Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-14 / 20. szám

— Bankett. Kristóffy Gyula, máv. főmérnök tiszteletére előléptetése alkalmából barátai és hivatalnoktársai bankettet rendeztek a Sportpavillónban. A kedélyes hangulatban lefolyt társasvacsorán elsőnek Fürst Sándor, a Sportegyesület elnöke, majd utána még számosan mondtak tetszéssel fogadott felköszöntőket az • ünnepelt főmérnökre. — Főgimnáziumunk VIII. osztályának osztályvizsgálatát e héten szerdán és csütörtökön tartották meg dr. Antal Gábor püspök elnöklésével. A vizsgálatot az összes nyolcadikosok szerencsésen kiáltották s így mindnyájan érettségi vizsgára állhatnak, melynek Írásbeli része a jövő hét első napjain fog végbemenni. — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 18-án rendkívüli közgyűlést tart. Ennek fontosabb tárgyai : Az 1910/1915. évi országgyűlés egybeliivása tárgyában kelt királyi meghivó levél. — Jásznagykunszolnak vármegye törvényhatósági bizottsága a március 21-iki parlamenti botrány elitélö határozatát és az e tárgyban az összeülendő országgyűlés képviselőházához intézett feliratát hason szellemű határozat hozatala és felirattal való támogatása végett megküldi. — Selmecz és Bélaoánya városok közönsége a parlament munkaképességének helyreállítása érdekében az országgyűlés képviselőházához intézett feliratukat hason szellemű felirattal leendő támogatás végeit megküldi. — A vármegye alispánjának előterjesztése az országgyűlési képviselő választóknak a választás helyére való szállítása és visszaszállítása alkalmával fizetendő fuvardíjakról alkotott vármegyei szabályrendelet újbóli életbe, léptetése iránt. — R. t. Pápa város képviselőtestületének a város által építendő jég- 1 gyár tárgyában hozott határozata. — A m. kir. belügyminiszter leirata a 7 — 15 év közt levő, elhagyott gyermekek gondozási dijainak fedezhetéséhez államsegély adományozása tárgyában. — A magyar nyelv terjesztése körül az 1909. évben érdemeket szerzett néptanítók megjutalmazása. — Választási mozgalmak. Dr. Szász Károly programmbeszéde Enyingen. Az enyingi választókerület képviselőjelöltje dr. Szász Károly min. oszt. tanácsos folyó hó 8-án tartotta programmbeszédét a választókerület székhelyén Enyingen. A programmbeszéd megtartására nemcsak Enying község lakossága, hanem a választókerület minden községéből jelentek meg, hogy megballgas-. sák dr. Szász Károlyt, kinek fényes szónoki képessége s kiváló egyéniségének hire közbeszéd tárgya volt jóval eljövetele előtt. Ezen kiváló tulajdonoknak a következménye az, hogy a választókerület számos polgára pártpolitika' tekintet nélkül dr. Szász Károly jelöltségét támogatja. Enying község lakossága a Szúnyog pusztáról érkező jelölt elé a község határáig kiment, hol a község és párt nevében Bélák István pártelnök üdvözölte. A bevonulás a legnagyobb rendben ment, melyhez hasonló fogadtatásban eddig képviselőjelölt Enyingen nem részesült. A menetet 35 lovas enyingi bandérista nyitotta meg. Utáua jött a jelölt a pártelnökkel s majd összesen 117 kocsifogat, melyek közül enyingi 80 volt, mig a többi a választókerület közeli községeiből került ki. A távolabbi helyről jobbára vonaton érkeztek a választók. Bevonulás után a nagyvendéglő udvarán gyülekeztek a választók s nagy figyelemmel s érdekkel hallgatták dr. Szász Károly fejtegetéseit s minden izében lebilincselő előadását. Programmbeszédében nem foglalkozott a nagyvilági politikával, nem igért olyan dolgokat, melyeket keresztülvinni vem lehet; beszéde inkább a választóknak szólott s azok értelmi körének megfelelő dolgokkal foglalkozott. Es ezt ragyogó ékesszólásával adta elő s ezen körülményeknek tulajdonítható az, hogy beszédét minden egyes hallgatója megértette s azok figyelmét mindvégig lekötötte. Pedig a beszéd másfél óráig tartott. ígéretet is tett és pedig azt, hogy megválasztatása esetén fő törekvése lesz a járás községeinek kulturális törekvéseit előmozdítani ; a tudomány a legnagyobb kincs, ezt kell megadnunk elsősorban. A programmbeszéd bevégeztével szűnni nem akaró éljenzéssel s kézszorításokkal üdvözölték dr. Szász Károlyt, ki ezután jó ideig beszélgetett a választókkal. Dr. Szász Károly ismerkedés végett látogatást tett a polgári olvasókörben, a kereskedelmi társaskörben, az iparoskörben, a társaskörben s a népkörben. Mindenütt nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták. Május hő 9-én kezdte meg vidéki körútját, melyet az enyingihez hasonló sikerrel folytat. Választási körút. Jákói Géza, az ugodi kerület képviselőjelöltje, vasárnap délután a kerület három községében tartott programmbeszédet. Mindenütt nagy lelkesedésstl, szivből jövő éljenzéseei fogadta a nép. A községek előtt lovasbandérium, a községekben a nép ezrei, fehér ruhás leányok sokasága fogadta, s szeretetük jeléül virágcsokrokkal, koszorúkkal halmozták el. A jelölt, akit körútjára Pápáról is többen elkisértek, először Homokbödögét látogatta meg, ahol Takács Elek ev. lelkész üdvözölte a község nevében talpraesett beszéddel. Innen Némettevelre, majd pedig Magyarteveire ment át a jelölt nagy sokaságra felszaporodott kíséretével. Programmbeszédét zúgó helyesléssel fogadták mindenütt, s az ellenpárt is kénytelen volt meghajolni magvas érvei előtt. Magvartevelen Győri Gyula pápai főgimn. tanár is felszólalt, buzdító beszédében kérvén a polgárságot, hogy tartsanak ki hiven szeretett jelöltjük, Jákói Géza lobogója mellett. —- Goldmark-ünnepély. Keszthely város küldöttsége f. hó 10-én tisztelgett gróf Zichy János kultuszminiszternél, hogy magas megjelenésével az ünnepély fényét emelni kegyesked • jék. A szónok szavaira a miniszter úr őméltósága meleg haugon igérte megjelenését, kijelentve, hogy „Ismerem az önök kezdeményezésére rende zendő szép ünnepélyt, úgyszintén ismerem a nagy mestert is, akaratom és elhatározásom, hogy jubileuma az érdemeit megillető fényes keretben történjen meg s erre mindent megteszek. Az ünnepélyen hacsak fontos dolgom vissza n em tart részt veszek, ha pedig elfoglaltságom u em engedné ugy képviseltetéseraről gondoskodni fogok". A küldöttség ezután Molnár Viktor államtitkárnál tisztelgett, ki szintén különös oknak jelezte, mely őt az ünnepélytől visszatartaná, majd az Operiház igazgatóságánál fejezte ki köszönetét a küldöttség ünnepélyük jó akaratú támogatásáért, ki válaszul a keszthelyieknek mondott köszönetet, hogy nagyjaikat így megbecsülni tudják s magát a keszthelyi viszontlátásra ajánlotta. A téves hirrel szemben, hogy jegy már nem kapható, jelenti a rendezőbizottság, hogy állóhely felhasználásával kellő helyhez jutottak s így jelentkezéseket még elfogadnak. — Himen Örömmel vettük a kedves jelentést, hogy Szabó Károly m. á. v. hivatalnok f. hó 18-án Pápán, a ref. templomban tartja esküvőjét Csizmadia Jolán úrhölggyel. — Uj Tonat Celldömölktől Pápáig. Folyó évi junius 1-től kezdve a győr—fehringi vonalon közlekedő 1367. sz. tehervonat Celldömölktől Pápáig személyszállításra rendezteiik be II. és III. oszt. kocsikkal. E vonat Celldömölkről reggel 7 óra 18 perckor indul és Pápára d. e. 8 óra 39 p rckor érkezik. A részletes menetrendre nézve a kifüggesztett hirdetmények nyújtanak bővebb felvilágosítást. — Helyes. Eízel megvalósul az az óhaj, aminek lapunk elsőne k adott hangot, hogy a Marcalvidék összekötteté se jelentékenyen jobb lesz Pápával s nem kell hajnalban elindulniok, hogy fél 6-ra beérkezhessenek ide. A menetrend hasonló irányú előnyös javítását várnók főkép a d. u. 5 kor Budapestről induló gyorsvonat Szombathelyig leendő közlekedtetése dolgában is. váratlanul életre villanó emlékekkel küzködött volna. A káplár illedelmesen leült a székre és várakozott, mig ismét megszólítja ez a furcsa úr. Hm . .. pedig szinte bizonyos, hogy valamikoriban rangbéli úr lehetett az ármádiában — ihol, a két arany „portupés" kard a falon, meg a rövid, recsegő hang, meg annak a szép szőke dámának a képe amott a falon. A fiatal katona nem esett a feje lágyára. Volt némi fantáziája, s efféle bánatos históriát is eleget hallott. Ki gondolta tehát sebtében ezúttal is a szokásos históriát, mely jóformán kivétel nélkül mind ugyanazon a pityergős húron pendül : a szegény tiszt úr beleszeret egy kedves, finom úri kisasszonyba, azután otthagyja — kaució hijján — az ármádiát, azután roppant boldog, azután búsúl, s lészen belőle egy derékban kettétört, elégedetlen, keserű ember, aki összerogy félúton, időnap előtt — mint minden gyenge növény, mely mellől kirothad a karó . . . A furcsa úr most kikiáltott az ajtón, s megparancsolta, hogy készítsenek vacsorát és hozzanak bort. Azután a fiatal emberhez fordúlt : — Menjen át, káplár, az ebédlőbe és egyék. Ha jól lakott, jöjjön vissza. Megértette ? A tüzért annyira meghökkentette és megtévesztette ez a hang, hogy fölpattant a székről, s kiszaladt a száján, akárcsak kapitánya előtt állott volna: — Igenis, kapitány úr, megértettem ! A szegény porta ura úgy összerázkódott, mintha mellbeütötte volna egy súlyos ököl. Arca eltorzult, sápadt ajkai reszketve rándúltak össze, azután szembefordúlt a tüzérrel és ráordított tompa, nyers hangon, hogy belekongott a tágas terem : — Honnan ismer? — Engedelmet kérek . . . — Megtiltom — érti ! — megtiltom, hogy még egyszer így szólítson ! Most pedig -- tette hozzá valamennyire lecsillapodva s hátat fordított a megrökönyödő katonának — menjen és egyék. Azon az ajtón megy ki! A tüzér szalutált, s a mutatott ajtón szó nélkül kiódalgott. „Nem megmondtam — gondolta hüledezve — hogy tiszt úr volt, s lám, kapitány egykoriban ez a furcsa úr; be rám ripakodék, amiért kiszaladt számon a sárzsija, holott pedig nem is ő rá gondoltam . . ." A szomszéd szobában letelepedett az ebédlőasztal mellé. Ugyanaz az öregrendü oláh asszony szolgálta ki, aki elfutott előle, amikor az udvaron megszólította. Most csak néma volt, mint egy fabáb ; egy szót sem lehetett kivenni belőle. A pecsenye azonban, amit elébe tálalt, jó volt, nagyon jó szintazonképpen a bor is. Az edények régiek, drágák. Ilyen asztali edény talán még az ő grófjuknál sincs, pedig az dazdag ember — nincs is több igazi úr (pénzes) az egész Nyárád-szögben, — ez a báró pedig csak igen felette szegény erdélyi úr, de egyszer az ő famíliájának is kincsei lehettek — azokból való maradék ez a ritka szép, drága edény is bizonyosan. Künn ezalatt lassankint leszállt az alkony. Az ebédlőben már alig lehetett látni. Midőn fölkelt az asztal mellől, a hallgatag oláh asszony csendesen rászólt : — Eredj be, don káplár a méltóságos úrhoz ; ott szivart is kapsz. A tüzér bekopogtatott az ajtón, megállt házigazdája előtt és megköszönte a bőséges vacsorát. — Ülj le — hangzott a száraz válasz -— ott a szivar az asztalon. A fiatal katonát egy cseppet sem lepte meg, hogy a báró most már tegezi. Az ő kapitánya is tegezni szokta őket, ha egyiket-másikat különösen ki akarja tüntetni. Kivett egy szivart az asztalon levő skatulyából, meggyújtotta, s letelepedett a legszélső székre, szótlanul szivarozott. A báró sem beszélt. Magába mélyedve, mellére esett fejjel ült az ablak mellett. A falon függő kép mintha nézte volna ... A kedves női a rc és a szelíden mosolygó, édes asszonyi szem ek mintha bocsánatért esdekeltek volna : ne haragudj én szegény uram, férjem, egy halott aszszonyra, aki szeretett téged . . s azt hitte, erősebb vagy . . . Nem volt. Összetört, polgári sorban, mint az olcsó cserép. Elkomorodott tekintete minduntalan vissza-visszatévedt a fiatal katonára. Rég láthatott katonát itt künn a havasok alatt, hogy alig tudott betelni a látásával. Mintegy negyedórai hallgatás után a káplár füleit távoli trombitaszó ütötte meg. A hosszan elnyújtott, monoton tüzér-mars panaszos hangjai nagy messzeségből szállongtak idáig az augusztusi este csendességében. A távolban kanyargó mezei uton mindössze csak egy könnyű porfelhő mutatta, hogy hol dübörög egymás nyomában a huszonnégy tábori ágyu. — A káplár azonnal felállt. — Köszönöm méltóságos uram a sziveslátást — mondotta tisztességtudóan — ki kell mennem a batri elé. . . . Beszélhetett, a báró nem hallotta. Odatámasztotta a torzonborz, őszülő fejét az ablakfához és nézte a porfelhőt a messzeségben. Előre görnyedve, sápadt, szomorú arccal bámult ki arra a távoli, könnyű porfelhőre, s midőn rövid idő múlva ismét megszólalt a Batterie-hornist ajkán a trombita: kicsordult elhomályosodott szemeiből a köny és ősz feje ráhanyatlott tompa ütődéssel az ablakíára . . .