Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-27 / 13. szám

esetlenné, de elkeseredésében a társadalom ellenségévé is válik. Támogassuk tehát a Ligát nagy munkájában ! Nem kell sokat adnunk, ha mindenki ad, álkor egytől kevés is elég. Örömmel tapasztalható, hogy az idén a mi társadalmunk is felébredt. A hölgyek egész csapata, élén a pápai grófi kastély nemes úrnőjével, vállalkozott az utcai gyűjtés szervezésére és végzésére : adakozzunk szívesen a szegény gyermekek érdekében, mert nincs nagyobb bün sem az emberiség, sem önmagunk és társadalmunk ellen, mintha nem sietünk a veszni indult gyermek megmentésére. A parcellázás. i. A foldmivelésügyi miniszterünknek az a korszakos javaslata, amelyet a képviselőház elé terjesztett és a mellyel a mai helytelen földmívelési irányzatot javitani akarja, méltó arra, hogy vele az ország összes vidéki kisebb körzeteiben is foglalkozzanak. Már évtizedek óta, de kivált azóta, hogy az amerikai kivándorlás réme nőttön-nőtt, felhangzik a bölcs tanács a közvélemény harsonáiban : több földet a népnek, hisz van miből, adott az Isten eleget nekünk ! A nagy és kötött birtokoknak és a rengeteg hitbizomá nyoknak a nép részére való helyes parcellázása regi kivánsága már a magyar társadalomnak. És pedig nem csupán ezért, mert legerősebb gátja lesz ez a kivándorló munkaerő áradatának, hanem a föld értékesítése és nemzet gazdasági hozadéka is nagyban emelkedni fog általa. Maga a törvényjavaslat e szempontból tehát megérdemli az üdvözlő tapsokat. Uj mesgyét tör maradi agrikultur törekvéseink között. Azonban csak ennyi tekintetben érdemli meg föltétlen elismerésünket. Mert ami már köztudatba kijutott részleteket illeti, az aggódó birálat alól nem menekülhetnek. Főleg a középbirtokos földmivelő osztály ujjá teremtése érdekében kicírkalmozott javas latok olyanok, hogy a nemes intenció szinte bearanyozza minden szavukat, de kivihetőség tekintetében szobatudós jellegűek. Hisz még a középkorban is középosztályt csak az ősiség abroncsszorító törvényével lehetett kasztszerü korlátok között préselve elő állítani és fentartani. S ez is csak földmivelő középosztály maradhatott. Mai nap már, amikor a jogos modern elvek és eszmék végleg keresztültiportak az ősiség elavult fogalmán, és amikor a külömbőző rétegű társadalmi osztályok ereje, jelentősége és súlya abban áll, hogy foglalkozásuk külömbözőségének fitogtatása nélkül egységes táborban tömörüljenek, mai napság részletfizetéses parcellázási alapon földmivelő középbirtokos osztályt erőszakkal teremteni képtelenség. A mai kor a szabad verseny korszaka. Bárki, különösen a reális vonatkozású pályákon, amilyen első sorban a mezőgazdaság, csakis saját egyéni képességei arányában boldogulhat. Tehát itt is, mint minden téren, az egyéni tulajdonságok és munkakedvek és mértékek osztályozhatják, hogy kiki melyik osztályba tartozik. A lomha, dologtalan és tudatban egyedeknek elpusztulás a sorsuk és csak degalulra kerülhetnek; az ügyes, a fáradozó és magát pályáján művelő egyéneket önerejök emeli feljebb, a magasabb régiókba. A mai kulturországok összes erős középosztályai, ily egyedekből állottak elő. Azért oly imponáló a köztevékenységben szerepök. De hogy ily vérbeli hatalmas középosztály erős tölgye nőjjön ki a talajból, arra szintén egészséges és erőt erjesztő alsóbb életviszonyokra van feltétlen szükségünk. Ott, ahol a megelégedett munkáskezek milliói sürnek-forrnak az égő munkában; ott ahol az ipar, a kereskedelem és a földmivelés és az ezekből kiágazó szakpályák biztos sikerei hozzák ingerbe az erősebb tehetségeket, csak ott remélhetni sziklaszilárd, domináló középosztályt. Ha tehát nálunk is fellendül az ipar, a kereskedelem és ha nálunk is nemcsak bizonyos fajtájú iskoláinkban, hanem a gyakorlati életben méltányolják is az ipar és a kereskedelem szakismereteit, akkor várhatjuk a megszületését annak a középosztálynak, amelynek hiányáért felsír panasz-szavunk. Magának a földparcellázásnak is ezen törvény alapján elég lett volna egyedül a kisparcellákra gondolni. Először a népünknek oltsa el földéhét, ennek a kezei csalják elő a magyar humusz soha ki nem apadó kincseit, szeressen újra itt, e honban élni-halni, fáradni, szenvedni, s ekkor maga-magától támad, terjeszkedik és hatalmával gyámolításunkra szolgál az a kiváló középosztály. Hisz a viharokkal dacoló tölgy óriási dereka is a föld kérgével fedett gyökerének folytatása és ha gyönge volna a gyökerek koronája, amelyen nyugszik a fa törzse, nem izenne valami kerub áll az emelvény felolvasó asztala mögött, jobbjában, mintegy magáról megfeledkezve, magasra emeli a bodobácsot és cincért; arca eközben tetemesen átszellemül, de az elfogulatlan szemlélő csakhamar rájön, hogy félszemmel a mennyaeszonyán csügg.) Hencz, a zoologusok nesztora kissé megrezdítette óraláncig érő sárgás-fehér szakállát. Ez őnála a kezdődő tetszés jele volt. És csakugyan, nemsokára bólingatni kezdett. Néhányan a jelenlevő tudósok közül közelebb lépnek és megtekintés végett elkérik a water proof rovarokat, amelyeket nagy gondosság lelkükre kötése mellett meg is kapnak. Kövecs azonban folytatja : „Távol áll tőlem, Igen Tisztelt Tudós Társaság, hogy a csodálatos épségben maradást a Rákos-mező homokjának rothadást gátló hatásából magyarázzam, pedig tehetném ezt is, tudva azt, hogy pl. a brémai ólompincében és a palermói székesegyház kriptájában levő homok íb ilyen hatással dicsekedhetik. Sokkal hajlandóbb vagyok egyszerűen a külváz rendkívüli viszontagságokat elbiró tulajdonságát felfedezni ebben a tényben. Ha nem is találtam meg ezzel teljesen a rejtély kulcsát, azt hiszem a kulcslyukon máris betekinthettem a természet titkos műhelyének ebbe a kabinetjébe." Az Öreg Hencz szakállán a tetszésnek újabb hulláma rezdült végig ée alighogy Kövecs előadásának befejezéseképpen néhány jelenlevő geológusnak közreműködését kérte az immár megdagadt probléma megfejtéséhez, odalépett az előadóhoz és melegen kezelve vele, diszkréten odasúgta neki. „Brávó, brávó Kövecs úr, jövőre nyugdíjba megyek, akkor aztán Bényei jön a helyemre. A Bényei helye meg magának holtbizonyos." És mintegy nagyobb nyomaték kedvéért a nagy lepelszerü szakáll egy helyzetben megmerevedett, amint az öreg zoológus hirtelen elhallgatott, az ajkait összekapva. Kövecs űr menyasz szonya is gratulált, mondván ezt : „Büszke vagyok magára." És talán a meghatottságtél némi köny ie kiszökkent a szeme csücskéből. De ez nem föltétlenül bizonyos, lehet, hogy amúgy is mindig olyan nedves a szeme. * — (Gyuri papa : újságot olvasva :) Lajcsiii ! — (Egy riadt hang a fürdőszobából :) Tessék ? — Mit osinálsz megint?! Gyere ide! — A tegnapi fölvételeket hivtam elő. Mikor vitted te el a horgászáshoz azokat a jánoshegyi bogarakat ? — Most ... a tavasszal . . . (szepegve, hogy az apja megint valami csinjére jött rá, mint már annyiszor) . . . azt hiszem, hogy . . . igen . . . február végén. Igen, most már biztosan tudom : mikor az Adél néniéket vártuk és a mama nagytakarítást csinált. Még a fejemhez is tetszett vágni skatulyával együtt. — Aztán mindet horogra szúrtátok és megették a halak ? — Nem. Csak egypárat. A többit a Kribusz gimplijével szétlődöztük a réten minden felé (Azután örvendve, hogy nem fenyegeti semmi veszély, fölbátorodik és megkérdi :) Miért tetszik kérdeni kedves apa ? — Azért, mert itt az újságban valami aka démiai felolvasás . .. különben ne itt van, hátha te megérted. Te még nem rég tanultál állattant. hadat a szeleknek büszkén és nem állná támadásaikat rendületlenül. Mindezt eddig az egész kérdésnek elvi oldaláról nézve hangoztatjuk. És bármennyire is szeretnők a jelzett törvényjavaslatban a középbirtokos parcellázások célzott jó eredményeit, illetve annak eshetőségeit is kutató szemünkkel fölfedezni, nem látunk erre kegyelmet a jövőben, a terv ezen része kútba esett. És hogy mily lélektani és gazdasági okokkal van ez összeköttetésben, kiviláglik még inkább a javaslat mindezekre jó szándékú indítékaiból s még inkább a gyakorlati kivitelre vonatkozó eljárási szándékokból. Gy. Gíy. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A villamos telep felügyelőbizottsága f. hó 20 án a polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Felolvasták Iglauer István főmérnöknek a telep gépi berendezéséről szóló jelentését, melv szerint a gépek kezelése és állapota kifogástalan jó. Bemutatták az akkumulátor telepre beérkezett alánlatokat, melyek közül legkedvezőbb a Ganz-társaságé. Az ajánlatokat véleményezés végett Iglauer Istvánnak küldik el. Az elhunyt Kutrovácz József helyébe könyvelőnek Szente Elzát alkalmazták egyelőre három havi próba időre 800 K évi fizetéssel. A műit számunkban ismertetett 1908. évi számadásokat felülvizsgálat céljából egy bizottságnak adták ki, melynek tagjai dr. Horváth József elnöklete alatt, Győri Gyula és Langráf Zsigmond. A népkonyhának kérelmére a villamos áramot hektowatonkéat 2 fill rel számítják. Végül egyhangú határozattal Major Gyula üzemvezető fizetését évi 400 K-val felemelték. § A szinügyi-bizottság f. hó 24-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen az elnök bemutatta a helybeli ref. egyháznak a szinház helyének templomépítés céljaira leendő átengedése tárgyában átküldött határozatát. Az egyház fenntartja régi tervét, hogy templomát a város által elvileg átengedett helyen álítsa fel. Minthogy az építkezést még ez idő szerint nem kezdhetné meg, egy bizonyos összeget hajlandó a város számára letenni, hogy az összeg kamatoztatván, a majdan felépítendő új szinház alapját képezze. Ugyancsak ennek alapját képezhetné az állami segély, ha annak évenkénti folyósítását a miniszter eredeti határozatától eltérőleg még a szinház felépítése előtt kieszközölni s a felépítés idejéig szintén gyümölcsözőleg elhelyezni lehetne. Az átirat felett kifejlődött vita főkép azon pont körül jegecesedett ki, hogy lehetne-e a városban megfelelő központi helyen az űj szinház részére telket találni. Végül is az ügy részletes megbeszélésére 7 tagu bizottságot delegáltak, mely az egyház presbitériumával tárgyalásokat folytasson s erről oly időpontban tegyen jelentést, hogy az ügyben a képviselőtestület még ősz előtt határozhasson. TARKA ROVAT. Egy darab Konstantinápoly Pápán. (Tarka — de igaz.) Mi lehet ez? kérdezed hű olvasónk. Pápán Konstantinápoly? — óh az lehetetlen! Pedig nem lehetetlen. Menj végig a dunántúli u. n. kis Athén főutcáján, rögtön szemedbe ötlik, esetleg lábadba harap oly keleti jelenség, amelyről az európai török főváros ismeretes. E jelenségnek négy lába és sokszor kacskaringós farka is van. Ez utóbbi még nem volna baj, hanem ami ez állatvilági jelenség barátságos természetét illeti, azt már a művelt nyugateurópai városok rendőri hatósága kellő korlátok közé szorította. Csak messze eső pusztákon kultiválják honunkban is már úgy az ebállományt, mint Pápán. Még Muosa is fölöslegesnek véli már a kutyakultuszt. Lehet, hogy az ebadó vitte rá őt is ez okos gazdálkodási meggyőződésre, de mindegy, — utt is, mint legtöbb községünkben jelszóvá lett: eb — az eb, ki vele ! A Töröko rszágból visszatért kivándorlóink beszélik, hogy sajátságos hasonlóság van a nagy Sztambul és a kis Pápa közt. De csak részben. Ezt t. i. úgy kell értenünk, hogy valamintségesen Bizánc utcáin roppant sok kutya • kóborog,