Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-04-16 / 16. szám

mint az erényeiből. Ez estén két. kimagasló alakítás kötötte le a figyelmet, úgy, hogy a többi előadók játéka szinte elveszett mellette, a Verő Jankáé és Kovács Lajosé. A bűnös asszony szerepében Verő oly megrázó erővel állította elénk a bűnös szerelem odaadását és ennek következményeként a rettenetes félelemtől, lelki kínoktól gyötört és a bűn súlya alatt vergődő asszonyt, hogy előttünk teljesen megelevenedett az az igazi asszony, ahogy élt, ahogy bűnös lett, ahogy szenvedett és ahogy őt maga az iró is elképzelte. S az utolsó felvonás végső jelenetében, amikor odaveti magát a férje lábaihoz s azokat átkulcsolva kéri, hogy vegye el tőle megutált életét, hátborzongató természetességgel tudta megszólaltatni a fuldoklásha fojtott zokogásnak szinte artikulálatlan hangját. És Kovács, a férj, különösen a 3-ik felvonás nagy jelenetében, amidőn megcsalattatásának és szivének végtelenül nagy fájdalmában kitör belőle az emberi kétségbeesésből eredő düh legmagasabb paroxizmusa, midőn várjuk, lessük, hogy törni, zúzni fog maga körül s várjuk a rettenetes halált s amidőn egy szó, a botránytól való félelem egyszerre leküzdi benne a mindent pusztítással fenyegető emberi indulatnak végsőig feszített eroitikus kitörését és csak zokogni tud, oly igazi realizmussal, oly minden izében igaz emberi érzéssel játszotta meg, hogy majdnem megfeledkeztünk arról, hogy csak játék. A darab különben úgy végződik, mint egy halkan befejeződő szimfónia. Az asszony három napi nem-alvás és a lelki küzdelmektől kimerülve, elalszik és a férj, aki őt büntetni készült, a belépő kis gyermekei csendre intve mondja: Csöndesen gyermekei, a mama aluszik. És ebben van bizonyára a megbocsátás. A többi szereplők : Tomborné, Déri, Bátori, Vértes stb. szerepeikben alkalmazkodtak kisebb-nagyobb mérvben ahhoz a szinvonalhoz, melyet a két főszereplő valóban művészi színvonalra emelt, melyért lelkes és meleg tapsokban részesült a hálás publikum részéről. Azt mondtuk a szezon elején, hogy kár volna, ha az operett-műfaj egészen letűnne a színpadról. Ezt mondjuk most is, de úgy látszik, a túltermelés egészen lejáratja, mert ez a túltermelés gyönge, igen gyönge. Ezt láttuk e héten is, amely két operett-újdonságot produkált : a Szinészvért és A szentgalleni kalandot. Az elsőnek szövegén, amelyen német szentimentalizmus vonúl keresztül; a másodikban, amelyet Farkas Imre irt, van némi poétikus hangulat, de egyik sem értékes. A Színészvér zenéje nehézkes, nem operett-zene s szerencsétlen gondolat volt, hogy a zeneszámok talán még legtöbbet érő egyik duettjébe egy vén duennát állit be a szerző szereplőül. A Farkas Imre muzsikája pedig nem új s aztán rendkívül rövid lélegzetű minden egyes száma. Közönségünk, úgy látszik, sajátos előérzetével már előre is kritikát gyakorolt a két operett fölött, mert nagyon gyér számban jelent meg szombaton és szerdán, amikor a két operettet játszták. Azt hisszük jó volna a régi, jó operetteket elővenni. A két előadáson különben a főszerepeket Bihari Erzsi, Gyárfás Ödön és Bátori vitték. Biharinak szinte le volt kötve az elevensége, ezért nem volt játékában élet. Gyárfás érzelemmel teljes játéka és szépen előadott dalai megtették a hatást. Bátori pedig nem vesztette el a jókedvét, bár egyik szerepe sem nyújtott elég alkalmat arra, hogy érvényesíthesse a tőle már megszokott jóizű komikumot. Egyébként a szentgalleni kaland bárója jobban illett volna Ivánfi Jenő kezébe. Tömbömét roppant sajnáltuk, hogy a duenna szerepében láttuk. Ladányi Mariskának a második estén jutott valamicskével nagyobb szerep. Tőle telhetőleg elég elfogadhatóan betöltötte. Igen jó volt Vértes mindkét estén és tanúságot tett arról, hogy mint komikus is megállja a helyét. A zenekar trombitása használhatná minél többször a hangfogót, a nagydobos pedig a mérsékletet. Kedden este a jutalomjátékok sorozata is megkezdődött és pedig egy mulatságos, francia bohózattal, a Kis hörcsöggel. Mondanunk sem kell talán, hogy a darabot Bátori Béla választotta jutalomjátékáúl. Kitűnő komikusunk ünneplésére egészen megtelt a szinház, melynek közönsége kifogyhatatlan tapssal és kacajjal jutalmazta Bátori játékát. Jobb, élethűbb inas, mint az ő Leopoldja, el sem képzelhető. A maga valóságában épúgy, mint az alprefet helyettesítésében. A darab többi szerepeiben különösen Fekete Irén, Tomborné, Kis Cecil, Déri Béla és Kiss Sándor igyekeztek az előadás sikerét előmozdítani, ami eléggé sikerűit is. Ami hiányossága volt az előadásnak, az a szerepnemtudás volt. Ennek kellemetlenségétől pedig megmenthetnék a szereplők a közönség mellett az ünnepelt szinészkollégát is ! A darab maga mulatságos, telve mindvégig a helyzetkomikum kifogyhatatlan láncolatával. Csütörtökön este ismét prémier volt. Heltai Jenőnek, az ismert nevü francia-stílü irónak legújabb darabját, a Masamódot adták. A darabot a szerző „vígjáték"-nak nevezte el; mondhatjuk elég jogtalanúl, mert hiányzik belőle a vígjáték minden kelléke az ötletesség, a szellemesség, a helyzetek bonyodalmassága, stb. Talán inkább szinmű, vagy idill lehetne! Mindössze annyi történik benne, hogy egy masamódból lett kis színésznő, aki a nyári vakációra csupa ártatlan kedvtelésből visszakívánkozik régi helyére a masamód-üzletbe, a vele szemben nagy jótékonyságot gyakorló gróf iránt érzett hálaszeretet, s a szegény, könnyelmű festő iránt táplált igaz szerelem érzelmei között vergődik, végül is a vakáció leteltével, erőt véve szerelmén, visszatér öregedő grófjához. A szép számú közönség meglehetős hidegen fogadta a darabot, taps nem igen hangzott, ami volt, az is inkább a szereplőknek szólott, akik a címszerepet játszó Fekete Irénnel élükön nagy buzgalommal iparkodtak az estét élvezetessé tenni. HETI ÚJDONSÁGOK. — Az új államtitkár. A kereskedelmi minisztérium új adminisztratív államtitkárává Stettina József miniszteri tanácsost nevezték ki. Az új államtitkárt hivatalba lépése alkalmából városunk polgármestere levélben üdvözölte és pedig abból az okból is, mert Stettina József a Pápa melletti Tapolcafőn született s tanulmányai egy részét városunkban végezte. Stettina államtitkár meleghangú sorokban fejezte ki az üdvözlésért köszönetét. — A főapát nevenapja. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát nevenapján f. hó 14-én a helybeli bencés-székházban fényes ünnepi lakoma volt, melyre nagy és díszes társaság volt hivatalos. Felköszöntöket mondtak Mészáros Károly polgármester a főapátra, Jándy Bernardin igazgató a vendégekre és Faragó János ref. főgimn. igazgató a rendtagokra. — Választási mozgalmak. A pápai és ugodi választókerületekben tartott gyűlésekről külön cikkben számolunk be, a többi kerületekről a következő értesüléseket nyertük: A veszprémi választókerületben, hol eddig dr. Ováry Ferenc (pártonkívüli függetlenségi) ellenjelölt nélkül állt, a nemzeti munkapárt a jelöltség elvállalására dr. Rédey Gyula kanonokot nyerte meg. A somlóvásárhelyi kerületben dr. Magyar Károly ellen Kossuth-párti programmal Malonyay Tamás lép fel. A zirczi kerületben Holitscher Károly (munkapárti) és Véssey József (függetlenségi) állunk egymással szemben. A vázsonyi kerületben dr. Szabó János (munkapárti) és Gózon Gyula (függetlenségi) küzdenek meg. Az enyingi kerületben a munkapárt jelöltje dr. Szász Károly, gazdapárti Nagy Ádám Mihály, függetlenségi Bakó József. Utóbbiról azonban, mióta Nagykőrösön is jelölték, az a hír, hogy Enyingen visszalép. — Iskolalátogatás. Györy Vilmos, pozsonyi polgári isk. igazgató, f. hó 12-ike óta városunkban tartózkodik s mint miniszteri megbízott hivatalos látogatásokat tesz a helybeli áll., r. kath. és ref. polgári leányiskolában és az izr. polgári fiúiskolában. — Nemes alapítványok. Özv. Veress Edéné szül. Szép Ilka, Veress Ede volt komáromi ref. egyházmegyei esperes és búcsi lelkész özvegye, a pápai ref. főiskolában tanuló komáromi ref. egyházmegyebeli ref. diákok részére 20.000 koronás alapítványt tett, melynek kamatai felerészben a gimnázium, felerészben a theológiai akadémia növendékei közt lesznek felosztandók. — Özv. Máday Izidorné szül. Nagy Linda szintén szép alapítványt tett a főiskolára. A Csuzimalom őtet illető részének tulajdonjogát mintegy 4000 korona értékben az iskolának ajándékozta, első sorban külföldre menő • theológusok segélyezésére. — Thaly István nyug. kir. műszaki tanácsos, ehker. tanácsbiró pedig a pápai ref. nőnevelőintézet részére tett 5000 koronás alapítványt. A nagylelkű adakozók nem szorúlnak dicséretre, a nemes tett önmagát dicséri. — A választások kiírása. Az e téren levő bizonytalanság rövidesen megszűnik. Még ebben a hónapban nyilvánosságra fogják hozni azt a királyi kéziratot, amely junius 22-ére fogja összehívni az új országgyűlést. Ennek megfelelően a belügyminiszter május 10 én a hivatalos lapban rendeletet ad ki, mellyel az általános választások megejtésére szükséges tíznapos terminust fogja megállapítani. Miután az utolsó választási nap és a junius 22-én összeülő képviselőház megnyitása között tiznapi tartamnak kell eltelnie, a választások junius első harmadában fognak lefolyni. A választásokat az összes kerületekben e tiz nap alatt kell megejteni Az egyes választási terminusok meghatározása a törvényhatóságok központi választmányainak a föladata. — Theol. magántanári vizsga. Csomasz Dezső, móri lelkész, kit mint egykori főiskolai széniort s jeles szónokot kedves emlékében tart a pápai közönség s kit egyébként rokoni kötelék is füz városunkhoz, e hó 14-én Pápán az újszövetségi bibliamagyarázat szakcsoportjából sikerrel állotta ki a theol. magántanári vizsgálatot. Nyomtatásban is megjelent theol. magántanári dolgozata „Pál Anthropologiája'-ról szól. — Tanítói állások. A r. kath. elemi iskoláknál május 1-ji lejárattal egy tanítói és egy tanítónői állásra pályázat van hirdetve. Mint látható, az iskolaszék fokozatosan, de céltudatosan iparkodik a túlzsúfoltság-okozta bajokon segíteni. Persze, a tanítói létszám még e két új erővel sem lesz megfelelő számú. Hasonlóképen személyzet szaporításra volna szükség a két protestáns felekezet elemi iskolájában is. — „Kollégiumi történetek." Borsos István főgimnáziumi tanár, akitől lapunk hasábjain több kedves elbeszélés látott már napvilágot, fenti cím alatt egy 9—10 ivre terjedő kötetet ad ki, melyben a régi protestáns kollégiumi életből — főként pápai kollégiumunk életéből — vett történeteket örökít meg. Az előfizetési felhívásban könyvéről ő maga ezeket mondja: „A pápai kollégium jegyzökönyveit és régi följegyzéseit olvasgatva alkottam magamnak némi képet egy régi iskola benső életéről. S ami előttem érdekesnek és jellemzőnek tetszett, azt megírtam egynéhány rajzban és elbeszélésben. A lényege, a magva, mindegyiknek igaz, csak a köntöse származik tőlem. Egypár csak a közelmúlt időket rajzolja, amikorra már az én emlékezéseim is visszanyúlnak. A történetek egyrésze humoros és mulattató." A kötet, melynek ára 2 korona lesz. junius hó elején fog megjelenni a főisk. nyomda ismert csinos kiállításában. — Borsos István könyvét melegen ajánljuk olvasóink szives figyelmébe, akik közül bizonyára sokan fognak élni az alkalommal, hogy a jeles tollú szerző aranyos kedélyű múzsájában gyönyörködjenek. A vidék legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstádter Jakab cipöraktára Alapíttatott 1864-ben. Pápa, Kossuth Lajos Utca ÍO. szám, Alapíttatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beíeg és szenvedő lábakra (ortophád-munka) kiváló gond fordítíatik. zuzz Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit