Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-12 / 46. szám

Képviselőválasztás, a vármegyénél valamely állás betöltése nem történik meg anélkül, hogy előbb a „Kreis ausschuss" megállapdásra nem jutott volna. A megállapodást az elnök közli a főispánnal azzal, hogy a békéért a „Kreis ausschuss" csak úgy vállalhat felelősséget, ha a választás eredménye a megállapodás szerint való lesz. A főispán mérlegelésétől függ aztán, hogy a magyar választók a szászokkal a románok ellen, vagy a szászok ellen a románokkal szavaznak. Egy előforduló esetből kifolyólag sikerült meggyőznöm a vármegye főispánját, hogy a „Kreis ausschuss" küldöttségének tett Ígérete sérti nemcsak a magyar faji, de a nemzeti érdekeket is; amire ő arra kért, hogy ezután minden fontosabb kérdésben közölje vele a magyar társadalom fenforgó aggályait, nézeteit. Ámde ki közölje, ha a magyar társadalommal nincsen szervezete; jó izlésü egyes ember pedig tartózkodik az ilyen szereptől. A már említett városban tehát a magyar társadalom évek óta szervezetlenül szenvedte a teljes tétlenség átkát. Vesztett, sokat vesztett erkölcsi és anyagi téren a városban és a vidéken. És mi lett az eredmény? ! Ez alatt az idő alatt a vármegyei központi kormányzatnál a magyarság a vezető állásokból kiszorult. Ma az alispán szász, a főjegyző román, az első aljegyző szász. — 1908-ban egy szász törvényhatósági bizottsági tag indítványára, tehát a „Kreis ausschuss" akaratával lett elhatározva, hogy a vármegyei közgyűlési tárgysorozat ezután necsak magyar, hanem német és román nyelven is kinyomattassék. Most a tárgysorozatot 3 nyelven kapja minden törvényhatósági bizottsági tag, pedig mindegyik birja a magyar nyelvet. A szász lutheránus egyház mintegy 15—16 ezer koronát érő polgári leányiskolái épületének fentartását a város eszközölte. Ezelőtt öt évvel a szász városi képviselőtestület elhatározta, hogy ezen tatarozási kötelezettséget 140 ezer korona átalány-összeggel megváltja. Különben figyelmet érdemel, hogy újabb időben általánossá kezdett válni a politikai községek vagyonának az egyházak részére való átjátszása úgy a szászoknál, mint a románoknál. Magyar részről beadott fellebbezés folytán a minisztérium a határozatot megsemmisítette és elrendelte, hogy állapíttassák meg, hogy a város ajándékszerüleg vagy vállalt kötelezettség alapján teljesítette-e a tatarozási szolgáltatást, utóbbi esetben pontosan számíttassék ki a megfelelő megváltási összeg. — Négyévig feküdt ez az ügy mozdulatlanul, mert az akkori főispán a célzott jogtalanságba bele nem mehetett. A bekövetkezett főispán-változáskor a szászok tüntetőleg hangoztatták a szászok hazaszeretetét, a kormányhoz üdvözlő táviratok, küldöttségek mentek és ezek eredményeként a városnak újabb, az előbbivel azonos határozata jogerőssé vált. Amikor ez az összeg biztosítva volt, amikor a kormány a szász gimnázium építésére 300.000 korona segélyét megadta, amely pedig a szorult anyagi helyzet kényszere által nyert indokolást, a szász egyházközség elhatározta az 1910. évi szeptember 1-től megnyitandólag egy felekezeti és szász jellegű polgári fiúiskola felállítását, holott ugyanabban a városban van egy államilag fentartott, kitűnően vezetett, de természetesen magyar jellegű polgári fiúiskola. Ilyen circumspectusos a szász törvénytisztelete, államhüsége. És ez ellen a magyar társadalom hiába is próbálkozott védekezni! Szemmel látható volt a szász vezetők öröme a felett, hogy a kormány és a nagy magyar társadalom kizárólag a román kérdéssel foglalkozik Erdélyben és hogy ők „államhű" munkájukat nyugodtan végezhetik. — Utolérhetetlen az az eszélyesség, ami a szász nép vezetőit jellemzi. Egyik kiváló irónk, a román kérdésnek alapos, tudós ismerője egyik közelebbi évben a kormány kiküldötteként járt a városban a szász gimnázium megvizsgálása céljából. Kétségbe ejtett, amikor előttem teljes megelégedését fejezte ki az iskolának magas színvonala felett nemcsak tanulmányi, de a magyar nemzeti szellem térhódítása tekintetében is. Természetesen előtte a profeszszorok valamennyien magyarul beszéltek és a kiküldött úr sejtett felfogása szerinti szellemben azok a professzorok, akik legjobb tudomásom szerint a már jellemzett hirlapnak szellemi vezérei. Nem haboztam már máskor is hangoztatni, itt is kifejezést adok annak a véleményemnek, hogy a szász népfajban a faji öntudat összes romboló hatásaival együtt sokkal erősebben meg van, mint akármelyik hazai nemzetiségben. — Nem ajánlom politikai tekintetből, de próbálnánk meg a szászokat olyan, bár jogos elbánásban részesíteni, mint a többi nemzetiségeket, az egész Német birodalom visszhangoznék a magyarok vandalizmusáról kikiáltott panaszoktól. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A csatornázási tervek. Dr. Forbáth Imre műegy. tanár, akit a városi képviselőtestület a földmivelésügyi minisztériumtól visszaérkezett csatornázási terveknek a minisztérium megállapította módon való átdolgozására kért fel, ezt a munkálatát elvégezte és megküldötte a v. tanácsnak. Egyszersmind javasolja dr. Forbáth, hogy a most már teljesen kész tervek alapján a város első sorban a vizjogi eljárás megindítását kérelmezze. — A tanács legközelebb fog az üggyel foglalkozni s valószínűleg a főgyűjtő-csatornának megépítését s a belváros csatornázását hozza a képviselőtestületnek javaslatba. § Városi mészárszék. Az izr. hitközség beadványt intézett a v. tanácshoz, melyben hivatkozva a hús egyre fokozódó drágaságára s hivatkozva főkép arra, hogy a város már régebben elhatározta városi mészárszékek felállítását, kéri, hogy két Yárosi mészárszék haladék talanul állíttassék fel. A hitközség elöljárósága kötelezi magát, hogy a ritulális módon levágott marháknak összes kóser elejét átveszi a várostól. § Hirdetmény. Pápa város 1910. évi országos betegápollási pótadó kivetési lajstroma érvényesítve a kir. pénzügyigazgatóságtól leérkezett. Ezen adókivetési lajstrom Pápa város adóhivatalánál 1910. évi november hó 11.-től 1910. évi november hó 19-ig kitéve lesz. — Miről Oly hozzáadással értesíttetik az adózó közönség, hogy a közszemlére kiteendő lajstrom a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető, s a netáni felszólalások a városi adóhivatalban a közszemlére kitételt követő 15 nap alatt Írásban beadhatók. Pápán, 1910. évi november hó 10-én. A városi hatóság. A színházi hét. Blaha Lujza vendégjátéka adott megbecsülhetetlen értéket az e heti műsornak. Ami ezenkívül volt, arról sok dicsérni valót nem jegyezhetünk fel. A rendezetlenség — mit eddig, is többször megrónunk kellett — sokszor valóságos fejletlenséggé fajult. Szeretnénk feleletet kapni arra a kérdésünkre, hogy van-e a társulatnak egyáltalán rendezője? Olyan csodálatos zagyvalékot még nem hallottunk megzenésítve, mint amilyen a Balkáni hercegnő librettója. Zenéjében is édes-kevés az értékes elem s inkább csupa tám-tám, cirkuszi táncmuzsika. Talán ez volt az oka, hogy ennek megfelelően a szombati premieren a táncprodukciók szintén cirkuszi mutatványok valának. Hanem a publikum ifjúi része számtalanszor megismételtette a táncokat s így az előadásnak közel éjfél felé volt csak vége. A darab is unottan ment és a rendezés körül vagégecsiklandozó páráival és forró bor fűszeres illatával kábítgatták az ágaskodó nemesi gőgöt . .. A végin így szólott don Quijote: — Hát ha kell, vontatok dögöt . . . Odaállott a belső bejárat szóles folyosójára, a vigyorgó cselédnép közé. Éb elgondolta : — Én, don Quijote, itt! Én don Quijote, éhségtől szikrázó szemekkel lesem a tzennyes munkát ! A kövér mészáros és a röhögő pecér pedig benn terpeszkedik a puha ülésen, melegen, jóllakottan és várja a szórakozás tarka képeit! Ah, ármányos életösztön, mely igába, járomba, bilincsbe fogva uralja az embert és a szabad halál útjáról mindig visszarántja ! , . . Ilyen keserű szókkal szánta munkára pajzs forgató vitézi kezét a don. És csak állott az ajtóban, parancsra várakozván. Az ajtón át kikapott hozzá a várakozó cirkuszi népzűgó izgalma. Ottbenn felajzott idegü, mozgó, tarka tö meg lepte el a padokat. Pirosan, forrón, lázas szemekkel lesték a harcot, a vért. A vér ! A vér! Jöjjön a vér! Libegjenek a piros rongyok, csattogjon a muzsika, bőgjön a vad, reszkessen, fussou, verejtékezzen és ügyeskedjék az ember ! A népnek a gyomra korog, a népnek nincs meleg vacka, a népnek az izma munkában senyvedt, hát lihegő láz kell a népnek, forró izgalom és v<í

rP

S mámor! A muzsikus emberek már csörgetik, pengetik, fújdogálják a szerszámaikat, a biborruhás, aranyrojtos cifra torerók sürögnek, készülődrek a porondon, és a bikaistálló felől már hallik a mély morgások ós dühös bőgé^ek idegpezsgető hangja . . . Itt a belső folyosón most vezeti egy istállószolga rongyos kötőféken a „gebé"-t. A gebe, az a kóstoló. Olyan kóstoló, mint nagy lakomák előtt a gégeingerlő tengeri furcsaságok. Mint a lomhavérü katonának egy pohár forró bor a harc kezdetén. Mint nász küszöbén a csók. Ilyen kóstoló a gebe a cirkuszi harcban. Mindig vala mi elnyűtt, nyomorék, félig holt pára. Amelyiknek már más haszna nincsen. Mert az igavonóknak a tehetetlen, beteg vénségben azért a kis hűlő, pislákoló, nyomorult életmaradókért is le kell szolgálni a haszonadót, ha verejtékkel nem, vérrel. Ő az eleven vörös posztója a cirkuszi vadnak. A dühös bika elé először őt terelik, az ő vére szagától bóduljon meg, az ő letiprott husa fölött szilajodjék tüzesebbre a viaskodó kedve. Hát fölcsattan a muzsika és viszik a bika börtöne kulcsát és itt meg vezetik a gebét. Vén szürke kanca. Rogyadozó derékkal, sántítva baktat a legény nyomában. A szőre mállott, a csontjai görbék, husa alig van. Ahogy a szolga az a')lönál ácsorgókhoz ért, a vén gebével, don Quijote kitántorodott a többiek sorából és sárga, ájult arcával a lóra meredve, hangosan kiáltott : — Rocinante! . . . Igen, Rocinante volt, a derék kanca, akivel hajdan a szép, szines kalandok útjait járta ! Akit vidám mezőkön sütött a nap, akit sima utakon hajszolt a lovagi sarkantyú, aki a haroban fürge és ügyes volt, a koplalásban erős és kitartó és aki, minként ura, a lovag, hiába várta élete jutalmát Dulcinea hercegasszonytól. Pedig, ah, mennyit álmodoztak róla, tar mezőkön, köves ösvényen ós süppedős pocsolyán járva és istállózugban, rossz pajtában, vén kastólyszobán és korcsmai padon megpihenve. Csókos gyönyörökről álmodozott a lovag, lágy kenyérről és édes cirógatásról Rocinante. Igy járták együtt a hitvány, sáros világot, hősi legénykedések és vig harcok közepette, büszkén nyögve az otromba sebet, mit a disznóhajcsár fütyköse vágott . . . Ah, mily szép is az élet a tarka kalandok során, mig ifjúi tűztől lüktet a vér, mig az ember fürge ós jóizmu karral viaskodik a szélmalommal és madárijesztővel és komolyan veszi a disznóhajcsárokat, mig neki a sötétség is csillagot terem, az útszéli kóró is virág, mig Dulcinea képe él az álmainkban, mig érette sebeket kapni és zokogva sirni oly igen jól U/ITTMANN lílNÁr gőztégla és tetőcserép gyára •* I I I III n B1II III ll H u Borsosgyőr. Közp. iroda: Pápa. Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen kaid.