Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-11-13 / 46. szám

hőslelkü kuruc fejedelemről tartott előadást, tömör, de annál tartalmasabb beszédében a történetbuvár alaposságával ismertetvén azt a szomorú korszakot, melyben a „hóhér-király" jelzővel „ékesített" abszolutisztikus uralkodó I. Lipót s rosszlelkü tanácsadói Kollonics, Szelepcsényi és társai teljesen meg akarták semmisíteni a magyart. A sok új történelmi momentumot felölelő, kitűnő előadásért a kiváló tanárt a hálás közönség meg-megújuló zajos ovációban részesítette. — Szántó Lipót br. Eötvös József hangulatos költeményét A vár és kunyhó-t szavalta szépen, érzelmesen ; utána az énekkar népdal-egyveleget adott elő nagy tetszés mellett. Majd Erdélyi Zoltán ötletes vígjátéka, az Oroszlánbőr következett. A szereplők közül nagy sikere volt Pauer Gyulának, aki Jávorka Tóbiás szerepét pompás komikummal játszotta meg. Méltó partnere volt Drach Jolán, ki szintén sok rutinnal játszott; de ügyesek voltak Gerecs Anna, Weisz János és Jeney Pál is. A kar Szózat-énekével a műsor befejeződvén, kezdetét vette a tánc, amely virágos hangulatban reggelig tartott. = A leányegyesület holnap, azaz vasárnap d. u. 5 órakor tartja megnyitó ülését a következő műsorral : 1. A honfoglalók. Irta Jakab Ödön, szavalja Kohn Olga. 2. Pathetique sonata. Beethoventől. Zongorán előadja Neumann Elza. 3. Felolvasás. Tartja Weisz Hermanné. 4. Költemények. Katona Ivántól. Szavalja Nobel Jozefa. 5. Slavische Tiinze. Dvoi'aktól. Zongorán négykézre előadják Révész Arnoldné és Kövi Angéla. — Belépő díj nem tagoknak 40 fillér. = A kath. kör első felolvasó estélye nov. 14-én lesz a bencések tornatermében a következő műsorral: 1. Ébresztő. Dalárda. 2. Beszéd. Mondja Jándi Bernardin. 3. Trió. Előadják Gyémánt Miklós, Holle Konrád és Szentgyörgyi Sándor. 4. Zenés felolvasás. Tartja Szentgyörgyi Sándor. 5. Népdalok. Dalárda. Kezdete 6 órakor. TARKA ROYAT. K ö d . — Ujabb modern zengzet. — Fakó szürkeség, szürke fakóság . . . Hol a hatóság? Kora sötétség, pénzügyi vétség; pislog a körte, Halál jelöltje, •látni szeretne téged, Ki megfekvéd a vidéket, te Minden, te Semmi, te Köd. Fakó szürkeség, szürke valóság, te nedves semmi! Belédmarkol az utcai lámpa, szid a süket és átkoz a sánta, de én szeretlek, futva kereslek; mert eltakarod a hitelezőket, a kicsi nőket, pénzben hívőket, a kalapokat; a madárijesztőket, a kicsiket és nagyokat, monoklit és szemablakokat, a marakodó életharcot, a tönkremázolt leányarcot, a kiütést, a párbajkarcot, melyre a hős diszkrécióból ragaszt, jó lepedőnyi angoltapaszt. S ha akarod, eltakarod a plakátokon a mozit és mást, mi felvídit. Cincát is eltakarod, ha akarod, amit bár senki se lát, de ha idült náthája nincsen, élvezi ingyen üde illatát. Ez is a te bűnöd, bár ezért kivételesen senki se szid, te Minden, te Semmi, te Köd! Fakó szürkeség, szürke fakóság! Azért légy áldott; mert eltakarod azt a kutyafejű, vérszegényképü, hisztérikus fehérre mázolt csupasz holdvilágot, kihez ekép dúdol a világ, hogy „én és a holdvilág" cimborák, mákvirág, jó pipák satöbbi satöbbi. És mégis, én is Miként a többi, ha meglátom, hát róla dúdolok, s megszületnek a fekete kávés, a limonádás vegyes érzelmű modern dalok. S ez a sok nóta ezredek óta, óh jaj mióta hódít a Nóta, miként a gomba erdő vadonba buján terem. És mindegyikből segítségért ordít, az agyonérzelgett, holdkórossá lett, megbetegedett, csupaszra vedlett jambusokon járó vak szerelem. S te ezt tűröd? te tűröd ? te Minden, te Semmi, te Köd! ? Drázsa. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Papp Sándor kir. tanfelügyelő f. hó 12—13. napjain a ref. és r. kath. tanítónőképezdék meglátogatása céljából városunkban időzött, — A bencés-rend köszönete. Városunk polgármesteréhez a napokban a következő köszönő-irat érkezett: „Nagyságos Polgármester Űr! B. e. Fehér Ipoly' főapát úr Ö nagyméltóságának elhunytával Rendünket ért fájdalmas gyászunkban a nemes város Tekintetes Közönsége nevében is küldött szives és vigasztaló részvétért a súlyos veszteséget szenvedett, elárvult magyar Szent-Benedek-rend hálás köszönetét tolmácsolja a Rendi Konvent-Káptalan. Kiváló tisztelettel Dr. Hajdú Tibor perjel és a konvent." — Szakadás a függetlenségi pártban. A politika ki van zárva e lapok hasábjairól s csupán a tények regisztrálására szorítkozunk, mikor közöljük, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt f. hó 11-iki gyűlésében kettészakadt. Á párt többsége az önálló magyar banknak 1911-re leendő felállítása mellett nyilatkozott, mire a kisebbség, mely a bank felállítását terminushoz nem kivánja kötni Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter vezetésével, kilépett az anyapártból s „Függetlenségi 48-as Kossuth-párt" cimen új pártot alakított. Az új párt ügyvezető alelnöke városunk orsz. képviselője Hoitsy Pál lett. — A népkonyháról. A városi népkonyha a jövő hét közepén ismét megkezdi működését. Ez alkalomból a városi hatóságnak szives figyelmébe ajánljuk lapunk egy barátjának következő megjegyzéseit: „Á hivatalos város hosszú éveken keresztül csak tapogatódzott ebben a kérdésben, hozott különböző határozatokat a papiroson, de az igaz utat csak akkor találta meg, mikor a népkonyha vezetését a maga bürokratikus kezeiből kiengedte s nemeslelkű úriasszonyok melegen érző szivére bízta. De a hivatalos város nem állhat meg a félúton s a szegényügy helyes mederbe terelésének munkájában még más kötelességekkel is adós. Vitán kivül álló, megdönthetlen tény, hogy a szegények segélyezésének nincs áldatlanabb, célszerűtlenebb módja, mint a pénzkiosztás. És a város, amelynek most már van népkonyhája, ezt mégis, pláne egész terjedelmében fenn akarja tartani ? Továbbra is tűrni akarja, hogy fillérjei az alkoholizmust segítsék elő. Ez az igaz humanizmus iránt oly érzéketlenség, mely kedvét szegheti a népkonyháért lelkesülő és dolgozó emberbarátoknak. Ha van néhány városi szegény, akinek valóban lakbérre kell a városi segély, ám adják ki ezeknek készpénzben, de néhány ily kivétel kedvéért a pálinkáztatás rendszerét továbbra is fenntartani — tiszta képtelenség". E sorokhoz csak annyit füzünk hozzá, hogy a benne foglaltakat az utolsó betűig mi is aláírjuk. — Katona Iván versei. Nemrég elhalt poéta-munkatársunk, Katona Iván barátai a következő előfizetési felhívást bocsátották ki: „Ifjan elhúnyt poéta barátunk Katona (Koritschoner) Iván emlékét óhajtjuk megörökíteni. Összegyűjtöttük e célból a lapokban elszórtan megjelent verseit s a család gondos őrizetéből kikértük azokat is, melyek abban a verskötetben láttak volna először napvilágot, aminek kiadását szegény Ivánunk e télre tervezte, amiről ábrándozott, amiért reménykedett, de aminek megvalósulását megérni többé már nem adatott meg neki. Emléket kívánunk emelni az édesszavu poétának, a mélyen érző léleknek nemcsak az által, hogy verseit kiadjuk, hanem az által is, hogy a kötet tiszta jövedelmét az ő érzületének s egyéniségének megfelelő nemes közcélra fordítjuk. Felkérjük tehát első sorban azokat, kik gyönyörűségüket találták barátunk poézisében, de felkérjük azokat is, kik örömüket lelik egy tiszta, szelíd, melodikus lélekkel való megismerkedésben, támogassanak bennünket cé lünk elérésében s fizessenek elő a karácsonykor megjelenő kötetre. A könyv terjedelme mintegy 6 iv, ára pedig 2'—K lesz. Á t. gyűjtőket felkérjük, szíveskedjenek a gyűjtő-iveket s a gyütött összeget f. évi dec. l-ig dr. Kóródi Simon úrhoz (Pápa, Jókai Mór utca) eljuttatni. Pápa, 1909 november 9. Kiváló tisztelettel Katona Iván barátai." — Hogy ez a felhívás első sorban a Pápai Hirlap olvasóinak szivében kelt visszhangot, a felől semmi kétségünk sincs. Bizonyára sokan, nagyon sokan fogják olvasóink közül megrendelni a kötetet s az emlék létesü.l — Hímen. Örömmel vettük a kedves jelentést, hogy Krausz László és Bossányi Annus nov. 7-én, Budapesten házasságot kötöttek. — Theológusaink hangversenye iránt nagy érdeklődés mutatkozik, s bizton reméljük, hogy kedden este a Griff termében nagy közönség fogja végighallgatni az érdekes műsort, amelynek minden számát hivatott előadó fogja betölteni. — Lakásínség. A napokban több család járt fenn a polgármesternél, panaszolva, hogy nem tudnak lakást kapni. Megfizetnék szívesen, de sehol az egész városban nincs lakás. A polgármester ideiglenesen a járványkórházat bocsátotta rendelkezésükre, hogy a hidegben födél nélkül ne maradjanak. — Hát az utolsó 8—10 év sok-sok építkezése, egy egész új város keletkezése ellenére mégis ott lennénk, hogy jó pénzért se lehetne lakáshoz jutni. Avagy talán a bevándorlás öltött oly mérvet, hogy az építkezések sem tudtak vele lépést tartani ? Valósággal érthetetlen az eset, de ha mégis tényként áll előttünk, akkor a segítség módjairól kell gondoskodnunk. — Színészeink — Székesfehérvárott. Ezt a cimet nagyon csodálkozva nézheti közönségünk, melynek a múlt héten jelentettük, hogy Szalkay társulata városunkból 3 hétre Zalaegerszegre ment. A három hétből azonban — s itt a cim magyarázata — egy lett. A zalaegerszegiek, akikhez eddig nagyon is harmad rendű táreulatok jártak, akik nem 10 tagu zenekarhoz, de operettben zongorakisérethez voltak hozzászokva, abszolúte nem törődtek vele, hogy most egy nagy, sok jeles erővel rendelkező társulat jött körünkbe ós színházba egyszerűen nem jártak. Hiába volt Sasfiók, hiába Erdészleány és a többi sláger, Egerszeg nem melegedett fel. Egerszegi laptársaink restelkedtek, Szalkay azonban nem restelkedett és egy hét alatt áttette sátorfáját Székesfehérvárra. A törzsfészekben Bzivesen fogadták s ha az operett-személyzetet egy kicsit felfrissíti, szívesen is látják március végéig, amikor jön (de nem mint ment: Zalaegerszegen át) egyenesen Pápára. — Az aradi vesztöhelyért. Barabás Béla orsz. képviselő elnöksége alatt tudvalevőleg bizottság alakulf az aradi Tizenhárom vértanú vesztőhelyének a nemzet kincsévé való megváltására s a hősök vérével ásztatott szentföldön egy hatalmas, világraszóló monumentum