Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-04-16 / 16. szám

Sült József nyitotta meg lendületes szavakkal. •55 éves közéleti működése — úgymond — azt a meggyőződést érlelte meg benne, hogy az érzelem politikájával nem vihetjük előre a nemzet ügyét. Az ország boldogulása két tényező: a nemzet és kiiály egyetértésétől függ, e két tényező között a teljes bizalmat helyreállítani van hivatva az a párt, melynek megalakítását javaslatba hozza. A javaslatot a megjelent, több mint félezer választó zajos helyesléssel elfogadta, mire az elnök a pápai nemzeti munkapártot megalakultnak jelentette ki. Ezután a tisztikar megválasztására tértek át. Elnöknek közfelkiáltással Sült Józsefet vá lasztották meg, aki a meg megujuló éljenzést megköszönve, a munkapárt elnökségét elvállalta. Ugyancsak egyhangúlag választattak meg a tisztikar többi tagjai és pedig alelnökök: Baranyai Zsigmond, Barthalos István, Beck Zsigmond, Karlowitz Adolf, dr. Kluge Endre, Mészáros Károly, dr. Steiner József. Jegyzők : Baldauf Gusztáv, Berkes Ágoston, Freund Ferenc, dr. Gottlieb Sándor, Győri Gyula, dr. Györké Sándor, Jílek Ferenc, Krancsák József, Kirohmayer Győző, Losonczi Jenő, dr. Weltner Sándor, Wuest Ferenc. Végül megválasztották a 80 tagból álló szervező-bizottságot. Most Sült József elnök beterjesztette a szervező-bizottság javaslatát, mellyel dr. Antal Géza főisk. tanárt ajánlja képviselőjelöltül. (Lelkes, hosszas éljenzés.) Az ajánlathoz hozzászólott Barthalos István, aki rámutatott, hogy a parlamentbe nem olyan férfiak kellenek, akik csupán elveket hangoztatnak, de olyanok, akik dolgozni akarnak és dolgozni tudnak. Ilyen férfi dr. Antal Géza, aki nemcsak mint tudós, de mint a gyakorlati élet embere is minden tekintetben méltó, hogy Pápa városát képviselője, ezt a várost, mely megkapta a jogot, hogy egymaga küldjön képviselőt az országgyűlésbe s mégis oly ritkán küldött saját polgárai közül. Most itt van mód és alkalom reá, azért szivvel-lélekkel pártolja dr. Antal jelöltségét. Barthalos élénk tetszésszel fogadott szavai után Mészáros Károly polgármester vezetésével Besenbach Károly, Kis József, Kovács Sándor, dr. Steiner József és Toch Lipót tagokból küldöttség ment a képviselőjelöltért. A küldöttség ] ár perc múlva visszatért dr. Antal Gézával, akit szűnni nem akaró, zajos éljenzés, lelkes, meleg ováció fogadott. Az éljenzés mindaddig tartott, mig az elnökség asztalához ért, hol Sült József elnök ékes szavakban üdvözölte, hangsúlyozván, hogy akit Isten közéleti szereplésre alkalmas tehetségekkel áldott meg, annak a közbizalom elől kitérni nem szabad s tehetségét minél szélesebb körben, az egész ország javára kell gyümölcsöztetnie. A megjelentek újból és újból kitörő éljenzése közt kérte fel dr. Antal Gézát, hogy a jelöltséget fogadja el. Dr. Antal Géza mély meghatottsággal mond köszönetet az üdvözlő szavakért s a jelen voltak frenetikus tapsai között jelenti ki, hogy a jelöltséget elfogadja. Rámutat az ország súlyos helyzetére, melybe az a koalíciós parlament és kormány 4 évi működése után jutott. Behatóan foglalkozik a jászberényi nyilt levélben foglaltakkai s kimutatja, hogy azok az alkotások a parlament és kormány működésének csak egyik oldalát mutatják be, de a nyilt levélben ninci szó azokról az óriási, károkról és hátrányokról, amelyeket nemzeti életük minden vonalán a koalíciós parlament és kormány uralkodása okozott. A sok törvény még nem jó törvény is egyúttal. Felhozza a bortörvényt, amely a borkereskedelmet teljesen megbénította s majdnem tönkretette, aminek szóló bizonysága a devecseri borvásár sikertelensége. Utal a munkáibiztosítási törvényre, melynek útvesztőjében senki eligazodni nem képes, mely Bem munkáltatót, sem munkást ki nem elégít s 3 év múlva teljesen megérett arra, hogy félredobassék. Rámutat a mértékhitelesítési törvényre, melynek alapjában jószándéku volta annyi szekatúrával van összekötve, hogy a törvényt gazdára és kereskedőre egyaránt sérelmessé teszi. Ezek mellett az aránylag jelentéktelennek nevezhető s a meghozott törvények nagy tömkelegéből kiragadott törvények mellett sokkal fontosabbak azok a tények, amelyek a koalíciói parlament és kormány működését nemzeti életünk fejlődésére hátrányossá teszik. Ausztriával való viszonyunk soha megszégyenítőbb nem volt ránk nézve, mint épen a koalíciós parlament 4 évi uralkodása alatt. A vezérek, kiket, 4 évvel ez előtt a nemzet többségének öröm'ujjongáea fogadott, a paktumban kikapcsoltak mindent, aminek megvalósítását egy évvel az előtt a nemzeti élet elodázhatatlan feltételéül* tüntették fel. A paktumot a nemzet előtt elhallgatták s csak egy nemzetünket az egész nyugat előtt súlyosan kompromittáló botránypör révén lett ismeretessé, hogy a paktumban a nemzet vezérei nem az 1905-iki pártok jelszavainak győzelmét, hanem a teljes lemondást hozták magukkal. Az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezés sokkal kedvezőtlenebb, mint amilyen akár a Bánffy-Badeni, akár a Széll-Körber-féle kiegyezés volt. A „szerződés" szó, amellyel ezt a kiegyezést megjelölték, teljesen értéktelen s nemzeti önállóságukat semmivel jobban nem domborítja ki, mint az előzőleg használt nevek s különben is a szerződés kifejezés már az előző kortnínyok megállapodásaiban is előfordult. A kvóta 2°/

0-al emeltetett, aminek értéke a normális közös kiadásoknál is több millió és pedig egyre fokozódó teher, rendkívüli kiadásoknál, mint amilyen a mult évi annexiós mozgalmak alkalmával fölmerült, még különösebben is az adófizetőkre nehezedő súly. A kvótának 2°/

0-al fölemelését Kossuth Ferenc azzal motiválta, hogy ezzel vásároltuk meg az önnálló bank felállításához való jogunkat. Tehát, amit a 67-iki alaptörvéuy mint föltétlen jogunkat mutat fel, azt Kossuth Ferenc szerint súlyos milliókkal kellett újra megvásárolnunk. A határozatlanság, az ingadozás, a céltudatos törekvés hiánya legjobban mutatkozik a bankkérdésben. A jászberényi nyilt levél irója három évvel ez előtt nyíltan hangoztatta, h ogy az önálló bank felállítása határos volna a z őrültséggel ; egy évvel utóbb az őrültséggel határosnak jelzett önálló bank kívánalmat azzal juttatta épen a Kossuth párt kifejezésre, hogy a törvényben gyökerező jogot még 2%-os kvótaemeléssel külön megvásárolta. Mikor az önálló bank felállítása ellen a király részéről nehézségek támasztattak, ismét a Kossuth párt volt az, amely hangoztatta, hogy kalendárium! dátumért nem érdemes nemzet és királya között egyenetlenséget támasztani. Végre mikor ez sem használt s a király a koalíciós kormányt ez év januárjában elbocsátotta, a Kossuth párt ismét kalendárium i terminusra követelte az önállóbankot. Ez ahatározatlanság és ingadozás mig egyrészt Ausztria hatalmát velünk szemben rendkivül megnövelte, másrészt bénítólag hatott a nemzet en erg iájára. A nemzetiségek soha, mióta parlamentáris kormányunk van, féktelenebből nem viselkedtek mint épen a lefolyt négy év alatt. A vasúti pragmatikát a kormány megalkotta s ezzel fölidézte a koalíciónak horvát szövetségeseivel a harcot. Ez a vasúti programatika mig intézkedéseiben vasutasainkra is fölöttéb sérelmes é3 végrehajthatatlan, oka volt annak, hogy ami 40 esztendő alatt egyszer sem fordult elő, a magyar parlamentben hónapokon keresztül nem hangzott egyéb a horvát szónál. S midőn végre egy törvénytelen fogással a kormány a maga javaslatát keresztül erőszakolta, a javaslatból törvény lett ugyan, de a békét s az állam tekintélyét Horvátországgal szemben nem sikerült helyreállítani. Az uj adótörvények a maguk kémkedő utasításokkal telt intézkedéseikkel a legnagyobb mértékben sérelmesek főleg az iparosokra és kereskedőkre. Az mintha az adókulcs leszállítása az adó leszállítását is jelentené, csak a gyengébb lelkűek megnyugtatására alkalmas, mert nem tudása szerint, t. i. a zenét. Nyáját őrizve, semmire sem gondolva elfurulyázik, eltilinkózik órák hosszáig. Nótáiknak sajátságos siró, siránkozó hangjai mélyen megható jelensége az ő primitív voltában is erős érzelmeiknek, elfojtott indulataiknak, szenvedélyes szerelmüknek. — Gyönyörű, hamisítatlan idyllek, azt hiszem, ma már csak ott találhatók. Úgy élnek, mint az erdei vadak s ha egy-egy gyönyörűséges oláh fátába, a vidék legszebb leányába egyszerre két oláh legény szerelmes: birhatásáért nem úgy vivnak párbajt, mint kultúr népek közt szokás, hanem künn az erdőben, sokszor nyíltan, sokszor orozva, fokossal, fejszével, doronggal. Az eszköz mellékes, az erdei őz elnyerése a fő. Aztán ha ily borzalmas módon véghezvitt párbaj után eltűnik egy legény, senki se keresi, csak a hozzá tartozója és a törvény. Mert hát a törvény ott, ama mindenkitől elhagyott helyen is föltalálja az : adó- és katonaköteleseket. Nincs is nagyobb keserűség, sem nagyobb fájdalom az oláh emberre nézve, mint hogy neki adót kell fizetni és fiát katonának engedni. Azért nem túlságosan zúgolódik; befizeti az adót hűségesen, sor alá állítja a fiát békeségesen. Parancsolják: tehát teljesíti. Sokkal butább és gyávább annál, semhogy ellenszegülni merne. (Persze úgyis hiába tenné!) Mikor aztán a legényt beveszik katonának s mikor elérkezik október elseje : a rekrutát apja, anyja, szeretője s egész pereputtya elkíséri a nagy útra, a kaszárnyába. S a város utcáin oly sirást-rívást és búcsúzkodást rendeznek, hogy a városi vagy megszánja, vagy kikacagja őket. Búcsúzkodásukat még szánalmasabbá és komikusabbá teszi az, hogy a szülők a fiúk katona-ládáját és holmiját cipelve szótlanúl, vagy sirva követik az előttük részegen ugráló, vagy babájával letörve haladó gyermeküket. Az oláhok külömben nagyon szeretnek mulatni. Faluhelyen nem múlik el egyetlen egy vasárnap, hogy tánc ne lenne. Minden faluban van egy két cigánycsalád, melynek nagyreményű, de kevés igényű tagjai a vályogvetésen kivül hegedü-nyikorgatással is foglalkoznak. A mulatság költségeit külömben mindig a leányok fizetik. Sőt legtöbbször a bort, jobban mondva a pálinkát is maguk veszik. A legény, elég, ha táncol. Leányos háznál a cigánynak állandó, évi konvenciója van néhány liter kukoricában és máléban. Pénzt nem igen kap. — A teremért, hol vasárnaponkét a tánc folyik, minden vasárnap más és más legény kezeskedik. Ezért aztán nem is rendezőnek hivják, hanem kezesnek. — Már ebéd után egy órakor megkezdődik a tánc s tart estig, vagy falusiasan fejezve ki magam : etetésig. A táncuk nem egyéb, mint a leány megforgatása és ugrálás, miközben a legény a térdét és csizmáját veri. Buházatuk igen érdekes és vidékenként külömböző. Igazi nemzeti viseletet, mit még nem formált át s nem rontott el sem a gyáripar kultúrája, sem a városi viselet hatása, csak a havasi mócoknál találhatunk. Vásárok alkalmával, mikor a hegylakók is leszállnak az emberek közé, szebbnél szebb eredeti öltözékben gyönyörködhetünk. Valósággal elragadó az a színpompa, mely ruházatukon és szalagjaikon érvényesül. A havasi oláh leányok rendkívül szépek. Ki ne hallott volna valamit a szépségükről hires szelistyei fátákról? Szépségük azonban, mint mindenféle keleti népfajé, rövid életű. Amily szépek a leányok, oly csúfak az asszonyok. A férfiak többnyire erős, magas, szikár testalkatúak. Leginkább bocskorban járnak, mig a leányok és legények csizmát viselnek. A nőnek nem is szabad cipőt húzni. Amelyik nő egyszer cipőt húz, az becsületét már elveszítette. Az a csizmájával együtt az erkölcseitől is búcsút vett. Ruháikat maguk szövik. A szorgalmas oláh Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Csakis elsőrendű száraz anyagból dolgozom. . . Javításokat is elíograclok:. — bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.