Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-12-04 / 49. szám
a vármegyei közgyűlés, hogy mely h. é. vasutakat fog támogatni, mint a vármegye közérdekében állókat. Ezek között kimondatott, hogy a Pápa — Somlóvidék — Devecser— Sümeg irányút is segéllyel támogatni fogja. Sőt legutóbb, vagyis a múlt 1908. évben, mikor a m. kir. kereskedelemügyi kormány az egész ország törvényhatóságait, valamint kereskedelmi- és iparkamaráit is felhivta, hogy állapítsák meg, mely irányú h. é. vasutak volnának kiépítendők, ezen alkalommal is javasolva lett többek között a Pápa—Somlóvidék— Devecser—Sümeg irányú vasút. A tervezett vasutak közül a Pápa— Csornai és bánhidai és a Veszprém— Balatonparti vasutak kiépültek A Pápa—Devecser—Sümegi vasút azért is fontos, mert a velünk szomszédos vármegyék is köröskörül mindegyre jobban és jobban fejlesztik és építik ki vasúthálózataikat saját vármegyei lakosságuk javára és boldogúlására, akikkel ha versenyt nem tartunk a vasútépítések terén, a mi vármegyénk minden vasútnélküli vidékei vagy kevés vasúttal bíró városai elmaradnak vasútforgalom terén a szomszédos vármegyék vidékei és vámsaival szemben. Különösen Pápa és Somló—Devecser vidéke érzik nagy hiányát a Pápát Somlóés Devecservidékkel összekötő h. é. vasútnak, mert folytonos nagy kerülővel, idegen vármegyén, Vasmegyén keresztül van csak összekötő vasutjuk, tehát hasonló helyzetben vannak, mint volt Enying vidéke Veszprémmel régebben Székesfehérváron át. Tudjuk mi azt nagyon jól, érezzük és viseljük is a terheit, hogy vármegyénk területén már eddig kiépült h. é. vasutak nagyon igénybe vették vármegyénk útadó alapjait, de hát tudjuk azt is, hogy teljesen hasonló helyzetük van azon szomszédos vármegyéknek is, melyek pedig mindenáron teljes erkölcsi- és anyagi segéllyel támogatják minden megvalósúlás alá jutó újabbi vasutjaikat is. — Verje mög a ragya. A tisztelendő ur is belépett erre az udvarba és holmi magyarázatokkal látta el Varga Pétert, hogy ennyi nem elég az üdvösségre. A pap nem élhet meg a levegőből, mert az is csak eszik. — Hát a disznók nem esznek ? — pattant fel a Péter. Azok is ősznek úgy, mint az ember. Hát mit adok nekik, ha majd rínak ? Hiába volt minden magyarázat Varga Péter nem adott. Azt mondta, inkább kitér a vallásából, de még sem ád az idén a papnak kukoricát. No ezért a tisztelendő úr lehordta. Ilyen istentelenséget kiejteni a száján 1 Hogy nem válik kővé álló helyében. Aztán keresztet vetett magára és otthagyta a zsörtölődő embert. A harangozó meg a kurátor mosolyogtak a kalap alatt, de nem szóltak. Csak mikor látták, hogy a tisztelendő úr rájuk veti tekintetét, mintegy tanácsot kérőleg akkor megcsóválták a fejüket ; de akkor sem szóltak. Igen hallgatag emberek, tudják mi a becsület. . Hát eddig rendben is lett volna az eljárás ; csakhogy nem maradt annyiban a dolog. Rá egy hétre igen szines papirost kapott Varga Péter, olyan hivatalos félét, aminek az oldalán nyomtatott betű is van. Köztudomású lehet a Tek. Törvényhatóság előtt, hogy Zalavármegye törvényhatósága már a múlt 1908. évben megszavazott a Sümeg—Devecser—Somlóvidék—Pápa irányú h. é. vasútra kilométerenkint szokásosan 6000 korona törzsrészvényjegyzési segélyt és pedig a megyei pótadók terhére is, az utadó-alapok kimerülte folytán. Tudjuk azt is, hogy ezen vasút megvalósítása most már nagyrészben attól függ, hogy Veszprémvármegye is szavazza meg erre a szokásos 6000 korona segélyt kilométerenkint. És tudomásunk van arról is, hogy ezen vasút, egyik engedélyese Fábián Lajos budapesti mérnök korábban eredmény nélkül folyamodott Veszprém vármegyéhez a törzsrészvény-jegyzési segélyért, most azonban a vasút másik engedélyese Rechnitz Béla papai lakos megújította a segély iránti kérvényét a vármegyénél és kéri a fennebb jelzett segély megszavazását. Pápa város közönsége is esedezéssel járul tehát a Tekintetes Törvényhatósági közgyűléshez, hogy legyen kegyes a Pápa— Somlóvidék—Devecser — Csabrendek—Sümeg esetleg Tűrje irányú h. é. vasút törzsrészvényei jegyzéséhez a vármegye területére eső részre kilométerenkint 6000 koronát megszavazni. Megemlíteni szükségesnek tartjuk, hogy városunk a maga részéről saját pótadója terhére szinte szavazott meg ezen vasútra törzsrészvény-jegyzési segélyt százezer korona összeget és az egész vonal mentén egyesek és községek szinte jelentékeny segélyt jegyeztek. De a vármegye segélye nélkül miután teljes lehetetlen a vasút kiépítése, ezért esedezünk ennek is kegyes megszavazásáért. Bármi úton is találjon a vármegye módot és alapot arra, hogy a Pápa városa által is óhajtott, sőt a Veszprém irányú forgalomnak is nagy előnyére szolgáló ezen vasút a vármegye elmaradhatatlan segélye folytán kiépülhessen. Ha — Hát e minek? kérdezte a kisbirótól, aki hozta. — Anuak komámuram, — okosította a kis biró, hogy ezt föl kő mutatni a jegyző urnái, aztán a biró úr megbünteti kendet. — Oszt' mér? — Mert a papot igen üresen eresztette el. — Varga Péter megvakarta a fejét, aztán csak annyit mondott : — Mögájj pap, mögájj csak. Ezt is lassan mondta. Még ünneplőbe sem öltözött, csak úgy dolgos ruhában ment el a községházára. — Megtisztölöm a jegyző urat, ihol az irás. Azzal odaadta. A jegyző nézi, forgatja, megint nézi, azzal leteszi az asztalra és rákönyököl. — Hát fizet kend ? — kérdezi Varga Pétert ? — Mit? — Büntetést. — Oszt mennyi az a büntetés ? — Egy korona. — Ha nem volna igazam, akkor én fizetnék, de így nem fizetek. — Majd megbánja kend — világosította fel a jegyző. a nemes vármegye megszavazhatott annak idején a Veszprém—Devecseri és Balatonparti vasútra 700.000 korona körüli öszszeget, akkor a méltányosság azt hozza magával, hogy a Pápa—Devecser—Sümeg irányú vasútvonalra is áldozzon. Mert az igazságtalanság volna, hogy ezen eddig vasút nélkül levő vidék ne lenne segélyezve. Arról is értesültem, hog\ egy másik Devecser—Sümeg h. é. vasút engedélyes szinte segélyért fordult a Tekintetes Törvényhatósághoz. Ezen Devecser—Sümegi projektált vasút még a legnagyobb kezdetlegesség stádiumában van, még mi sem történt annak komoly megvalósításáért, csupán kérvény-benyújtások az adandó segélyekért, addig a Pápa—Somló—Devecser— Sümeg irányú h. é. vasút nagy költséggel trasziroztatott, nemcsak Pápa városa, de az érdekelt veszprémmegyei községek is (Nyárád, Nagyalásony, Dabrony, Vecse, Nagyszöllös) törzsrészvények jegyzésével hozzájárultak, mely községi hozzájárulásokat a Tekintetes Törvényhatóság jóvá is hagyott; a nagyméltóságú keresk. Minisztérium a traszreviziót befejezte és a közigazgatási bejárás is néhány héten belül megtartatik. Méltóztassék tehát az adandó segélyt ne azon rész vasútra engedélyezni, mert mint zsák vasút úgy sem építhető ki. Hanem az egységes Pápa—Somló—Devecser—Sümegi vasútra kegyeskedjék a Tekintetes Törvényhatóság a segélyt megszavazni, mert csakis ez felel meg Veszprémmegye érdekeinek is. Pápa város képviselőtestületének 1909 nov. 22-én tartott üléséből. Mészáros Károly s. k. polgármester. — Mögbántam én mán mást is, de azér nem fizetek még se. — Bepöröli a tisztelendő úr a szolgabíró urnái. — Akkor se füzetek, ha miniszterhöz pöröl is be, mer nincs igazsága. Azután megigazította mándliját, úgy folytatta : — Mióta a magam kódisa vagyok, mindig megfiizettem emberséggel a papnak, osak most nem. Megfőzettem vóna most is, csak vóna miből. De ha nem termött, hunnan vögyek ? No hát azt gondulom, hogy ha mán a tisztelendő úrban nincs annyi böcsületérzés, hogyha nincs nem köll erőszakot tenni senki emberfián, hát akkor én bennem sem lesz embörség senki papja erányában se. Ezt gondoltam eddig. Mo.-t pedig azt mondom, hogy prédikáljon a tisztelendő úr annak, akinek akar, de nekem ne. Mert vizet prédikál, oszt bort iszik. Más szóval : Maga se tartja, amit mond. Azután azzal fejezte be : — Kitérők a hitemből. Nem fizetek én többet egy papnak se. Ez az utolsó. Itt van la, vögyön rajt neki kötelet a nyakára. Előkotorászván a koronát, letette a jegyző elé az asztalra. Azzal elment. fí Cí TI FI TIÍT J TT fí TTfY Í7ff! J T7 mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek I A VH VI A K lT I V/ I A 1/ é s függönyök gőzmosó-iutézete Pápán, Fő-utca, V k) JLillllI üli U U )JLÁ Ilii Kis Tivadar ár könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.