Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-10 / 37. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Nikita marsallbotja. Az Atyuska marsallbotot küldött a legújabb „saját akaratából, — Isten kegyelméből

8-valónak s az új király, miután palotájában, melynek méretei a pápai irgalmasok bérházáét semmiesetre sem érik el, eldefilíroztak előtte az orosz matrózok s a csernagórai gyalogosok, kiállott az erkélyre s hogy a jámbor népnek is jusson valami a jóból, megmutatta nekik drágakövekkel ékes marsallbotját. A nép ujjongott, Nikitáék táncra perdűltek s az eset be volt fejezve. Az eset magában kész paródia, hálás anyag eljövendő librettó-iróknak. De dőreség volna azt hinni, hogy azért nincsen meg a komolyabb háttere. Akármilyen komikus látvány is a gyerek-módjára csecsebecse ajándékokkal elhalmozott újdonsült felség, mégis csak ez az egész királyavató ünnepség megint szorosabbra vonta azt a kettős szláv gyűrűt, amely kivül is, belül körülveszi ezt. a mi monarchiánkat. A muszka fennhatóság tömöríti künn a szláv népeket és nemz eteket, benn pedig kifelé sandítva, maguk sorakoznak s ma a laibachi polgármester választásnál, holnap az árvamegyei templomavatásnál nyilatkozik meg a szlávság szolidaritásának és erőre kapásának érzete. Balga politika ez, amely nem ismeri fel a magyar és osztrák államfél közös ellenségét s amely inkább trialisztikus ábrándok létesültét segíti elő, semhogy a magyar hegemónia diadalmas érvényesülésén munkálna. Ha Nikita bácsi orosz marsallbotot kap, aranyosat, cifrát, annak nemcsak a jó csernagórok örülnek, de megdobban rá a szíve fenn a tótnak és lenn a szlovénnek. Örülnek. Ök tudják, miért. A rendőrség kritikája. Ha Pápa városa nem volna az a ritka, közbiztonsági szempontból — a lakosság békés viselkedését tekintve — szinte ideális város, amilyennek becsületére mondva évtizedeken, söt századokon át mindig mutatkozott, akkor a múlt közgyűlésen elhangzott főkapitányi kritika után kétségbe kellett volna esnünk városunk közrendjének sorsa felett. Igy azonban furcsállottuk ugyan egy kicsit az esetet, hogy a rendőr-személyzetet éppen vezetője, feje kapja le a tiz körméről, egyébként azonban napirendre tértünk felette, erősen bizakodván, hogy valamint eddig megvoltunk a jelen rendörlegénységgel, melynek kiképzése, rendőrré nevelése, vezetése immár két évtized óta mai legszigorúbb bírálójának kezébe van letéve, akkőpen megleszünk a jövőben is, mindaddig, míg azok a változások létre nem jönnek, melyektől mi rendőrségünk regenerációját várjuk. Azok között a változások között, miket itt érinteni kívánunk, mi is helyet kívánunk juttatni a rendörlegénység fizetése emelésének. A főkapitány egyes egyedül ebben találja az okát rendőrségünk - szerinte — alacsony nívójának. Ilyen fizetésre — állítja ö — nem lehet kapni megfelelő intelligenciájú embereket. A kategorikus kijelentésnek a tények némileg ellenmondanak. Milyen kvalifikáció várható a rendőrség létszámába újonnan belépőtől ? Nemde teljesen elég, ha kiszolgált katona és altiszt? Hisz a csendőrség is kizárólag ilyenekből rekrutálódik ! S ki mondja, hogy a csendörséghez képezbetlen, mivelhetlen anyag kerül ? Senki. Söt csendörségünket mintaszerűnek tarthatjuk, legénységét kitűnően kiképzettnek. A fizetés tényleg csekély volta nem tartotta vissza őket a belépéstől. Talán ha nagyobb lett volna a fizetés, nagyobb lett volna a választék. De így is nagyjából olyanokból rekrutálódott a rendőrség, akik már egyszer képezhetöknek bizonyultak. Ha most nem voltak képezhetők, az nem csupán a tanítványokra, de némileg a tanítókra is árnyat vet. Senki ne vélje, hogy ezekkel a sorokkal a rendőrkapitány azon véleménye ellen akarunk állást foglalni, hogy a rendörlegénység fizetése emelendő volna. A fizetésrendezést mi is elkerülhetetlennek tartjuk. Képtelenség, hogy már az állami segély nem vette kombinációba a rendőröket s a városoknak — így Pápának is — maguknak kellett pótolni azt, amire a belügyminisztérium nem gondolt. „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. A kacagó orkán.* Aludni készült a fáradt anyaföld, 8

r egyszercsak daccal, merészen szárnyat ölt Es végigvágtat rajt' az öszi orkán; Zord felhötábort hömpölyget mogorván, Ködárbocába körmeit eresztve: Az égkupolán át a végtelenbe Rohan zsákmányával az ég kalóza; A fekete űrt büszkén behálózva Hányja, veti szét villámhorgonyát, Felhőből-felhőbe tüzyiyilat dob át 8 a meghasadt ég záporkönnyét ontja. Sír a fák repülő avarja, lombja S arcába vág egy kullogó parasztnak, S a zápor, hogy vígan paskolta, verte, A szél is, hogy kalapját elemelte: Ajkára rút, káromló szók szaladtak 8 miként az orkán, háborgott a lelke. Szerző „Ködön át" cimü verskötetéből. Mérgét, dühét im fuldoklón lenyelte : Ahogy az úton, fák közt meglapulva, Egy kőszent nézett egykedvűn az útra. A jámbor élő előtte megállt. Torz képe bánó, hívő arcra vált, S valami imafélét morzsolgatott. Az őszi orkán csak tombolt, kacagott. Tuba Károly. Nehéz választás. Gontran du Broel elhatározta, hogyha atyai ösökségének birtokába jut, azonnal megnősül. Trouvillében bemutatták egy párisi kereskedó'családnak — Charleventéknak —, akiknek gazdag hozománnyal két férjhez adandó leányuk volt. Az idősebb, a huszonkétéves Louise, higgadt, komoly leány, aki aggódó szeretettel őrködött beteges szülői fölött és anyja vállairól levette a háztartás nehéz gondjait. A fiatalabb, a húszéves Germaine, inkább külső életet folytatott művészi hajlamainál fogva ; csinosan festett és legnagyobb gondját a toalettjei képezték. Mind a kettőt a külsejük után lehetett leginkább megítélni ; Louiee Bzabályos vonásaival, gesztenyeszínű hajával, komoly tekintetű fczemeivel klasszikus, de rideg, szigorú szépség, — a kecses, szőke Germaine finom metszésű arcával pedig inkább szubrettszerű szépség volt. Eleinte Gontran egyenlően érdeklődött mind a kettő iránt; előzékenysége, szeretetreméltó modora Louiseben hálás érzelmeket, Germaineben ellenben mértéktelen kacérságot váltott ki. Gontran végre kötelezve érezte magát a merő ellentétben álló két leány közül valamelyi ket választani. Benső ösztöne Louisehoz vonzotta ugyan, de férfiúi hiúsága mégis inkább a ragyogó szépségű Germaine meghódításában talált kielégítést. Amint Louise észrevette, hogy Gontran a húgát részesíti előnyben, háttérbe szorította saját érzelmeit és minden előnyöd tulajdonságát, melylyel Germainenek versenytársa lehetne és e törekvésében olyan túlzott volt, bogy Gontran is észrevette. Később azonban megszűntek Gontran aggályai, annál inkább, mert Louise teljesen kivonta magát látóköréből ; csupán arra szorítkozott, hogy Gontrant és Germainet elkísérte mindennapi sétáikra, ahol mindig tapintatos ügyességgel megtalálta a visszavonulás módját, hogy a boldogan szövődő szerelmeskedést jelenlétével ne háborgassa. Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári M-divatkelmék!! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. Ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben, A szabásnál a teát tonnáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÁÜ Ó DEKSŐ =