Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-08 / 41. szám

az alkotmányosság úgynevezett visszaállításáig, illetve annak megerősödéséig tartott. A mi ősi pápai főiskolánk is átélte ennek az 1825. évtől 50 évre számítható kornak fölemelő és leverő eseményeinek folyamát, lelkesedését és csüggedését, örömét és bánatát. A nemzet ébredése a mi főiskolánk életében is fellendülést, a nemzet leveretése és elnyomatása nálunk is aláhanyatlást és válságos helyzetet, az alkotmányosság visszaállítása ismét élénk tevékenységet, fejlődést, megszilárdúlást idézett elő. Ezen 50 évre terjedő korszakban több kiváló férfiú működött e főiskola tanszékén, akik az iskola szellemének irányitói, méltó képviselői voltak, akikre a hálás utókor áldásos működésükért mindenkor tisztelettel és kegyelettel emlékezik. Ezen tanárok közül kettőnek születésének századik évfordulóját már megünnepelte a közelebbi években a főiskola és a dunántúli református egyházkerület. A harmadiknak : Váli Ferencnek ma van születésének századik évfordúlója és a hála és a kegyelet érzelme hozott bennünket össze, hogy megemlékezzünk ennek a férfiúnak kiváló érdemeiről, amelyeket mint tanár, mint az ifjúság nevelője, példaadója, szerető édes atyja hosszas tanári működése alatt szerzett s lerójuk áldott emléke iránt azt a tiszteletet és szeretetet, amelyet mindnyájunktól kiérdemelt. A szellemi élet terén a biztos haladásnak, a szilárd építésnek feltétele rendszerint a megfelelő történelmi alap. A legbecsesebb és legértékesebb mag sem képes életerős növénnyé fejlődni és bő termést biztosítani, ha a talaj nincs jól megmunkálva és kellőleg előkészítve. Bármely szellemi intézménynél csak az egymás után következő nemzedékek buzgó és következetes munkája képes nagyot alkotni és állandó, biztos jövőt elkészíteni. Nagy szerencséje volt a mi református főiskolánknak a múltban az, hogy a leendő és jövendő tanárok magában az intézetben ott növekedtek, az iskola emlőin táplálkoztak, a jelesebb tanulók közül válogattattak ki; jeles tanáraiktól nemcsak a tudományt sajátították el, hanem az iskoláknak szeretetét, amelyhez — mint édes anyához — őket egész életükön keresztül a gyermeki hála és ragaszkodást csatolta. Úgy, hogy a tanárok kiváló képzettsége mellett ez a hagyományos szellem, ez az egymás után következő nemzedékek szivében a volt tanáraik és a főiskola iránt élő hála, abból származó kötelességérzet volt ^alapja annak, hogy. a mi református főiskolánk addig, amíg ezek a viszonyok megmaradhattak, a magyar nemzeti oktatás terén a vezető szerepet vihették. A mi pápai református főiskolánkban is ennek a történeti alapon nyugvó fejlődésnek látjuk áldó hatását abban a korban, amelynek egyik kiváló képviselőjéről jelenleg hálával és kegyelettel emlékezünk meg. A hamvaiból újra feltámadott pápai ref. főiskola fejlődésének, megerősödésének alapját ugyanis az a Márton István vetette meg, akinek ó-kollégiumunk egyik termének mennyezetén ma is olvasható jelszava volt a „pro bono publico" és ielképe az az égő gyertya, amely közjóra világol és a múlt század közepén itt működött nagy tanáraink mind az ő tanítványaiból lettek tulajdonképpen, mint örökösök, hogy az ő munkáját folytassák. Márton Istvánt a világos ész, a tiszta, egyszerű jellem és e főiskolának és annak ifjúságának olthatatlan szeretete jellemezte, ez tette naggyá s az ifjúság bálványává az ősi főiskola tanszékén. Ezeket a tulajdonokat örökölték Ő tőle mindazon tanítványai, akik hozzá kisebbnagyobb mértékben méltók lenni igyekeztek és tudtak. Ezeket a tulajdonokat örökölte Ö tőle, mai ünneplésünk tárgya, Váli Ferenc áldott lelkű tanárunk is, aki a legfiatalabb és legutolsó volt azok között, akik azt a szellemi kincset, amit Ö tőié nyertek, a mi főiskolánkban közhaszonra áldásosán gyümölcsöztették. Váli Ferenc érdemeit igaz értéke szerint méltányolni csak azok képesek, akik szerencsések voltak Őt személyesen ismerni és az Ö nemes, szeretetteljes szivének melegét közelről érezni. Érezte pedig ezt mindaz, aki neki hosszúra nyúló tanári pályáján tanítványa' volt. Ékesítette Öt a világos ész, a tiszta, egyszerű jellem, a szigorú kötelesség-érzet, de mégis főleg az a határtalan szeretet, amellyel a főiskola és annak ifjúsága iránt végső lehelletéig viseltetett. Vannak emberek, aki Írásaik, vannak, akik szavaik, vannak, akik tetteik folytán lesznek kiemelkedő nagyságokká a társadalomban. Váli Ferenc ez utóbbiak közé tartozott, azért Őt nem is lehet szóval jól jellemezni, hanem csak úgy, ha az Ő jó szivének kiapadhatatlan forrásából fakadó nemes tetteinek emlékét felújítjuk, magunk elé állítjuk. Váli Ferenc nemcsak tanítónk volt nekünk, hanem nevelőnk is, sőt ezzel is keveset mondok, hanem azt keli mondanom, hogy gondos és szerető édes atyánk volt, aki állandóan szive szerint érdeklődött mindnyájunk testi-, lelki-, erkölcsi jóléte épsége iránt, aki minden szavával, minden intézésével, főleg pedig lélekemelő példájával a nemesre, a szépre, az igazra, a jóra vezérelt, mindenek felett az önzetlenségre s a kötelesség hű betöltésére buzdított, lelkesített. Mily fényes és lélekemelő példája volt a kötelesség-érzetnek egy tanárnál az, hogy ü kora ifjúságától késő öregségéig tanítványait úgy kivánta a rendre és pontosságra szoktatni, hogy az óra kezdetén már vagy a tanteremben, vagy az iskola folyosólyán várta. Mily szinte emberfeletti szeretet és jóakarat kívántatott ahhoz, hogy az az ember, aki megvont magától minden olyan élvezetet, ami csak nélkülözhető volt, nem járt társaságba, vagy kaszinóba, nem dohányzott, sőt felső ruháit is nagyrészben kedves családja tagjaival készíttette, csakhogy a kevés fizetésből is függetlenül, adósság nélkül élhessen, mégis, ha bajban, szükségben levő bármelyik tanuló fordúlt hozzá segélyért, azt soha segély-nyújtás nélkül el nem utasította. Mily nagy szeretet nyilatkozott meg Váli Ferenc nemes szivében ez iránt a főiskola iránt, amely Őt nevelte, akkor, amikor amellett, amit a főiskola tanárainak adni tudott, mindenkor szivesen vállalkozott arra, hogy egész éven keresztül szakjához nem is tartozó tantárgyakban ingyen, minden díjazás nélkül helyettesítsen olyan — ezen intézetnél tanárul alkalmazandó — fiatal embereket, akik tanulmányaik folytatására külföldre mentek, ezt azonban csak úgy tehették, ha segélyül az egész tanári fizetést megkapják. A főiskolának micsoda szeretete, micsoda ideális lelkesedés kívántatott ahhoz, hogy amidőn a nemzeti elnyomatás, az abszolutizmus megszűnte után a híveknek és a pártfogóknak jóakarata alapítványok tétele, gyűjtés foganatosítása utján főiskolánk felé fordult, az ezen áldozatokból származó vagyoni erősödést az a rosszúl fizetelt tanári kar sem saját fizetésének emelésére kivánta fordítani, hanem a főiskola régi ágainak újraélesztésére, annak hatáskörének kiterjesztésére, a főiskola régi fényének és tekintélyének visszaállítására, tehát a jogakadémiának újra feállítására, a tanítóképző-intézetnek megszervezésére. Váli Ferenc igaz lelki buzgósággal vállalta az újonnan felállított tanítóképző-intézetnél az igazgatói leendőket, a neveléstani- és természetrajzi tudományok tanítását. Mig Ő élt és működött, a tanítóképezde virágzott is, az Ő halála után azonban annak élete is aláhanyatlott s rövid időn belül megszűnt. Mily végfelen becsület-érzet nyilatkozott meg Váli Ferencben akkor, amikor még az adó alá eső jövedelem bevallásánál is tartózkodott a valótlan adatok bejegyzésétől ; mily erős hazafiság, amidőn a nemzeti passzív ellenállás korszakában inkább beengedte a végrehajtást foganatosító katonák lovait lakásába köttetni, mint hogy néhány krajcár adóhátralékát megfizette volna ; mily nagy szerénység és előzékenység, amikor Őt az utcán a köszöntésben senki, még saját tanítványai sem birták megelőzni. Bizony, ha Váli Ferenc fényes, nagy jellemének csak így egyes szilánkjait mutatjuk is fel és tekintjük is meg, csodálattal kell Ő reá feltekintenünk és magunkba szállva felsóhajtanunk, az eszményi felfogásnak mily magaslatán állott Ő az akkori és a mai közfelfogással szemben! Ezért hálával gondolva az isteni gondviselésre, hogy Őt e főiskolának oktatóul, példányképül, nekünk, volt tanítványainak, bölcs vezérünkül, útmutatónkul, gondviselő édes atyánkul adta; ezen mai szép ünnepélyünket, amelyen, mint van és azonnal rábukkanok arra az adatra, amelyet keresek, anélkül, hogy fölöslegesen töltenem kellene az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágosításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A. nagy lexikon tulajdonképen enciklopédia, amely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szükpéges keresni f úgyis tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek ? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja el az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gyakorlati célokra törekszik, bátran el lehet és el is van nélkülük, mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, amelyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használhatóságát kipróbálhatta mindenki. Ha meg van is könyvszekrényemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz fordúlok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosításra van szükségem, fordúlok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állandóan ott tarthatom Íróasztalomon, megtalálni benne, amit keresek, alig kerül több időbe, mint ha megnézem az órámat. Ilyen mindig kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most a Franklin Társulat. Címe : A Franklin Kézi Lexikona. Szerkesztésének irányító oka az, hogy mindenből csak annyit vettek fel bele, amennyire au embernek csakugyan szüksége van, amennyit csakugyan keres a közönség a lexikonban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőle, hogy fölvehessenek minden szükségeset. Mindent abban a terjedelemben adnak, ahogy szükséges; mel lőzik a tájékozódást megnehezítő túlbőséget a nélkül, hogy mellőznének bármit is, amire szükség lehet. Bizonyára nem könnyű feladat volt megállapítani ezt e helyes mértéket, de a mai élet kivánalmainak s a mai műveltség teljes anyagának helyes ÍBmerete alapján fényesen sikerűit ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona ily módon megbecsülhetetlen gyakorlati segédeszköze lett a művelt magyar embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek meg van, kiegészíti s arra nézve, akinek nincs m eg pótolja. A Franklin Kézi Lexikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal végezték feladatukat , úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtao támasz kodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál több színes és fekete képmellékletekkel , Ízléses és erős kötésben. Az ember szívesen lá t maga előtt, az íróasztalán, kézikönyvei közt három ilyen rokonszenves külsejű, okos kötetet. Az ára Franklin Kézi Lexikonának mindössze 54 korona. Megszerzése tehát senkire sem já r nagy agyagi nehézséggel. Minden jel arra vall, hogy hamarosan nag^ kelendősége lesz s úgy meggyökerezik minden házban, hogy művelt magyar ember meg sem lehet nélküle. Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! — Javításokat is elfogadok. — DRAGH ADOLF bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.