Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-01-08 / 2. szám

telepünk. És ami van, a város és vidéke lakosságának igen jó szolgálatot tett. Eltekintve attól, hogy a város egyetemlegességének erkölcsi és anyagi hasznot hajtott, lakosságunk szegényebb elemeinek jobb megélhetését nagyban elősegítette. Csak legyünk igazságosak, illetve törekedjünk az igazsagosságra. A dohánygyárunk előtt — köztudomású dolog — Pápán hatalmasan virágzott a zálogházi intézményünk, de azóta megcsappant ez az üzlet s még inkább hanyatlott a szövőgyár létesítésével. Minek a bizonysága ez, ha nem annak, hogy e két gyár a helybéli szegénység enyhítésében megtette várva-várt kötelességét. Sőt ennek igazolásául szolgál az egyes körökben hangoztatott ama panasz is, melyszerint piacunk azon idő óta drágult meg, mióta e két gyár működik nálunk, mert nagyobb lett a kereslet mint azelőtt volt. Vagyis más szóval: a jobb megélhetési mód kiterjedt olyan rétegekre is, amelyek azelőtt el voltak tőle zarva. Hát baj ez ? Hát másnak, azelőtt szegénynek a boldogulását emberszeretet, pláne: keresztény felebaráti szeretet-e ? sajnálni. De ne erkölcsi oldalról nézzük e dolgot, hanem közgazdasági szempontokra irányítsuk tekintetünket. A szegényebb népnek nagyobb fokú munkabér-keresletével és árúfogyasztásával egyenes arányban növekedett a földmívelési, ipari és kereskedelmi cikkek fogyasztása is, röviden kifejezve magunkat: emelkedett a mezei, ipari s kereskedelmi árúíorgalom is. Ez pedig nemcsak az egyes termelök és kereskedők, hanem a város kasszájára nézve is nagy jelentőségű tényező. S talán tévedek, de mégis kimondom hogy, egyes vicinálisaink által okozott kárt a nálunk működő gyárak baszna ellensúlyozta. A gyárak közvetlen anyagi hasznát mindig tapasztalhatni az illető városok, vidékek lakosainál s ezért is támad egymintha selyem csipkefelhőből ereszkedett volna alá a szép asszony, aki után a kalauz nagy sárga bőröndöket és egész üteg kalapskatulyát szállított le a vonatról. Marianne, hosszú volt az út ? Mindjárt bent vagyunk a faluban. Csak egy kis séta. Gyerekek vigyétek csak a pakokat. A Vereska fiuk felkapták a pesti vendég csomagjait, és a menet megindult a faluba. Elől Marianne, a szép asszony, a tiszteletes úr néhai öccsének a leánya, aki egy pesti miniszteri hivatalnoknak volt a felesége, de a sors özvegyi sorba juttatta. Jobbról a tiszteletes asszony, balról a tiszteletes úr Timót, a legátus, egy sárga bőröndöt és két kalapskatulyát; Péter, a gazdász, egy sárga bőröndöt és négy kalapskatulyát cipelt utánnuk, mig János, a kölyök, a leejtett kalapskatulyákat szedegette föl nagy diadalkiáltásokkal. Az egész Gribóc kiállt a kapuba, mikor a tiszteletes urék pesti vendége a falun végigvonult! — Ah, milyen szép, súgtak össze irigykedve az asszonyok. Nézzétek a kalapját, igazi strucc toll van rajta. És a ruhája ! A férfiak csak csöndesen ühümgettek, egy gyárért, sokszor nem tisztességes verseny élelmes városaink között. Szük látókörű konzervatív aggodalom az is, mintha a gyárakkal a helyi piac jutányossága is veszedelemben forogna. Megfordítva: mennél nagyobb a kereslet egy piacon, annál nagyobb a kinálat is. Ha a gyárak fokozzák a keresletet, emelik egyszersmind a kínálatot is. Olyan piacra, ahol vevő nincs, eladó is kevés jelenik meg. És manapság, amikor a jó közutak, de kivált a vasutak befutnak az ország legelrejtettebb zugába is és viszik ki onnan messzire a különféle termékeket — jaj az olyan városnak, amely piacának olcsóságát a kereslet elfojtásával akarja megvédeni. Aki esetleg ilyen városban vagy valamely faluban élt, keservesen tapasztalhatta a forgalmas piac hiányát. Ott, mivel nincs élénk piac, jó tormán mindenki magának termel s aki vételre szorul, annak jó drágán kell megvennie, a válogatás lehetősége nélkül, azt, amit árúinak. Optikai csalódás az a felfogás is, hogy pl. Pozsony városa piaca is azért lett drága, mert egy idő óta sűrűn emelkednek benne gyárak. Pozsony drágaságát legnagyobb részben a közelfekvö s rohamosan nagyobbodó Bécs óriási piaca okozza, mert ez vonzza magához rengeteg keresletével a körülötte és a messzebb terjedő vidékek kínálatait és ö szabja meg, emeli vagy esetleg leszállítja a cikkek árait. Továbbá közgazdasági tény az is, melynélfogva az egymáshoz közeleső két piac közül inkább a nagyobbat keresik fel az eladók, mert ott több kilátásuk van a biztos vásárra. Hogy egy nagy piac mílv hatással van egyes árúcikkek árának megállapításában, az idei sertés-árak soha sem hitt magassága a legmeggyőzőbb bizonyíték rá! A mai szomorú gazdasági viszonyok miatt Bécs és Budapest piaca felverte a sertések árát és e miatt az országban felszállt a máskor olcsóbb hús értéke, mert elmondani nem jó, miket gondoltak magukban. De az asszonyok kitalálták gondolataikat, mert az nap este egyetlenegy gribóci házban sem költötték el békességben a vacsorát. III. Vasárnap délelőtt a templomban a legelső padban ült a szép Marianne asszony. A tiszteletes asszony áhítattal forgatta mellette a nagykapcsos imakönyvet, mig a kórusban a kántor szórakozottan énekelte a XXXVI. zsoltárt. A kántor Timót, a legátus volt, mert a kis paréchiának nem volt külön kántora s mikor a legátus kollégiumban tanult, akkor Knyihár, a csizmadia énekelte a zsoltárokat. Az egész templom Marianne asszonyt nézte. A jegyzőék kisasszonya a héten beutazott Lőcsére és szintén strucctollas kalapot vett magának. Hogy nevettek hátul a rektor-leányok. Marianne asszony új kalapban jelent meg a templomban. A kalapon két kis gerle turbékolt egy fészekben. A jegyzőék kisasszonya most csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami láz ömlött el. Ahol más vasárnap áhítatba merültek el a jámbor hivő lelkek, most izgatottan fészkelődtek az emhorek. Akik még nem látták a szép pesti minden üzletember és kereskedő csak e két fővárosba iparkodott szállítani és ezért fizetette a sertésekért a kivánt árakat. Ami vonatkozik ezen általánosabb piaci helyzetre, az áll a kisebb és helyi vonatkozású piaci viszonyokra is. Az olyan gazdálkodás, amely a helyi piacon a keresletet korlátozni szeretné, a kínálatnak árt. Az eladókat kiűzi mintegy a piacról és máshová hajtja, ahol a kereslet előtt sorompót nem bocsátanak le. A gyárak a keresletet emelik, ezek ellen szót emelni kárral jár a vevő közönségre. Bár annyi gyárunk lenne, hogy a közelünkben levő nagyobb városoktól a piaci keresletet magunkhoz vonzanók. Ez volna a leghasznosabb piaci helyzet. Amely város a gyárak ellen küzd, a koldús-botra törekvés elvét követi és annak első stációja az a holt pont, amelyen közgazdaságilag ma már városunk is vesztegel. Gy. Gy. A magyar társadalom. Kivel nem történt még meg az, hogy ha megszokott, jól ismerf, szürke otthonából néhány napra valami idegen városba került, hogy azt nyomban megszerette ? Szépnek, kedvesnek látta az idegen helyet és utána valóságos félelem fogta el, hogy ismét haza kell mennie a maga városába, amelyen akarva sem tud már egy parányi szeretetreméltóságot, kedvességet, vonzót felfedezni. Az idegen városok két-három napos, vagy egyhetes ismeretsége egyre felsóhajt bennünk : miért nem ily szépek a viszonyok itthon, a mi pátriánkban is ? Hát ez a sóhaj, ez az érzés egy kis tévedésen alapszik. Ha idegenben járunk, ünnepi színben lépnek elénk annak a városnak lakói. Az ismeretlenség titkos varázst lop impressziónk, érzéseink közé és a kellemes szinek ragyogó kolorítját látjuk lebegni a köznapiasság szürkeségén. Vendégek vagyunk az idegen helyen, a magyar ember pedig a vendégével, különösen ismeretlen vendégével, mindig szíves, szeretetreméltó. De amig az ily helyeken tévelygő szubjektivitásunk csak az ünnepség színeit látja meg, addig mellettünk a legszürkébb köznapi tülekedés zajlik le: elhagyatott páriák zavaros bajai és fenekedő kellemetlenkedései. Ezeket nem vendéget, eK re nyújtogatták a nyakukat. Font a kórusban el elakadt Timót legátus hangja, meg volt babonázva az egész tisztes gyülekezet. Vereska tiszteletes úr gyorsan befejezte a vasárnapi prédikációt és templomután elgondolkodva, szomorúan mendegélt hazafelé. IV. A Vereska lányok összebújtak a tiszteletes asszonnyal, s ennek az lett a vége, hogy a tiszteletes asszony, fölvette a zöldesfényü fekete ruháját. Ez az ünnepi alkalom azt jelentette, hogy a tiszteletes asszony a tiszteletes kisaszszonyokkal felült a vonatra. Velük ment Marianne asszony is. A városi boltokban Marianne asszony személyes felügyelete mellett választották ki a tiszteletes kisasszonyok nyári toalettjét. Az egész Gribóc a Marianne asszony finom Ízléséről beszólt az ez után következő héten. A gribóci fiatat menyecskék pedig városi varrókisasszonyt hozattak és halomra készültek meg a szebbnél-szebb ruhák. A gribóci uri körök nagy reformon mentek keresztül. Az asszonyok megtanultak flörtölni, a szoknyájukat kecses mozdulattal úgy szedték fel, hogy a harisnyájukból mindenesetre kilássák egy tenyérnyi. A kaszinóban a fiatal urak lumfí ÍN TI HIT I 17 fí TTfY J7m í TT mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek I i A P K VI A K ItI V/ I A 1/ é

s függönyök gőzmosó-intézete Pápáa, Fő-utca, V ULÁ 11 ülüIV U U UZi lü I Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok^ uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.