Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-15 / 3. szám

ezzel polgáraink terhén éppen nem könnyíthetünk, mert költségvetésünkbe rendes kiadásaink fedezetére így pótadó csökkentésre nem fordíthatjuk. Már pedig a városa iránt minden nemesen gondolkodó férfinak első kötelessége a város céltudatos fejlesztése mellett terheit apasztani, amit csak haszonhajtó vállalatoknak a város kezelésébe való vevéssel lehet elérni. Csoknjay Károly. Válasz a vajgyár ügyben. Nem gondoltam, hogy olyan nagy port fog fölverni a vajgyár ellen irott két hét előtti cikkem. E lapban is van rá válasz, a Pápai Közlöny is foglalkozik vele. sőt a Pápai Lapok cimű nyomdatermék is intéz ellene kirohanást. A Pápai Hírlapban tárgyilagos választ kaptam és erre, mint érdemesre, teljes tisztelettel azt felelem, hogy ha a vajgyár tényleg nem kárára, hanem hasznára lesz a közönségnek, én emelek először is kalapot előtte és velem együtt, sok százan fognak annak örülni. Nekem, mint a sajtó szerény napszámosának, nem is volt más célom, mint az, hogy kifejezzem a közönség nevében és érdekében aggályaimat. Lehet, hogy tévedtem, de kész vagyok és leszek bármikor beismerni tévedésemet, ha az aggályaimmal ellenkező és kedvező eredmény fog bekövetkezni. Őszintén kivánom, hogy az következzék be, reám cáfolván a jövő. Tagadhatatlan azonban, hogy cikkem a közönség körében nagy visszhangra talált és voltak igen sokan, akik igazat adtak annak.* Jóhiszeműségemet és a közérdeket védő igyekezetemet bizonyára mindazok, akik magasabb néző-szempontokból birálnak, kétségbe vonni nem fogják. Sajnos, akadt egy másik újság, a P. L., amely indokolatlan és durva támadást intézett cikkem ellen és erre is kénytelen vagyok szót vesztegetni. Úgy látszik, düh-kirohanásában egészen megfelejtkezett, a csak egy oldallal előbb, egy öles előfizetési felhívásában, nagy garral hirdetett, de csakis hirdetett ama elvről, hogy kizár magából minden személyeskedést. Pedig ez a támadása nem egyéb, mint közönséges személyeskedés. Én ezt megérteni tudom, de a közönség méltán és csudálkozva kérdezheti, miért volt mindez? Az idegszálaknak miféle beteges bomlása okozhatta a sárral való dobálási, holott cikkem senkit sem bántott, legkevésbbé a P. L. cimű nyomdaterméket, vagy annak összetákolóit. Valóban, a dűh annyira elfogta őket, hogy még két mondatot sem tudtak összeróni helyesen, így akarnak némelyek újságot irni, amikor irni sem tudnak. És még másokra merik a tudatlanságot ráfogni. * Ez tény. Szerk. Nem állítom, de úgy látszik, hogy egészen akaratlanúl, szándék nélkül és véletlenül valamelyes igen fájós, nagyon féltett pontot érinthettem és ezért volt a kigyósziszegés. De az ilyesmikkel az igazságot elnyomni nem lehet és erre méltán alkalmazható ez a latin epigramma: „ Veritas caput sustulit quoties, Asini ululare coeperunt toties", avagy magyarul: Valahányszor az igazság fejét felemelte, Kezdtek a szamarak ordítozni szerte. Báródi Géza. Városi közgyűlés. — 1909 január 13. — Pápa város képviselőtestülete e héten, csütörtökön d. u. 3 órakor mintegy 50 képviselő jelenlétében Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Kapossy Lucián, Lippert Sándor, Langráf Zsigmond, Bőhm Samu és Ács Ferenc felkérettek, a főjegyző felolvasta a múlt ülés jegyzökönyvét. Majd bejelentette a polgármester a legutóbbi megyegytilésnek Pápa városát illető határozatait s ezután interpellációk következtek. Interpellációk. Napirend előtt dr. Hoff'ner Sándor interpellálja a polgármestert a Budapestről d. u. 5 órakor induló gyorsvonat pápai csatlakozása miatt, illetve javasolja, hogy mivel magánértesülése szerint a vasútnál megvan immár a hajlandóság e régi óhajnak megvalósítására, küldetnék e tárgyban kérvény a keresk. miniszterhez. E javaslat Fischer Gyula azon pótlásával fogadtatott el, hogy a kérelem támogatására Szombathely, Sárvár és Celldömölk is megkerestessenek. Fischer Gyula a fenyegető jéghiányra való tekintettel, kérdést intéz a polgármesterhez, nem lehetne-e a vágóhíddal kapcsolatban tervezett inűjéggyárat külön felállítani. A polgármester azt válaszolja, hogy idén ez bajosan vihető ki, de már lépéseket tett a győri jéggyárnál, hogy a jégszükségletet onnan lehessen fedezni. Kováes Sándor a héten volt alsóvárosi tüz miatt interpellál, amelyen azonkívül, hogy a tűzoltók teljesen elkésve jöttek, azt a tapasztalatot tették, hogy a tömlők nem használhatók. Szokoly rendőrkapitány ezt az állítást megerősíti s hozzáteszi, hogy úgy az alsóvárosi, mint a felsővárosi tüzoltószerek jókarba helyezése tárgyában előterjesztést tett már a tanácsnak. Tálos Sándor szintén a tűzoltók késedelmes érkezését kárhoztatja s kérdi, hogy kit terhel a tömlők rosszasága miatt a felelősség? Hasonló értelemben szól Nagy Sándor is. Kovács József tűzjelző felállításának szükségét hangoztatja s megemlíti, hogy a tűzoltó-torony is alacsony. Felhívja még a figyelmet a Perutzgyár tűzveszélyes állapotára. A polgármester és rendőrkapitány erre vonatkozólag kijelentik, hogy a Perutz-gyárban két év előtt a legalaposabb tüzvizsgálatot teljesítették és mindent rendben találtak. A gyámpénztárí pénzek elhelyezése. Miután Schlosszer István boltbérleti szerződését a régi feltételek mellett hat évre meghosszabbították, hosszú vita és még hosszabb szavazási processus volt a gvámpéntári pénzek elhelyezése körül. Ezek eddig 2/

3 részben a Pápai Takarékban, 1/

3 részben a Pápa és Vidéki Takarékban kamatoznak.- Az áll. vál. most azt javasolta, hogy a Pápai Takarékban 3/s rész, a Pápa és Vidékiben 2 '

6 rész, a Közgazdasági bankban Ve rész helyeztessék el gyümölcsözőleg. 20.000 korona pedig, ha a központ ezért felelősséget vállal a pápai Hitelszövetkezetben helyeztessék el. Limperth Ferenc a két első intézetet pártolja, a 3-dikat nem. Keresztes Gyula a gyámpénztári kölcsönök kamatának leszállítását kívánja, amely esetben kiveszik majd a pénzt mind kölcsönre. Dr. Hoffner Sándor utal arra, hogy a kamatláb leszállítását a törvényhatóság már egyszer megváltoztatta, nem e miatt nem viszik ki a pénzeket, hanem a megkívánt 3-szoros biztosíték és 10% törlesztés miatt. Ezen meg csak törvényváltoztatás segít. A pénzek elhelyezésével egyedül az árvák érdekét kell figyelembe venni. Az árvák pénze ez idő szerint 4"2—4*3 %o

t kamatoz, ami kielégítőnek mondható. Dr. Löwy László a régi állapot fenntartását kívánja. Jílek Ferenc előadja, hogy a helybeli Hitelszövetkezet az Országos Központinak fiókja és 294 tagja van. Garanciát a központ nem vállal, de helyezzék el a 20.000 koronát ott s kapja a • helybeli fiók onnan. Fischer Gyula óva int a kamatláb leszállításától, mert ezt az árvák sinylenék meg. A Központi Hitelszövetkezethez nem adható ki pénz, mert nem kérte. Varga Rezső az Országos Központi Hitelszövetkezet vagyoni állapotát tárja fel, e szövetkezet állami ellenőrzés alatt van s helybeli fiókja is érdemes a legmeszebb menő támogatásra. A vita befejeztetvén, a szavazások egész sora kezdődött; részint felállás, részint név szerinti szavazás útján kimondták, hogy 2/

3 részt a Pápai Takarékba, Í/

B részt a Pápa és vidéki takarékba helyeznek, 20.000 koronát pedig a helybeli Hitelszövetkezetnél helyeznek el külön kezesség megkivánása nélkül. Egyéb tárgyak. A kultuszminiszter azon leiratával kapcsolatban, melyben tudatja, hogy még egy állami ovodát hajlandó felállítani, megbízták a káprázat. Az altábornagy ugyan nem jött vissza a temetőből, de vif-szajött Béesből nagyobbik fia, Radakovcs Ottó dragonyoskapitány és otthon is maradt. Egy keddi napon érkezett haza ; sarkantyúja élesen pengett a kapu visszhangos öblében, kardja csörömpölve vágódott az emeletre vezető rozoga falépcsőkhöz, hosszú tiszti köpönyegének selyem bélése megeeperte ezen rozoga falépcsőket, de csak egyetlenegyszer, mert másnap már bánatos polgári habitusban távozott hazulról a kapitány úr — arcának és alakjának külső formáiban hajszálra Laponlatos megboldogult édesapjához, akinek különben egykéi veszedelmes gyengéjét egyebekben is örökölte. Szenvedelmes kártyás hírében állott a kapitány ür ; több egyebek között főleg ez volt legnagyobb gyöngesége. A dragonyostisztek különben is hires kártyások, megszokják azonban az apró, isten hátamögött nyomorkodó galiciai és alsó ausztriai helyőrségekben, hová ~ többnyire egy-két svadrónonként — szét vannak szórva. Kártyáznak tehát legfőként azért, hogy a mérhetetlen unalom meg ne egye őket. Persze aztán akkor is kártyáznak, ha Bécsbe kerülnek, de most már nem unalomból, hanem a megszokás és a lassanként megizmosodó szenvedély rabjai gyanánt, azért, hogy elnyerjék egymás pénzét 8 ha lehet: tetejébe még a kamerád fejét is, a rajta diszlő összes hajzattal egyetemben. Mig édesatyja élt, Radakovics kapitány néhányszor szerencsésen kibújt a hajzatát fenyegető bajból, mely végső esetben a tiszti rangot és kardot is fel szokta falni, az altábornagy halála után azonban, egy újabb „kinos" eset alkalmával, a brigadérost nem zsenirozta többé az altábornagy. Maga elé citálta a kapitányt és midőn megjelent, felszólította adjutánsát, hogy hagyja magukra őket és menjen át pár percre oigarettázni a szomszéd szobába. Az adjutáns némi szánalommal, futólag rápillantott a teljes szolgálati díszben levő kapitányra, aztán meghajtotta magát, sarkon fordult és kiment. Tudta, hogy mit jelent, ha a brigadéros szintén teljes tábornoki díszben fogadja a raportra berendelt urat — őt pedig oigarettázni küldi. Különben pedig ezúttal is csak a szokásos dolog történt. Az alig tiz peroig tartó audiencia végén Radakovics kapitány összeütötte sarkantyúját és ment. A brigadéros kikísérte az ajtóig s ott kezet nyújtott neki. Az adjutáns ezzel a kézszorítással is tisztában volt. Lehajtotta fejét s apró bajuszkáját rágicsálta . . . tessék, megint egy, aki repül . . . Mert „repült" bizony a kapitány, hiába fizette ki napokig tartó keserves kinnal a kártyaadósságot, melyért kinézték maguk közül a szerencsés nyerők, semmiféle szégyenletes turpis oausát ebben a dologban nem érezvén. Bár igaz, ami igaz: akinek nincs pénze, ne kártyázzék. Ez olyan világos, mint a vakablak . . . Radakovics nyomban leköszönt tiszti rangjáról, összecsomagolt s még aznap elutazott. Másnap este már otthon volt nővére ós púpos öccse társaságában az ódon ó-vári házban s attól kezdve - mondom — bánatos polgári ruhában láttuk kilépni a kapun és elhaladni a cukrászda mellett a mágnáskaszinó felé, hajszálra ugyanúgy, mint másfélesztendŐ előtt boldogult édesatyját, az altábornagy urat. (Folyt, köv.) Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Csakis elsőrendű száraz anyagból dolgozom. 1 .Javításokat is elfogadok- — bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.