Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-17 / 38. szám

Már most, ba a 3—4-ik utcából kell a vizet hordani, nem elég, hogy a cseléd folyton zúgolódik, de, mert így ritkábban lehet a vizhez jutni, ez annyira súlyos körülmény, hogy úgy a lakás, mint a test tisztántartására, az emberi szervezetre és egészségre káros és rossz hatással van. Kérdjük tehát, hogy helyes-e az olyan szabályrendelet, mely az ilyen intézkedéseknek gátot nem vet, vagy legalább bizonyos korlátozások közé nem szorítja ? Azért, hogy egy utca lakossága egyszerre megfosztassék a viztöl ilyen formában, hogy tehát valóságos vízhiányban szenvedjen, minden előre való gondoskodás nélkül ki legyen téve annak, hogy az oly drágán fizetett vízvezeték, sok adó, nagy lakbérfizetés melleit, nélkülözze a friss, éltető vizet, az nemcsak jogtalanság, de amellett a közönségnek valóságos megbüntetése. Módosítani kell tehát a szabályrendeletet, hogy a hatóság az utcai kutakat csak akkor szüntetheti be, ha már meggyőződött arról, hogy a beszüntetés után a közönség vízhiányban szenvedni nem fog és ha arról győződne meg, hogy ez utóbbi körülmény bekövetkezik a kutak beszüntetésével, gondoskodjék arról, hogy a vízvezetéki szabályrendelet szerint a házivezetékek minden házba bevezettessenek és erre bizonyos határidőt tűzzön ki. Ezzel kapcsolatban kellene a szabályrendelet ama cikkelyét is megváltoztatni, illetőleg módosítani, mely a házivezetékek bevezetését teszi kötelezővé fakultatíve a háztulajdonosnak. Tessék kimondani, hogy ahol, vagyis amely utcában vízcsőhálózat le van fektetve, ott minden házigazda köteles házába a vízvezetéket bevezettetni, tekintet nélkül arra, hogy mennyi lakbérjövedelme van és erre határozott idö és büntetés terhe alatt köteleztessék. Mert ha ezek a módosítások nem következnek be; a város is, mint erkölcsi testület, rövidséget szenved és a közönség is kárját vallja. Hiába működik aztán a vízvezeték jól, ha viszont a szabályrendelet rossz. hogy miért mondta ezt nekem. Azt mondta, mert . . . mert . .. jaj, nem lehet azt kimondani. Az élet igazán nagyon gonosz. Akármit is cselekszünk, mindig máskép végződik, mint ahogy mi akarjuk. Mikor én téged megszerettelek Zinikém, nem akartam a mamát é3 a papát megbontani és mégis ez jött ki belőle. Eddig mindig úgy haragudtam a szűrős tövisekre. Most látom, hogy ők is ártatlanok, mert bizonyára ők sem szándékosan sebzik meg az embert. De miért vétek a mi szerelmünk ? Mert nem vagy gazdag ? Mi az a vagyon, hogy a szülők ennek kedvéért kinozzák gyermeküket ? Ez ta Ián a becsület ? Lehet. Még eddig nem mondta senki, hogy a pénz a becsület. Most már tudom. A papa is ha gazdag jön hozzánk, akkor a szalónba viszi és nagyon udvarias hozzá. A szegényt csak az előszobába engedi és kiabál rá. Igy hát te nem vagy becsületes, Zinikém. De ha nem vagy becsületes, akkor olyan gazember vagy, akit meg kell vetni. Nem, ez nem lehet így. Különben mindegy. Akár az vagy, akár nem, én szeretlek . . . Zavaros a fejem, nem tudok gondolkodni. Látom, hogy az élet borzasztóan undorító. A papától kezdve csalódtam rninGyufa-monopólium. Egyelőre még csak terv ugyan, de beavatott körben elkerülhetlen bizonyosságnak tartják életbeléptetését. A monopóliumot úgy szándékoznak megvalósítani, hogy kizárólag az állam gyártaná a gyufát és kizárólag az állam árusítaná. Hazánkban van egy minden tekintetben kitűnően működő monopólium : a dohány-monopólium. A dohány-monopóliummal az állami érdekek kitűnően vannak pénzügyileg védve, a fogyasztó közönség igénye mindenkor könynyen kielégíthető és ezért igen valószínű, hogy a gyufa-monopóliumot is e kiválóan bevált intézménybe beillesztik. Az állami érdekek ebben a formában a leghatásosabb védelemben részesülnének és a fogyasztók kívánságai a legkönnyebben kielégíthetők. Sőt azok, akik eddig leginkább foglalkoztak a gyufa eladásával, legcsekélyebb kárt sem szenvednek, mert ismét a nagyobb dohányárusok, akik eddig is gyufanagykereskedők voltak, lennének a jövőben is a gyufa-nagyárusok és a dohány-kisárusok, füszerkereskedők, akik majdnem kizárólag eddig is a fogyasztókkal állottak összeköttetésben, lennének a jövőben is a gyufa-kisárusok. Egy már jól fegyelmezett, kipróbált gárda lenne rögtön az állam szolgálatában és így a fogyasztók igénye is minden irányban kielégítést nyerne. Ha a gyufa-monopólium eltérne a dohánymonopólium mintájától, ez már persze sok panaszra adhatna alkalmat és mennél jobban eltér a dohány-monopólium mintájától, annál több lenne a panasz. Szóba került, de valószínűleg elejtik azt a tervet, hogy a gyufakereskedelmet egy magántársaságnak adják bérbe. Az állami egyedáruságok bérbeadása idejét multa. Ez szokás volt a XVIII. században, de a modern Magyarország nem adhat semmit bérbe, nem zálogosíthat el semmit és nem teheti ki a kereskedők tízezreit és a fogyasztók millióit egy magántársaság kapzsiságának. Sőt az állammal szemben ma már minden polgár több elnézést is tanúsít, mint a magánvállalkozóval szemben és ha már megdrágul a gyufa — ami bizony elég szomorú lesz — akkor élvezze a bevétel-többletet kizárólag az állam és ne felezze meg jövedelmét denben. Biztosan a kedves testvérek sem olyanok, mint én hittem. Nem viszek virágot szent Antalnak sem. Hiába könyörgök neki, nem hallgat meg. Biztosan ő is azt tartja, hogy csak a gazdagok becsületesek . . . Csak téged hiszlek, Zinikém. Csak téged .. . Vannád. Zina hadnagy már valószínűleg kívülről tudta ezt az irást, annyiszor elolvasta. S mentül tovább gondolkozott, annál világosabban látta, hogy anélkül a gyermekleány nélkül, aki irta, nem élhet. Jól tudja, hogy ő mostanáig nem volt valami túlvilági angyal. Dehogy. Éppúgy leszakította az útjába hajló virágokat, mint akárki más. De mióta azokba a félig gyermek szemekbe nézett s mióta azok először néztek rá oly hivőn, olyan nyilt rajongással, azóta megváltozott. Ugy érezte magát, mint az első áldozáskor. Világosan emlékezett rá, hogy könynyek szöktek szemébe és áhítatosan csókolta meg a Vanna kacsóját, mint akkor a tisztelendő úr kezét . . . És most vége, vége ! De nem, nem fognak rajta győzedelmes kedni. Visszaüt azokra, akik. őt ököllel vágtá k a magánvállalkozóval, akit semmiesetre sem vezérelnek altruisztikus elvek. A kincstár ugyanazon elvek szem előtt tartásával, mint 1890-ben megváltotta a regáliákat, megváltaná a jelenleg üzemben levő 36 gyufagyárat. A technika jelenlegi követelményeinek megfelelően berendezett és raciónálisan dolgozó gyárakat üzemben tartaná, esetleg kibővítené és a gyártást alárendeli a magyar kir. központi dohányjövedéki igazgatóságnak. A dohányjövedék igazgatósága csekély szaporítással megfelelő technikai és kommerciális vezérkart adna az állam rendelkezésére. A gyufát jelenleg két fillérrel fizeti a fogyasztó a trafikban. Tekintettel arra, hogy Franciaországban egy doboz ára 10 centimes, Németországban 4 pfennig, az a szándék, hogy nálunk a fogyasztó egy dobozt 5 fillérért kapjon. A gyufa-nagyárust 5%? a kisárust 15% eladási jutalékban részesítenék, úgy hogy az államnak 4 fillér maradna egy dobozért, amelynek előállítási ára fuvarral, rezsivel csak 0 75 fillér. Egy láda gyufa 100 csomag á 100 doboz belekerül- az államnak 75 koronába, kapna érte 400 koronát, így tehát tiszta haszna ládánként 325 korona, a nagyárus nyerne ládánként 25 koronát, a kisárus 75 koronát. Az elárusítást ellenőrizné a pénzügyőrség, e téren tehát sem a kereskedő, sem a fogyasztó nem állana újdonsággal szemben. Űj csak a gyufadrágaság volna, ami azonban megszüntetné a mai gyufapazarló rendszert s amibe — mint nyugoti kulturdologba — fájó szívvel bár, de bele kellene törődnünk. A VÁRMEGYÉRŐL * Vármegyei közgyülés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését szept. hó 12-én tartotta Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A gyűlés iránt a megyei bizottsági tagok csekély érdeklődést tanúsítottak mindössze alig 80-an jelentek meg. Elnöklő főispán a napirend megkezdése előtt bejelenti, hogy a közszolgálat érdekében a régebb idő óta betegeskedő zirczi főszolgabíró helyébe egy régibb, gyakorlottabb szolgabírót helyezett át Pápáról: Körmendy Béla tb. főszolgabírót, annak helyére pedig viszont dr. Jerffy Józs ef szivén. Visszaüt úgy, hogy azok örökké jajgatni fognak, mig élnek. Ha az övé nem lesz, akkor a másé sem lesz . . . Vagy nem így : ha becsületes úton nem adják neki, elveszi magának úgy, ahogy lehet. De birni fogja, birni mindenáron . . . Mikor ideért gondolataiban, fölugrott helyéről. Végigjárta a szobát, az ajtótól az ablakokig, meg vissza. Azfán leborult az asztalra és annyi könnyet hullatott arra a levélre, mint ahány betü volt rajta. Régen nem sirt Zina hadnagy. Tán nem is sirt kicsi gyereksége óta, legalább nem emlékszik rá. S mégis olyan jól tudott sírni, mint egy valóságos asszony . . . Halkan kinyílt az ajtó. És bejött Vanna. Égy percig tétován állt, szégyenlősen, zavartan. De csak egy percig. Aztán úgy tett, ahogv a szive diktálta. Ráborult Zinára. — Te is, te is 1 Zina első pillanatban nagyon szégyelte könnyeit, de aztán csak odazárta a karjába azt a csupaszerelem, édes lányt és nem tudott egyebet szólni, csak ezt ismételgette : — Eljöttél, eljöttél . . . ? — Eljöttem és nem is megyek el többet Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BtJTÖROK állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt, DRACH ADOLF