Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-27 / 13. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési, árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A nagy színjátéknak, melyre három hó­nap óta lélekzetvisszafojtva figyel a világ, hir­telenül, váratlanul legördült a függönye, bevég­ződött egy felvonása. A felvonásvég olyan ha­tásos volt, hogy némelyek a nagy balkáni dráma ideiglenes befejezéséül is hajlandók elfogadni. Lehet, hogy igazuk lesz, több valószínűség szól azonban mellette, hogy csalódni fognak. Mivel­hogy nem tiszta jellem-tragédia, nagy szenve­délyek megdöbbentő összeütközése játszódik itt le szemünk előtt, hanem amolyan XIX. század elején divatos francia romantikus tragédia, mely tele van titkokkal, borzalmakkal, meglepetések­kel, mely a háttérben leselkedő szbirrjeivel, mérgezett tőreivel, idegizgató deus ex machi­náival minden felvonással bevégződhetik s min­den felvonással újra kezdődhetik. Ki sejthette volna, hogy mikor már százezrek álltak állig fegyverben, mikor már csak egy távirójelre volt szükség, hogy megnyíljanak az ágyuk halált süvítő érctorkai, akkor feltűnjék egy agyon­rugdalt komornyik halvány alakja s kísérteties jelenésével megremítse. hátrálásra bírja a háború eszeveszettjeit. Nem sejtette, nem tudta senki, amint arról sincs sejtelme senkinek, minő újabb szenzációs jeleneteknek leszünk még tanúi, amíg bevégződik a Karagyorgyevicsek tragédiája, mely­nek az iszonyatos gyilkosság útján szerzett trón bitorlói feltartóztathatlanui rohannak elébe. Tanúságok. Háború nincs, de még min­dig lehet. Akár lesz, akár nem lesz azonban, nemzeti tanúságai máris levonhatók. Azok a csapatok, amelyek az annektált tartományokba eddig felvonultak, túlnyomólag magyar csapa­tok. Azok a hadtestek, melyek mozgósítás ese­tére kiszemelve vannak, magyar hadtestek. Első tanulság: Balkánnal, muszkával szemben legjobban bízik s méltán bizhatik is a dinasztia a magyarban. Ezt ugyan mi magyarok háború nélkül is tudtuk, de Bécsben csak ilyenkor veszik tudomásúl. Menjünk át a másodikra. Törvény készül, hogy a honvédséget kivihessék az ország határán túl. Aki hadgyakorlatokon a honvédkerületeket mindig egy-egy hadtest had­osztályai gyanánt látta felvonulni, az úgyis tudta, hogy ez háborúban sem lesz máskép. Ámde a honvédhadosztályt magyarul vezénylik, értsük meg: nem egy ezredet, az egész had­osztályt magyarul s íme a másik két németül vezényelt hadosztály mellett, a német hadtest kötelékében bú nélkül fog operálni. Nem lesz semmi zavar, nem bomlik meg semmi egység. Vájjon lesznek-e, akik ezt a két nemzeti tanú­ságot eredményesen tőkésíteni tudják? A Gyermekvédő Liga. Irta : dr, Weltner Sándor. Gróf Edelsheim-Gyulay, akinek ne­véhez fűződik Magyarországon a társadalmi gyermekvédelem, egy hideg téli éjszakán több mágnás-barátjával együtt ült a Nem­zeti Kaszinó egyik szobájában. A téli éjszaka csak oda künn volt hideg, ahol fújta a havat a metsző téli szél, benn a fényes teremben keiiemes meleg volt és hatalmas majorátusok örökösei, dúsgazdag főurak ültek együtt, bizonyára vidám be­szélgetés közben. A nemes grófnak ekkor bizarr ötlete támadt. Mi lenne, ha ez a fényes társaság ebből a kellemes környe­zetből egyszerre, mintegy varázsütésre, a külváros piszkos, páratelt odúiba kerülne, ahol apró szobákban embertömegek hú­zódnak meg a tél hidege elöl. Előtte ez a kép már nem volt ismeretlen. Gyakran látta egészen közelről a kétségbeejtő nyo­mor képét, mikor gyermekmentő útjait végezte. Most támadt ötlete tetszett főúri barátainak s a lenn várakozó automobilok, néhány rendőrtiszt kíséretében, csakhamar elröpítették őket a kívánt helyekre. A mit itt láttak, az megdöbbentette az urakat. Erről még nem volt fogalmuk. Hogy ekkora nyomorúság is lehet, hogy ilyen nyomorban is élhetnek emberek, családok gyermekeikkel, ez felülmulta kép­zeletüket. Akkora szobában, ahol egy jól megtermett férfi megfordulni is alig tud, tizen, tizenöten hevertek a padlón, félig­meddig rongyaikba burkolva. A nagy nyomorúságban legmegdöb­bentőbb volt a gyermekek sorsa. Apró kis jószágok néztek tágranyílt szemekkel az idegen világból jött alakokra és ijedő­sen bújtak anyjuk vagy testvéreik mellé. Elfonnyadt, sápadt, kiéhezett kis gyerme­kek, kik gyötrő nyomorúságukban alig bú lak nyöszörögni. A dúsgazdag urak leverten hagyták ott a nyomor tanyáit. Hogyan menjenek vissza a fényes, meleg termekbe, a meg­szokott jólét közé, mikor itt emberek kín­lódnak elképzelhetetlen nyomorúságban. Érezték, hogy valamiképpen változtatni kell azon az igaztalanságon, mely szintén A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Káprázat. .4 fák még pusztán nyújtják karjukat Az ég fényében esdön . . . S egyszerre megcsap bűvös hangulat: Mintha járnánk már zsongó lomb alatt Pázsitos, árnyas erdőn . . . És láthatatlan' hegy, völgy, sír felett Mint bűbáj hogyha szállna . . . Egy pillanat száműzte a telet, Minden szív érzi, itt a kikelet, Bár szem még egy se látja. Oh messze még a rózsák ideje . . . Ám e nagy pillanatban — Illatjuk mintha már itt lengene, Dúsabban tölt el álma most vele Mint valósága majdan! Ahány virág volt és lesz, mindahány Mintha nekünk virulna . . . Vagy ily ábránd csak engem csal talán, Ki túl immár a szive tavaszán, Mely nem virulhat újra ? . . . Tclekcs Béla. Véletlenség. Irta: Radier Irán. . . . Aztán, majd ha sok lesz, úgy e papa, kapok olyan rovargyűjtő szekrényt, aminek üveg­ből van a teteje ? — Százszor is megunod te addig a rovar­gyűjtést ! Úgy-e tavaly meg a növényekkel piszmogtad el az idődet ? Hová lett a herbárium ? Tudom már a Kríbusznál sinos meg, pedig fogadni mernék, hogy az a léhűtő csalta el tőled azt is, mint két éve a tele bélyeg albumot, hároméve meg a hülzni gyűjtéményt. Engem nem lehet ugratni. Tanúlj egyszer a magad ká­rán, aztán úgy lóss-fuss a gyűjteményeid után. Nem kapuz rovargyűjtő skatulyát! ! . . . — De ; édes apus ezt nem adom senkinek sem, mert úgyis ez a kedvenc tantárgyam . . . — Hogy egy olyan mi a fene ? — A Kertésztódornál kétforintnegy ven, de a Závinál a Dob-utcán nyolc hatosért is tu­dok venni\ . . — Na kölyök, ha százötvenféle bogarat föltudsz mutatni . . . majd meglátjuk. (Lajcsi fokozottabb buzgalommal kutat boga­rak után, amiben Zolti öccse és Lili huga segí­tenek neki. Az apjuk azalatt jókorákat húz a kirándulásra magával hozott borosüvegből. Tudni nem árt ugyanis, hogy a gyerekeknek ezen a májusi napon nincs iskolájuk, tehát kirándultak az az apussal a Jánoshegyre. Lajcsi meg éppen most tanúlja az állattant és így nagyon is ak­tuális volt fellovalni az öccsét-hugát, hogy az apjuknál kunyorálják ki a jánoshegyi kirándulást; meg Lajcsi urnák sem törik el a dereka a boga­rak után- való hajladozásban, azon egyszerű ok­nál fogva, mivel helyette Zolti meg Lili mozgat­nak meg minden fűszálat tücsökért, cserebogá­rért, bodobáosért. Ebből kiviláglik, hogy Lajcsi korántsem pazarol már annyi fáradságot gyűjte­ményeire, mint azt a papája a második bekezdés végén föltételezte.) « * — Hát ez a poros skatulya itt micsoda ?! — sivítja a nagyságos asszony, aki uagytakarít és ennélfogva roppant ideges. (Fölnyitja a ska­tulya tetejét:) Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Vásó Dez 8 O első papai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szam. Telefon 18. szám Lapunk mai száma 1Q oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents