Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-30 / 31. szám

bonyolítható továbbra is kellő beosztással. Vagy ha forgalmi zavarok nélkül nem maradhatna tovább a gráczi fővonal Kelenföld— Bicske —Tata —Ko márom— Győr — Pápán át Celldömölkig, akkor legcélszerűbben az úgy is államkezelés alá átvett Pápa—Bánhidai vasút volna igen könnyen tehető Grác irányú fővonallá akár aránylag jutányos államosítással, akár a Budapest—Gráci összes forgalomnak e vonalra irányításával, üzemszerzödésileg és ezen állami üzem alá vett Bánhida— Pápa irányú helyi érdekű vasúttal, melyre a tatai köszénbányáknál megsokasodó forgalom miatt egészben átterelhető a Budapest—Gráci főforgalomnak Bánhida—Pápa közötti része s így a túlterhelt Komárom— Győr irányú forgalom jól megkevesülne. A vasúti térképekre rátekintéssel ugyanis a legvilágosabban látható, hogy a Budapest—Gráci irányban a Bánhida— Pápai vasút a legrövidebben és legegyszerűbben futó vonal, úgyannyira, hogy a régi Budapest—Székesfehérvár—Veszprém—Devecser—Celldömölki iránynál, vagy még inkább az Adony—Börgöndi iránynál, sőt a Kelenföld—Bánhida— Tata —Győr iránynál is 22 kilométerrel rövidebb, tehát személyi és vonalanyag közlekedésre oda-vissza kétszeresen számítva 44 kilométerrel. Ha Székesfehérvár sérelmére a múltban követtetett el hiba, azt most még nagyobb hibák elkövetésével orvosolni, az ország közérdekeivel meg nem egyező módon és más városok sérelmével, nem volna helye. Igy nevezetesen Pápa városa felismerve térrajzi fekvését Budapest és Grác között, éppen azért áldozott több, mint 400.000 koronát a Pápa—Bánhida és egyéb vasutjaira, hogy a Budapest— Gráci főforgalomnak egyik közbeeső gócpontja legyen és pedig a Bánhida—Pápai vasútnak fővonallá tételével. Szomorú dolog volna, ha a vasutak fejlesztése terén visszaesés történnék, és lehetetlennek is tartjuk, bogy az ország mostani kiváló vasúti minisztere Budapest—Grác között a Kelenföld—Bánhida— Komárom—Győr—Pápa irányú élénk és kedvelt mostani fővonal helyett, mely nem hosszabb, mint a Kiscell—Székesfehérvár — Börgönd—Adony — Kelenföldi nehéz irány, ez utóbbit rendezné be, holott ha rendezésre van szükség, akkor a Pápa—Bánhidai vasút kiépülte folytán, ezen vasút igénybe vételével a Budapest— Gráci fővonal utja 22 kilométerrel, odavissza útja pedig 44 kilométerrel megrövidíthető, ez pedig örök időkre igen nagy gazdasági és forgalmi érdek lenne. Pápa, 1910 julius 28. Barthalos István. A buza ára. A magyar gazdának, de még talán a nem magyarnak is, mostanában érdekesebb olvasmányt a tőzsde árfolyamánál nem nyújthatunk. Azt böngészi most már mindegyik, aki gabonáját behordta s igy már minden természeti csapás alól mentesítve van. Mert bizony nagyon érdekes egy olvasmányt nyújt ez a rovat ilyenkor, mikor az ingadozó árak szerint szabódik meg, hogy tulajdonképen mennyit is jövedelmezett a föld s minő mértékben fizeti vissza a beléölt fáradtságot és költséget. Ha a jó terméshez jó búzaár is csatlakozik, csakis akkor jutalmazta érdem szerint a természet a gazdaember verejtékes fáradozását. Csakis akkor érik meg igazán gyümölccsé az a sok gondterhes nap, óra, perc, mit azalatt a hosszú idő alatt, amely a vetéstől az aratásig eltelik, melyet az aggódó várakozásban eltöltöttünk. Ahhoz azonban igen sok körülmény fűződik, hogy a buza ára miképen alakul. Nemcsak a belföldi, de a külföldi, kiváltképen az amerikai termés az, mely mérvadó szerepet játszik a magyar buza árfolyamának alakulására. Ha ezeken a piacokon kevés a hozom, vagyis kevés következtében kisebb mennyiségű gabona kerül a piacra, akkor a buza magasabb árakon kel el s természetesen a többi emporiumokban is a buza ára emelkedő tendenciát mutat. Sokan azonban nem jó szemmel nézik, hogy a buza árának alakulására nemcsak a hazai termés, valamint a külföldi piacok áralakulásai gyakorolnak befolyást, hanem hatnak reá azok a tőzsde-spekulációk és manőverek, amelyekkel nagyobb játékosok a buza árát mesterségesen leszorítják. Ellenszenves nekik s talán joggal, a papiros-búzával való játék s annak minden kellemetlen kinövése. Erről a thémáról már igen sokat irtak s még nagyon sokat fognak irni a jövőben is, mert ez a kérdés még mindig rendezésre vár. Azonban miként a darázsfészket megbolygatni, épen úgy a tőzsde autonómiájába beleszólni az igen veszedelmes dolog. A tőzsde, mely érzékenységre nézve a legfinomabb barometrenműszer érzékenységével vetekszik, minden hatásköri megszorításban, minden esetben üdvös reformtörekvésben az illetők merkantilellenes törekvését látná s a kereskedelemellenes tendenciát venné észre, a gazdák érdekeit felkaroló kötelességet nem látná. S ezért nehéz ebben a kérdésben dűlőre jutni. Nehéz, kiváltképpen most, amikor a kormánykörök minden olyan ténykedést félve kerülnek, melyet a szabadelvüségnek rovására írhatnának, mintha az amúgy is túldédelgetett agrárius törekvések előmozdítója akarna lenni. Pedig azt mondják, hogy a papiros búzának eltörlése senkinek, legkevésbbé a kereskedelemnek esnék kárára. A papiros-búzából egyetlen egy kereskedő sem merít hasznot. Abból a játékbuzából egyetlen métermázsát le nem szállítanak s így a forgalmat sem emeli. Ellenben igen könnyen befolyásolhatja a buza árfolyamát s szorítja le még akkor is, amikor annak magasabb árához jogos reménység fűződik. Csak egynehány játékos izgalmát semmisítené meg az az erélyes intézkedés, amelyre e téren szükség volna s pár tőzsdealkusz menne kevésbbé előkelő fürdőhelyre télen s küldené esetleg a tenger helyett a Balatonra családját nyári üdülésre. De hány gazdának hozna temérdek hasznot az, ha az árfolyamokat semmiféle mesterkedés nem irányítaná, hanem úgy alakulna, ahogyan azt a természet jó kedvében, avagy szigorúságában szabja meg. S ezért nagyon illuzorius ma a buza áráfriss virágokat, amiket napról-napra újakkal cseréltek föl. Taine Hippoly, a nagy francia esztétikus, az ókori görög élet egyik legjobb ismerője, maga is hosszan ír egyik munkájában a görög no virágszeretetéről s-a nagy iró még az élete alkonyán is visszavágyott Hellas megszentelt földjére, ahol tudós élete legnagyobb örömeit találta meg. A hellén szabadság elvesztése utáu a rómaiak nemcsak az o tudományos életüket használták fel Eóma kultúrájának megteremtésére, de átvették minden szép, etikus házi szokásaikat s átvették a görög nők virágszeretetét is. A művelődő Róma későbbi korában aztán alig volt kúria, amelynek magas lépcsős csarnokában ne lehetett volna találni virágot. Ez a görög kultusz folytatása volt s a többek közt a virág-koceikorzó ünnepély is ő tőlük való. Az egykori Pompei megkövesedett emlékei között ma is találnak sok kővirágot, miket a háborgó természet azon a rettenetes éjszakán konzervált el a jövőnek s a gazdagok házainak falain félig meddig épen maradt festményeket, amiknek majd mindenikén ott lehet találni a virágot. A déli népek fejlett pompakedvelése különben természetszerűen hajlott a virág felé, amikor nem voltak még nagyszerű iparművészeti munkák, kedves fantáza- figurák s művészi ékszerek, amik a mai nő testét díszítik. Az olasz renaissance korában pedig a művészetek újjászületésénél nagy dekoratív szerepe volt a virágnak. Botticelli, Tiziano, Rafaelo di Santo, Foggi s Lionardo da Vinci képein gyakran találkozunk virágokkal, mik az ő festőiskoláikban a női gyöngédség kifejezője voltak. Bár a természet buja növényvilága lenn Délen, a forró vágyak, lángoló szerelmek, vagy vad vallási és politikai fanatizmus földjein virúl, a legintenzívebb virágkultusz nem itt folyik, hanem a kis nyugati államokban, Belgiumban és Hollandiában. A belga fajvirágtermesztés világhírű s Páris legtöbb nagyúri szalónjába, színházába, hangversenytermeibe s a korzókon sétáló hölgyek keblére innen kerül a legtöbb virág. Ám, sajátságos, a külföldön utazó ember mégsem ezekben a mostohább éghajlatú országokban keresi a virágokat, hanem lenn Délen, olasz, spanyol és görög földön. Ez a lélektani jelenség talán abból magyarázható meg leginkább, hogy a nyugati ée északi ember oda délvidékekre leutazóban már maga előlegez magának az emberi képzelődés erejével egy-egy lendületes műélvezetet. A rajongó lélek szuggesztivitása új szinek et, új hangokat keres odalenn Délen, ahonnan az emberi művelődésnek is legszebb emlékeit, impresszióit szerezte meg magának s ahol az emberi vágyaknak és megfinomodott érzéseknek legszebb költeményeit a legszebb szimfóniái t teremtette meg a legelső mesteriró és mester művész : — az élet! Itália gyöngéd kék égi takarója alatt más nak látjuk az életet, akárhányszor térünk oda vissza s a legszebb olasz városoknak : Napolin ak, Palermónak, Cataniának, Firenzének, Venezi ának vagy a muszka iró-óriás tág rezidenciá jának : Capri szigetének impressziói mások bennün k, mint Párisnak, a hideg hangulatu Berlinnek, a nyárspolgári Wiennek vagy a gyárvárosi Trieste-nek impressziói. A nagy olasz városok virágárus leányai kedvesebb illúzióval vesznek körül minket, mint Budapest durva modorú virágos kofái. A firenzei virágos kertek között jobban érezzük magunkat, mint a nyugat-porosz városok : Hamburg, Br éma vagy Emden rózsagruppjai közt s az olasz-fra ncia Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok:. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF