Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-11-06 / 45. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: ím- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Dánia példája. A kis Dánia józan, demokratikus leckét ad a nagy közép-európai országok társadalmának, de különösen nekünk, magyaroknak. Az az északi müveit nép belátja, hogy az oktalan cím- és rangkórság ellen egyedüli hathatós orvoslás: sutba dobni az összes cimeket, kitüntetéseket és egyéb, a pogánykorból fennmaradt értéktelen titulákat. Valószínűleg nem pillanatnyi ellenszenv kényszeríti a kormányt ily gyökeres elhatározásra, hanem az a szomorú tapasztalat, amelyet a cimek, rangok és kitüntetések utáni epekedések okoztak a társadalmi és állami élet terein. Ismét rothadhatott valami Dániában. A társadalmi és közélet fáján elszaporodhattak a hernyók, amelyeknek petéit a cím- és rangkórság melengette és táplálta s felnövekedvén lerágták az igazi nemzeti élet lombkoronájának hajtásait, leveleit. Amelyik országban e lelki nyavalya elbarapódzik, ott ideális, önzetlenül a közjóért munkálkodó embert vajmi keveset találhatni. Már pedig a hazát, az államokat, nem ily lelkiszegények rabszolga törtetése tartja fenn és erősíti, hanem a nemes önérzet, a büszke polgári öntudat acélos akaratereje. Soha nem volt szebb kora a magyar társadalmi- és közéletnek, mint az 1848-as és a 60-as évek idején. Nem a rang, nem a cím után lelkedezett akkor a magán- és közszereplésre vágyó honfiúi szív, hanem arra, hogy minél többet és minél jobban cselekedjék hazájáért. Mély bölcsességök és ideális érzületök, igazi demokratikus gondolkodásuk fölényes megvetéssel utasította vissza tőlük azt a gyermekeknek való üres csecse-becsét, amiért manapság kegyelmes és nem kegyelmes lábak kopnak el szinte térdig, méltóságos hátak görnyednek a föld piszkos poráig, és nagyságos mellek lihegnek csaknem behorpadásig. Ha most fölkelne sírjából a mindenkor legnagyobb magyar Tekintetes Űr, Deák Ferenc, és ha látná, hogy a külömbözö fórumokon mennyi, kitüntetéssel felcicomázott alak lépked nagy képű auguri fej hordozással és ha még el nem adta, legalább is árulja magát, — visszasietne rögtön a csontjai által megszentelt örök lakásába és nem térne többé vissza soha. II. Fülöp, macedóniai királynak is volt magához mért esze; de még sem volt annyi, mint Augusztusnak és császár utódainak. Mert mig a világverő Nagy Sándor fejedelem atyja azt tartotta, hogy nincs oly görög vár, melyet egy arannyal terhelt öszvérrel be nem vehetne; addig az első római császár és koronás követői elégnek vélték, ha konzuli, szenátori, néptribunusi és egyéb cimekkel puhítják magukhoz Romulus hiúsággal telt sarjadékait. És hogy kapkodtak utána! ^ vagyontalan patríciusnak kellett, hogy dőrén szegénységét takarja el vele. Az ügyes pénzmanupilációk folytán gazdaggá lett közönséges civisnek szüksége volt rá, hogy oktalanul szégyenlett származása hiányait pótolja vele az ősi fensőbb körök előtt, ahova aranya révén befurakodott. A többi Novius (uj szereplő) egy mesgyén haladt velők s majmolták a nagyokat is, egymást is, így ette ki a vak hiúság Róma dacos léikéiből az ideálizmust, hogy aztán ez éhes lelkek kiegyék az állam egyedüli fenntartó elemét: az erkölcsi erőt. Egyrészt ez a szomorú kép adta nagy költőnk ajkára hasonlatkép ezen örök igéket: „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, Mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed". Dániában talán elég lesz az erkölcsi süllyedés meggátlására a kormány erélyes állásfoglalása. De nálunk a kormányi eljáráson kivül — persze, ha lenne ilyen kormányunk — még a társadalom minden egyes intelligens józan tagjának egybefogó munkájára is rá kellene szorulni a burján kigyomlálására. A hiúságon épül fel egész társadalmi A „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Legyen I * Megtiltottad. Hát nem beszélek róla. Nem akarod. No jó, hát hallgatok. Csak titkon kelnek nagy tilalmad óta Lelkemben szárnyra az igaz dalok . . . Nem akartad. No jó, hát hallgatok. Nem szereted, ha együtt vagyunk gyakran, Ha sokszor látnak véled emberek — Akik suttognak nagyon, nagyon halkan S szavuk mégis a lelked' sebzi meg .. . — Hát ne lássanak együtt emberek! Úgy legyen minden, ahogyan Te kérted, Legyen valóság minden, mit kívánsz! A csillagokat lehozom én érted És nem riaszt a gát — akár ha száz — Legyen valóság minden, mit kívánsz! A korán elhunyt költő irodalmi hagyatékából. En várhatok. A dicső napot várom, Mikor megszűnik a szent tilalom, Mikor majd élet váltja föl az álmom — És csenghet csókom, szárnyalhat dalom! Várom virágos, győztes nappalom!. . . Katona Iván. Puha uram urasan beszél. Irta: Tanczer József, Érdekes az, hogy némely faluban akad egy egy polgár, aki szeret urasan beszólni. Az ám csak a nagyszerű, hogy milyen módon teszi ezt. Felhozom példának Puha Pált, a böllért, aki fiatalabb éveiben egyszer Prágában is járt, tehát tekintélynek örvend. Ő mesélte egyszer, hogy ott beleesett a tengerbe. Szerencsétlenségére hallgatói közt a pünkösdi legátus is jelen volt. — Nincs Prágában tenger! — kiáltott a diák ! — De bizony hogy van ! Hát csak tudom, mikor beleestem. — Más. Prága lehetett az — feddette meg Tálos uram — a böllér komája — a legátust. — De nincs más Prága a világon csak egy ! — Már pedig többnek kell lenni — ha az egyiknél nincs tenger, a másiknál meg van ! A dolog ennyiben is maradt, de Puha uram azóta sohasem említette Prága mellett a tengert. No de én most tulajdouképen nem erről akarok beszélni. Puha Pál — mint már említettem, böllér ember. Ez azt jelenti, hogy ő szúrja le télen a disznókat és ő látja ei. Vagyis, ami a bálban a főrendező, a disznótórban a böllér. Ő nyitja meg a bált, akarom mondani a disznótórt, mert ő öli meg a kocát, ő bontja fel, ő ad utasítást mindenre, hogy ebbe mennyi só, paprika, bors, majoránna, abba meg mennyi vér, foghagyma, vereshagyma vagy citrom kell. Az ő intézkedése nélkül semmi sem történhetik meg a háznál. Ilyenkor szokott aztán urasan beszélni, persze csak uri helyen. Parasztnak nem dukál uri modor, csak a papnak, jegyzőnek, no meg a mesternek is. Lássuk, hogy a három közül az egyik X .egszolid»t>l> cég ! Keinek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak V á í>* ó I) ezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. Teiefon 18. sz.