Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-14 / 20. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi? : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Összeférő ellentétek. Egy élénk fantáziájú Jankee — mint az a lapokban olvasható volt — röpiratot adott ki a világköztársaság kérdéséről. Hogy mi vezette őt ennek az utópiának, e soha meg nem valósuló álomnak fejtegetésére, azt elárulja a röpirat végszava, melyben a maga világköztársasága első elnökének proklamálja — kit is proklamálhatna mást ? — mint Roosewelt Tivadart, az amerikaiak kedves Teddyjét. Hogy Roosewelt nem tud és ha tud, nem kér ebből a megtiszteltetésből, ahhoz kétség sem férhet. De hogy bármi neki szánt megtiszteltetést sem tarthatunk túlzottnak, arról mindenki meggyőződhetik, aki ennek az igazán nagy férfiúnak szavait, tetteit figyelemmel kiséri. íme legutoljára is, mily gyönyörűen mutatott rá azokra az ellentétekre, amelyek ma milliókat elválasztanak s amelyeket ő — bölcsen — összeférőknek tart. Szól vala Berlinben, királyok, hercegek, tudósok körében imígyen: „Nem hiszek abban, hogy kultúránk romba fog dőlni. Sőt azt hiszem, hogy a jövő sokkal többet fog hozni, mint amennyit a múlt elért. De ehhez szükség van stb. első sorban a polpári és házias erényekre, a vallásra, amely távoltartja magát a türelmetlenségtől, békeszeretetre., amely azonban ne jelentse a katonai erények kihalását, a világot átölelő gondolatok, érzések, törekvések gyarapítására, ami azonban érintetlenül kell, hogy hagyja az egyes emberben a hazafiasságot. Egy nép cssfk akkor vehet részt a világ kulturmozgalmában, ha elsősorban kötelességét teljesíti a saját háztartásában. Csak az lehet jó világpolgár, aki hazájának jó polgáraVallás és türelem, békeszeretet és katonai erények, világpolgárság és hazafiság! Aki ezeket, mint egymással összeférő ellentéteket mutatja be, az ha nem is lesz soha a világköztársaság elnöke, de jóra oktatója lehet és lesz is az egész világnak. Pünkösdre. Ünnepre kondulnak ismét a harangok, örömünnepre. Nemzeti örömünnepe már rég nem volt a magyarnak, a magyar horizontot évek hosezu sora óta sötét felhőtábor takarja, amely nem engedi átbújni az öröm napsugarát; sivár, kietlen a jelen. Jól esik a léleknek a bánatos hétköznapi szürkeségéből az ünnepnap ragyogásába jutni és földi hivalkodástól menten a templomban lelki örömöt és megnyugvást találni. A pünkösd a természet megújhodásának ünnepe. Ragyogó tavaszban nyilnak meg a föld erőforrásai és élet, termékenység támad mindenfelől. Tüzes nyelvek szólnak hozzánk az égből, a földből, hegyek ormairól, tengerek végtelenjéről és mi értjük szavukat. Azt mondják, hogy nincs pusztulás a nagy természetben, csak átalakulás, föltámadás van, rendszer van minden változásban és magasabb hivatást szolgál minden földi lény, a hatalmas ember épen úgy, mint a nyomorult féreg. Ezek a tüzes nyelvek harsogják túl a hazafiúi bánatot is, amelyeket szerencsétlen közállapotaink felett érzünk. Biztatnak a tüzes nyelvek bennünket, bogy véget fognak érni a jelen megpróbáltatásai és jön az idő, amikor pünkösdi napsugárként ragyog ránk a nemzeti öröm. A természetben is rendszer, bogy a fagyra hő, a hervadásra virulás következik és minden egészséges nemzetnél ez a rendszer diadalmaskodik. A magyarnál is. Amit a tüzes nyelvek mondanak nekünk, megértjük mi azt most. Vigasztalnak, bátorítanak, reményt plántálnak sziveinkbe. ebből merítünk önbizalmat és Öntudatot, goudgyötörte homlokokon elsimulnak a ráncok és megyünk a virággal díszített templomba imádkozni Istenünkhöz, nem csak magunkért, de a hazánkért is. Itt vagyunk & választási mozgalmak kellős közepén. Óh. ha a tüzes nyelvek megvilágítanák a választok elméjét, ahogy azt a haza üdve és a nép jóléte kivánja. Ha égetnének a tüzes nyelvek és elégetnék a pénzt, pálinkát éa bort, amellyel hitvány árucikké siilyesztik az embert, aki, mint a frázis mondja, a legszentebb jogával él. Ha feltámadnának a tüzes nyelvek a hazug és demagóg nyelvek ellen, a tetszetős jelszavak alá bujtatott árulás, nemzetrontás és a társadalmi béke felforgatása ellen. Azok ellen, akik az embert társai A „PAPA

I HÍRLAP" TÁRCÁJ

A, Egy szegény erdélyi úr. Irta: Abonyi Árpád. t Augusztus vége felé délután fél hat óra tájban egy teljes hadi pompával fölszerelt tüzérkáplár bukkant ki abból a hatalmas erdőségből, mely .„Naszódi havas" néven van a térképre fölrajzolva, valójában azonban „Padura mare" (nagy erdő) az ő zengzetes rumuny neve. A „Padura mare" óriási tölgyfői alól kibukkanó tüzér-káplár előbb letörölte homlokáról a forró verejtéket, azután megsimogatta lova nyakát és fölállt a nyeregben, hogy jobban szemügyre vegye a hegység felé húzódó, keskeny havasi völgyet. — A teremburáját ennek a rongy vidéknek ! — fakadt ki ajkán még egy utolsó szikulus akkord, miközben elindította lovát, s lekanyarodott a völgybe vezető göröngyös mezei útra. Lépésben haladt. A ló zabiája csupa száraz, kékfényü hab. Ágyéka izzadt, patája szinte sárga a rászáradt, agyagós sártól. Nagy utat tehetett a csontos kincstári állat, mig fiatal gazdáját kihozta az erdőségből, s leindulhatott vele a völgybe. Türelemmel és kitartással mindenesetre jobban győzte, mint a hátán nézdelődő fiatal ember, kit nem annyira a hosszú lovaglás, mint inkább az augusztusi forróság bőszített fel. A göröngyös mezei úton lefelé poroszkáló fiatal katona főleg azon hirea mappa csináló „inzsellérek"-et okolta azért a gazságért, hogy imhol már több, mint öt órája szenved a forróságtól. Ha újra megcsinálták vala azt a mappát (a teremburáját annak is !), nem kellenék itt lézengenie, hogy kitapasztalja, megjárható e vájjon ágyukkal is ez a förtelmes havasi út föl a „Lunca plezevicáig", vagy csak bakának való légyen ? A mappa azonban 1883-ból való. Azon. renyhe inzsellérek azóta nem reparáltak ő rajta semmit. így aztán ki muszáj volt ezt az utat is tapasztalni, nehogy elkáro-odjanak valamiképpen a drága felgesic ek (Feld Geschütze). A sehol véget nem érő erdőségen keresztül idáig eljöhetnek, meg kell azonban nézni, hogy innét merre és miképpen düböröghetnek tovább az érctorku drágaságok ? A káplár most egy kiszélesedő legelőhöz ért, melyen vagy tiz darab elég sovány „rüdeg" marha heverészett egy félig elaszott vackorfa árnyékában. Ott hasalt mellettük a „pakulár" is, e éppen oly bámész szemekkel nézegette a feléje közeledő lovaskatonát, mint a tehenei. — Hé, frátyik! — kiáltott rá kerékbetört oláh szóval a tüzér, miközben megállította lovát — hová viszen ez az út ? A fiú fölkeemelődött a földről, s gyanakodva hátrált a vackorfa törzse mögé. Kimeresztett szemeiben megjelent valami zavaros, nagy ijedtség az egyenruhába bujtatott ördögi hatalomtól, melyről soha jót nem hallott odafenn a hegyen, mindig csak rosszat. Most szemtől szembe állt vele, először életében. Hátrált a szegény fiú, s gyámoltalanúl simogatta térdén a kikopott condrát. — Állj meg, frátye, az istenfádat ! — riadt rá bosszankodva a tüzér — nem eszlek meg ! Hová vezet ez az út ? — A kastélyba felelte a fiú, s gyorsan lekapta fejéről szalmakalapját, csakhogy kiengesztelje a haragos lovast. — Miféle kastélyba? — Az uraságéba. — Akkor hát falu is vagyon itt valahol? — Van, domnule, de nem itt, hanem túl a hegyen. Itt csak az uraság kastélya van, meg a tanya. Amott né, lenn ! — Onnét való vagy öcsém ? — Onnét. — Aztán hogy hivják az uraságot ? — Domnu bárónak hivják. -— Jójó — de tán neve is vagyon a bárónak, mi ? Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék I! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmókben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot forditok. VACÍO DEZSŐ szabászati akadémiát vég zett szabómester, oki. szaktanító, JPápán, Fő-tér* 19-ik szám alatt Lapunk mai száma ÍO oldal.