Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-27 / 13. szám

a születés szeszélyéből a nyomort juttatta ezeknek a szerencsétleneknek osztályrészül. És nemes felbuzdulásukban tízezres összegeket ajánlottak fel ott a helyszínén a Gyermekvédő Liga céljaira., mig mások ösi kastélyaikat engedték át, hogy ott minél több nyomorgó és elhagyott gyermeket gondozzanak, ápoljanak és mentsenek meg az életnek. Akkora adományokat tettek, hogy a történelem is méltán jegyezhetné fel neveiket, de ök ismeretlenek kivántak maradni, mert nem a hiúság ösztönéből cselekedtek, hanem a bennük felébredt -társadalmi lelkiismeret irányította cselekedeteiket. * Ez a társadalmi lelkiismeret teremtette meg 1906 telén a Gyermekvédő Ligát. Hogyan? Hiszen az állami gyermekvédelemről szóló törvény már 1901 óta az állam felügyelete és gondozása alá helyez minden elhagyottá nyilvánított gyermeket ? így tehát feleslegesnek látszik, hogy a társadalom még külön is megmentse a már úgyis megmentett gyermekeket. Ezeket a kérdéseket és ellenvetéseket gyakran hallhatjuk, pedig egyikük sem jogosult. Igaz, hogy az állami gyermekvédelemről szóló törvénnyel megelőztük egész Európát és ezer meg ezer gyermeket mentett meg az állam magának és a társadalomnak, de az állami gyermekmenhelyek pár évi áldásos működése után is be kellett látni, hogy a szörnyű gyermeknyomoruság alig csökkent valamit. Még mindig tele vannak a pincelakások s a nyomor egyéb búvóhelyei éhségnek és züllésnek kitett gyermekekkel, még mindig sokkal több gyermek pusztult el, mint amenyit az állam megmenthetett. Be kellett látni azt, hogy ha igazán tenni akarunk valamit a gyermekekért, a jövő államáért és társadalmáért, akkor nem nézhetjük összetett kezekkel az állam erőlködését, meg kell mozdulni a társadalomnak is. — Brrrr !! (kiejti a kezéből :) — Jbuúj 1 Hát ezek micsoda undok férgek ? Lajcsi ! gyere csak ! Ennek a szekrényedben a helye ? (kétségbeesve :) Az ember hiába takarít, agyon fárasztja magát, ez a kölyök minden piszkot elkever a könyveivel. Igazán Gyuri - (folytatja férjéhez fordulva) — nem ártana egyszer jól elpáholni a kedves fiadat, legalább nem boszantaná halálra az anyját. Ki győz utána takarítani 1 Gyere csak! — érdemes belenézni a szekrényébe. Te is úgv szoktad ennyi idős korodban beleállítani a fotográf előhivós üveget a kézelődbe ? Ni, most látom, hogy a bicikligumi ragasztóval meg a tavalyi lapos sapkáját enyvezte össze. Persze . . . persze . . . füle»labdát csinált belőle ... itt van a tölteléke is. (Kiszed belőle öt piszkos zsebkendőt, amiket hiába keresett már három nagymosás óta.) Aztán én meg a mosónét gyanúsítottam. (Még Lilinek másfél pár harisnyáját húzza ki a sapkából.) Tessék I ós én már azt hittem, a Mosó Irma viseli ezeket is. Nem baj. Ha ezt nem viselte, majd viseli a kalucsnit, mert neki kell adnom. Egészen keresztülbökte a korcsolyával az úrfi ; biztosan uj sámfát talált ki. — (Gyuri papa benéz a szekrénybe :) Hát ezeket a . . . (fölkapja a skatulyát és Lajcsi fejéhez vágja.) Viszed ki tüstént ezeket a bogarakat ? Na hires legény, te verted tavaly a Jánoshegyen féltéglával a melledet, hogy így meg úgy lesz neked százötvenféle bogarad is. Hát ez az ? Ez csak húsz-harminc. (Kiált :) Mari! — (A nagyságos asszony : kijavítja): Mari, küldje be a mosónét! (Súgva:) A Mari nem nyul ilyeimihez, mert utálja, meg ő nem szegődött takarításra is. — (A nagyságos úr): A fene ette volna Erre a nemes munkára vállalkozott és — ma már elmondhatjuk — ezt a nemes feladatot oldotta meg páratlan sikerrel az az ideális lelkesedésit mágnás, gróf Edelsbeim-Gyulay Lipót, mikor megalakította és mostani hatalmas arányaiban kifejlesztette az Országos Gyermekvédő Ligát. Azt lehetne mondani: az állam bizonyos rendszer szerint menti meg az elhagyott vagy züllésnek indult gyermekeket, a Liga ugyanezt rendszer nélkül cselekszi. De ez a rendszertelenség csak látszólagos, csak annyit jelent, hogy míg az állami törvény korlátokat szab Önmagának s a gyermekmentést csak bizonyos határokig végezheti, addig a Liga ilyen határokat nem ismer. Ha az állam azt mondja: „ezt már nem tehetem", akkor megjelenik a Liga, a társadalom szerve és azt mondja: „majd megteszem én". Az anya, bármily szánalmas állapotban tengődik, néha nem akar megválni gyermekétől. Az állam törvénye azonban az elhagyottá nyilvánított és gondozásra szőrűit gyermeket nem hagyja meg — kétségtelenül egész logikusan — a szülőnél, mert ha megmaradhatna a szülőjénél, akkor nem lenne elhagyott. A Liga azonban még a logika ellenére is megmenti a gyermekeket s az ilyen szülőnek tartásdijat ad. De mert ez gyakori visszaélésekhez vezethetne, még többször megteszi azt, hogy az ilyen szülőket állandó keresethez juttatja, varró- és kötőgépet, iparengedélyt, árusító kocsit, üzletet, tejcsarnokot szerez nekik. Vannak azután gyermekek, akiket • családoknál, az állami gyermekvédelem kitűnő elve szerint, elhelyezni nem lehet. Vagy testi betegség, vagy erkölcsi züllöttség, nyomorékság, siketnémaság az akadályai a családoknál való elhelyezésnek, s az ilyen gyermekeket az állam — kisegítő intézmények hiányában — alig tudja elhelyezni. Mindezeknek a gyermekeknek a Liga az ország különböző vidémeg az első asszonyt, aki az elviselt blúzát nekiadta a cselédjének. Az rontotta el valamennyit — (A mosónő megjelenik.) Teczik nazszsága ázzon . . . — (Lajcsi :) Papa kérem ne tessék haragudni, délután elmegyünk a Kribusszal horgászni a Rákos patakban. Jók lesznek a horogra a bogarak. — (Nagyságos mama: közbevág): És te még el mered ereszteni ilyenkor, mikor a Rákos úgyis meg van áradva ? Még belefullad ez a szerencsétlen, aztán kinek a lelkén szárad ? — A ugyan ! te is tudsz gyereket nevelni. Egyik pillanatban kitekernéd a nyakát, a másikban meg kerékbe törnéd magadat érte, (feleli a nagyságos papa.) -- (Mama:) De az sem való ám, (észreveszi, hogy a mosóné még ott áll) — nézze Novotnyné, kérje el a házmestertől a padláskulcsot és hozza le a hosszunyelü bartvischt — (mikor a mosóné kiment) — de az se való ám, hogy nyomorult gyerek itt ez előtt a bugris tót előtt kérjeu bocsánatot. — (Papa :) Eh ! ! (Lajcsihoz :) Szedd össze a szutykaidat! Aztán mars ! Hanem, ha elvisz az ördög, haza ne merj jönni ! (Tovább olvas.) * Kövecs Imre, a fiatal tudós, székfoglalót tart az akadémián. Felolvasásának tárgya: A kitinburok, mint a viszonylag leghatalmasabb védőszerv. Elmondja ebben, hogy a tudomány még eddig igen kevés gondot fordított annak a megvizsgálására, hogy az ízeltlábúak csontkeménységü bőre mennyiben tud ellentállni az idő viszontagságainak. Német és angol zoológusok ugyan már régebben kísérleteket tettek a kitin-állomány tartósságát illetőleg, összehasonkein intézeteket és otthonokat alapított, amilyenek a leányjavító-intézet Kőbányán, a fiúnevelő-intézet Rákoskeresztúron, az Árpád-otthon Szegeden, a Széchenyiotthon Sopronban, a fiúnevelő-intézet Nagyszöllösön, a Szilágyi-otthon Szalontán, tanonc-otthonok Szegeden, Nagyváradon és Kolozsvárott, a gvöngeelméjüek intézete Temesvárott és különböző fürdőkonviktusok. A Ligának mindenre kiterjed a gondja, ahol az állami segedelem felmondja a szolgálatot és e mellett nincs egyleti szervezete, nincs díszelnöke, nincsenek társelnökei, nincs száz alelnöke és ötszáz választmányi tagja, de vannak buzgó vezetői, akik értenek hozzá, mint kell a társadalomban a lelkiismeretet ébrentartani. A Ligának tagja mindenki, aki valamikor és akármilyen csekély összeget a Liga céljaira-ajándékozott, s ennek az ajándékozásnak keresztülvitelére szervezi évenkint a Liga országszerte a gyermeknapokat. * Az elmúlt két esztendőben nálunk is szervezték a gyermeknapokat, de oly csekély eredménnyel, hogy azt kellett gondolnunk, nincs ébren társadalmunk lelkiismerete, nem tartja kötelességének a gyermekek megmentéséhez a maga részéről is hozzájárulni. De ez lehetetlen. A gyermek iránti szeretet a vérünkben van; innen ered, hogy a gyermek nyomorúsága százszor inkább felébreszti részvétünket, mint a felnőtteké. A felnőttek nyomorúságának lehet élhetetlenség, lustaság, iszákosság az oka, de a szegény gyermek csak nem tehet róla, ha nyomorban születik 1 Kötelességünk a nyomorgó gyermekek segítése, hogyha felnőnek, ne legyenek ellenségei a társadalomnak. Nincs szomorúbb kép, mint a bölcsö, mely fölé nem hajlik a szerető anya szíve. Ha a gyermek a gondozást, támogatást, mely neki életfeltétele, nélkülözni kénytelen, lehet-e csodálni, ha szenvedésében nemcsak szerenlítván azokat egyenlő méretű réz és vaslemezkékkel, sőt Grévy-nek és Rackarock-nak sikerült a kitiuövek rugalmassági modulusát számokban kifejezni, ámde a rovarok bőrének olyan tartósságáról, amilyent ő felfedezett, még sehol sem történt említés. (A hallgatóság itt ezen pontnál mozgolódni kezdett, amint általában a hallgatóság minden olyan pontnál mozgolódni kezd, melynél a szá jába rágatik, hogy jön a sláger. A hallgatóság között volt a fiatal tudós menyaszonya is, aki állát két kezére támasztva büszkén hallgatja az új felfedezést és közben ráér arra is gondolni, hogy egy hét múlva lesz az esküvő.) Kövecs folytatja : „Ez év februárius végén a megáradt Rákos mentén jártam, mert szándékom volt az áradmánnyal tovaszállított csigákat tanulmányozni és ezt egy terjedelmes monográfiában feldolgozni, miután tudomásom szerint a Rákos patak csigaállománya még eddig megfontolások tárgyát nem képezte". „Bolyongásaim közepette a fű között, amelyről még csak nemrég olvadt le a hó, több helyen igen ép cserebogár, tücsök és néhány bodobács hulláját fedeztem fel és nem késtem azokat magamhoz venni." (Három gombostűre szúrt rovart mutat fel ezen szavaknál. A hallgatóság lelkesen tapsolja a vízálló bodobácsokat.) „Megjegyzendő, hogy belső részeik teljesen ki voltak aszva, ami csak természetszerű következménye lehet a hosszú időn át, számításom szerint tiztizenegy hónapon át szabad levegőn heverésnek ; az épség a külvázra vonatkozik. Ez a véletlen felfedezés birt arra, hogy a csigák tanulmányozását egy időre felfüggesszem és a jelen eredményekről értesítsem a tudományos világot." (Kövecs, fölfedezésének horderejétől áthatva, mint