Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-14 / 20. szám

nul megindulhasson. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradtunk. Kelt Bécsben, 1910. év május havának 9-ik napján. FERENC JÓZSEF s. k. Gróf Khuen-Héderváry s. k. A királyi meghivó levéllel egyidejűleg kör rendeletet intézett a belügyminiszter a törvény­hatóságokhoz és az önálló képviselőküldési joggal biró városokhoz, melyben a hatóságokat a vá­lasztási törvény szigorú megtartására és meg­tartatására hivja fel. * A központi választmány a közgyűlést kö­vetŐleg rögtön összeül s megállapítja a választás napját, megválasztja elnökét és helyettes elnökét. A választást Pápán — mint jó forrásból érte­sülünk — junius hó első napjára, szerdára tűzik ki. Ugyané napon lesznek a vármegye kerüle­teiben is a választások. Pár szó tűzbiztonságunkról. Ezelőtt vagy három hónappal hirlapirói gyűlésen voltunk Győrött. A hírlapíró társaság körében, mint ma is céhbeli megjelent, Erdély Ernő, akkor még csak a győri városi hivatásos tűzoltóság parancsnoka. (Jelenleg már az önkén­tes tűzoltóság is az ő parancsnoksága alatt áll.) Ez a valóban testest ül-lelkestül hivatásának élő kollégánk meghivott bennünket, hogy a városi tűzoltóság őrtanyáját, felszerelését, beren­dezését tekintsük meg. Szívesen engedtünk hívá­sának. Hogy mit tapasztaltunk ott, azt felesleges elbeszélnem. Győr nincsen messze tőlünk. Alig van pápai ember, aki egy évben egyszer legalább meg ne fordulna ott. Nos én mást nem ajánlha­tok : Ha Győrbe megy bárki, ki e sorokat ol­vassa, menjen el a tűzoltólaktanyára és — bá­mulni fog azon, amit lát. Bámulni fog és egy­szersmind restelleni fogja, hogy mi pápaiak e téren mennyire el vagyunk maradva. De most nem erről akarok beszélni, csupán a mi látogatá­sunk egy mozzanatáról. A parancsnok próbariadót jelzett. Mi az irodában álltunk órával kezünkben. Egy perc, két perc telt el a telefonjelzés után. S a har­madik perc tizennegyedik másodpercében az A kastélyból most egy férfi cseléd lépett a verandára, lehaladt a lépusőkön s tisztesség • tudón üdvözölte a tüzért. — A méltóságos báró úr megparancsolta, hogy vegyem át lovadat, téged pedig küldjelek be. Eredj be, don káplár, azután nyiss balra — a méltóságos báró úr várakozik rád. — Valami harapni valót szeretnék. — Kapsz azt is, csak eredj. A tüzér átadta lovát a cselédnek, s be­ment a kastélyba. A verandáról széles, szárnyas ajtó nyilt az első szobába, melyben alig volt valami bútorféle. Egy magas, üveges szekrény bronz sarkakkal, néhány bőrszék, egy széles, lenyomkodott kerevet, csupa kopás és lyuk — s valami különös, nehéz szag a levegőben, mintha sohasem szellőztettek volna, holott a rozzant salukátereken keresztül éjjel-nappal kedvére be­fütyülhetett a szél. Be is hordott egy csomó hulladékot és száraz falevelet. A nehéz szagot azonban nem tudta kivinni. A káplár elfintorította orrát. — Aunye . . . Akár a Zimmerben reggeli öt órakor . . . inspekciós tüzoltóaltiszt jelezte, hogy a tűzoltó­ság indulásra készen áll. Kiléptünk az udvarra s a másik pillanatban kirobogtak onnan a fecs­kendő és szerelőkocsik, mindegyiken 6—8 telje­sen felszerelt tűzoltóval. Ez a kép jutott eszembe, mikor a múlt szombaton délben a helybeli tűzoltó-parancsnok lelkes segédtisztjét feldúlt arccal láttam rohanni az utcán a tűzoltólaktanya irányában. Kétségbe volt esve, mert az őrtanyáról azt a hirt kapta, hogy a fél órával előbb jelzett tűzhöz a tűzoltóság lovak hiányában nem tud kivonulni! A mult heti tüz nem volt veszedelmes. Mindössze egy pajta égett le. De lett volna szél és szárazság, lehetett volna belőle akkora ve­szedelem, hogy borzalom még csak rágondolni is. És ez az eset nem az első. Az utolsó év folyamán harmadszor ismétlődik. Mind a három alkalommal csak különös szerencsés véletlen, Isten óvó keze mentett meg bennünket egy nagy tűzvész borzalmaitól. De vájjon nem Istent kisértjük-e, ha ezt az állapotot továbbra is így tartjuk fenn ? Nem önmagunk ellen követünk-e el halálos bűnt, ha haladéktalanul nem gondoskodunk arról, hogy egy lófogat éjjel-nappal mindig teljesen felszerelve álljon a tűzoltóság rendelkezésére ? Kérve kérem mindazokat, kiknek a város tűzbiztonsága, saját maguk, polgártársaik jóléte szivükön fekszik, fogjanak egybe, hogy ezt a bűnösen könnyelmű mulasztását végre-valahára hozza helyre a város, nehogy egyszer a késői bánat keserű könnyeit kelljen hullatnunk ! — ör — A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Gyér érdeklődés mel­lett tartott közgyűlést múlt szombaton a képvi­selőtestület. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Borsos István, Nagy Vilmos, Nagy Pál és Bőhm Samu felkérettek, tárgyalták a napirendet. Köszönettel fogadták Máday Izidor­né sz. Nagy Szabó Lidiának a szegények javára tett 1000 K-nás alapítványát. Dr. Lőwy László és Bőhm Samu felszólalása után az ipar- és keresk. iskola céljaira 54.579 K költséget újból — ezúttal harmadszor — megszavaztak. Vita Azután leverte csizmájáról a port, meg­igazítottá fején a sipkát, s jól kihúzva magát: bekopogtatott a baloldali ajtón. — Herei n ! Ez a kemény „herein" módfelett meg­hökkentette. Szinte visszariadt az ajtótól. A hang veszedelmesen hasonlított kapitányának recsegő hangjához. Ha nem volna benne egészen bizonyos, hogy az ágyúütegek most még csak valahol a „Padura mare" tölgyei alatt járhat­nak — meg mert volna rá esküdni, hogy kapitá­nyának recsegő „herein"-ja csap ki az ajtón. A terem, amelybe lépett, még tágasabb volt, mint az első; bútor azonban ebben is mentől kevesebb állott utána: régi, faragott bőrszékek, bőrdiván itt is, mint az elsőben, — a padlót azonban szőnyeg díszítette, az ablako­kat függöny. A falon egy babaarcú, szép szőke asszony olajképe függött — vele szemben a másik oldalon gazdag fegyvergyűjtemény borí­totta a falat, közte, legalul, két keresztbe fek­tetett lovassági kard is. A markolatokról arany portépé-k csüngtek alá. A tüzér szeme rögtön megakadt ezeken a csak a városi malom vizszerkezetének kijavítása, illetve átalakítása körül támadt. Dr. Hoffner Sándor, Hajnóczky Béla és Győri Gyula szól­tak az ügyhöz, mely végül dr. Hoffner javas­latára olyatén elintézést nyert, hogy a malmon csak a legszükségesebb javításokat eszközlik, fennhagyván a bérlő jogát a felmondásra. Meg­hallgatnak azonban újabb szakértőket a malom­nak teljes átalakítása vagy esetleg más módon értékesítése tárgyában. Végül a közgyűlés a tanács javaslatára a város egész vadászati területét Csillag Dezsőnek adta 1240 K-ért bérbe. § Az akkumulátor-telep. A képviselő­testület egy év előtt elhatározta a villamos telep akkumulátor-telepének kibővítését. E munkálato­kat a Fodor-cég, mely a megbízatást nyilvános árlejtésen elnyerte, a héten befejezte s a város a kipróbált és hibátlanul üzemképesnek talált telepet már át is vette. Az átvételnél a város szakértőjeként dr. Horváth József, főiskolai tanár, v. képviselő működött közre. HETI ÚJDONSÁGOK. — Ünnepi istentiszteletek. A róm. kath. templomban a misét mindkét napon Kriszt Jenő esperes-plébános mondja. Vasárnap Krirzt Jenő tartja a szentbeszédet, hétfőn Blasutigb Sándor káplán. — A ref. templomban az ünnepnapok délelőttjein Kis József esperes, a délutánokon Gutray Mátyás segédlelkész prédikál. — Az ev. templomban pünkösd első napján Bohár László másodlelkész, másnapján Baldauf Gusztáv püsp. titkár végzi az istentiszteletet. — A főapát Pápán. Dr. Hajdú Tibor, a pannonhalmi szent-Benedek-rend új főapátja, e minőségében először e héten két napon át városunkban tartózkodott. — Csütörtökön dél­ben a katholikus főgimnáziumi bizottság tisz­telgett nála, kérve a helybeli kath. gimná­zium kifejlesztésére irányuló munkájukhoz ke­gyes jóakaratát és támogatását. Dr. Hajdú fő­apát a küldöttség vezetőjének, Okolicsányi Jó­zsef dohánygyári igazgató, bizottsági elnöknek beszédére kedvező választ adott. — A főapát itt időzése alatt folyó hó 12-én látogatást tett városunk polgármesterénél is. — Az alispán hivatalos úton. Koller Sándor vármegyei alispán folyó hó 11-én a Pápa melletti nagyobb községekben, folyó hó 12-én pedig városunkban volt hivatalos uton, mely a törvényhatósági utak törzskönyvezésével állt kapcsolatban. Koller alispán tegnap utazott vissza a vármegyei székhelyre. portépén s kardokon. Lám, lám . . . akármi legyen, de ennek a szegény portának a gazdája valaha alighanem szinte katona volt . . . tán éppen tüzér. — Erre aztán jól szemügyre vette a kályha közelében álló, mintegy ötven-ötvenöt évesnek látszó férfiút. Ez hát a — domnu báró. Ez a vadász-zekés, magas, csontos úr, akinek torzonborz, deres szakálla olyan, mint a kóc, fésületlen. Lába magasszáru „drágóner" csiz­mába volt bújtatva, amely hetek óta nem látott kefét. Mindent egybevetve : olyan bizony az úr is, mint a porta. Azután szalutált és jelentkezett. — Káplár Johann Kis, a 8-ik divízió bátri ánc-tól. — Egyedül van ? — Igenis, egyedül. — Üljön le! — parancsolta rideg kéz­mozdulattal a báró, s egy darabig szemmellát­ható izgatottsággal járkált a teremben. Szakállas arca visszatükrözte a lelkében a háborgó föl­gerjedést. Szigorú, szürke szemei nyugtalanúl révedeztek a fiatal katona alakján ; szája szegle­teiben megjelent valami enyhe remegés, mintha • • Poralakban előállított limonádé* • • • • Egy adag 6 fillér. = Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. ^ Kirándulásokon, sport-turákon, had­gyakorlatokon kitünö szolgálatot tesz. = Bármely vizben oldva kitünö limonádét ad. = :: Fölerakat: KISS LAJOS úrnál PÁPÁN. :: Készíti: KERTÉSZ ERNŐ gyógyszerész krístálylimonádé-gyára SZABADKÁN. = Mindenütt kaphatói —

Next

/
Thumbnails
Contents