Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-07 / 19. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi': Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Egy elejtett szó. Hogy a férfi becsvágyának sarkalója. éltetője az asszony, hogy a magasabbra törésnek legfontosabb tényezője volt a világ kezdete óta, azt mindenki tudja, vagy legalább mindenki érzi. Madách a maga halhatatlan remekében az emberiség egész történetén át megérzékíti ezt az eszmét s láttatja velünk, mint lehet üdve és romlása is az embernek az asszony. Csodálatosképen néha szinte tudattalanul gyakorolja ezt a nagy hatást a nő a férfira. Egy elejtett szava, ártatlan megjegyzése viszi, sodorja előre vagy — lefelé a mindenre kész gyönge embert. Lefelé persze csak azt, akiben megvan a gonoszra való hajlam, aminek a hiúság adja a tápot. Szegény Hofrichterné, élő embernek nyomorult fiatal Özvegye, hogy sejthette volna a rosszat, mikor ártatlanúl ezt a megjegyzést tette — ha tette — egy vezérkari áthelyezés alkalmából: „Látod, ha ő hozzá menteni volna feleségül, most már én is a vezérkarban volnék". így vallja ezt Hofrichter, a ciankális főhadnagy s bár egy gyilkosnak minden szavát nem fogadhatjuk igazság gyanánt, egy végrendelkezőét — mert egy személyben ő ez is — már kevesebb kétellyel fogadhatjuk. Bünt követne el, aki e megjegyzésből fegyvert kovácsolna Hofrichterné ellen, ilyen megjegyzés ezer hangzik el s nem gyilkos merényletet, de még egy hitvány párbajt sem idéz fel, hogy azonban tanúságnak jó a halál előtt álló főhadnagy vallomása, az kétségtelen. A hiúság kielégítése nem lehet életcél s az emberi lét boldogsága nem függhet sem az arany gallértól, sem a sötétzöld kabáttól. A munka állama. Talán mondanunk sem kell, hogy ez egyelőre még csak a jövő állama, tehát álom, ábránd, aminő ideálislelkü poéták agyában születhetik csak meg. Egy jeles francia iró, Anatole Francé faataziá! róla, hogy az igazak, a jók segítségével „elénk varázsolja a jövő államát, hol a munka nem lesz többé gyalázat, a szegénység nem lesz szégyen, ahol az emberek békében fogják élvezni munkájuk gyümölcsét". Szép szavak a jövőre, súlyosan elitélők a jelenre. Mert ebből az következik, hogy ma még a munkát, első sorban azt, amit a kéz végez, a közfelfogás megalázónak tartja s lenézi az olyan embert, aki nem öröklött vagyont őseitől, akire apja még csak egy viskót sem hagyott, akinek két dolgos kezén kivül nincs semmije, aki — köznapi értelemben véve — szegény. Hogy ez így van, azt bizonyítja a mindennapi tapasztalat, ezt erősíti az a közszokás, hogy mindenki könnyebb, úribb foglalkozásra szeretné vinni a maga sarját, mint aminőt az apa űz s hogy a test munkájára, amely végül is a lét lehetőségét adja a leggazdagabbnak is, orrfintorgatva tekintenek nemcsak a gazdagok, nemcsak a nem munkások, de sokan magából a munkásgárdából is. Jó, ha néha-néha az emberiség egy-egy kiválóbb elméje megnyilatkozik s feltár olyan perspektívát, amelynek határai ugyan elmosódnak a levegő-végtelenben, de amely legalább alkalmat ad egy kis magunkba szállásra, gondolkodásra. Dr. Antal Géza programmbeszédje. — 1910. május 1. — Külsőségeiben impozáns, belső tartalmával maradandó hatású volt a pápai nemzeti munkapárt mult vasárnap délután tartott nagygyűlése, melyen a párt jelöltje dr. Antal Géza fejtette ki programmját. A gyűlésen 1500—2000 ember volt jelen, az ovoda tágas udvara szűk: volt befogadásukra. S ez a nagy tömeg mint egy ember, figyelt, lelkesedett és éljenzett. Ezek a külsőségek. A gyűlés belső tartalmát az a nagyszabású, művészileg felépített beszéd adja meg, melynek magvas szociálpolitikai fejtegetései nemcsak e város közönségének, de sokkal szélesebb körnek érdeklődésere is méltán számot tarthatnak. Ez a beszéd nem mozgott a programmbészédek szokásos sablonjai között, már annyiban sem, amennyiben minél kevesebb volt benne abból, amit nálunk »politiká«-nak neveznek. Tartózkodott az üres hatásvadászattóí, a szív hangjai csak ott szólaltak meg benne erőaebb akordokon, ahol Pápa városa sorsa és dolga került szóba. Am ha a retorika s a korteskedés megszokott sallangjait nélkülözte is, ha az értelem nyelvéu tárta is fel nemzeti életünk szociális bajait s mutatott rá az orvoslás kivánatos módjaira, ha meggyőzött is az igazság erejével, azért javítani, segíteni vágyásuak az egész beszéden végigvonuló gondolata nyilvánvalóvá tette, hogy olyan valaki beszél, aki érzi is a nemzet sebeit s ezeket — ha elhivatik a munkára — gyógyítani nem csak akarja, de tudja is. Hódított a beszédnek valódi demokrata hangja is s hogy érte mégis egy arisztokrata, Esterházy Pál gróf elismerését fejezte ki, abban mi a demokráciának szép diadalát látjuk. A program mgy ülés lefolyásáról itt következő tudósításunk számol be: A program mgyülést délután 5 órakor tartották az ovoda udvarán. Az idő, mely délelőtt elég rút volt, délutánra megemberelte magát s A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A varrógép mellől. I. Valahonnan a harmadik szobából Zongorahangok ütik meg fülem, Gépem vadul, kétségbeesve hajtom, Xe halljak abból csak egg hangot sem. Hiába! Áttör rajt. Es minden hangnál Egy czélja vesztett élet sir felém, Melybe a jelen kíméletlen gúngját, A gép rekedten kacagja belé. II. A lámpa már oly szürkén, füstösen ég, Es nehéz szaga a mellemre száll. Gyér világát csak itten terjeszti szét, A sarkokon minden homályban áll. Szempilláim is nehezek. És szemem Minthogyha lázban volnék, ép ugg ég, S egg kényszer hajtja őrülten kezem, Minden alszik. En nem nyughatom még. Nem fékhetem, még sok fodor kell rája. Mert e ruhában holnap éjszakán, Kinek tán rózsás, ngugodt most az álma Mulatni akar — egg másik leány. Kardos Bözsi. Gyémánt a harangban. Irta: Zoltán Vilmos. A Bretagne falvainak csodálatosan szép és mély hangú harangjai vannak. Alkonyatkor, ha a tenger felől hűvös szél keveredik, a falvakból ennek szárnyain szerterepül az estharangszó ée bánatos sírással átbúg a tájon. A legcsodálatosabb, szinte megdöbbentően beszédes szava a p—i nagyharangnak van. Ha megkondul, mintha szavában panaszos zokogás és örökös vád csengene, vád, amely titokzatosságával és sejtelmességével megremegteti a sziveket. Ezek a harangok m>nd egy műhelyből kerültek ki. André Gérard, a p i harsngöntő a szó valódi értelmében művész volt a szakmájában. Titkát, a fémek elegyítésének helyes arányát féltékenyen őrizte. Harangjait eleinte egymaga öntötte, majd, mikor ezek birnevének növekedésével Bzerény műhelye valóságos iparteleppé fejlődött és Gérard mester kénytelen volt egyre több segéddel és munkással dolgozni, usak az öntést, a forma lefejtését és az utólagos csiszolást bizta amazo kra, míg az ércek olvasztását és elegyítését magának tartotta fenn és zárt ajtók mögött végezte. A p-i nagyharangnak csodálatosan mély és érces hangján kivül még egy nevezetessége van A szent szűz domborművű képe alatt ott, hol a szokásos felírás: Virgo ímmaculata, ora pro nobis! olvasható, éppen az ora szó alatt mogyoró nagyságú gyémánt álh ki az ércből, valódi, vagyont érő, művésziesen csiszolt briliáns, melynek apró lapjai ragyogó színpompában, szikrázva verik vissza a toronyablak zöld faredőin át beszűrődő napsugarat. A gyémántos haraugot Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék 11 Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. egyenruhákat készítek mérték szerint,a legelegánsabb , a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. Ízléses, jól álló papi, polgári, valamint kivitelben. A szabásnál a test formáira VACÍO DEZ§Ó szabászati akadémiát végzett szabómester, oki- szaktanító, Pápán, Fő-tér lO-ik szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.