Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-04-02 / 14. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelfts szerkesztő: D** KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Ököritó. Megdermed a szív az ijedségtől, részvétnek könnye gördül a szemből. Véres ütközet sem kívánhat annyi áldozatot, amenynyit az ököritói hnsvéti vigalom. Férfiak, asszonyok, ifjak, leányok és gyermekek — megannyi iide életerő, az áldott magyar föld erős sarjai — elvesztek, elpusztultak rettenetes halállal. S míg tehetetlen gyászunkban csak sírunk, kesergünk, átkozzuk magunkat, könnyelműségünket, amely egy soha nem hallott, nem látott máglya áldozatává tett negyedfélszáz magyart, keservünk sötétségébe egyetlen sugár világít be. Szállj rege, szállj messze, vigyed hírét a bátor apának, az igaz embernek, aki gyermekeiért rontott a lángok közé, kimentette egyiket, kimentett vele együtt még tizet, kimentette mind, ki a halálfélelem utolsó kétségbeesésében hozzá, mentő angyalához fordult, s aki, midőn utoljára rohant a tűzbe, hogy még másik gyermekét is kiszabadítsa, ott lelte halálát a lángok között. Szállj rege, szállj messze s szólván a hős dicsőségéről, feledtesd el — ha lehet — Ököritó borzalmait. Automobil-őrület. Olcsó nálunk az emberélet. Egy német ember húsvéthétfőn színházban akart lenni Bécsben s azért két embernek kellett meghalnia Győrött. Megcselekedte pedig ezt úgy, hogy automobiljával elgázolt egy útjába akadt kocsit. Legázolta, mint ahogy egy kártékony férget szokás elgázolni, de ész nélkül, kíméletlenül, az automobil-őrület féktelen, vad extázisában. Hát ez ellen az automobil-őrület ellen végre-valahára mégis kellene tenni valamit. Mert szerencsétlenség nem jut minden napra, de a szerencsétlenség lehetősége majd minden nap itt zúg, itt süvít el a fülünk mellett s a békés ember ijedten, szörnyedve kapja fel fejét, amint elszáguld előtte a — halál masinája. A törvényt föltétlenül szigorítani kell a „véletlenül" vagy „könnyelműségből" okozott ilyen emberölés ellen, de meg kell rendszabályozni magát az automobilt, nemcsak a gyilkos gazdát. Kötelezni kell minden automobilost olyan készülék beszerzésére s állandó alkalmazására, amely bizonyos mértékre szabályozza a menetsebességet még nyílt országúton is. Aki 50—60 kilométeres sebességgel akar száguldani, üljön gyorsvonatra, aki ennél is többre vágyik, szerezzen be repülőgépet. A levegőben egyelőre csak saját nyakát szegheti. Embertársáét nem. Lakosságunk anyagi helyzete. Aki jól szem ügyre vette pár éve, két-három esztendeje, lakosaink anyagi viszonyait, megdöbbenve kellett tapasztalnia a hanyatlás szomorú jeleit. Különösen iparosaink és kereskedőink helyzetét fenyegeti válság. Pang minden az egész vonalon. Ennek a legékesebb tanúbizonysága az a tényleges állapot, hogy egyes iparágakban, pl. az asztalosiparágban a termelés a múlthoz képest nagy mértékben redukálódott, úgy, hogy körülbelül 200 munkaerővel kevesebb dolgozik most Pápán, mint az azelőtti években. A nyomdásziparban is hasonló visszaesés mutatkozik, minthogy az alkalmazottak számát itt is a minimumra redukálták. A kőmives és ács ipar sebeiről beszéljenek maguk a szakértők. Beszédjök, azt hisszük, csupa sóhajból fog állani. Az a sok elégedetlenség, amely napnap után iparosaink köréből fölzúg, nem csitítható le hazug flastromokkal. A tények beszélnek. Ezek pedig lecáfolhatatlan vádolók. Kereskedőink valóságos élethalálharcot vivnak a mostani viszonyokkal. Fejlődés helyett gyors visszaesés érezteti velők végzetes hatását és ha tovább is e sors kezében maradnak, a katasztrófa köszönt be rémesen hozzájok. Mily reményekkel, mily vágyakkal üdvözölték négy év előtt az új kormányt és ime: mekkora csalódás hideg szele érte őket! A volt kormány első dolgai közé tartozott, hogy minél előbb nyélbe üsse az új kereseti adótörvényt, amely a progresszivitás elvének hangoztatása mellett a kereskedőket és iparosokat sújtotta, dupla adóval. 5 Szép segítség! Valóban lélekemelő istápolása a magyar iparnak és kereskedésnek ! Mint a vihar, zúgott fel e merényletnek mondható törvényjavaslat ellen a A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA. Erdész fiamnak. A hiú nagyváros cifraságait tedd le, Es eredj, fiam, az erdős rengetegbe, Eredj ki, míg lelked van jó, víg erőben, Ered oda vissza, ahorinan én jöttem; Legszabadabb helyünk a falu s vidéke, Hegyek, völgyek kertje, erdők, bércek orma, Nem köt ottan — eggre a lábadra lépve — Buta nagyképűség, nevetséges forma. Jó neked az, hogg én már ezt megtamdtam, Hogy kész tanulságul kapod az én múltam, Ugy se kapsz én tőlem egyéb örökséget, De meg lehet ebből halálodig élned; Tudtam a leckémet úgy, hogy senki jobban, Es a munkát fejem, kezem sohsem unta, S lám: mégis ott vagyok most is, ahol voltam, Es amiből tengek, napszámos a munka. A kétszinií város álarcát ne vedd fel, Barátkozz meg ott a való természettel, Megkaphatnak ott még édes ideálok, Amint a mélyeket és tetőket járod: Virág nevetése, patak kacagása Romlatlan szivedben vigasságot keltnek, Felhők kavargása, viharok zúgása Bátor komolysággal edzik meg a lelked. Hejh, ha lerázhatnám vénítŐ rozsdámat, Hogg' elmennék én is oda ki utánad! Hogy' áldoznám ott az igaz isteneknek, Akik, amint sejtem, még csak ott lehetnek! Dryadok buvóit kürttel rioyatva Ünnepet rendeznék a félelmes Pánnak, Oszt' Dianát kérve leinek a dúvadra, Mikor Dua Luna keltten feltámad. Jó helyen vagy te ott. Es ha ott vagg, már most Haggd a kufár oknak a masinás várost, Mért is keresnéd a ggárak gőzét, kormát, Mikor ott éltető napsugár ragyog rád ! Tiszteld az ősz havast, dédelgesd a tölgyet, Ezek változatlan, igaz, jó barátok, S őszinte a szikla, mert nem igér többet Csak amennyit mutat: kopár sivárságot. Az örök igazság uralkodik ottan Fűben, fában, kőben, locsogó habokban; Bezzeg igazságot idefent, minálunk, A hazugság síUyos öklével csinálunk; Ott a szamár — szamár, ott a róka — róka, Itt? — az egyik naggűr, tekintély a másik Jó néked odakint az erdőben, jó, ha Nem nyeled a küzdés ggilkos hosszúságit. Szabó Eudro. A nagy mazur. Irta: Szomaliázy IstTán. Székely egyszer ebéd után az újságot olvasta a hintaszéken s félfüllel arra a potpourrira figyelt, amit a felesége a zongora mellett rögtönzött, — amikor egyszerre ijedten emelte tol a fejét a miniszterelnök beszédéről, amelyet mindeddig figyelmesen olvasott. Majdnem elárulta magát felindulásában ; az asszony ugyanazt a táncmelódiái játszotta, amelyet tiz évvel ezelőtt hallott utoljára, amikor vidéki szülővárosában udvarolt a tánciskolabeli kisasszonyoknak. A grand mazur volt, egy régies, rokokőstilü tánczene, amelynek hullámaiból harisnyás, szallagos cipőjű gavallérok, uszályos hölgyecskék s a kardos, selyemfrakkos galantok szálltak eléje az ebédlő tölgyfabutorai közé. Honnan vette a felesége a nagy mazurt ? Székely kerek hat év óta kutatott hasztalanul a melódia után s most, házasságának ötödik évében, mikor jóMegérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfl-divatkelmék 11 Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÁOÓ DEZiO ezabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Fő-tér lO-ik szám alatt. Lapunk mai száma !O v oldal.
