Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-12-31 / 53. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L> H- KŐtiOS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Középkor — újkor. A történelmet mindnyájan tanultuk. S ha ki is esett már emlékezetünkből a keresztes hadjáratok száma, az ütközetek helye és dátuma, ha a részletekből nem maradt meg más semmi fejünkben, mint Bouillon Gottfried ideális alakja, a lényeget — hogy mért voltak azok a hadjáratok, mért támadt egymásra a világ két fele, azt máig is jól tudja mindegyikünk. Keresztet és félholdat a vallási rajongás vitte harcba, annak táborát a pápa lelkesítette, ezét a szultán tüzelte. Mint a világ két ellentétes pólusa, áthatolhatlan távolságban állt egymástól az a két hatalmasság s nem volt a középkornak olyan jóstehetsége, nem volt az a költői fantázia, mely őket valaha egymás mellett, egymás tisztelői, megértői, talán barátai gyanánt elképzelhette volna. És jöttek századok és múltak századok. Pápák, szultánok jöttek s elhaltak és a Times nyomán minden lap meghozza az apróbetűs hirt: „A szultán fia tavasszal ellátogat Rómába s ott látogatást tesz az olasz királynál és a — pápánál". A szultán fia a Vatikánban, azé a szultáné, ki még most is magáénak mondhatja a Szentföldet ; annál a pápánál, ki ma se tekint kevésbbé kegyeletes pillantással az Üdvözítő sírja felé, mint 700 esztendővel ezelőtt. Csodás változása a vi lágnak , rw>mde. De -íztmkolikus jelentőségében azt adja tudtunkra nekünk: hogy íme a harctól, a vértől sem irtózó vallási rajongás, a sötét elfogultság, a más vallása iránti türelmetlenség kora lejárt s az ember az emberre kell hogy rátaláljon, ha keresztény, ha muzulmán, ha katholikus, ha protestáns, ha zsidó. Amikor máskép volt, az volt — a középkor, amikor így kellene mindig lenni, mint a szultánfi s a pápa esetében, — az az újkor. A nyolcadik év küszöbén. A nyolcadik év, a Pápai Hirlap nyolcadik évének, küszöbén nem kivánunk programinot adni. Önmagunkat ismételni — bár némely vidéki sajtóorgánum a félévenként szórul-szóra újra közölt cikkek (és pedig nemcsak programmcikkek!) ragyogó példáit nyújtja — önmagunkat ismételni nem szeretjük még más szavakkal sem. Ha pedig azokról az irányelvekről, mik bennünket a lap szerkesztésében vezetni fognak, szólani akarnánk, akkor feltétlenül olyat akarnának tőlünk t. olvasóink, amit elmondtunk máskor is s aminek végre is nem egyszer vagy akár százszor megirva, de a gyakorlatban állandóan megvalósítva kell lennie. S ha a nyolcadik év küszöbén nem városi, megyei vagy országos érdekű részletkérdésben, nem egyes társadalmi vagy gazdasági ügyben, hanem csak úgy általánosságban szólunk e helyről olvasóinknak, ezt tesszük egyedül azért, mert az idö kényszere bír bennünket reá, hogy bizonyos fehneialt jelenségekkel "szemben leszögezzük azt az elvet, melyet a múltban is a maival egyenlő meggyőződéssel vallottunk, de amely a jövőben talán még az eddiginél is fokozottabb éberséget, állandó harckészséget kiván tőlünk. A liberálizmus ügye Pápán nem a legjobban áll. Hiába minden látszólagos győzelem, mind jobban terjed az a szellem, mely örömét nem az egyesítésben, de a szétválasztásban leli, mely nem azt nézi, hogy kinek mi az egyéni értéke, hanem azt csupán, hogy mi a hite. Hogy ez az irányzat egy ilyen, sok tekintetben magára hagyott, a megyei székváros féltékenysége folytán haladásában sokképpen meggátolt városban, melynek létéért, boldogulásáért keserves küzdelmet kell folytatnia, kétszeresen, nem: százszorosan káros, azt bővebben fejtegetnünk fölösleges. Amikor arra szomorú alkalom nyilott — mert az ily alkalmakra mi sohasem lestünk szenzációhajhászó gyönyörrel, hanem igaz keserűséggel, kényszerűségből vettük tudomásul — felemeltük a múltban is szavunkat a szétválasztás minden gonosz kisérlete ellen s iparkodtunk erőnkhöz képest küzdeni a liberális és demokrata szellem érvényesüléséért. De az eddiginél is nagyobb vigyázattal állunk résen a jövőben s állunk szembe minden oly törekvéssel, mely ennek a lakosságnak hagyományosan békés érzelmeit megbolygatni szeretné. Ennek a városnak íiem felekezeti vagy osztály harcra, hanem a fejlődés, a haladás munkájára van szüksége. A munkának pedig legfőbb feltétele, a sikernek legnagyobb biztosítéka az egyetértés. Vajha az egyetértésnek szelíd szelleme szállna meg mindnyájunkat az új esztendőben ! A „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Bobby generális.* Irta: Nagyapó. L Scott, a vasutkirály tenyerébe hajtotta fejét és gyémántgyürüs ujjaival idegesen dobolt Íróasztalán. A termekben zajtalanul dolgozott az ezerfejü gépezet, mely mozgásba hozta az United States legszövevénytsebb vasutvonalát. A vasutkirály rezidenciájának párkányzatán és toronyóriásain csomósán futottak össze a kábelvonalak, a az aoélsodronyokat mintha fehér prémmel vonták volna be: ellepte az első hó, karácsony hava. Szürke verebek csiripeltek az ablakpárkányokon, de ott, ahol a legnagyobb volt a bőség, senkinek se jutott eszébe, hogy morzsát hintsen a tél kis szükölködőinek. Mr. Scott-ot nem gyötörték üzleti gondjai. * A Modern Könyvtár Nagyapó : „Mesék unokáimnak" c. kötetéből. A vasutkirály korlátlanul uralkodott a pénz birodalmában, s országok roppantak meg hatalmának sűlya alatt. Sápadt arcának rendíthetetlen nyugalmát nem zavarta meg milliók hullámzása, nyert és vesztett csaták hire. Vasember volt tetőtől-talpig; ide szorult minden emberi érzése, szánalma, gyöngédsége. És ebben a zugocskában egyetlen fiának, a tiz éves Babbynak képét lát hatta az emberismerő, akinek éles pillantása áthatolt fagyon, közönyön, vaspáncélon. Mr. Scott életereje ügy működött, mint egy gyors, tüneményesen pontos és elmés villamos gépezet. Gyorsan határozott és cselekedett. Egy pillanatra megrögzítette gondolatait, s ez a pilla nat felért más ember napi munkájával. Pedig most jelentős munkát végzett, a legfontosabbat, üzleti gondoknál lényegesebbet. Arról elmélkedett, mivel lephetné meg karácsonyra egyetlen gyermekét 8 trónörökösét, akit csak űgy szeretett, mint a favágó a maga koplaló, didergő magzatját, mint a veréb a csipogó, tátogó fiókáját. Sőt annál is jobban, mert az irgalom, a gyöngédség, mely a jó emberben felaprózódik, az ő lelkében egyetlen heves, túláradó érzésben egyesült. Megnyomta az Íróasztalból pattanó kis gránátgömböt,' mire a szögletben silbakoló szereesenszobor szemgolyójából halaványzöld világos •ság szüremlett. Egy kis kék gömböt érintett meg ezután. — Mr. Sims-et kérem ! — szólt a belépő lakájnak. Mr. Sims, a vasutkirály ügynöke, mozgékony, köpcös emberke volt. Ö intézte Mr. Scott magánügyeit, bizalmas rendeleteit. — Mr. Sims ! — folytatta Bobby édes apja — négy hét múlva karácsony lesz. Bobby ideges, rosszkedvű. Jellis tanár félti az egészségét. Nem tudok aludni, nem érdekel a munkám, semmi, semmi, Sims ! Szeretném, ha Bobby kacagna, ha tapsolna örömében. Felforgatnám a világot, hogy új játékszert teremtsek elő. De a fiamna k mindene van ós semmije sincsen, amitől meg n e csömörlött volna. Mégis azt akarom, hogy olyan karáosonyi ajándékot kapjon, aminővel emberfia nem dicsekedhetik. On most beutazza az országot, ha kell, gyorsgőzössel Európába siet és megszervezi Bobby gyermekhadseregét. Száz kis katonát, gránátszinü uniformisban, gránátos süveggel, kürtössel, dobosokkal, zászlótartóval. A fiukról Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. Iziéses, jól átló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. YÁttÓ D£Z$Ő gzabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító. Pápán, JF'ö-tét* lE>-iii s-í i;n alatt.
