Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-12-17 / 51. szám

ber kerüljön, akinek úgy orvosi tudása megadja az állásához szükséges tekintélyt, mint adminisztrativ tehetsége képessé teszi a nehéz és felelősséggel teljes hivatal be­töltésére. E szempontot figyelembe véve, nem szeretnők, ha a javaslat az orvos működési szabadságának korlátozásában abba a szélsőségbe tévedne, amelynek egy eklatáns példáját épp a napokban adta Arad város törvényhatósági bizottsága. Arad város törvényhatósági bizottsága — hosszú és heves vita után — kimondotta ugyanis, hogy hatósági orvosainak még azt sem engedi meg, hogy a munkás­biztosító pénztár orvosi állásait elvállal­ják. Nem akkor sem, ha a munkásbizto­sító a külön eskü letételétől eltekint, ami az országos orvos-szövetség állásfoglalása után valószínűnek látszik. Szerintünk ez már túlhajtása az inkompatibilitásnak és^ sem a városnak, sem a betegeknek nem szolgál javára. A városnak nem, mert ezen a módon elveszítheti a legjobb adminisz­tratív erőket, a betegeknek nem, mert ez a határozat megfoszthatja őket a legjobb orvosoktól, akik helyett esetleg gyakorlat­lanabb, vagy tehetségtelenebb kezelő orvo­sok kezébe kerülhetnek, ha ugyan egyál­talán kerülnek valakinek is a kezelésébe, mert ma még nincs annyi orvos ebben az országban, hogy a munkásbiztosítónak vagy akár Arad városának olyan nagy választék állna rendelkezésére. Lényegileg pedig túlhajtása ez a ha­tározat az inkompatibilitásnak azért, mert a munkásbiztosító pénztári orvos a neki kiosztott betegeket egyszerűen úgy kezeli, mint magán betegeket. Vagy ők keresik fel lakásán, vagy ö keresi fel őket laká­sukon, épúgy, mint saját többi, nem bizto­sító pénztári betegeit. Az tehát teljesen kizárt eset, hogy itt — ahol nem töme­ges, de egyénenkénti kezelésről van szó — bármi módon összeütközésbe jöjjön a maga hatósági orvosi állásával. Arról, hogy a szerdán tárgyalás alá kerülő javaslatból az Arad vá­roséhoz hasonló határozat ne kereked­jék, mindenesetre gondoskodniok kell a javaslat megtevőinek. Viszont azonban kívánatos, kogy a javaslat lényege be­kerüljön szervezeti szabályzatunkba, hogy aztán ennek alapján lehessen Pápa város főorvosának olyan egyént megválasztani, akire mindenki nyugodtan rábízhatja egy 21.000 lakosú város közegészségügyének vezetését. — őr — A községi jegyzők. Alkotmányos országunk számos hivatala közül, — melyek a népért vannak s a sok különböző hivatalnok közül, kiknek állását a törvény kreálta és biztosítja, a municipális élet­tel egykorú község jegyzői tiszts ég foglal első­sorban helyei. A kormánynak, vármegyének, községnek, a közművelődés és jólét fejlődésének emeltyűje, főtisztviselője : a falusi jegyző, mert ő járulhat a legsikeresebben ezek kiviteléhez, közvetlen érintkezésben állva a néppel, és nem­csak a községi önkormányzatnak a főfaktora a községi jegyző, hanem a jogállamnak is szol­gája, az egyetemes közigazgatás falusi omnibusza, melyen a törvények és szabályrendeletek irott malasztjából a végrehajtás stádiumába jut el az állami adminisztráció. Követelik a felsőbb hatóságok és jogosan a községi jegyzőktől, az adminisztráció mindene­seitől, a községi élet gyakorlati és elméleti isme­reteit általában. — Követelik továbbá felruházott hatalmuknál fogva a munkássággal párosult erélyt, kitartó és lankadatlan szorgalmat, meg­vesztegethetetlen jellemet, erkölcsöket és anyagi függetlenséget. — Azonkivül a jegyző idomítja a rendeletek túlhalmazát és a rendszert saját legjobb belátása szerint a község viszonyaihoz és körülményeihez mérten s megengedett mél­tányossággal enyhíti a törvény drákói szigorát. A községi magisztratúrában mindig a szel­lemi vezetőt, a jegyzőt keresik s feltalálják benne mindenben a hathatós támaszt, a biztos alapot nemcsak a közigazgatás tágas mezején, hanem számos szociális feladat megoldásában és sok kulturális intézmény létesítésében, sokszor anyagi károsodására, de a közjó, a szép nemes intenció­jától tüzelve. És örömmel konstatálható, hogy a falusi jegyző ma már nem az a jelentéktelen egyén, aki azelőtt volt. — A községi jegyzők műkö­dési köre az utolsó évtizedben tetemesen bővült, helyzetük — inkább erkölcsileg, mint anyagilag — javult, tekintélyük öregbedett ugy, hogy a törvényhozás némely alkotandó törvénynél ma már a községi jegyzők szavát is meghallgatja. A jegyző mostanság már nagy hatalom. — ő a község valódi feje. Az ő kezében van letéve a község élete, békéje, egyetértése, hala­dása, igen gyakran még politikai pártállása is. De nemcsak értelmi feje a községi közigazga­tásnak a falusi jegyző, hanem a közjogok gyakor­lásában oktatója is a népnek. — Nemcsak állam­polgári kötelességeinek teljesítésére szorítja őket, de megtanítja állampolgári mivoltu'cról helyesen gondolkozni s neveli, fejleszti hazafiúi erkölcsei­ket, megismerteti őket jogaikkal, hogy tudják kötelességeiket. — Mert hisz nemzeti irányt adni a nép politikai törekvéseinek, hazafias tápot ösztöneinek, őket s ez által a reájuk bizott községet a szellemi, erkölcsi és anyagi jólét egy magasabb színvonalára emel ni: ebben áll a községi jegyzői kar magasztos és ideális nemes missziója, hivatása. Ezek után nyilvánvaló, hogy a jegyzőség csak hivatásnak szép és magasztos, de hiva­talnak háládatlan. És aki erre a pályára lép, az számoljon azzal, hogy őt az élet örömeiért és élvezeteiért a munka sikere kárpótolja, mert sajnos, legtöbbször a jól végzett munka lélek­emelő tudata az egyedüli jutalma a jegyzők emberfeletti munkájának. Hisz a községjegyzői kar — a XX. században — az alkotmány sáncai között a teljes jognélküliség állapotában él, egyéni és polgári szabadsága kötve, idege­ket, erőt, egészséget megőrlő munkában sem alulról, sem felülről elismerésben nem része­sülve, a fegyelmi eljárás szabályzatlan volta miatt állandóan lekötött lelkiismerettel, s ami a fő, az anyagiakkal küzdve úgy, hogy való­ságos csoda, miként a községi közigazgatás még csődöt nem mondott, ami tisztán a hiva­tásuk magaslatán álló és csak a köz-, soha a magánérdeket tekintő jegyzők érdeme. És fárasztó munkájuk közepette úgy a sajtó, mint a minden tekintetben parlamentáris köz­gyűléseik útján ismertették sérelmeiket, hangoz­tatták kívánságaikat, melyek azonban a köz­igazgatás reformjával szervi összefüggésben vannak. És a jegyzői kar emelkedett gondolkozá­sára vall, hogy előbbrevalónak tekinti a köz­érdekű dolgokkal való foglalkozást egyéni bajai­nak felpanaszolásánál és mindenekelőtt azt töre­kedett elérni, hogy a magyar társadalom irányadó tényezői közé küzdje fel magát. S a jegyzők eme emelkedése törvényes helyzetükben, értelmi haladásukban és társadalmi céljukban elsősor­ban a kar vezérférfiainak érdeme, kik a megyék­ben, a sajtóban, központi egyletük közgyűlésein nem szűntek meg agitálni addig, mig a magyar kormány és törvényhozás, a közvélemény erkölcsi nyomása alatt le nem számolt igényeikkel és komolyan nem vette mozgalmukat. És miután a jegyzők erkölcsi tekintélyüket megállapított ák, most azon igyekeznek, hogy azon mizériák meg­szüntetésével, melyek a községi közigazgatás üdvös irányú fejlődésére nehezednek és annak gátat vetnek, a községjegyzői kar anyagi hely­zete javításának kérdése kerüljön napirendre. hullámaiban lelte korai halálát a szerencsétlen II. Lajos bajor király. Majd ismét más tavak kék vize tűnik felénk. Minél tovább megyünk, annál jobban összeszükül a völgy; a zöld hegyek mögött szürke kopasz ormok tűnnek föl, melyek magasabbjain vakítóan csillog a fehér hó. A havasok világa felé közeledünk. A magasabb hegytetők közül csakhamar kiemelkedik zord fenségében az Észak tiroli Alpok legmagasabb csúosa, a osaknem 3000 m. magas Zugspitze. Rövid idő múlva vonatunk megáll az Ámmer folyócska völgyében kiesen elterülő falu állo­mása előtt. Kiszállunk s körültekintünk. A derült égboltozat kékje, a sötét zöld hegyek, a fehérre meszelt, fafaragásokkal dúsan díszített, többnyire emeletes házak, a kikövezett széles utcák, a tolongó emberek zsivaja, a koosik, automobilok száguldozása: minő érdekes szines kép ez! Azonban sietünk a sietŐkkel, hogy kiváltsuk jegyünket. Már előre megrendeltük ugyan, de osak nagy küzdelem után tudjuk megkapni. Minden második házban vendéglő van. Mi is letelepszünk egy asztalhoz, s gyorsan elfogyaszt­uk a meglehetős drága, (s híres rossz) meleg kávét és indulunk a szinház felé. Útközben csodálkozással szemléljük a zöld hajtókán, szürke posztó ruhába öltözött, értelmes arcú bajor fér­fiakat, fiukat; mindnyájan hosszura növesztett hajat hordanak, a férfiak állát sürü szakái éke siti. A passzió-játékokra készítik így magukat elő, hogy hű képmásai lehessenek ama bibliai alakoknak, kiket előadásaik alkalmával meg személyesítenek. Elfoglaljuk helyeinket a nagy, boltozatos tetejű nézőtéren s figyelemmel szemléljük a több részből álló színpadot. Az előadók legtöbbször a nagy nyilt színpadon játszanak. A háttér köze­pén befüggönyözött zárt hely, itt láthatók időn ként az élőképek; mellette két oldalt nyilt utcák, melyeket felülről a besütő nap gyönyö­rűen, minden órában más oldalról világít meg; az utcák mellett még egy-egy kisebb zárt színpad látható. A mintegy 4000 embert magában foglaló nézőtéren a legmélyebb csend uralkodik Föl­hangzanak a pompás orcheszter megnyitó hangjai, s két oldalról a közép felé haladnak a szereplők nyugodt méltóságos léptekkel. Fényes, drága szövetből készült szines ruháik, eredeti megjele­nésük, kellemes énekük és értelmes szavalatuk bámulatunkat ós elragadtatásunkat keltik fel. Azt a mélységes hatást, melyet a karnak gyö­nyörűen előadott énekszámai, egy-egy főszereplő hatalmas baritonja, vagy csengő szopránja, s a zenekar művészies kísérete keltenek, a legnagyobb mértékben fokozza az elénekelt eseményt előttünk megtestesítő élőképeknek pompás elrendezése. Ezen képek közül több úgy hat reánk, mintha a régi kor nagy mestereinek — az olasz és németalföldi festőknek — örök szép művészeti alkotásai vonulnának föl előttünk. Sosem tudom elfelejteni azt a hatást, melyet bennem az a kép keltett, mely Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulását ábrázolta; vagy mikor megelevene­dett előttünk Leonardo da Vinci „Utolsó vacso­rája", avagy Rembrandt „Keresztlevétele". Az előadás élvezése rendkívül fárasztó elő­adóra és nézőre egyaránt. Reggel 8 — 12-ig s folytatva d. u. 2—6-ig játszanak. De oly szép és megható az előadás, oly intelligenciával, művészettel és érzéssel játszanak azok az értel­mes, buzgó, egyszerű emberek, hogy szinte cso­Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BTJTCXROü állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok. * bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt, DRACH ADOLF

Next

/
Thumbnails
Contents