Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-03-13 / 11. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévré 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A szabadság napja. Harmadik emberöltőbe fordulunk a legendás nap óta s kezdjük csakugyan legendának tartani, szépnek, de — költeménynek. Nyilvánvaló, hogy ez alapos tévedés, 1848 március 15-ike történelem, a legszigorúbb pragmatikus alapon bebizonyítható történelem, eseményeinek hitelességéhez komoly historikusok részéről sem férhet a gyanúnak legkisebb árnyéka sem. És mégis, a közömbösség mai korában, a csalódások, kiábrándulások sivár idején, méltán erősödhetik a kétely, vájjon élt-e csakugyan valaha az a nemzedék, melynek lelkében a nemzeti öntudat oly elemi erővel működött, hogy márciust teremthetett. Növekszik a csüggesztő bizonytalanság érzése, vájjon a márciusi ifjak emberek voltak-e, vagy talán mithologikus lények: gyönyörű eszmék képzeletbeli megtestesítései ? . . . Szabadság évfordulati napján lobognak a zászlók, durrognak a szólamok, égnek az áldozati örömtüzek, rá egy napra pedig sarokba kerül a zászló, feledésbe megy a szólam, szürke hamu lesz a tűiből s marad minden a régiben. A régi roszban. Akik nem dolgoznak ingyen. Elképed az ember, ha a közönbösségnek, az önművelődés iránti érzék hiányának olyan rikító példájával találkozik, mint amiről egyik közeli városból veszünk hirt, mely ép úgy, mint Pápa, egy órányira van Győrtől, s melynek vasúti összeköttetése Győrrel szintén olyasféle, mint a mienk. Be lehet reggel menni, vissza lehet este jönni. A napot ott lehet tölteni s részt lehet venni azon a faipari tanfolyamon, mit asztalosok továbbképzésére rendez a kormány s melyen művészi izlést, csint lehet elsajátítani, sok minden modern dolgot megtanulni, amit is egy törekvő iparos a maga javára bőségesen kamatoztathat. Nos hát erre a tanfolyamra, melyet az asztalos-szezon szünetelése idején akartak rendezni, jelentkeztek egynehányan a fent körűiirt városból is. Jelentkeztek abban a tudatban, hogy költségük e dologra nem lesz, hisz heti 20 koronát ad nekik a kormány kárpótlásúl, jutalmúl vagy miül, azt nem tudom, de készpénzben, az biztos. Volt azonban egy óhajuk azoknak, akik jelentkeztenek. Ők nem négy egész hetet (eddig tart a kurzus), de még egy éjjelt sem akarnak családjuktól távol, Győrben tölteni. Adjanak nekik minden napra szabadjegyet, akkor lesznek oly kegyesek és (heti 20 koronáért!) bejárnak Győrbe tanulni. A miniszter egy kicsit gondolkozott, aztán neki durálta magát, s ezt is megadta. Volt most már minden, fizetés, napi szabadjegy s embereink el kezdtek gondolkozni: „Mi lesz azzal a munkával, amit mi Győrött elkészítünk. Mert igaz, hogy ott tanítanak rá bennünket, az anyagát is úgy adják, de mégis csak a mi kezünk fáradságával készül" ... Az a felelet jóíi rú, hogy ijíáüixy, akié a itt, azé a szeki'éiiy, az elkészült munkák ott maradnak a faipari szakiskola tulajdonául. És szóltak amazok: „Már pedig mi az államnak ingyen nem dolgozunk" — és mindnyájan visszaléptek a kurzustól . . . Aki pedig kételkedik, hogy ez az eset megesett, menjen át a győri kamarához, ott megmondják a szóban forgó város nevét is. Vármegyei közgyűlés. — 1909 március 8. — Rég nem volt eset rá. hogy törvényhatósági közgyűlés olyan simán, minden vita nélkül, folyt volna le, mint a márciusi rendes közgyűlés. A 84 pontból álló tárgysort minden hozzászólás nélkül az első nap déli 12 órájára elintézték. És ez annál csodálatosabb, mert a vármegyei élet horoszkópjai válságos napnak jelezték március 8-át. Az úgynevezett „parasztpárt" aznap reggel megalakult s valószínűnek látszott, hogy egyik vagy másik pontnál nagyobb vitát provokál. Hogy ez nem történt meg, hogy a közgyűlésnek a maga vita-nélküliségében szinte ünnepélyes lefolyása volt, az kétségkívül annak a bölcs, tapintatos és liberális javaslatnak volt köszönhető, mellyel az állandó választmány a „Ne temere" ügyben járult a törvényhatósági közgyűlés elé. E javaslat nyilvánvalólag annak a nemes, régi Kossuth és Deák-hagyománynak alapján készült, mely vármegyénk politikai vezetőjének Hunkár Dénes főispánnak kormányzási szellemével egyezik s elismerő dicséret illeti érte mindazokat, kik előkészítésében s megalkotásában részesek voltak. Igaz, hogy azóta, mióta e határozatot vármegyénk meghozta, a „Ne temere" ügy végleges és megnyugtató A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Nap és éj. Nappal, ha vidám embereket látok, Én is örülök, én is nevetek. S

r ha elém tűnnek sötét arcvonások, Oh én is, én is szomorú leszek. Nappal a lelkem vigad — kesereg. De ha rám borul az éjszaka csendje S végig pillantok mindazon, mit láttam : Nincs, mi fakasszon derűt a lelkembe, Hisz' itt is, ott is nyomor, búsongás van ... Tán nem is láttam senkit se vidáman! Katona Irán. Téli levél a Balatonról. Irta: Tanczcr József, Balatonfüred, 1909. febr. 28. Valóban csudálom a jégsport hiveit, hogy ilyen hosszú télben sem keresik fel a Balatont. Talán Lóczy az egyetlen fővárosi ember, aki télen is lejön aráesi birtokára egész családjával és élvezi a kis magyar tenger tükörsima jegét. . Mi balatonparti emberek azonban annál többet csuszkálunk rajta. A korcsolya és a fakutya : — ezek a sport-eszközeink. A korcsolyát mindenki ismeri. A fakutya tisztán balatonmelléki találmány. Tehát van nekünk is nemzeti sportcikkünk, nemcsak a svédeknek és norvégeknek. Siántalppal ellátott kis fa-szék : — ez a fakutya. Az ember kényelmesen ráül, két szegesvégü botot vesz a kezébe, azt jól belevágja a jégbe, aztán nagyot lódít magán előre. Ezt a műveletet gyors tempóba kell ismételni s a fa kutya valósággal repül a jégen. Most nagy kelete van ennek a közlekedési eszköznek. Tihanyból Füredre és Siófokra, Arácsra, Csopakra most nagyon sokan közlekednek vele. A jég nagyon erős. Elbirna akármilyen gyorsvonatot. Negyvenöt,'jötven centiméter vastag. Csak egy nagy ellensége van. A rianás. Sokan igen furcsa képet alkotnak a rianásról. Mindenáron titokzatossá akarják tenni annak keletkezését. Pedig igen egyszerű. Ilyenkor télen nagy szelek szoktak erre járni. A nagy szél felszakítja, megtördeli az óriási jégtáblát, amint ráfekszik iszonyú erővel s a megrepedt jégtáblát széttolja egymástól, vagy feltúrja falmagasságnyira. Ez az egyik ok. A másik ok az, hogy a Balatonnak vannak forrásai. Mikor a tó hirtelen beáll, a jég egészen ráfekszik a vizre s befogja, mintegy börtönbe zárja hideg falával. A fenék forrásai azonban nem szűnnek meg működni, hanem időnkint hatalmas vízmennyiséget bocsátanak a tó medrébe. A víz feszültsége a szilárd burkolat alatt mind nagyobb lesz ennek folytán, s mikor eléri a kellő határt, szétrepeszti a jeget. Ez a tulajdonképeni rianás. Csendes téli éjszakán, bent a Balaton közepe felé tompa bődülést hall az ember, mintha kiveri, bikát űznének láthatatlan szellem gulyások. A bődülés elnyúlik ki a partig s egyre erősbödve szétterül a nádasok alatt. Ez a rianás hangja. Négy-öt kilométer hosszúságban meg-reped a jég s a szél aztán széttolja az elvált jégtáblákat, esetleg — ha szél nem fúj utána egy pár napig — újra befagy. Néhányszor voltam éjjel a jégen. Holdvilágos este, az ismert helyeken élvezet korcsolyázni. Eleinte rémes. A holdvilág sárga fénye összevegyül a jég zöld színével s a partok aranyos zöld párákban merülnek el. A jég nagyokat bömböl és hallatszik, amint a jég alatt végig morajlik egy-egy Isten tudja honnan keletkezett hullám és nekivágódik a Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tényleg esak V á á> ó i > e 8 O első papai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18. szám