Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-12 / 46. szám

lóságos balkáni állapotok mutatkoztak. Egyik felvonásban példáúl a karszemélyzet csak nagy nehezen került elő a színfalak közül. A szellemi szenvedésekért, amiken átmentünk, némileg kárpótolt az egyes szereplők jó játéka. Első sorban a Lónyay Piroskáé, aki énektudásával és szép hangjával sokat lendített a hézagos muzsikán, szint és dallamosságot kölcsönözve annak. Épp így Erczkövi Károly is. Szalkay és Ivánfi pedig gondoskodtak a humorról pompás vénával. Fürge és ügyes volt Boriss Bianka a táncban és játékban is. Hangjával kedvesen csicsergett. Kovács Hanna jól énekelt, de ez nem az, amit tőle vártunk és amit dallamos, szép hangjához fűztünk. Kár pdeig azt a hangot elhanyagolni. Bátori Bélában, a mi ndig kedves, ötletes és vidám Bátoriban, ez estén fájdalom mindezt nélkülöztük. A zenekar kitűnő kíséretét nem hagyhatjuk ezúttal sem említetlenűl. Nagyon levendulás illatot árasztott maga körül a hétfői Vén leányok előadása, kissé angol unalmassággal körüllengve. Miklóssi Margit, a társulat komikája választotta jutalom játékául. Sajnos a világ legüresebb nézőterének játszottak. Sándor Júliának jutott az egyik vén leány szerepe. Alakítása igen jó volt, de nem szeretjük öt ilyen szerepekben látni. Miklóssi Margit a másik vén leány szerepében, ha nem is aknázta ki teljesen ez alakban a humort, de sokat mutatott belőle. Annyit megjegyzünk azonban, hogy az ilyen vén leányok holmi titkolt vágyai visszatükrődzhetnek ugyan az arcon, de nem grimászokban, mint ahogy Miklóssitól láttuk.* Igen jó volt Földvári Sándor és megfelelt a szerepének Nyikos Zsigmond, aki a natúrburs szerepében eléggé beválik. A többi szerep csak olyan szükség nélkül való beállított alakoké volt, tehát megjátszani sem igen lehetett, írni róluk pedig fölösleges. Ez a hétfői rosszul sikerült jutalomjáték históriája. Szerdán ifjúsági előadásul a megígért Bizánc helyett Bánk-Bán-1 adták elő. Merész vállalkozás, mikor a társulatnak sem drámai hőse, sem drámai szendéje nincs, mert Földvári jó bonvivant színész, Fethö még naivának is gyönge. Hogy a darab mégis nagyobb botrány nélkül folyt le, az annak a kivételes esetnek tulajdonítható, hogy a szereplők tudták szerepeiket. A többiről gondoskodott Katona József, aki megirta a legjobb magyar tragédiát, amelynek hatása elől még gyönge előadásban is bajos elzárkózni. Este Erczkövi Károlyt a Rvp van Winkleben babéresővel s ezüstkoszorúval jutalmazta közönségünk. Mindezt megérdemelte Érczkövi. esik, mig a reménykedés véget nem érő, bűbájos lépcsőfokain ballaghatunk a trónus felé. És most itt találkoznak, elnyütten, öregen, éhesen, itt, a cirkuszi porond függönye előtt, mig odabenn csörög a muzsika, a bika bőg, és az emberek ezre vérlátásra szomjas. — Ah, Rocinante ! . . . A vén pára halkan röhög, mint valaha röhögött volna a sárga zabszemekre, vagy ficánkoló kis csikajára, ha része lett volna ilyen úri étekben vagy a boldog anyaságban. Ha ilyen rozzant, beesett, dagadtszemü, kintól torzult sze gény állati pofán teremhet mosoly, úgy Rocinante mosolyog. A cifra cselédnép pedig hahotázva tódul köréje. — Íme, hát ez don Quijote, a vitéz manchai levente és lova, Rocinante. De Rocinanténak most érzelmes örömökre nincsen ideje. A lovászkorbács sajgó intésekkel sietteti a cél felé. — Hajrá, Rocinante ! Csak előre ! Hopp, Rocinante 1 A bika odabenn, ahogy az istálló sötét alagútján rohan a porond felé, rettentőn elbőgi magát. És Rocinante reszkető inakkal hátrál a bejárat előtt. De a korbácsok, a rúgások, a fenyegető ordítozások győznek. Mindig ezek győznek. És Rocinante nyögve iramodik be az ajtón, roskadozó, ferde lábaival. Bőgés, dobogás, emberrivaj, sok vad, bomlott, féktelen hangvihar — és mikor már a bika is ott vérzik a porban, és vérgőztől részeg a nép, akkor egy torero rikoltó kacajjal kiáltja el magát a cirkusz közepén : — Most pedig a hírneves don Quijote ki fogja vontatni a holt paripáját, a derék Rocinante ot ! . . . Az idei szezonnak jóformán ő volt a primadonnája. Énekben azonban nyújtott jobbat is már, mint ünnepi estéjén. Viszont játékának művészi ereje előtt tisztelettel kell meghajolnunk. Lisbet-ben Lónyai szép sikert aratolt, főkép a II. felvonás gyönyörű áriájában érvényesítette jeles tudását. Ezt háromszor is megismételtették. A többi szereplőről nincs sok mondani valónk. Hogy Hidvéqiné hogy jutott a fiatal szubrett szerepéhez, az olyan rejtély, mit csak a kuliszatitkok tudói fejthetnek meg. Ugyanezek gondolkozhatnak azon, mért nem játszotta a III. felvonásban Alice szerepét szintén a Lisbet személyesítője, holott ezt nemcsak a színpadi úzus, de a darab egész intenciója is így kívánja. Igaz, ha Kovács Hanna helyett Lónyai lett volna Lisbet, akkor a levéláriát is élvezhettük volna s ez sok lett volna egy estére ? Az est krónikájához a gyarló kiállítás, Nyikos énekbeli analfabétasága s a nyaffogó kórus is hozzá tartozik. Szegény Planquette, ha tudta volna! . . . „A legbájosabb nagymamának — Pápa város közönsége." Hatalmas babérkoszorúval, melynek széles nemzeti szinű selyemszalagján ez a felirat pompázott és riadó tapsokkal köszöntötte közönségünk csütörtök este Blaha Lujzát s a tapsok nemcsak üdvözletül zúgtak, felhangzottak minden jelenése, minden énekszáma után. Báj, gyöngédség és szívhez szóló természetesség sugárzott ki alakításából. Örök kár lett volna, ha ezt a nagymamát nem láthattuk volna. De láttuk és élveztük a színházat (a horribilis helyárak ellenére) zsúfolásig megtöltött közönséggel együtt s benső csodálattal áldoztunk a nagy művésznőnek, kit igazán jókedvében teremtett nekünk az Isten s művészi ereje teljes frisseségében tartott meg nekünk mind e mai napig. Az est többi szereplőiről nem sok jót mondhatunk. Lónyai a nyersebb szerepekben otthonos, meghatni nem képes, avagy ezúttal tán nem is akart; Bátori, Ivánfi elejtették szerepeiket, Miklóssy, Vértes túloztak, egyedül Kovács mentett meg valamit a társulat becsületéből. Pénteken este még egyszer — és talán utoljára — élvezhette az a nagy és díszes közönség Blaháné csodálatos művészetét, amely a Kurucfurfang előadására ez úttal is zsúfolásig megtöltötte a színházat. Játékát látva, beszédét, énekét hallva, önkéntelenül is reágondoltunk a magyar népszínmű hamar letűnt aranykorszakára. Mint a lenyugvó nap még egyszer fényt lövel a tájra, amely felelt ragyogott, úgy aranyozta be kis színpadunkat ez estén Blaha Lujza játéka, amelyből a magyar néplélek egész kedélyvilága áradt felénk. Az est többi szereplőiről szólva, dicsérettel kell megemlékeznünk Báthoryról (Bögözdi) és Miklósy Margitról (Kónyáné), akik az illusztris vendéghez méltó játékukkal iparkodtak a feledhetetlen estét élvezetesebbé tenni. Kevésbbé volt figyelmes azonban a nagy művésznő iránt az igazgatóság, amely ez estékre sem füttette be a színházat. A szibériai hideg láthatólag kellemetlen érintette Blahánét. HETI ÚJDONSÁGOK. — A vasúti átjáró ügye. Igaz örömmel számolunk be új képviselőnk, dr. Antal Géza egy oly, városunk érdekében elért sikeréről, mely városunk fejlődése szempontjából mérhetetlen fontosságúnak mondható. Olvasóink emlékeznek rá, hogy az elözö kormánynál kétszer is basztalanúl kérvényeztünk oly célból, hogy a vasúti állomás fölött viadukt létesíttessék. Még gyalogjárót sem engedélyeztek, mig a kocsiútat messze kihelyezték. Dr. Antal Géza képviselőnk buzgó utánjárásának sikerült most újabb kérvényünk elintézéseképen kieszközölni, hogy a ker. minisztertől a MÁV. igazgatóság utasítást nyert a tervek oly alakban leendő elkészítésére, hogy a szóban levő átjáró közúti kocsiforgalom lebonyolítására is szolgáljon. Ez alapon az átjáró építkezésére vonatkozó közigazgatási bejárás mielőbb meg fog tartatni. — A pápai munkásgimnázium. Alig pár napja bocsátotta ki a munkásgimnáziumi bizottság felhívását az iparos és földmives munkássághoz, hogy jelentkezzenek a középiskolát pótló ismeretek terjesztésére hivatott tanfolyamon való részvételre, máris oly tekintélyes számban történtek jelentkezések, hogy a kurzus a legközelebbi napokban kezdetét veszi. Csak örvendetes jelenség, hogy a munkások fölismerték, mennyire érdekükben áll ismereteik gyarapítása és fejlesztése, de kívánatos lenne, ha nemcsak az iparos és kereskedelmi alkalmazottak, hanem a földmives munkások is minél nagyobb számban vennének részt a tanfolyamon. Az előadások 40 hallgatóval indulnak meg, de részt vehetnek a később jelentkezők is. Előadókul pedig vállalkoztak Fejes Zsigmond, dr. Lakos Béla, Losonczi Jenő főgimn., Holler Konrád kath. gimn., Juhász Imre tanítóképző-int., Blau Henrik és Molnár Elek polg. isk. tanárok. Megígérték még közreműködésüket: dr. Körös Endre, tanítónőképző-int. igazgató, Fürst Sándor kir. járásbiró, dr. Weltner Sándor orvos, Kraft József és Kirchmayer Győző tanítóképző-int. tanárok, A tanítás idejét, hogy t. i. este 7—9-ig, vagy 8—10-ig célszerübb-e az előadások megtartása, maguk a tanfolyam hallgatói fogják megállapítani. A tantárgyak a következők lesznek: magyar nyelv, földrajz, történelem, természetrajz, egészségtan, természettan, számtan, könyvvitel, mértan, mértani- és szabadkézi rajz. A gimnázium ünnepélyes megnyitása holnap, vasárvap délután 4 órakor lesz az ipartetület helyiségében, mely alkalommal a megnyitóbeszédet dr. Antal Géza, városunk orsz. képviselője fogja tartani. A megnyitó-ünnepélyre ez úton hívja meg az érdeklődő nagyközönséget az igazgatóság. — Postacsomagok házhoz szállítása. A helybeli postahivatal vezetősége értesíti a közönséget, hogy f. évi december hó 1-én a csomagok házhoz fognak kézbesíttetni, melyért csomagonként 10 fill. (!) kézbesítési díj fizetendő. A feleknek módjukban van azt kivánni, hogy csomagjaik a hivatalban tartassanak, ne házhoz kézbesíthessenek, ez esetben azonban havonként 6 korona raktárbért tartoznak fizetni, s csomagjaikat 3 napon belül elvitetni, mert 3 napon túl, ha el nem vitetik, azok szintén 10 fill. kézbesítési díj mellett házhoz kézbesíttetnek. A raktár-bérlet megváltása és egyéb, az új kézbesítésre vonatkozó tudnivalókra nézve a hivatalvezetőség a hivatalos órán belül rendelkezésre áll. — A Jókai-kör különböző szakosztályai a héten már üléseztek, hogy előkészítsék a mihamar kezdődő téli szezónt. Az első esté ly valószínűleg nov. 27-én lesz s ekkor tartja egyszersmind a kör évi rendes közgyűlését. — Színészeink hétfőn tartják az idei szezonban utolsó előadásukat. A szezón művészi mérlegét jövő számunkban felállítjuk, az anyagi mérlegről pedig csak annyit mondhatunk, hogy az a lehető legjobb volt. Ily körülmények között érthetetlennek látszik, hogy mért kellett az amúgy is rövid színi idényt egy teljes héttel megkurtítani. A hidegség csak ürügy, mert állandó rendes fűtéssel novemberben még lehet tűrhetővé tenni a színház hőmérsékletét, ám erre még kísérletet- sem tettek. Más itt a bibi, de erről majd jövő számunkban szólunk, ha az ígért mérleget összeállítjuk. — A Tapolczába ölte magát. Spitzer Gyuláné, szül. Frim Háni, alkusz neje, f. hó 10-én reggel 6 óra tájban, amikor még sötétség borult a városra, eltávozott kuruc-utcai lakásáról, s egyenesen a Tapolczának tartott, amelybe a a Kath. Kör kertje környékén belevetette magát, s csakhamar a vízbe fult. Holt testét a viz lesodorta a Fenyvessy-villáig, amelynek kertje alatt a viz-szürőben fennakadt. A szűrőt tisztogató urad. napszámos talált reá úgy fél 7 óra tájban, akinek híradására dr. Weltner Sándor városi alorvos jelenlétében a rendőrség emberei kiemelték a vizből, azután kiszállították az alsóvárosi temető halottasházába, onnan boncolás és a személyazonosság megállapítása után lakására vitték, s pénteken délután temették el az izr. sírkertben. Mint értesülünk, a 30 év körüli asszonyt súlyos idegbetegség gyötörte, s valószínűleg beszámíthatatlan állapotban követte el borzalmas tettét.