Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-13 / 11. szám

elintézést nyert, de ez nem változtat annak a ténynek súlyán és jelentőségén, hogy Veszprémvármegye sikra szállt a szabadelvüség s a felekezeti békesség érdekében. Ennek a nagyszerű ténynek felemelő volta némított el azután minden további felszólalást, gáncsoskodást, mely a közgyűlés ünnepélyességét csak a legkisebb mértékben is megzavarhatta volna. A közgyűlést, melyen több mint 160 megyebizottsági tag vett részt, Hunkár Dénes főispán pont fél 10-kor nyitotta meg. A napirend előtt az elnöklő főispán megilletődött hangon parentálta el a megyei közélet két oszlopos tagját: Palotay Ferenc nagyprépostot, ki ama nagy időkben, mikor a hazafiságról fegyverrel kellett tanúskodni, dicsőén megállta helyét s később a megyei közéletben tevékeny részt vett, és Bibó Dénest, ki a társadalmi és közélet terén való szereplésével a fiatalságnak példáúl szolgált. Emléküket jegyzőkönyvben örökítették meg s a káptalanhoz, illetve a gyászoló özvegyhez részvétiratot intéznek. Jelentette továbbá a főispán, hogy a számonkérőszéket megtartotta s ennek eredményekép megállapíthatja, hogy a közigazgatás normális folyamatban van. Végül bejelentette a főispán, hogy törvényadta jogával élve dr. Tóth Béla árvaszéki jegyzőt tiszteletbeli árvaszéki elnökké nevezi ki. A napirend során elsőnek az alispáni jelentést tárgyalták. A jelentés részletesen emlékezik meg az ajkai bányaszerencsétlenségről s arról az akcióról, mit a szerencsétlen áldozatok hátramaradt családtagjainak felsegélyezésére indított s mely akcióban úgy a társadalom, mint a sajtó részéről a legmelegebb támogatásra talált. A kivándorlás ügyéről szólván, konstatálta, hogy a kivándorlás ismét emelkedőben van, ez év első negyedében 1600 útlevelet adtak ki, mig tavaly ugyanezen időszakban csak 700-at kellett kiállítani. A jelentést, mely részletesen szól a közoktatás, közegészségügy állapotáról s az állategészségügyről, éljenzéssel vették tudomásúl. Ezután választások következtek. A közigazgatási bizottságban megüresedett tagsági helyre szavazatszedő bizottsági elnökül Kemény Pál, tagokul Hennel Károly és dr. Spitzer Mór működtek. Leadtak 139 szavazatot s ebből 134 szavazattal Szabadhegyi Kálmán, pápai járási tekintélyes földbirtokost választották meg. Nem ment ily egyhangúlag a központi választmány tagsági helyének betöltése. A választást erre nézve Perényi Antal vezette Gsikvándi Ernő és Buzás Kálmán társaságában. Az újonnan alakult partnak kínos nyögésszerü hangot hallatva, mintha valami évszázadok óta börtönben tartott rém panaszolná el borzalmas fogsága keserveit. A jég folyton pitteg pattog, mintha felhurozott hárfákon járna az ember és minden lépésnél egy hűr pattanna el. Biz ezt meg kell szokni. A balatonmelléki ember pedig ilyenkor megy legbátrabban a jégre, mert azt mondja, hogy most hizik a jég. Mindazonáltal vigyázni kell. A rianást átugorja az ember, ha nem nagyon széles, ha nem lehet átugorni, átjárót keres az ember. Ilyenkor kell a balaska. A balaska hosszúnyelü balta. Majdnem olyan, mint egy jó nagy fokos, ceak a foka nem hegyek. Ezzel kell puhatolni a jeget. Nagyot vág vele az ember a puhatolt területre. Ha nagyot kondul, akkor nem lehet rámenni. Ha ellenben úgy hangzik, mintha tuskóba vágná az ember, akkor csak bátran előre. Hanem a lék az veszedelmesebb. Nehezen venni észre, különösen este. A léket vagy a vizhordók, vagy a halászok vágják. A vizhordók keveset vágnak, a halászok többet. Érdekes a halászat is. Persze ma már nem úgy halásznak, ahogyan Jókai megirta. Ma már sokkal prózaibb dolog. Inkább munka, mint kedvtelés. De azért érdekes. Bent a Balaton közepe táján egy jókora léken leeresztik a hálót. A háló V betű alakú. Ahol a V kétszára összeszögellik, van egy négyöt méter hosszú zsák, szintén hálószövetből. Mikor víz alatt van az egész szerkezet, gazda párt is állított itt jelöltet, az enyingiek jószavu bírája Nagy x4dám Mihály személyében. A hivatalos jelölt B

;bó Géza volt. Beadtak 134 szavazatot, ebből Bibó 77-et, Nagy 54-et kapott s igy közp. vál. tagnak Bibó Gézát választották meg. Nagy érdeklődés fogadta azt a javaslatot, mit dr. Véghely Kálmán főjegyző a „Netemere" kezdetű dekrétum lárgyában több törvényhatóság részéről, valamint a Hajduvármegye közönsége részéről küldött s a néppártnak a Kocu rek-féle ügyben kibocsátott, a törvényes rend ellen izgató „nyílt felhívását" elitélő átiratára vonatkozólag terjesztett elő. A határozati javaslat így hangzott: A vármegye közönsége örömmel veszi tudomásúl a m. kir. kormány és a hazafias r. kath. püspöki kar beavatkozásának azon eredményét, hogy ezen pápai dekretum hatálya Magyarországra nézve egy évi időtartamra felfüggesztetett, és feliratot in téz a m. kir kormányhoz, hogy a püspöki kar azon hazafias törekvését, hogy a dek retum érvényessége hazánkban végleg is megszüntetve s így a mindenki által oly nagyon óhajtott felekezeti békesség bizto sítva legyen, minden rend lkezésre álló eszközzel hathatósan támogassa. Egvben kijelenti, hogy a néppárt 1908 nov. 29 én kibocsátott íelhivását helyteleuíti. A javaslat minden pontjánál lelkes éljenzés hangzott fel s a főispán kérdésére, hogy a javaslatot elfogadják e, zúgva hangzott fel: „Elfogadjuk", mire a javaslat általános helyeslés mellett határozat erejére emeltetett. Tetszéssel fogadták s szintén egyhangúlag határozattá emelték az állandó választmánynak azt a javaslatát, melyet Zemplénvármegyének a koalícióban levő hazafias pártok egyesülésére vonatkozó átiratára nézve, lévén ez a „pártok belügye", napirendre térést indítványozott. Még más átiratokra nézve igy döntöttek : Pártolják Pozsony város átiratát, melyben a pornografikus irodalmi termékek eltiltását s a magyargyalázó külföldi lapoktól a postai szállítás megvonását kérelmezi a kormánynál. Ellenben nem pártolják Pécs város azon feliratát, melyben az összes köztisztviselőknek és katonáknak a községi terhek viseléséhez való bevonása tárgyában intéztek a képviselőházhoz. Az egyhangúlag hozott többi határozatok közül megemlítendőnek tartjuk a következőket: A veszprémi munkásgimnázium céljaira a rendelkezési alapból kivételesen 100 koronát szavaztak meg. Nem fogadták el Pápa város képviselőtestületének az ebadóról alkotott vármegyei szabályzat módosítása tárgyában., a patkányfogó kutyák alacsonyabb megadóztatását célzó javaslatát azon okból, mert nem lehet megállapítani, hogy a patkányfogó kutya kategóriájába mely kutyák tartoznak bele. Helyeslő tudomásúl vették, hogy az alispán az ajkai bányaszerencsétlenek számára 1000 korona rögtöni segélyt utalványozott. Pápa városának a Matkovich-féle ház megvásárlása tárgyában hozott határozatát jóváhagyták, a szerződést azonban csak abban az esetben hagyják jóvá, ha a fedezetről gondoskodva lesz. Az Erzsébetvárosban utcanyitas céljára megvett Krausz-féle ingatlanra vonatkozó határozatot jóváhagyták. Jóváhagyták Veszprém város azon határozatát, mellyel a vármegyei múzeum építésére 40 Cj-öl területet dijtalanúl átengedett. Elfogadták az összes beterjesztett községi költségvetéseket és számadásokat. A vármegyei közgyűlésen Pápáról és a pápai járásból a következő megyebizottsági tagok voltak jelen: Bélák Lajos, dr. Hoffner Sándor, dr. Kende Ádám, Kis Ernő, Kovács Sándor, Körmendy Béla, dr. Kőrös Endre, Alasz Miklós, Fodor Gusztáv, Gerstner Ignác, Győry János, Mohácsy Lajos, Szalóky Géza és Tóth Kálmán. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Polgármesterek gyűlése. A r. t. városok polgármesterei f. hó 6-án Budapesten tanácsülést tartottak. Ez alkalommal a belügyminiszterhez felterjesztett memorandumot több ponttal egészítették ki. A tanácsülésen résztvevő polgármesterek a minisztériumból azt az értesítést kapták, hogy a városok számára törvényhozásilag megszavazott segély felosztására vonatkozó tervezettel a minisztérium illető ügyosztálya már elkészült és csupán a miniszter jóváhagyása szükséges, hogy a segély folyósítható legyen. § Tisztújító közgyűlés. Koller Sándor alispán a városi tiszújító közgyűlés napját ápr. hó líJ-ére állapította meg. E közgyűlés fogja betölteni az összes választás alá kerülő állásokat, köztük az elhalálozás, illetve lemondás folytán megüresedett főügyészi, pénztári, tiszti és végrehajtói állásokat. § A bejelentési hivatal tárgyában készített szabályzat elkészült, a városi tanács le is tárgyalta s igy legközelebb közgyűlés elé kerülhet. Megvalósítani ez annyira szükséges intézményt csak akkor lehet, ha egyszersmind a városház kibővítése tárgyában határoznak, mert ma a városházán még a meglevő hivataloknak sincs hely, nemhogy az ez után keletkezőknek. akkor elkezdik húzni a két szárát két felé, rendszerint félkör alakban és bekerítenek vele egy három-négyszáz öles területet. Akkor aztán kezdik vonni a part felé s a két végét mind jobban közelítik egymáshoz, úgyhogy az végül is összeér és bezár egy hatalmas területet, mint valami kerítés. Ekkor vágnak egy hosszű léket, s azon a hálót szép lassan kivonják, de olymódon, hogy ami hal a bekerített helyen rekedt, az mind a leghátul levő zsákba jut. A húzás úgy történik, hogy a háló szárának mindegyikén hosszú kötél van s ezen egy rúd. A rudat eltolják a jég alatt abban az irányban, amerre a húzás történik. A végénél aztán vágnak egy léket s innen megint tovább tolják a következő lékig. A rúd aztán magával húzza a kötelet, s a kötél a háló szárát. A zsákmány ritkán gazdag. Legjobbaö van képviselve a keszeg valamennyi hal között. Vásárt nem csapnak már a jégen. Legfeljebb cserélni lehet. A halászok ugyanis részt kapnak a fogásból a részvénytársaságtól s azt elcserélik egyegy csutora borért. Ilyenkor azért összeverődik néha 30—40 ember is feltarisznyázva kandikáló boros üvegekkel. Van aztán nagy öröm, mikor métermázsaszám dül a hal a hálóból. Ilyenkor nagyobb a rész, több a csere. Viszik haza a csukát paprikásnak s kitűnő halászlevet készít a pincéjénél Róka Lajos uram, a füredi biró a fiával, meg a kereszt komájával. Csúszik is rá a zöld színben csillogó édes füredi bor, akár ha csizmaszárba csusza i ! Az a szerencsés ember aztán, aki ilyenkor közibük vetődik, mert tudom Isten nyalja a száját még ti/, év után is, ha a jó halpaprikásra gondol. A jó bor mellett eszébe jut az embernek a régi halász romantika. Hej, de elfújta azt már a szél! Alig maradt meg belőle egy-két féltve rejtegetett szigony, amivel halat böktek hajdanán, de most már említeni sem szabad, hogy vau mert rögtön elkobozza a szolgabíró. Most már csak az vigasztal bennünket, hogy megvan a vasút s vigan füttyÖget az anyagszállító gőzös a már kész síneken. Egy óriási vágya hát teljesült a balatonvidéki népnek. Éljen Kossuth, van már vasút 1 Mondják az emberek. Pedig Darányi érdeme ez is. Ha csak Kossuthon mult volna, bizony nem füttyögetne még tíz év múlva sem az anyagszállító. Hiába, Darányi a magyar nép atyja! A magyar földmivelőnép, de különösen a balatonvidéki nép sokat köszönhet neki. Szeretném, ha az a sok express, meg déli vasút, ami külföldre viszi a magyar nyaraló vendégeket, mind ebbe a mi vonatunkba torkolna bele 8 akaratlanul is ide hozná Magyar hazánk magyar fiait a Balaton mellékére. Tiz év múlva megérjük, hogy több külföldi nyaral majd a Balaton partján, mint magyar ember. Igen, mert a külföldi a vidék szépsége miatt jön ide, míg a magyart a külfölddel való dicsekvés ördöge viszi ki innen.