Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-11-13 / 46. szám
ság az építkezési szabályzat tárgyalása alkalmával nem ragadta meg az alkalmat, hogy annak keretében az ide vonatkozó szükséges intézkedéseket megtegye. Nevezetesen ma már minden város lehetőleg arra törekszik, hogy kert-városrészt teremtsen, ahol minden háznak meg legyen a maga kertje, szabad tere, azon kivül az utcák szélesek, egymást átszelök, egyenesek legyenek, az átmetsző pontokon nagyobb terekkel. A kert-városrészek létesítésénél már eleve kijeleiendök az azon városrész közintézményeihez szükséges telkek, piac, iskola, ovoda, rendőrkapitányi kirendeltség, népkönyvtár, temlom stb., de kijelelendök a gyáripar céljaira esetleg szolgáló telkek is, mely utóbbiak úgy választandók meg, hogy a kertváros levegőjére káros befolyással ne legyenek. Ily kert-várossá fejlődhetett volna az Erzsébet-városrész s az annak kiegészítő részét képező, beépítés alatt álló Meggyeskertek. Azonban erre terv és költségvetés kell, mely irányt szabjon az építkezéseknek. Sajnos azonban ezzel nem rendelkezünk, a hatóság egyebet nem tud tenni, mint az utcák irányát megállapítja, de hogy hányadrészben építhetők be a telkek, arra nézve befolyást szabályzat, terv nélkül nem gyakorolhat, de nem tehet semmit költségek nélkül arra sem, hogy széles utcák, terek képződjenek, ami igen fontos egy városrész fejlődésére. Kívánatos tehát az, hogy az építkezési bizottság sürgősen hivassék fel a most fejlődő városrészek tervének és költségvetésének elkészítésére, mert ha tovább késünk, úgy jövő fejlődésünket ássuk alá, de aláássuk közegészségünket is, városunkat pedig csődbe kergetjük. A csőd be fog állani akkor, amikor a közszükségböl kiindulva a képviselőtestület nem zárkózhátik el az utak, járdák, csatornák, világítás és vízvezetéknek a létesült utcákba való bevezetése' elöl. Ha meggondoljuk, hogy egy rövid utcában, mint pl. a Bercsényi-utca, a makadám-út 6—8000 koronába kerül, úgy mindjárt látni fogjuk, míg Hámonékhoz nem kommendálták varrónőnek. Hámon <ímre maloraigazgató volt, nagy vagyonnal és nagy tekintéllyel. Kiváltságosán szép, egyenes férfiú volt, eléggé megbízható jellemmel. De természetesen ennek a jellemnek is meg voltak a maga puhaságai Ezek főleg otthon mutatkoztak a feleségével szemben, ki büszke, gőgös asszony volt s aki nem egyszer éreztette férjével, hogy a vagyon alapját az ő hozománya teremtette meg. Az eset nem érdemel sok szót. Hámon Imre elcsábította a varróleányt. A dolog feltűnően könnyen ment. Júlia szerelmes lett a selymes feketeszakállu malomigazgatóba s az első találkozásnál karjaiba dőlt. A leánynak ez volt első komoly szerelme, a férfinak ki tudja, hányadik ... A boldogságot csak az zavarta, hogy épen abban az időben Hámonné elhalmozta Júliát munkával. Heteken át kellett abban a házban dolgoznia, amelyből — ezt a leány érezte — ki kellett volna őt dobni. Nos, nem dobták ki, de Hámonné modorában az utolsó napokban feltűnő idegesség, ingerültség mutatkozott. Minden komoly ok nélkül kíméletlen megjegyzéseket tett Júlia munkájára, sőt később személyére. hogy a keletkező sok utcára a városnak 60—80 ezer koronát kell fordítani, hol van aztán még a vízvezeték, csatorna, járda, villanyvilágítás és a fásítás, ezek ugyancsak belekerülnek még ennyibe. Mit von ez maga után? A pótadók szerfeletti emelkedését, amit lakosságunk el nem bir. Éppen, ezért még idejében, nehogy a kiadások ránk szakadjanak, minden utcára meg kell állapítani az út, járda, csatorna, vízvezeték és világítás költségét, s ha ezt az illető építtető a v. pénztárba befizeti, csak akkor nyerhessen építkezési engedélyt. Elejét kell venni az ujabb nagy terheknek, úgyis a közbiztonsági s egyéb költségek a város költségvetését az extenzív építkezések miatt nagy mértékben emelni fogják. A szabályrendeletben kimondandó, hogy az épülő utcának út, járda, csatorna, világítás, vízvezetékre akkor nyilik joga, ha az utca legalább 2/ s részben már beépült, vavy a telektulajdonosok a fenti költségeket a v. pénztárába befizették. Már évek óta készül az építkezési szabályrendelet, ideje volna tehát a fentiekkel kiegészítve emelni szabályrendelet erejére, mert enélkül városunk tervszerű fejlődése nemcsak hogy ki van zárva, de a várost a terjeszkedés pénzügyileg tönkre is teszi. Cs. K. Az állatvédő-egyesületek feladatairól, Irta s a pápai állatvédő-egyesület alakuló közgyűlésén felolvasta: Cherncl István. II. Az esztetikai mozzanat tehát, a tiszta humanizmus parancsszava mellett szintén hatalmas feladatokat szab az állatvédő-egyesületek tevékenysége elé. Azt mondhatná már most valaki : jó, jó, hiszen nagyon szép mindez, de hát egyéb gyakorlati, kézzelfogható hasznunk nincs abból, hogy az állatokat védelmezzük ? Erre a kérdésre nem fejtörős a felelet, mert minden habozás nélkül kimondhatjuk: hogy modern gazdálkodás okszerű állatvédelem híjjával egyenesen elképzelhetetlen és váltig bizonyos, hogy minél odaadóbban kezeljük azt, annál jövedelmezőbb leszen gazdaságunk és — Miért festi maga a szemöldökét ? — kérdezte egy alkalommal minden apropó nélkül. Júlia hebegve válaszolta, hogy neki ilyesmi soha eszébe nem jutott, mire Hámonné brutálisan vetette oda : — Ugyan, ne hazudjék . . . Ezen az estén Hámon kisirtnak találta Júlia szemét. Mikor megtudta az okát, komoly arcot mutatott. Hát igen . . . komiszság tőlem, hogy ezt az állapotot tűröm . . . Neked nem szabad többet hozzánk jönni. — De még; legalább egy heti munkám lesz. — Az mindegy . . . Beteget jelentesz . . . Őnagysága talál más varrónőt. Nem engedem, hogy téged sértegessen. — Pedig joga van hozzá — mondta a szegény leány végtelen szomorúsággal. Hámon sokáig nézte a finom, tűnődő aroot s valami különös, eddig csaknem ismeretlen indulat mozdult meg benne. Számot adott magának róla. Hámon gyakorlati ember volt. Mikor honorálást emlegetett, pénzre gondolt. Nem vett ékszert, bútort hanem átadott a leánynak egy takarékpénztári könyvet háromezer forintra. biztosabb jólétünk. Agyonsanyargatott, rossz bánásmódban részesülő, elcsigázott állatállomány nem teljesíthet olyan munkát, minőt az egészséges, gondozott, s értéke is jóval kevesebb, mint emezé. Az állatvédelem eszméjének köztudatosságával tehát állatállományunk jelentékenyen fog feljavulni, aminek nyomában jár az általános vagyonosodás is. Az állatvédő-egyesületekre háramlik tehát, hogy felvilágosító szóval, ha kell a törvény erejével hassanak oda, hogy a jobb belátás a nép minden rétegébe beszivárogjon és az előítélet, babona kivesszen az állatfajok jelentőségének helyes megismerése nyomán. Reájuk tartozik az is, hogy a gazdaságunk szempontjából hasznos állatok munkáját biztosítani és fokozni segítsenek. Valósággal állattenyésztéssel is foglalkozniok kell, nem a házi — hanem ama vadon élő fajok szaporításával, melyek emberi szempontból túlnyomóan * vagy határozottan káros állatokat pusztítanak. Elég legyen utalnom a rovarirtó madarak szerepére. Nem túlzás, hanem megingathatatlan tény, hogy Magyarország gazdasága közel 200 milló korona kárt szenved évenként csupán a rovarok garázdálkodásától. Már most hogyan képzeljük, hogy ez a kár csökkenjen, amikor kultúránkkal mindjobban meghamisítjuk a természet ősi állapotját s ezzel megsemmisítjük a rovarok természetes ellenségeinek életföltételeit? Emberi erő és furfang nem bír a rovarcsápással egymagában megbirkózni; a józan ész tehát azt javasolja: céltudatos tenyésztésével a hasznos madaraknak öregbítsük számukat'megfelelően érdekeinknek. Pótoljuk és javítsuk mesterséges úton-módon — de mindig a természetet híven utánozva — amit tőle elvettünk, amit rajta rontottunk. A madárvédelem terén teszem, feladatunk abban csúcsosodik ki, hogy: télviz idején célszerű etetőkön megfelelő eleséggel könnyítsünk a szükséget szenvedő hasznos madarak sorsán, egyébként pedig biztosítsuk és szaporítsuk fészkelőhelyeiket, s egyúttal erélyesen védjük őket természetes ellenségeik ellen. Minthogy az odvas fák — leghasznosabb madárfajaink kedvelt tanyái — szintúgy á bozótos, csepőtés, tüskés bokorcsoportozatok hova-tovább annyira megritkúlnak, eltünedeznek, hogy a madárságnak az emberek, ragadozó állatok, időjárás viszontagsága és egyéb csapások által is megtizedelt állománya nem talál már elég alkalmatosságot, hol otthonát megvetve, érdekeinknek kívánatos mennyiségben költhessen. Mesterséges fészekodukkal, mesterséges madárvédelmi ültetvényekkel, szóval rendszeres madártelepítéssel kell hát a bajt orvosulnunk. Intenzív gazdálkodásunk nem lehet el a madarak munkája nélkül, sőt fokozottabb mértékben reászorúl. Aki tamáskodik ebben, annak csak egy példát említek: báró — Lehet, hogy ezzel megalapítod jövődet. Ha nem lennék nős, talán többet is tudnék tenni. Három hónap sem telt el s Hámon végkép szakított kedvesével. Az Utolsó találkozásnál okát is adta : — Válok a feleségemtől s a válás alatt, ettől nagy érdek függ, olyan életet kell élnem, mint egy karthauzinak. Júlia nem tudta, hogy micsoda fegyelem köti a karthauziakat, de szótlanul belenyugodott a válásba. Elég okos volt előre látni, hogy ennek előbb vagy utóbb szükségképen be kell következni. — Még megelégedést is érzett a fölött, hogy Hámon megszabadul attól a bázsár • tOB, gőgös asszonytól, kit szívtelennek, lelketlennek tudott. Kerek öt esztendő telt el s ez az öt esztendő nagy változást hozott Júlia külső körülményeiben. A körúton önálló, jól- jövedelmező divatáru-üzlete volt, azonfelül pedig férjhez is ment. Hámonnal e hosszú idő alatt egyetlen egyszer sem találkozott. Képzelhető csodálkozása, mikor a próbaszalónba, ahol véletlenül egyedül maradt, Hámont látta belépni. A malomigazgató alig változott valamit fi TI TI If í 17 ATTHrrmí ír mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek I V H If VI A K lTI S / I U 1/ és f ügg ö uy ö k gőzmosó-iutézete Pápán, Fő-utca, V UJJ 11 Ifi il IV vJ U U LÁ lll I Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.
