Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-06-11 / 24. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D*. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal; Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda, Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Választás után. Ha két hét előtt reménykedtünk, két hét után el kell ismernünk, hogy reménykedésünk csak részben vált valóra. A választás lefolyt ha nem is apró bántóbb incidensek nélkül r de mégis nagyjában és egészében úgy, mint máskor szokott, a város ré°'i hírnevének rnegfelelőleg. Ámde az a reménységünk, hogy a választás után minden visszatér a régi kerékvágásba s társadalmi életünk nyugodtan tovább folyik régi medrében, ez ideig még nem leljesedett. Olyasformán vagyunk, mint az öt év előtti Hoitsy - Prikkel-féle vá­lasztás után. Akkor is csend volt a választás zaja után, csönd, melyet a győzők - akárcsak most még diadalmi lakomával sem akartak za­varni, nehogy a legyőzöttek ben a le­győzetes érzését keltsék, de a csend­ben bizonyos nyomottság, a hamu alattt lüzes zsarátnok lappangott. Az emberek most is járnak-kelnek az utcán, találkoznak egymással, köszön­tik is egymást, de ez a köszöntés olyan kényszeredett, az udvariasság olyan mondva csinált, a szívek mélyén keserűség lappang. Sőt a keserűség már kezd is ki­törni. A régi történetek - mivelhogy az emberiség csakugyan nem változik nem öt, de ötszáz év alatt sem — kezdenek ismétlődni. A boszú mű­ködni kezd. Bojkott! kezd morajlani titkon, majd hangosabban s nagy fene képzeleti botok • ragadtatnak fel, a melyekről elfeledik, hogy azoknak is, csak úgy, mint a közönséges nád­pálcáknak, két végük van. Hogy iiii értelme van mindennek, mi értelme van annak, hogy politikai ellentét miatt azok, akik eddig barátok voltak, ezentúl ellenségek legyenek, hogy bárkit is - akármilyen párton volt - politikai meggyőződésének szabad nyilvánításáért üldözőbe ve­gyenek, azt mi, ha az ember alaptermé­szetéből kifolyólag megérteni tudjuk is, de helyesnek, okosnak, józannak elfogadni nem fogjuk soha. A politikai harc a választóközön­ség körében immár véget ért. Van képviselőnk, akiről e városban min­den elismeri, hogy nagytehetségű, önzetlen, jellemes férfiú. Akárhányan politikai ellenfelei közül azt mondot­ták róla a küzdelem leghevesebb nap­jaiban : lépett volna fel más program­mal, mi is mellé álltunk volna. Az ilyen mondásnak persze nincs sok gyakorlati értéke, de hogy szinte szállóigévé lett, az bizonyítja azt a tisztelétet, mellyel az egész város ez idő szerinti képviselőnk iránt szemé­lyes érdemeiért viseltetett. Ha aztán ily emberrel, ily jelölt­tel szemben kisebbségben maradt bárki is, vájjon összeegyeztethető-e az a he­lyes logikával személyes térre vinni a politikai ellentéteket? A politika im­már nem a választók dolga, illetve nem első sorban az övéké. Pár nap múlva együtt lesz a parlament. Vé­gezze az munkáját úgy, ahogy tudja s mi kik a választásnál aktívek vol­tunk, helyezkedjünk egyelőre a pasz­szív nézők kényelmes álláspontjára. Dicsérjünk, ócsároljunk, bíráljunk ked­vünk szerint, de az Isten szerelméért magunk között ne marakodjunk. Öt éven át elvégzik azt mások helyettünk, öt év után aztán, úgy amint jónak vagy rossznak találtuk a politikát, is­mét felvehetjük a küzdelmet s talán azok, kik most szemben álltak, ismét egymásra találnak, talán-talán egy tá­borban lesznek, jobb vagy baloldalon, ki tudná ma még megmondani? De ez még sokára lesz, nagyon sokára. Addig, én jó magyarjaim, mi­nek agyarkodjuuk egymásra? Minek rontsunk egymásnak, mikor mindnyá­junknak szükségünk vau egymásra? Mért legyen jelszavunk a harc, mikor új képviselőnk a békét hirdeti? Mikor első szavában már kijelentette, hogy nemcsak pártját, de— amint azt min­denki előre is hitte róla — a város egész lakosságát képviselni fogja. Eszünkbe jutnak a városi képvi­selőtestületnek gyakran elég viharos tanácskozásai. Eszünkbe jut, hogy hány ízben, mikor az ellentétek áthi­dalhatatlannak látszottak már s a ta­nácskozásban az egész rend felbomolni látszott, dr. Antal Géza bölcsesége megtalálta azt a minden érdeket össze­egyeztetni tudó megoldást, amiben mindenki megnyugodott. Amit tett kicsiben, a város tanácstermében, azt várjuk tőle most, a nagyobb hatás­körben és bízunk benne, hogy ő a legmagasabb helyen, épúgy mint a legalacsonyabbon meg fogja tudni ér­tetni, hogy nem a gyűlölség, nem a boszu, de a béke ós egyetértés vezet e városnak s az országnak is valódi üdvére, igaz boldogítására. — őr — A városházáról. § Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete folyó évi junius hó 20-án dél­után 3 órakor a városháza nagytermében köz­gyűlést tart, melynek tárgysorozata a követ­kező : I. A városi árvaszék beterjeszti az 1909 évi gyámtávi zárószámadásokat. II. Javaslat a Csatorna-utcai Moravek-fóle ház kisajátítá­sáról. III. Megkeresés, hogy Debrecenben ala­pitani szándékolt biztosító-intézetre a város részvényeket jegyezzen. IV. Belügyminiszteri rendelet az 1909. évi államsegély felosztásáról. V. Jelentós arról, hogy a jéggyárat a szerző­désileg kikötött időre a vállalkozó nem készí­tette el. VI. Zápolya-utcai lakoso kérelme járdájuk és utcatestük elkészítése iránt. VII. Illetőségi ügyek. § Az állami segély felosztása. A 18-kán tartandó közgyűlés legfontosabb pontja az 1909-ik évre megküldött 11.500 K állam­segély felosztása lesz. Erre nézve a v tanács javaslatának lényegét a következőkben ismer­tetjük : A hivatalnokok a VII. fizetési osztály­tól lefelé menőleg a XI. fiz. osztályba soroz­tatnak. E sorozás azonban egyelőre nem vi­hető teljesen keresztül s így a hivatalnokok a megfelelő fiz. osztálybeli pótléknak mintegy. 52^-át kapják. Heti újdonságok. — Koronázási évforduló. Mult szer­dán volt királyunk koronázásának 43. évfor­dulója. Ez alkalomból városunk középületein nemzeti zászlók lobogtak, a kath. plébánia­templomban pedig a tanintézetek, hivatalok ós tisztikar képviselőinek jelenlétében ünnepi mise volt, metyet Kriszt Jenő esperes celeb­rált káplánjai segédletével. A kóruson alkalmi éneket, végül a Kölcsey-himnuszt adták elő. — Vármegyei közgyülés. A folyó hó 13-án tartandó vármegyei törvényhatósági köz­gyűléshez póttárgysor jelent meg, melyre a következő fontosabb ügyek varinak kitűzve: A közigazgatási bizottságban Jókuthy Albert elhalálozásával megüresedett tagsági helynek választás útján való betöltése. Alispáni elő­terjesztés a járási főszolgabírói hivatalban a hivatalos órák beosztásának megváltoztatása iránt. — Hímen. Fényes esküvő folyt le f. hó 7-én városunkban, amikor is Kis Ilonkát, Kis Józsefnek a helybeli ref, egyház nagy­érdemű lelkészének s a pápai ref. egyházmegye esperesének leányát hitvestársául vette Kocsis Lajos, az Országos Hitelszövetkezet kaposvári ellenőre. A polgári házasságkötés d. e. i/^ 12 órakor folyt le Lampérth Lajos anyakönyv­vezető előtt a városházán. A hivatalos aktuson a menyasszony tanuja Körmendy Lajos, a buda­pesti Mezőgazdasági Hitelbank irodavezetője, a vőlegényé pedig dr. Bartha Béla, Selmec­bányái bányászati főiskolai tanár voltak. A városházáról a ref. templomba vonult át a díszes násznép, hol az egyház áldását dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök adta gyönyörű beszéd kíséretében a szép frigyre. Esküvő után az örörnszülők lakásán ünnepi lakoma volt, mikor is számos tósztban éltették az ifjú párt és köztiszteletben álló szüleiket. Örömmel vettük az itt következő kedves házassági jelentést: „Dr. Kende Ádám és neje tisztelettel meghívják Piroska leányuknak Sas Lajos úrral f. hó 19-én déli V2I2 órakor a győri izr. templomban tartandó esküvőjére. Pápa, 1910- junius havában." — Hasonló jelentést adtak ki a vőlegény szülei is Dotnbo­v ár ott. — A válasz tó-jog ligája helyi csoport­jának megalakításán hetek óta nagy buzga­lommal fáradozuak a demokrácia lelkes hivei. Szeidán este már a nyilvánosság elé léptek. Az összehívást teljesítő dr. Lőwy László orvos elnöklete alatt a volt Jókai-körben szépen

Next

/
Thumbnails
Contents