegényeket. Megpróbált másra gondolni. Ennek a két embernek sorsa elszomorította. De körötte, a szétterülő egész sivatagban nem akadt semmi, amit már évezredek óta ne ismert és figyelt volna. Semmi sem érdekelte. Újból a két vándorra kellett gondolnia. — A viharra és szárazságra! — szólt s az élet két nagy ellenségét emlegette — mit hord a karján ez az asszony ? Azt hiszem, ezek Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék! í Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mértek szerint a legelegánsabb kivitelben. A' szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordittatik. Y " ' VÁCiÓ DEZiŐ == szabászati akadémiát végzett szabómester, oki- szaktanító, JPápán, Fő-tér 19-ik szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.