Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-12-10 / 50. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: t)R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Franciaország vezet. Ezúttal nem az aviatikáról lesz szó, nem párhuzamos élet­rajzot irunk Bleriotról és — Takácsról. Sőt a magas levegőég helyett nagyon is a föld, a földnek is sara, meg szennye az, ahova alá kell szállanunk. Alá kell szállanunk, hogy lássuk az érzékiségnek azokat a tobzódásait, melyek­nek hadat üzen, a testiségnek azt a fertőjét, melyet eltüntetni akar Franciaország, a sokak­tól sokat ócsárolt és mégis csak első — Francia­ország. A pornográfia ellen való harcban, az ellen a pornográfia ellen, mely nálunk is buján tenyészik, elsőnek áll a hadi sorba a nagy köztársaság. A francia igazságügyi kormány el­készítette már az idevágó törvényjavaslatot s legközelebb a kamara is tárgyalhatja. Nemcsak a pornografikus művek, könyvek, úgy mint képek, írását, készítését, terjesztését, de kinyomatását, sokszorosítását, kitételét, elolvasását is meg­tiltja majd ez az új törvény. A meztelen ronda­ságok iróit, rajzolóit, kiadóit, eladóit közönsé­ges gonosztevőknek tekinti és helyesen, mert aki valakinek a kisujját levágja, nem követ el nagyobb bűnt, inint aki embertársa lelkét meg­mételyezi — s bünteti őket egy hónaptól két évig terjedhető pénzbüntetéssel. Hihető, hogy a francia példát nyomon követik a többi kultúr­államok is. Nemzetközi konferencia, meg a tiszta erkölcs is így követeli ezt. Ezen téren már igazán szükséges a megújhodás. S ha a megújhodást jelentő törvény még a napilapok­nak szintén a pornográfia birodalmába tartozó kishirdetéseire is kiterjeszti figyelmét, akkor igazán lényegesen hozzájárulhat az erkölcsiség javításához. Ami ismét aktuális lett. Hozzátehetjük, hogy: aktuálisabb mint valaha. Mert mikor ezelőtt négy esztendő vei agitáltunk a pápai törvényszék vissza­állítása érdekében, mikor ezelőtt négy esztendővel jártunk deputációban főispán­hoz, miniszterhez, akkor az új perrend­tartás még csak készülőben volt s mindaz, mi az új perrendtartással összefüggésben áll, ami a szóbeliség gyakorlati keresztül­vitele természetes következményének mond­ható, még csak a távol jövőben várt meg­valósításra. Ma azonban, mikor a nagy jogi alkotás befejezettnek mondható, mikor az országgyűlés a polgári perrendtartásról szóló törvényt elfogadta, mikor csak éppen az életbeléptetéstől választ el bennünket néhány rövid esztendő, ma ismét aktuális lett, aktuálisabb, mint valaha a pápai tör­vényszék visszaállításának kérdése. Nem szeretjük — akár négy év után is — magunkat ismételni. Annak idején részletesen kifejtettük az okokat, melyek Pápán a törvényszék visszaállítását sürgő­sen követelik. Rámutattunk arra, hogy a centralizáció téves eszméje fosztott meg bennünket régi törvényszékünktől. Újnak felállításához városunk népességének szapo­rodásával, forgalmának emelkedésével, kul­turális téren való rohamos haladásunkkal bőséges jogcimet szereztünk. Hangsúlyoz­tuk azt, hogy az igazságszolgáltatást —­az igazság érdekében is — a közönség­hez hozzáférhetőbbé, olcsóbbá kell tenni. Ez pedig akkor nem érhető el, ha egy nagy városnak és rengeteg vidékének ott kell keresniök a maguk igazát, hová el­jutniok nehéz és drága. Mindezt részletesen ezúttal nem fejte­getjük. Csupán felújítni kivánjuk az emlé­kezetben, azon alkalomból, hogy az új perrendtartás immár törvénnyé válik s a szóbeliség az egész vonalon érvényesülni fog. Hogy mit jelent az a szóbeliség, azt mindenki tudja. Tudja azt is mindenki, hogy a szóbeliség szintén az igazságszol­gáltatás olcsóságát kivánja szolgálni, de nem szolgálhatja akkor, ha a hely, hol szóbeli tárgyalásra megjelenhetünk tőlünk 103 km. távolságra van. Természetes követ­kezménye tehát a szóbeliségnek a járás­bíróságok és törvényszékek szaporítása. A minisztériumban már számoltak is ezzel a természetes következménnyel. A legilletékesebb ajakról hangzott el a ki­jelentés, hogy a törvényszékek számát 14-el szaporítani fogják. Hogy e li törvényszék között közte kell lenni Pápának, azon senki egy percre sem kételkedhetik. Emlé­kezzünk Szilágyi Dezsőre, ki a törvény­széket kereső városok közül már 2 évtized­del előbb Pápa és Esztergom igényét tar­totta első helyen állónak Gondoljunk visz­sza rá, hogy négy év előtt, mikor Hunkár Dénes főispánunk először járt hivatalosan „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. A sátor.* Határtalan, uram, a sátorod, Világunk benne vándorol, forog. A Montblane, tenger és ős rengeteg : Atomnyi pontok csupán teneked. Határtalan, uram, a sátorod. A bolygók ezre mind alatta száll, Akár fölöttünk vonuló madár, 8 a boltján : égő csillagtáborok, A Hold s a nap, mely örökké lobog. Határtalan, uram, a sátorod. Te akaratod, hogy sátrunk legyen, Bizonyság rá e sátras végtélen. A száműzöttek és zarándokok Lelnek itt oltalmat és hajlékot. Határtalan, uram, a sátorod. * Mutató szerzőnek a Modern Könyvtárban meg­jelent „A sátor alatt" c. verses kötetéből. Virágos völgyek és márványhegyek Ékítik a te sátorszönyeged És zsoltárral dicsérnek pásztorok, Ha kél a nap, vagy ha leáldozott. Határtalan, uram, a sátorod. Mi is építünk, mi is emelünk, TJram bocsá', hogy másolni merünk. Kezünk alkotta múló sátorok Ma épek, holnap szétdülö romok, Miket befúj, betemet a homok. Határtalan, uram, a sátorod! Peterdi Andor. A csádi molnár.* Irta: Köveskuti Jenö. Áll a malom, a csádi malom. Letolta az öreg molnár a rekesztőt, hogy szaporodjék a viz, amíg a leheugerített követ vágja. * Mutató szerzőnek most megjelent „Túl a Dunán" c. kötetéből. Igazán öreg molnár. Hetvenedik évét. ta­possa már, de még most is egy ifjú erejével vágja a követ, s a barázdák oly szépen, egymás mellett vannak azon a megvágott kövön, mintha léniával rakta volna oda. Őrlet ie ám az a kő szép lisztet ! És az öreg Hengli malma mégis áll néha­napján, mivelhogy kevés a vize a Csád patak­nak, s gyakran kell letolni a rekesztőt, hogy szaporodjék valamennyire. Olykor pedig megesik, hogy volna viz elég, osakhogy akkor meg nincs őrletni való, mert Szakos felé rossz az út, kimosta a viz, elhordta a zápor; Szántón pedig kevés a kisházas vagy éppen zsellér. A gazdagja nem hoz őrlőt a Hengli mal­mába ; viszi inkább a szitásba, vagy a gőzmalomba. Csin osén . . . hangzik a kis malom tája az öreg .csákányütéseitől, most csöndesebben, majd hangosabban, gyorsabb vagy lassúbb ütemben. Az éles csöngés felhallatszik egészen a Baki-he­gyig s vissza- visszaveri a szakcsi sűrű. Olykor lankad, megáll, pihen a csákány, de csakhamar újra gyors tempóban s élesen hangzik. Ötven év óta foly ez már így. Egykor seré­nyebben és kitartóbban folyt, de most már, hiába, Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjiikelméta, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÁGÓ DEZSŐ Lapunk mai szám ÍO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents