Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-22 / 4. szám

VII. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1910 január 22. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és feleifis szerkesztő: DK- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az öregek. Bármily népszerű legyen a hadsereg fiatalsága körében az a reformmozgalom, melynek kiinduló pontját állítólag a Belvedereben kell keresni, tehát olyan helyen, ahonnan ha valamit mozgatnak, ;JZ már — célhoz is ért s bármily népszerűtlen legyen minden ellenvélemény, mégis kimondjak, hogy a katonaságnál is meginduló kényszernyugdijazásért egyáltalán nem tudok lelkesedni. Nem mintha nem láttam volna még generálist, akire rá nem illett volna az „öreg t "elnevezés, hanem azért, mert bár csak gyér haditapasztalataim alatt láttam nem egy olyat is, aki hatvanéves kora ellenére nemcsak szellemi frisseségre , de majdnem még testi kitartásra is felvette a versenyt akárhány jóval ifjabb tiszttársával. Aztán meg ha a történet lapjait forgatjuk, hamarosan megláthatjuk, hogy pld. annak a nemzetnek, melynek nevéhez az új-kor legdicsőbb hadi tényei fűződnek, értem a németet, a legjobb vezérei majdnem mind akkor aratták legfényesebb győzelmeiket, mikor már rég megértek — a kényszernyugdijazásra. Az „öreg" Ziethen, az „öreg" Blücher, az „öreg" Moltke, az idézőjelbe telt „öreg" jelző szinte összeforrt ezekkel a dicső vezérekkel, melyek hallatára feldobog minden jó katona kebele. Igaz, hogy a reformmozgalom bizonyos kivételekről is beszél, de hogy vájjon a kivételeknél az igazi tehetség vagy a protekció lesz-e az irányadó, arról kezességet ugyan senki sem vállalhat. Értjük az intenciót, helyet, működési teret kell adni a feltörekvő fiatalságnak is, de hogy ennek más módja nem volna, mint az 57 életéves korhatár megállapítása, azt már kötve hisszük. Igaz, a lángelme többet ér a harci téren, mint a tapasztaltság, de mivel Napoleonok nem minden bokorban teremnek, talán még se lesz egészen jó az „öregeket", a tapasztaltakat amúgy radikálisan félretolni. A „PÁPAI HÍRLAP" TARCÁJ1 A kapitány berukkol. írta: Abonyi Árpád. (Vége.) . . . Vagy két év múlva egy esős októberi estén ketten üldögéltek az emeleten levő nagy szobában : a nővér és a púpos. A szerény vacsorát régen elfogyasztották, kilene óra is elmúlt, mely ebben a vén házban rendes ideje volt a lefekvésnek, de ezen az estén kivételesen tovább maradtak fenn, mint máskor. A leány a kerevet sarkában üldögélt, s valami kézimunkát tartott átlátszó, keskeny ujjai között, anélkül, hogy osak egy öltést is tett volna. Kimerült, nyugtalan arczán, azon a finom kis arcon, melyen szomorú nyomokat hagyott a vénleányság — idestova negyven esztendős volt már a jó lélek, önfelál dozó dajkája előbb nyomorék öcosének, azután apjának s most ismét a bátyjának, aki atyjuk nyomdokába lépett ebben is, meg a kártyában A városok állami segélye. — Polgármesterek állásfoglalása. — A rendezett tanácsú városok polgármesterei országos egyesületének tanácsa f. hó 16-án vasárnap délelőtt ülést tartott, amelyen a tanácskozás főtárgya a belügyminiszternek a városok állami segélyére vonatkozó rendelete s e rendelet mellékletét képező és különösen a városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslata volt, amely nagyon beható és élénk vita anyagául szolgált. Ennek kapcsán elhatározták, hogy üdvözlik gróf Andrássy Gyula volt belügyminisztert és Harl.1 Sándor miniszteri tanácsost gondoskodásukért, hogy a városok és a városi tisztviselők helyzetének a javítását a megvalósulás elé vitték. Az ülésen dr. Szentpály István elnökölt, az előadói tisztet Várhidy Lajos titkár, a Városok Lapja főszerkesztője töltötte be. Megjelentek a következő polgármesterek: Dr. Bogdán Zsivkó (Nagykikinda), Csesznák Gyula kir. tanácsos (Besztercebánya), Debreczeny István (Nagykároly) báró Diószeghy Zsigmond (Zilah), Dörr Albert (Nagyszeben), Farkas Jenő (Felsőbánya), Folgens Kornél (Igló), Hiemesch Ferenc kir. tanácsos (Brassó), Jankovics Dezső (Eger), Kludik Gyula (Szolnok), dr. Mátéffy Ferenc (Szentes), Mayerszky Béla alelnök (Nyíregyháza), Mészáros Károly (Pápa), Somossy Béla (Hajdúböszörmény), dr. Ugró Gyula (Újpest.), Vécsey Zsigmond (Nagykanizsa). A városok állami segítsége tárgyában a tanács álláspontját a sérelmeket magábafoglaló hosszabb memorandumban körvonalazta és elhatározta, hogy az emlékiratot sürgősen az új belügyminiszter elé terjeszti, egyúttal kellő időben az egyesület tagjait rendkivüli közgyűlésre hivja össze s előtte való nap a szakosztályokkal is beható tanácskozást tart. Ezúttal a tanácskozás a legszembeötlőbb sérelmeket és azok orvoslását a következőkben foglalta össze. Az egyes városok állami évi hozzájárulásának megállapításánál ne az 1905., 1906. és 1907. évi, hanem az 1908. és 1909. évi zárszámadások átlaga szerint is mutatkozó (tehát öt évi átlag) nemcsak rendőri (külrendőri is), adókezelési, közegészségügyi és katonaügyi személyi kiadásai szolgáljanak alapul, hanem a gyámügyeik is és valamennyi után a dologi kiadások is figyelembe vétessenek. Az ezen adatokat és az egyéb szétosztásnál figyelembe veendő a város teljesítő képességét és más viszonyait (adóöszszeg, pótadó magassága, adósság, közművek létesítése, stb.) feltüntető kimutatás mielőbb nyilvánosságra hozandó. (3. szakasznál.) Az állami hozzájárulás teljes összege ne 1916-ban adassék a városoknak. hanem legalább is akként, hogy 50 százalék a folyó évben, 75 százalék 1911-ben és a teljes összeg 1912-ben. (7. szakasznál.) Sérelmes a városokra, hogy az állami segélyt csak azon rendszeresített állásokra tényleg alkalmazott tisztviselők rendes fizetésének és lakáspénzének a kiegészítésére lehet fordítani, amelyeta törvényjavaslat felsorol, azonban ezen felsorolásból hiányzanak más rendszeresített állások, amelyekre nézve a tör vényjavaslat intézkedést nem foglal magában. Ilyenek például az erdész, a községbiró, irnok, végrehajtó, rendőrbiztos, polgári biztos. Ugyancsak nem rendezi az illetményeit a törvény javaslat, az altiszteknek, szolgáknak, kézbesítők nek és rendőröknek. Az ezen állásokra vonatkozó fizetésrendezés tehát pótlandó. (10. szakasznál.) De különösen sérelmes a rendezett tanácsú városi tisztviselőkre, ha ezeket a törvényjavaslat csak a VIII.—XI. fizetési osztályba sorozza. Ezek feltétlenül a VII.—XI. fizetési osztályokba sorozandók, még pedig az eddigi szolgálati idő figyelembevételével, vagyis úgy, mint annak idején a vármegyéknél történt. (11. szakasznál.) Az ügyész, orvos mérnök és állatorvos, a magángyakorlat engedélyezése esetén is be legyenek sorozhatók a fizetési is — nagymérvű izgalma szorongott egy megnevezhetetlen félelemnek. Künn hóval vegyes eső csapódott az ablak táblákhoz, de nem ez rezzentette fel minduntalan, hanem a szive, ez a félénk, jóságos leányszív, mely örökös aggodalomban, örökös remegésben élt, még akkor is, ha látszólag semmi veszély sem fenyegette szeretteit. Félelme átragadt öccsére is. A szegény kis púpos ijedt arccal tekintgetett hol az ajtóra, hol az ablakra, majd lekuporodott egy székre s percekig szótlanúl nézegette a keze fejét, melyen nyoma sem látszott a vér egészséges színének. Olyan volt az egész emberke, husz éve dacára, mint egy fejletlen fiú. Nőies, puha, szép arcán egyetlen szőrszál sem mutatkozott. Hangja is lágyan csengett, akár egy ezüstszavú harangocska. Semmi férfias nyom sehol, sem a lélekben, sem a modorban, sem a testben. Nagyon rászorúlt szegény gyerek a dajkaságra s nagyon kellett szeresse az Isten, hogy olyan áldott nővérrel ajándékozta meg, mint amilyen ez az örökös martíromságot szenvedő vén leány volt, akinek törékeny lénye maga is gyátnolításra szorúlt volna. Vagy legalább kíméletre, a bátyja részéről főleg. A kapitány úr azonban mosolyogva búcsúzott, megcsókolta homlokát s kijelentette, hogy katonaembernek nem árt egy kis havaseső. Fölnéz egy-két órácskára a kaszinóba, azután hazajön s kilenc órakor már úgy fog aludni, mint a bunda. Ez esti hat órakor volt. Nyolc órára kellett volna visszajönnie, de nem jött. Azóta megint eltelt egy nehéz óra, de még mindig nem jön. — Talán valami baja történt Ottónak, édes Helén — szólalt meg félénken a kis púpos, miközben ijedt tekintete megint az ajtóu révedezett. — Ottó nem gyermek, kedveském — válaszolta összerázkódva gyorsan a leány, s mintha védeni akarná magát egy keserves gyanú ellen, így folytatta: bizonyosan valami érdekes parthie foly a kaszinóban s Ottó azt nézi . . . annak a végét várja. — Igen, Helén — bólintott a lejével a fiú, l egszolidabb cég

! Remek szabású férfi-ruhákat tP^T tényleg- csali WW Va g ó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos áron. = Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.