Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-10 / 37. szám

A városok legközelebbi kongresszusán ez az ügy külön pontként szerepel s így valószínű, hogy a rendezés hamarjában meglesz, a fizetések legalább 30 %-al emelkednek s így ez az állítólagos oka rendőrségünk alacsony színvonalának meg fog szűnni. Az anyagiak javításán kívül azonban feltétlenül kell egyéb változásnak is lennie. A kiképzés eredménytelenségéről panaszkodott a rendőrkapitány s mi nem kifogásolva a kiképzés legfelsőbb vezetését, nagyon nagy hiányát érezzük mai rendőrségi szervezetünknek. Ez a szervezet ma 4 hivatalnokot, 1 dijnokot s 24 főnyi legénységet ölel fel és e 4 hivatalnok között nemhogy szakképzett rendőrtisztviselő nincs egy sem, de jogász sincs több, mint egyedül maga a rendőrkapitány, aki szintén régi jogász ugyan, de bizonyára sokkal jobban kiképezte önmagát s haladt a korral, mint amennyire a rendőr-személyzetet kiképezhetövé s a korral haladóvá tudta tenni, amiért ugyan csak a fizetések csekélysége, ö nem tehető felelőssé! Bármilyen jó jogász s bármilyen kiváló rendőrzsení legyen is azonban kapitányunk, — amiben őszintén szólva semmi okunk sincs kételkedni — az mégis bizonyos, hogy egy szakember, egy jogász már a mostani rendőrségi létszám mellett is, kevés. Hát még ha megvalósul, aminek két év leforgása alatt leendő megvalósításáról a képviselőtestület már gondoskodott, hogy a rendőri státus még 8 közrendörrel gyarapodik, akkor valóban nélkülözhetlenné válik egy másik jogi végzettségű állás kreálása, melynek betöltésénél azonban nem rendőri téren gyakorlatlan jogvégzett egyénekre, hanem kizárólag olyanokra gondolunk, akik mint jogvégzett rendőrtisztek állnak jelenleg is szolgálatban. Ez az alkapitányi állás, amiről itt szólunk, nem is késhetik soká. Ha az 1911. évi állami költségvetés gondoskodik a rendőrség fizetésjavításáról, akkor Egy napon Gontran rosszul érezte magát, Mint a legtöbb elkényeztetett férfi, akinek energiáját az élet még meg nem acélozta, a legkisebb fájdalomnál elpuhult, mint a gyermek, melyet sajnálni, becézni és ápolni kell. Most azonban gyöngédségből elhallgatta baját és megtette a nővérekkel a mindennapi rendes sétáját, miközben az erdei út közepén egy kis parasztgyermekre bukkantak, aki hiányos ruhácskájá ban boldogan aludt a fák árnyékában. — Milyen festői pózban fekszik a kicsike ! — kiáltotta Germaine elragadtatással. — Hamar elő a vázlatkönyvemmel, crayonommal ! Azután hirtelen lekuporodott, egy óra hosszáig szakadatlanul rajzolt, miközben Gontrannal művészeti kérdések fölött vitatkozott. — Jer, Louise, nézd meg a vázlatomat, azután induljunk ! — kiáltott nővére felé, aki meglehetős távolságban tőlünk, egy fa alatt olvasásba merült. Louise testvéri göngédséggel magasztalta Germaine munkáját, azután szótalanul lehajolt az alvó gyermekhez és anyai aggodalommal kivette kezéből az öklocskéjében szorongatott üvegszilánkot, mely fölébredésekor a legelső mozdulatnál elkerülhetetlenül megsebez hétté volna. Gontran beteges hangulatában szinte elezzel egyidejűleg ez állást szervezendönek s haladéktalanul betöltendőnek tartjuk. A harmadik változás, mely szintén lényegesen hozzájárulhat a közbiztonsági téren mutatkozó szükségletek kielégítéséhez, az már kívül áll a rendőrségen és vezetőjén. A legközelebbi közgyülés napirendjére van tűzve a bejelentő hivatal szervezése. Az igazságnak tartozunk annak konstatálásával, hogy ennek felállítását a hatósági személyek közül leginkább a rendőrkapitány szorgalmazta. Helyesen. Mert egy hivatása magaslatán álló bejelentő hivatal lényegesen megkönnyíti a rendőrség dolgát s emeli a város közbiztonságát. Bejelentő hivatal felállítására most van a legkedvezőbb alkalom, mikor a népszámlálással egyidejűleg lehet az első minuciózusán pontos összeírást megejteni. Bűnt követne el tehát a v. képviselőtestület, ha az aránylag kis költségtől visszariadva, nem mondaná ki a bejelentő hivatal haladéktalan felállítását. Kifogástalanul működő rendőrség e nélkül nem képzelhető. Már pedig jó rendőrségre szükségünk van, mert ha cikkünk elején dicsekedve emlegettük is városunk lakosságának békés természetét s bár tény, hogy más városokhoz viszonyítva, nálunk kevés főbenjáró bűnt követnek el, mégis elbíznunk nem szabad magunkat s berendezkedésünket e téren nem a speciális s jelenlegi viszonyokhoz, hanem az országos rendszerhez s a bekövetkező eshetőségekhez kell mérnünk. Antikritikus. A hűskérdés. Ez az elcsépeltnek látszó téma még sokáig nem fog lekerülni a napirendről, addig nem, míg ez az elsőrangú gyomorkérdés radikális, a néptömegeket kielégítő megoldást nem talál. Néhány hét óta már azt lehetett remélni, hogy a bécsi községtanács kezdeményező lépése folytán az osztrák kormány a húsdrágaság elleni pirult szégyenletében, hogy egy hosszú óra lefolyása alatt sem ő, sem Germaine nem vették észre a gyermeket fenyegető veszélyt. A szégyenérzet megingatta határozatában ; vájjon Germaine lesz-e az igazi ? Vájjon képes lesz-e őt olyan gonddal és szeretettel környezni, gondozni, aminőre neki feltétlenül szüksége volna? Most jutott csak annak tudatára, hogy Louise lelki világa sokkal melegebb és gazdagabb és fájdalommal emlékezett arra a jóságos barátságra, melyben Louise a „választása" előtt elhalmozta . . . Minél jobban tépelődött, annál inkább meggyőződött, hogy Germaine, bár rendkívül szép, mégis csak fölületes, önző, üres teremtés volt. Ezek a részletezések összegezve, végre a következő eredményhez vezették : „Ostobaságot követtem el ! Germaine sohase lesz olyan asszony, aminőre nekem szükségem van ! De most már mégse változtathatom meg választásomat, mert csak későn ismertem meg Louise megbecsülhetetlen erényeit. Louise sokkal magasztosabb jellem, semhogy nővérének vetélytársává legyen". Miután mindezt alaposan mérlegelte, leveleiben tartózkodóbb, hidegebb lett . . . végre — minden elfogadható alapos ok nélkül — beszüntette végleg levelezéseit. intézkedéseket meg fogja tenni, melyeknek majd mi, magyar husfogyasztók is élveznénk hasznát. Végre valami jó is, amit az osztrákoknak köszönhettünk volna. Az osztrák minisztertanács fogalkozott is a kérdéssel, három napig tanácskozott. És mi lett a nagy lanácskozmány eredménye? Az egyik az, hogy hivatalosan konstatálták, hogy a monarkiában tényleg marha- és húsinség uralkodik, a másik, talán még fontosabb eredménye a tanácskozásnak pedig az agráriusok dogmájának megtörése, mely szerint a monarkiába élő marhát sehonnan behozni nem szabad. Sajnos azonban, hogy éppen az utolsó, fontos eredmény csak oly klauzulákkal körülvett határozatnak a következménye, mely annak gyakorlati értékét megint semmivé teszi. A húsdrágaság tudvalevőleg nem új keletű, hanem szerencsétlen következménye annak a kierőszakolt, egyoldalú kereskedelmi politikának, mely az élő állatok behozatalát megtiltotta, takarmányfélék behozatalát megnehezítette, viszont marhakivitelünket a legkülönösebb tarifakedvezményekkel elősegítette. E szerencsétlen politikának nem is lehetett más következménye, mint a hús árának folytonos emelkedése és az a szatiraszámba menő anomália, hogy például Németországban az elsőrendű magyar hizott marhának a húsát olcsóbban mérik ki, mint nálunk, Pápán, vagy az ország bármely más városában a sovány, kivitelre már nem oly alkalmas marhának a húsát. Mi azonban tehetetlenek voltunk a népet mindinkább súlyosan nyomó drágasággal szemben és csak mikor ez oly elviselhetetlen lett, hogy az osztrák jobb módú és intelligensebb polgárság fölzúdult ellene, tünt föl kis reménysugár a mi egünkön is, hogy most már gátat vetnek a folytonos élelmiszer áremelkedésnek. Mert már nálunk Magyarországon a hivatalos körök nem törődnek a kérdéssel; tudjuk tapasztalatból, hogy Ausztriában, ha a kormány valamit határoz, ami Magyarországot is érinti, ezt minálunk is hamar megcsinálják. De csalódtunk. Keservesen csalódtunk, A nyár vége felé közeledett ós mindenki visszatért Párisba. Egy reggelen a házvezetőnő női látogatót jelentett be Gontrannak. — Louise kisasszony ! — kiáltotta Gontran mély megindultsággal. A szobában pajzán játékát űzte az őszi napsugár; a viszontlátás hatása alatt némán állottak egymással szemben . . . csak szivük hangos dobbanása szakította félbe a rejtelmes, titokzatos csöndet. — Bizonyosan eltalálta, hogy csak nővérem sorsa vezethetett ide! — szólalt meg végre Louise. — Germaine tudta nélkül határoztam el magamat a rendkívüli, szokatlau lépésre, de vannak az életnek oly kényszerítő pillanatai, mikor félre kell dobnunk az illem rideg, szigorú szabályait és én nem riadok vissza semmitől, amikor Germaine boldogságáról van szó. Kérem tehát egyenes és őszinte nyilatkozatát ; ön Trouvilleben úgy viselkedett, hogy mindenki jogosan Germaine vőlegényének hitte. Elutazását betegségével mentette. Levelei eleinte melegek, gyöngédek voltak, később mindjobban hidegültek, végre teljesen megszűntek. Ez azt je lenti, hogy lemond Germaineről, noha mi egybeke lésük ellen nem gördítettünk akadályokat! . . . Gontran lesütött szemmel, figyelmesen, szótLakásberendezése ket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! - Ja\ ítá^okat is elfogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt DRACH ADOLF