Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-12-31 / 53. szám
Jelszavak. 1' Irta : Herczeg- Ferenc. Arról van szó, hogy Magyarországon ma kétféle, egymással diametrálisan ellentétes társadalompolitikai eszmeáramlat kezd kialakulni. A titkos elemi erők, amelyek az áramlatokat hajtják, bizonyára régóta itt lappanganak már a közélet fölszine alatt, keresztülkasul vonulnak a társadalom különböző rétegein, rést találnak a politikai pártok között levő válaszfalakon is és új irányba terelik a közügyekkel foglalkozó emberek gondolkodását. Ezek az egyesítő és szétválasztó erők némi külsőséges hasonlóságot mutatnak olyan áramlatokkal, melyek már régebben nyugtalanították az országot. Ha szabad efféle jelenségeket a kényelmes megfigyelés kedveért erős nagyító üveg alá vetnünk és egyes szembeszökő szinhatásaik után elneveznünk, akkor azt mond hatnók, hogy Magyarországon megint egyszer szembe került Európa a Balkánnal, a szó kulturális értelmében vett nyugat a kelettel. Az olvasó, ha akarja, gondolhat Szent László csatájára a kunokkal, de gondolhat történelmünk száz más epizódjára is. A gondolatok furfangosabbak, mint a rabló kunok, ők annak a régiónak a nemzeti viseletét öltik magukra, ahol éppen portyázgatnak és azért az egyenruhájuk nem is bizonyít semmit, legfölebb csak az Ízlésüket és az őszinteségüket jellemzi. Mindenesetre jó lesz, ha emlékünkbe idézzük, hogy mit ért a világ a szó átvitt értelmében Európa és Balkán alatt és ha azután kihámozzuk a katonákat egyenruhájukból és futólagos etnográfiái szemle alá vesszük őket. Nyugati Európát, a fehér fajok világhatalmának princípiumát, ma első sorban az északi germánok képviselik. Az angolok, a németek. Az európai elv leghatalmasabb gyarmatai az amerikai Unió és Japán. E népeké a siker, a hatalom, azaz a jövő. Ha a távolból mint szerves egységeket szemléljük őket, közös jellemvonásokat találunk rajtuk : vallásosság, a történelmi mult tisztelete, erős nemzeti érzés, erkölcsi fegyelmezettség. E tulajdonságaikról úgy ítélhet az ember", ahogyan akar, annyi mégis bizonyos, hogy elválaszthatatlan föltételei világtörténelmi sikereiknek és így fontos alkotó elemei annak, amit nyugati kulturának, röviden Európának szokás nevezni. Ha tehát Magyarországon — megengedem, hogy önkényesen és a meglevő viszonyokat * A Magyar Figyelő holnap megjelenő 1. számából. eltúlozva — Európát szembe állítom a Balkánnal, akkor a magyar Európa alatt nem érthetek egyebet, mint a nemzeti egyesítés princípiumát, Balkán alatt pedig ennek az elvnek bárminő formában való tagadását és támadását, tehát a bomlást kell értenem. A keleti géniusz, amely nemrégóta szabadult föl évszázados szellemi rabságából, hajlandóságot mutat arra, hogy békóival együtt lerázza mindazokat a kötelékeket, amelyek az egyén szabad mozgását korlátozzák. Ezért azt lehetne mondani, hogy a nyugat a nemzetté tömörült egyéniségek, a kelet pedig az egyéniségekre bomlott nemzetek világa. A szó földrajzi értelmében vett kelet és nyugat kulturális viszonhatásainak megítélése közben figyelemmel kell kisérnünk néhány különös jelenséget. Régi közhely, hogy a virágzással együtt jár a hervadás. Az érvényesülés tetőfokára jutott európai nemzetek művelődési feleslege rothadásba megy át. A rothadás tipikus szimptomája, midőn a sejt önálló életet kezd az egész organizmus rovására. Az atom lázadása a tesl ellen, az egyéné a nemzeti szervezet ellen : ez a dekadencia. A világpoigárság, amely megtagadja, vagy csak bizonyos föltételek mellett fogadja el a nemzet fogalmát, az ammoralitás, mely azt hiszi magáról, hogy fölötte áll a jó és rossz fogalmának, a tehetség, mely elszakadt vitorlarongyként libeg a szenvedélyek viharaiban, ezek, ha egyébként kiváló emberi intellektus megnyilatkozásai is, a degeneráltság jelenségei. A nyugati társadalmak dekadenciája tulajdonképpen az egyén dezertálása a polgárosodás fegyelme elől, visszatérése az ős-keleti anarchiába. A keleti és félkeleti népek, amelyek kulturimportjukat Nyugot Európából rendelik meg, hiányos önkritikájukkal és a fegyelmezetlenségre való mostani hajlandóságukkal, mohón vetik magukat az európai dekadencia termékeire. A rothadás zuga az a hely, ahol a keleti parvenü és a nyugati dekadens, a komitácsi és az apache, két távoli világ rokon lelkű Uebermenschei, összetalálkozhatnak. A kelet a nyugaton is megtalálja önmagát, hazahurcolván a kultura műhelyéből a kulturátlanságot. Ö becsapja önmagát, midőn a nemzeti érzést, a vallásosságot és a tiszta erkölcsöt gondosan ápoló nyugat beteges hulladékait, a nemzetköziséget, a hitetlenséget és a pornográfiát Európa kincseinek nevezi. A nyugati tűlkultiváltság és a keleti kulturtalanság közös jellemvonása a nemzeti önbecsülés hiánya. Ami azonban nyugaton betegség, az keleten sznobság; a nyugat, midőn kiábrándul önmagából, kiábrándul az emberiségből. Ez tragikus. A kelet azonban csak önmagát veti meg, midőn a nyugat betegségeért odaadja saját egészségét. Ez utálatos. A Balkán, ha egyszer megismerte Európát, cserben hagyja Önmagát és a nyugati műveltség kellemetlen parazitájává lesz. Európai emberek szájából, még ha kimondottan dekadensek is, sohasem hallani nemzeti hagyományaiknak és kultúrájúknak oly kicsinylő kritikáját, mint robusztus oroszok, nagyétvágyú levantinusok és pirospozsgás magyarok szájából. A keleti bojár legfőbb büszkesége, ha véletlenül párisi járdataposónak nézik, a balkáni intellektuel pedig berlini homoszexuális kávéházakban látja az eljövendő kultura templomát. A külföld féktelen túlbecsüléséből következik, hogy a keleti ember a maga hazáját állandóan külföldi szemmel nézi és abból csak annyit fogad el a valóságban exisztálónak, amennyiről tudomással bir az a kávéház, melyet ő Európának nevez. Pedig hát a nemzetek, a kicsinyek épp úgy, mint a nagyok, nem valamely nemzetközi páholyközönség kedveért élnek és ágálnak, hanem, a maguk történelmi küldetését teljesítik, akár irnak. róluk a külföldi sajtóirodák, akár nem. Ennyit az európaiakról és a balkániakról, a Balkánt természetesen mindig a szó kulturális értelmében véve. Az „ellentétes táborok" erőviszonyainak megítélését egyelőre lehetetlenné teszi a köd, mondhatni keleti köd, amely eltakarja körvonalaikat. Nálunk elvi téren különben is furcsa zűrzavar uralkodik. Az elv ma még inkább csak jelszó, külső ornamens, olykor divatcikk, a szellemi fényűzés egy neme, amely nem nőtt ki az emberek meggyőződéséből és nem is bocsátja le gyökereit a lelkükbe. Az elv, ha nem nyer kemény keretet valamely pártszervezetben, nem jár felelősséggel és nem kötelez semmire. Igy magyarázható meg, hogy emberek, akik tegnap még a nemzeti demagógia vérengző janicsárjai voltak, ma már elavult babonaként mosolyogják meg a nacionalista hóbortot. És hogy polgáremberek, kikaek egész pozíciójuk a magánvagyon intézményének sérthetetlenségére van fölépítve, fekete reakciót látnak minden nyilatkozatban vagy intézkedésben, mely a magánvagyon intézményének védelmét szolgálja. A szociálizmussal kacérkodó és játszó mágnás vagy plutokrata, aki a kapitalista rendnek („a munkaerő kizsarolásának !*) köszönheti gazdagságát, továbbá a tudós tanár, aki mindent összeharácsol, amit az állam külső disz és anyagi előnyök dolgában nyújthat és aki hivatalos állásából lenézi és támadja az államot, ők a kormányszubvenció után járó forradalommal együtt a magyar Balkán tragikomikus különlegességei. Ez a szándékosan terjesztett köd ma még én gondoskodom; a szülök kárpótlást kapnak, a zsoldot ön határozza meg. Közeledik karácsony napja, siessen, Sirns ! Az ügynök nem szólt, nem kérdezett semmit. Egy pillanatig tétovázott még, azután egy piciny távírógép berregése hallatszott a dolgozószobában. — Dolgom van, nem érek rá. Teljesítse megbízásomat! — szólt a vasutkirály és egy tollvonással megállította, más irányba terelte az ezerfejü gépezet mozgását. II. Karácsony után száz rongyos, izmos, pirospozsgás fiú vonult be Scotték erődjébe, egy váralaku, piros ós fehér kockakövekből rakosgatott épületbe, melyet csinos kis bástyák öveztek, s melynek négy sarkán karcsú torony emelkedett. A tornyok lőrésein rézágyuk torka meredt a gyárvárosra. Igy sorozták két világrész szegény gyerekeiből Bobby generális hadseregét, s csakhamar hírét zengték a furcsa ármádiának az amerikai újságok is, dicsérve Sootto!, a vasutkirályt, a szegény gyermekek édes apját, az árvák mentorát, a kis koldusok parad'eaomát. Pedig a gyermekhadsereg osak játékszer volt: Bobby úrfi eleven játékszere. Csakhamar nagy hirre vergődött a piros mundéros ármádia. Mikor Bobby megismerkedett társaival, egyszerre megdobbant a szive, friss vér keringett az ereiben. Bűs fejét megemelte, keble feszült, izmai dagadoztak. A játékerőd tornyának lakói közt copfos kinai, fürge japán suhanc, telivér párisi, 8 Newyork sikátoraiból rekrutált yankeagyerek is akadt. Ezért hivták Bábel tornyának csiricsáré katonáiról. De fegyelem és rend volt a soknyelvű népség közt; tornatanítók gondoskodtak e fiuk testi neveléséről, jeles mesterek ápolták szellemüket, bimbózó tehetségüket. É8 Bobby, a szomorú, egykedvű Bobby együtt tanult a többivel, együtt egzeroirozott a törpe haddal a gyakorlótéren, erdőn, mezőn, tornateremben. ő osztogatta a jutalmakat, a csillagokat, vetekedett velük ügyességben, bátorságban. Paradicsomfiaskóknak hivták Bábel tornyának lakóit, de a paradicsomflaskók népszerűségét megirigyelte volna a világ minden ármádiája. Vérpiros nadrágjuk volt, sok ezüstsujtással, félrecsapott hetyke sipkájuk ; dobosuk is volt, trombitásuk, muzsikusaik, akik ezüst fuvóhangszereken játszották a katonamareot. Egyszer tűzvész pusztított Scotték gyártelepén, a törpe hadsereg akkor állotta ki a tüzpróbát Halálmegvetéssel rohant a gyermekhad a lángokba s egy füstbe temetkező emeletes ház padláeszobájából hosszú létrákon cipelték ki a fiuk egy szegény munkás három kis leányát, csecsemő gyermekét. Azóta áldották Bobby generálist és pici katonáit messze vidéken. Példás rend és fegyelem acélozta, regulázta meg Bobby brigádját. A fölösleget kigyomlálták, a salakot gondosan kiválogatták, szökevény is akadt, nem kergette senki. De a csapat törzse együtt maradt, együtt nevelkedett, s aki fel-* esküdött a csillagos lobogóra, nem tágított többé, mert örök lánggal lobogott lelkében a kötelességtudás, az emberszeretet közös szelleme. III. Scott, a vasutkirály, Bobby édes atyja dehogy is gondolta volna, hogy a játékszerből valóság lesz, gyönyörű, példátlan intézmény, melynek egy nemenlelkü, fiatal tanító az apostola. Ezt a tanítót Smithnek hivták. Smitb sokat szenvedett és küzdött az apostolok türelmével, Lakásberendezéseket DRACH ADOLF bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern 13UTOROK: állandóan raktáron! Javításokat is elfog-adok:. —
