Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-11-13 / 46. szám

Berlepsch János barátom, az okszerű, modern madárvédelem megteremtője, seebachi birtokát a Németországban valósággal mintaszerű madárvédelmi teleppé alakította át. Parkjában 300, erdejében 2000 mesterséges fészekodu függ évek óta, azonkívül mindenütt a cél szemmeltartásával létesített megfelelő bokorcsoportozatok találkoznak, tócsák, vizes árkok és télszakában etetők. Ezzel elérte, hogy 1905-ben

; mikor a birtokát körülfogó több négyzetes mérföldnyi nagy erdőségeket a tölgy falevélsodró pille (Portrix viridana) hernyói teljesen csupaszra rágták, a tulajdon erdeje és kertje zöld szigetként virúlt a kopár, barna vidéken, jeléül, hogy a kellő számban jelenlévő madárság tökéletesen fékentartotta a levélzet veszedelmes ellenségeit. Ahogy türelemmel, következetességgel eljárva, aránylag rövid idő multán is felszaporíthatjuk bizonyos vidék madárállományát, azt saját tapasztalataim nyomán tanúsíthatom. Lakóhelyemen, Kőszegen, azóta, hogy 1902-ben az állatvédő-egyesületet megalakítottam s 65 etető fölállításával gondoskodtam a téli hónapokban éhező madarainkról, a gyümölcsösökben és kertekben pedig száz szám függesztettem ki fészekodvakat a cinegék számára, a régi állomány 4—5-szörösére emelkedett. Szőlőmben és gyümölcsös kertemben pedig, ahol azelőtt egyetlen fészek sem volt, mesterséges ültetvényekkel elértem, hogy ma átlag minden 15—20 lépésre akad egy-egy fészek. Sőt az egyik sétaterünkön megtelepítettem egy olyan madárfajt is: a kormos fejű légykapót (Muscicapa atricapilla), melynek az országban való fészkeléséről eleddig biztos tudomásunk alig volt. De nemcsak a vadon élő hasznos állatok tenyésztésére kell az állatvédő-egyesületnek szemet vetni, hanem az állategészségügyre is. Mennyi kívánságot, óhajt vált ki belőlünk e kérdés! Hogy többet ne említsek : a járványokra, s kivált a veszettségre, az ebdühre hivom föl figyelmüket. Mennyi gondatlanságról, közönyről rántja le a leplet e borzasztó betegség sűrű ismétlődése! Tiszta sor: odaadóbb gondolkozással, jóakarattal az állatvédelem eszméjének hódításával, ez a rém és egyéb állatfertőző betegségek sokkalta kisebb mértékben veszélyeztetnék testi épségünket és a gazdák zsebét. íme, t. alakuló közgyűlés, nagyjában ezek a teendők alkotják az állatvédelem kérdésének tartalmát. A merő jóindulat ezen a téren sem elegendő, mert hangsúlyozom csak szakszerűség, szervezettség biztosíthat mélyreható eredményeket. Ez' okból erre hivatott egyesületre háramlik az a feladat, hogy kellő támogatással irányítsák az összesség javára egyesek jóakaratát, hajlandóságát, vagy pótolják annak hiányát. Nem terjeszkedhetem ki e feladatok részleteinek tárgyalására, nem sorolhatom föl egyenként: az utolsó öt esztendőben. De mégis a fekete szakái a halánték körül néhány csillogó fehér szálat mutatott. Kedves bizalmaskodással közeledett. — Váratlan vendég, úgyebár ? — Csakugyan. Hámon megfogta a jól ösmert puha kacsót. — Nem véletlenül botlottam ide. Programom van. — Ah ! — Igen, ott akarom kezdeni, ahol elhagytuk. Júlia kivonta kezét s nyiltan nézett egykori szeretőjének szemébe. — Barátom, az lehetetlen, én férjnél vagyok. Hámon arca megütközést fejezett ki. — Férjnél ? — kérdezte. — Igen másfélév óta. — Ezt nem tudtam . . . Igazán sajnálom. Júlia nagyot sóhajtott. — Édes barátom, ha sajnál, nagyon jól teszi ... az én házasságom még az önénél is boldogtalanabb ... én el sem tudok válni. — Miért? — Mert szeretem azt a nyomorultat, aki szemtelenül, kihivóan csal meg . . . Igen, itt a saját üzletemben , . . mit, miért és hogyan kell cselekednünk, minő eszközökre támaszkodnunk — hiszen, ha mindezt fel akarnám markolni, a terjedelmes anyagból sorozatos előadások kerülnének ki. Különben is ezekre nézve az a bőséges irodalom tájékoztathat, mely immár az állatvédelem ügyében fellendült, nemkülönben esetről esetre kezünkre járhatnak az Országos Állatvédő-Egyesület és a madárvédelem dolgában a Magyar Ornitholóqiai Központ, mely intézet földmivelési minisztériumunk ügykörébe osztva, egyenesen erre hivatott. És: tartsuk meg — úgy amint bölcs belátással gr. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszterünk elrendelte — iskoláinkban országszerte a „Fák és madarak napját", alakítsuk meg tanintézeteinkben az „Országos Ifjúsági Madárvédő Ligát", mert ezek az intézmények nemcsak a madár-, de általában az állatvédelem szempontjából a leggyökeresebb ható tényezői mindannak, amit elérni akarunk. Hozzáértéssel, odaadással, szeretettel, lelkesedéssel megvalósítva e két intézményt, mely a minden jóra legfogékonyabb, érintetlen, lágy gyermeki kedélyre hat, lehetetlen, hogy ne keletkezzék majdan egy jobbérzésű, az állatok jelentőségéről és értékéről a mostaninál tájékozottabb nemzedék, melyet az állatokkal való bánásmódjában emberiesebb érzület vezérel. Addig azonban, amig ez a közgazdaságunk és közerkölcsiségünk feljavulása iránt táplált reményünk teljesülhet, megfeszített munkával, lankadatlan kitartással, közönyösséggel, kishitűséggel, gúnnyal és tudatlansággal szembeszállva szolgáljuk az állatvédelem ügyét, mely egyszersmind művelődésünk ügye is. Néhai való báró Eötvös Józsefünk azt mondja egy helyen : „Népek, nemzetek kultúrájának fokmérője az állatvédelem; minél intenzivebb ez, annál tökéletesebb az". És számok adnak neki igazat. Angliában közel 500, Németországban 300-nál több, a kis Norvégiában 19 állatvédő-egyesület működik, nálunk alig 20. Aki ezt látja, bizony joggal veti szemünkre, hogy közel vagyunk még Ázsiához. Szent kötelességünk tehát ez állopoton nemzetünk jövője érdekében változtatni mielőbb. Mert a második ezer évet e hazában nemcsak izmos karral és éles karddal, hanem inkább a tudás, a nemes lelkület, az igazi műveltség erős fegyvereivel biztosíthatjuk magunknak. Sok küzdelem, kemény próba áll még előttünk, de már szaporodik táborunk, erősödik hadseregünk, s hogy ehhez e kies város közönsége is tekintélyes csapattal csatlakozott s nagyratörő munkánkból ki akarja venni részét, az megnyugvással kell, hogy eltöltse a haladás minden barátját, de kivált az 0. Á. V. E.-et, mely elsősorban gyarapodott újabb sogédcsapatokkal. — Szemtelenség! mondotta Hámon anélkül, hogy valami felháborodást érzett volna. Júlia idegesen vont vállat. — Szemtelenség ? Igaza lehet ... de nem voltam-e én is, ön is ép oly szemtelen, ép oly alávaló . , . Csak jusson^ eszébe . . . Oh, én ezerszer gondoltam reá ... És nem tudtam mentséget találni sem nekem, sem magának . . . — Szakasztottan ugyanaz, erősködött Júlia . . . A becstelenség oly keveset különbözik, hogy nem is lehet meghatározni . . . Aztán intett Hámonnak. — Különben tessék helyet foglalni. — Hámon leült, nehogy udvariatlannak lássék. Sokkal jobb szeretett volna kinn lenni . . . Az ajtó e pillanatban megnyílt s egy elegáns, magas asszony lépett be büszke fejtartással. Júlia és Hámon fülig elpirult. Mindkettő lesütötte szemét. A belépő asszony Hámon elvált felesége volt, ki szúrós tekintettel mérte végig a férfit és a nőt. És ők ketten érezték, hogy ebben a szalónban csak egy tisztességes lény van ... az a gőgös, pöffeszkedő asszony . . . Amidőn szives türelmüket hálásan megköszönöm, engedjék meg, hogy mint az O. Á. V. E. képviselője, az anyaegyesületnek legmelegebb üdvözletét tolmácsolhassam, támogatásukat eleve is megígérjem, végűi pedig kifejezést adhassak ama hő kívánságomnak, hogy kisérje nemes felbuzdulásukat áldás és teljes siker. A YAROSHÁZAROL. § Városi közgyűlés lesz e hó 22-én. A gyűlés elé — mint értesülünk — a következő fontosabb ügyek kerülnek: Szabályrendelet a járdakészítésről; ajánlat a színházi függöny bérletére ; kérvény a honvédlaktanya előtti járda aszfaltozása tárgyában ; javaslat az irattári anyag selejtezésére vonatkozólag; Árpád-utcai lakosok kérelme vízvezeték és villamos világítás bevezetése tárgyában; miniszteri rendelet a kóbor cigányokról. § A vágóhídi tervek. A városi új vágóhid tervei, melyeket vagy két év előtt fogadott el a város közgyűlése, két év után visszaérkeztek a földmivelésügyi minisztériumból. A minisztérium a terveken az állategészségügy szempontjából számos, de csekély jelentőségű módosítást kiván. A városnak — mely új jövedelmi forrás megnyíltát várja a vágóhidtól — érdekében áll, hogy a szükséges korrekciók minél hamarabb megtörténjenek, a tervek rövidesen újra a minisztériumba kerüljenek s innen hamarosan jóváhagyva kisürgettessenek. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai-kör múlt vasárnap szép közönség jelenlétében fényesen sikerült házi estélylyel avatta fel új helyiségét. Az új Jókai-kör a Griff szárnyépületében van. Tágas, barátságos, tiszta emeleti terem áll itt a kör tagjai rendelkezésére. A terem képét jelentékenyen emeli, hogy hátsó részén, a dobogón kettős díszletekkel felszerelt szép házi színpad van, melyet Régner Pál helybeli festő igen Ízlésesen állított össze. Az új helyiség a megjelent tagokra a legkedvezőbb benyomást tette s az első benyomás okozta kellemes hangulatban hallgatták végig a dús műsort. Első számaként Mendelssohn „Nászindúló"-ját játszották nagy hatással Gáty Zoltán, Rácz Dezső, Konta Dezső és Rupprecht Andor kitűnő együttesben, Kiss Vilma és Dely Margit harmonikus zongorakisérete mellett. Majd általános érdeklődés között özv. Pulszky Ferencné ült a felolvasó asztalhoz és közvetlen hangú, szines felolvasást tartott nagynevű férjéről s olaszországi útjáról. Felolvasásának különösen az a része volt becses, melyben Pulszky Ferencnek. egyes olasz műemlékekre vonatkozó esztétikai nézeteit közölte. De élvezetes volt a többi memoár-töredék is s a közönség hálás tapsokkal adózott érte. Helyes felfogással, igen szépen poentírozott szavalatban adta elő ezután Poe Hollóját Kovács József, kiben a kör jeles szavaló-erőt nyert. Süveg István sikerült humoros monológja után Tóth Anna kellemes hangja és Ízlésesen előadott szép énekszámai, melyekhez dr. Fehér Dezsőné szolgáltatott diszkrét zongorakiséretet, gyönyörködtették a tapsban nem fukar közönséget. = A Perutz-gyári önképzőkör szombaton kitűnően sikerült estéllyel vezette be a Jókai-kör régi helyiségében szokásos téli előadásainak sorozatát. A műsor első száma gyanánt az önképzőkör énekkara — Kecskés Lajos IV. éves tanítóképezdei növendék ügyes dirigálása mellett — a Himnuszt énekelte el, melyet a közönség állva hallgatott végig. A hazafias bekezdés folytatásául dr. Lakos Béla főgimn. tanár nagy figyelemmel hallgatott szabad előadása szolgált.. Főgimnáziumunk lelkes történet-tanára ez alkalommal is a történelem köréből választotta tárgyát. Thököly Imréről, a Naponta i^"* friss győri virsli kapható KORÉIN VILMOS füszerkereskedésében.