Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-04-16 / 16. szám

legkedvezőbb hatást gyakorolta a hallgatóságra. A tartalmas beszédből kiemeljük a következő részeket: . . . Mélyen tisztelt választópolgárok ! Golyót kellene röpíteni az agyába, vagy égő máglyára kellene dobni azt a magyar embert, aki ennek a sokat hányatott nemzetnek, ennek a honfi-vértől annyiszor áztatott magyar hazának függetlenségét, önállóságát, szabadságát, jólétét és boldogságát akár nagy áldozatok árán is elérni, megtestesülve látni nem szeretné s a legmelegebben nem óhajtaná. Én részemről sem azelőtt, sem most nem tételeztem fel az egyes pártárnyalatokról, hogy mindegyiknek az a vágya, törekvése végeredményében a haza boldogítása, a nemzet függetlenítése és a magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló törekvés ne lett volna és ne volna. Csak annyit tartok feltétlen bizonyosnak, hogy az egyik párt ezen, a másik amazon az uton gondolja a végcélt elérni. Az egyik hamarább, a másik azonnal és rohamosan egyszerre szeretné megvalósítani a közös célt, míg a harmadik lassúbb, de annál biztosabb léptekkel hiszi elérhetőnek a boldogulást. Részemről ez utóbbi, hogy úgy mondjam higgadtabb, kevésbbé szangvinikus vérmérsékletű árnyalathoz tartozom és tartoztam mindig és mióta politikai jogokat gyakorolhattam, mert tudtam és láttam, hogy jobb a lassú haladás és fejlődés terére lépni, mint meggondolatlan erőszakoskodással hazánkat esetleg a végveszélybe dönteni. Hogy pedig az általam is vallott 67-es politika helyesebb, mint az ellenkező irányú politika, sajnos, de ezt legfényesebben igazolja a szomorú jelen . . . ... Én lelkem egész meggyőződésével a nemzeti munkapárthoz tartozónak vallom magamat és pedig nem egyéni érdekből, hanem azon széni meggyőződésből, hogy az adott viszonyok között ez felel meg leginkább hazáuk és nemzetünk jól felfogott érdekeinek. Ennek a pártnak prugrammját vallom magaménak mindaddig, mig azt látom, hogy hazám és nemzetem javát ez célozza és ez szolgálja legmegfelelőbben. De ha olyan lenne, mely nem felelne meg felfogásom, hazafiúi érzésem 8 emellett magyar államiságunk biztosítására irányuló törekvéseimnek, akkor minden habozás nélkül otthagynám és megfelelőbb irányzatnak lennék a hive, mert itt az Isten szabad ege alatt a legőszintébb határozottsággal jelentem ki, hogy én a képviselőséget sem magasabb állásra való jutáshoz létrának, sem kenyérkereseti forrásnak nem tekintem. És mivel nincs szükségem elveim megtagadása révén oly politikai nagyságok kegyei után futkosni s azokat hajhászni, kik tán hazánk és nemzetünk kedvezőbb jövőjének rovására mindennel megalkudni tudnak, gondolkodásom ós elhatározásomban teljesen független és önálló leszek. A nemzeti munkapárt programmjának keretébe a magam részéről beillesztem a magyar országos gazdasági egyesület által kidolgozott és kiadott gazdasági programmot, mely a ma még keletkezőfélben levő u. n. gazdapárt programmjának is alapja. Ennek esszenciája pedig az, hogy Magyarország földmivelő állam lévén, a földmivelést minden ágazatában, minden irányban fejleszteni, előbbre vinni s felvirágoztatáshoz juttatni kell . . . . . . Miuden munkásságomat, minden tehetségemet ennek a kerületuek, az ezt alkotó községek és egyesek ügyeinek és igazságos ér lekeinek előbbre vitelére szentelem. Azon leszek, hogy a már említett adókivetések jogosan történjenek, igazságosak legyenek s e téren a most mutatkozó rendkívüli visszaélések végre-valahára megszűnjenek. Azon leszek, hogy úgy a közigazgatás, mint a törvénykezés lehetőleg megkönnyíttessék, főleg pedig, hogy a szegényebb néprétegre nézve olcsóbbá tétessék. Szóval minden tekintetben és irányban tisztességes, becsületes, emberséges, humánus és megfelelő eljárást igérek . . . A nagy tetszéssel s zajos éljenzésekkel fogadott beszédért Takács Elek homokbödögei lelkész mondott hazafias szellemű, szép beszédben köszönetet, kívánatosnak jelezvén, hogy az ugodi kerületben Jákói Géza zászlóját vigyék diadalra, aki mint eddig is munkás gazda volt, úgy a parlamentben is munkás gazda marad. A lelkes hangulatban lefolyt gyűlés az elnök kitartó küzdelemre buzdító szavaival ért véget. YAROSHÁZÁROL. § Városi közgyülés. A csütörtökön f. hó 14-én Mészáros polgármester elnöklésével megtartott v. közgyűlésen mintegy 80 v. képviselő vett részt. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére Borsos István, Edelényi Szabó József, Gyuk Nándor, dr. Weltner Sándor és Schvartz Vilmos kérettek fel, a napirend előtt az elnök több törvényhatósági jóváhagyást jelentett be. Ugyancsak napirend előtt Hoffnér Sándor meleghangú beszédben indítványozta, hogy az ököritói szerencsétleneknek 200 K-t szavazzanak meg, amit egyhangúlag elfogadtak. Pados József a földmivesiskola melletti homokbánya megnyitását sürgette. Kovács József pedig az ellen emelt panaszt, hogy a tűzoltók a városi kocsisok civakodása miatt nem juthatnak el kellő időben a tüz színhelyére. Mindkét ügyre nézve a polgármester gyors intézkedését helyezte kilátásba. A napirend során a hirdetési szabályrendelet tárgyalását elhalasztották. A „Molkerei Agricola" cég azon kérését, hogy a várossal kötött szerződése bontassék fel, nem teljesítették, hanem dr. Hirsch Vilmos indítványára kimondták, hogy a nem is szeretik. A pásztorok és szénégetők, vagyis a pakurások és carbonárok foglalkozása nem edzi meg őket. Az ilyen munkás meg nemcsak, hogy hasznavehetetlen, de nem is kitartó. Három-négy piculáért eldolgozik egész nap, de munkája tényleg nem is ér többet 3—4 hatosnál. Ha Magyarországról visznek arató munkást, szájtátva bámulja ezeknek erejét, gyorsaságát és munkakedvét. Különben jámbor, engedelmes és vallásos. Az ünnepeket nagyon szigorúan megtartja; böjtjein sem tejeset, sem zsirosat nem eszik; olajjal főz. Nemzeti eledelük a kukoricalisztből készült puliszka. Hust ritkán esznek, kenyeret csak nagy ünnepeken. Nyomorúságuk és szegénységük ritkán engedi meg nekik ezt a fényűzést. Az eddig vázolt ismeretekből látjuk, hogy az oláh, — legalább is a zöme, mintegy 2 millió, — teljes félrevonultságban él csekély vágyakkal és még csekélyebb igényekkel. Nem tud az a világ folyásáról semmit, nem érdekli őt semmi, nem bánt ő senkit; örül, hogy él. Roppant tisztességtudó, mint aki érzi, hogy engedelmességgel tartozik. Legfőbb, és egyetlen tekintély előtte a pópa, akinek a szava elejétől végig igaz; aki e szerint mindenre reá tudja beszélni hiveit könnyű szerrel. Az oláhnak esze ágában sincs, hogy magától nyugtalankodjék. Az sem való, hogy oly nagyon könnyen fölizgatható. Ő tudja, hogy nálánál vannak nagyobb hatalmak, tehát vakon engedelmeskedik; úgy érzi, hogy a szolgának engedelmeskedni kell az urának. Az már aztán mellékes, hogy magyar-e az úr, vagy oláh. Ha tehát az oláh nép nyugtalankodik, lázong: azt is csak azért csinálja, mert a pópa, vagy egy-egy ügyvéd agitátor úgy akarja. Ha mi komoly veszedelmet látunk az oláh mozgalmakban, azt mindig a tanult, a művelt, a raffinált romának, nem a tudatlan, igénytelen, semmivel sem törődő rumunyok csinálják. Az intelligens oláh u. i. így külömbözteti meg magát a mócoktól. Még pár szót a magyarosodásról és eloláhosodásról! Az oláhnak beolvasztó erejét fájdalommal kell elismernünk és még nagyobb fájdalommal kell bevallanunk. Nemzetiségi területen napirenden van az összeházasodás. Ha egy magyar lány megy férjhez oláh házhoz, még megtartják ugyan a leány ünnepeit, a mellett persze az oláhot is; de ha magyar fiu házasodik be oláh famíliába, teljesen oláh lesz nyelvre, vallása, szokásra, öltözetre egyaránt. Annak okát az ő közös sorsukban keresem, u. i. mindketten oly szegények, mint a templom egere. — Elszorúl az ember szive, ha ősrégi magyar családokat, mint pl. Szilágyi, Szőcs, Kaproncay, Sóvágó, Szűcs, Sütő családokat, teljesen eloláhosodva lát. Nevükön kivül semmi sem magyar rajtuk. — Csak a székely és csángó az, amely nem tűri az oláhot még földjén sem; szokásait el nem sajátítja, nyelvüket meg nem tanulja még akarva sem. Ismerek egy falut Szolnok-Dobokában, melynek székely lakói mindenünnen olásággal vannak körülvéve, hogy hogyan került oda e sziget, az oláhság tengerébe, azt nem lehet tudni. Ez a falu az oláht be nem engedi magához, nyelvét megtanulni nem képes. Ilyen mentsvár kellene sok, akkor féltett magyarságunk örökre meg lenne védve ! kikötött 180 K bért öt éven át fizetni tartozik. Elhatározták a veszprémi, kéttornyulaki, borsosgyőri vámházak kibővítését, valamint a gyimóti vámnak a Csillag-malomhoz leendő kihelyezését. Vita csak a bordélyházak kihelyezése körül volt. A tanács javaslata az volt, hogy a bordélyházak a Major-utcából kötelesek három év múlva kimenni, hogy hova, annak meghatározási bizassék a tanácsra. Dr. Hirsch Vilmos szerint e határozat magánjogi érdekeket érint s amíg az új hely meg nincs határozva, nem hajtható végre. A polgármester és Szokoly rendőrkapitány a tanács javaslatát védik, mig Somogyi József és Hercz Béla addig nem hajlandók az ügyben határozni, mig a hely kérdése végleg tisztázva nincs. Steinberger Lipót megbízik a tanácsban, hogy e kérdést közmegnyugvásra oldja meg, ha ma nyíltan meghatározzuk a helyet, azzal esetleg egyes emberek magánérdekeit mozdítjuk elő a város kárára. A nagy többség elfogadta a tanácsi javaslatot. A többi ügyet vita nélkül intézték el, kiemelendőnek csak azt tartjuk közülök, hogy a Pápa —Devecser közt tervezett vasúttól a hozzájárulás megtagadó határozatot megfellebbezték EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai kör igazgató-tanácsa folyó hó 11-én Gyurátz Ferenc elnöklésével ülést tartott, melyben örvendetes tudomásul vették, hogy a kör kebelében Szentgyörgyi Sándor karmester vezetésével női énekkar alakult. Karcsay István pénztárnok beszámolt a febr. 26—27-én rendezett műkedvelői előadásokról, melyek tiszta jövedelméből 226 K az egylet vagyonát gyarapítja, 226 K-t pedig a Petőfi-Jókai szobor-alaphoz csatoltak. Ez után tárgyalták Zsákodi Csiszér János szobrász ajánlatat, aki 9600 K költséggel Petőfi és Jókai mellszobrát megkészíteni hajlandó. Az igazgató-tanács, mivel a gyűjtést még nem tartja befejezettnek, s mivel a szobrok elkészítetésének módozatait csak ezután fogja megállapítani, az ajánlat felett egyelőre napirendre tért. = A ref. leányegyesület f. hó 23-án a főgimnázium tornatermében tartandó hangversenyének műsora: 1. Modern igazságok. Irta és felolvassa Nagy Gizella győri polg. isk. igazgatónő. 2. Sauer E.: Brillant Galopp. Zongorán előadja Kertész Gizella. 3. Tennyson : A molnár leánya. Szavalja Kis Ilonka. 4. a) Raíf S. : Cavatina. b) Tsajkovsky: Barcarolla. c) Schumann R.: Bölcsődal. d) Gáty Z.: Rád gondolok, e) Rust F. W.: Gigue. Hegedűn előadja Gáty Zoltán tanítónőképző intézeti zenetanár. Zongorán kiséri Gáty Lenke. 5. Arany-Révfy G.: V. László. Szavalja Benedek József. Zongorán kiséri Kis József zenetanár. Az énekrészeket előadják a főiskolai énekkar tagjai. 6. Záróbeszéd. Tartja Kis József esperes-lelkész. 7. A kézimunkák kisorsolása. — Belépti díj: ülőhely az I.—V. sorban 1 K, ülőhely a többi sorban 40 f, állóhely 20 f. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyvkereskedésében. = A leányegyesület április 17-én, azaz vasárnap délután 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Ma és holnap. Feleki Sándortól. Szavalja Deutsch Elza. 2. Liszt: Raphsoeie Hongroise II. Zongorán előadja Kertész Gizi. 3. Rozgonyi Piroska. |Irta Vozáry Erzsébet, ref. tanítónőképző tanárnő. Felolvassa Veisz Renée. 4. Raff: Polka de la Reine. Zongorán előadja dr. Fehér Dezsőné. 5. Népdalok. Énekli Kurucz Gyula. Hegedűn kisérik Varga Károly, Stadler Richárd, violán Fazekas Mihály, cellon Weisz Frigyes. — Belépő díj nem tagoknak 40 fillér. Színházi hét. Az egész házat betöltő gyönyörű közönség élvezte múlt csütörtökön idei szezónunk egyik legjobb drámai előadását, amikor Henri Batolillenek, a hírneves francia szinműirónak darabját, A botrányt hozta szinre társulatunk. Nem vagyunk barátai a házasságtörést tárgyazó szinműirodalomnak, de végtére is, az élet mégis csak élet és ha az iró az életet akarja festeni, kell, hogy a salakat is felszínre hozza, mert az életnek nemcsak erényei, hanem bűnei is vannak és a bűn festéséből okulást nyerhetni épp' úgy,