Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-09 / 41. szám

besítésétől számított 15 napon belül r. t. Pápa város pénztárába való befizetésére kötelezi. Ezen véghatározat ellen a kézbesítést követő naptól számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, a fellebbezés a m. kir. belügyminisztériumhoz címezve r. t. Pápa város polgármesterénél adható be. Indokok: Kérdéses ügyben a fentiek értelmében kellett határozni — 1., mert a városi képviselőtestület határozatát szabályszerűen összehívott közgyűlésben névszerinti szavazás útján szavazattöbbséggel hozta meg. Egyebekben pedig a városnak megállapított szabályozási- és utcanyitási tervezete levén, az ebből folyó utcanyitásokhoz szükséges telkek megszerzésére, a kiegyenlítésekhez szükséges városi területek eladására vonatkozó összetartozó rendelkezések egy határozatba foglalása ugyan egy tárgyra vonatkozván, semmiféle megsemmisítési okul tekinthető szabálytalanságot nem képez, s az egyes részletekre vonatkozó esetleges jogorvoslatnak sem állaná útját, mert: az új utcarésznek tényleges megnyitása még a fellebbezett határozatban kimondva nem lévén, azon városi előző határozat, mely az utca megnyitását némely területek ingyenes átengedéséhez köti, ezen határozattal megszegve nincs, s mert a szabályozási vonal kiegyenlítésére ugyanazon utca részére a város által megvenni határozott terület vételára olcsóbb azokénál, amelyeket a város ily célból magánosoknak elad, ebben tehát a város kára meg nem állapítható ; 2., mert a jelen üggyel kapcsolatos építkezéseknél az 1886. évi XXII. t.-c. 24. §-ának b) pontjában, továbbá az 1881. évi XLI. t.-c. 21. §-ának harmadik bekezdésében, végül r. t. Pápa városának a m. kir. belügyminiszter által 44881/VI. a) 1909. szám alatt megerősített építkezési szabályrendeletének 7. §-ában előirt alakiságok betartva nem lettek. Kelt Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának 1909. évi szeptember hó 13-án és folytatva tartott rendes közgyűléséből. Kiadta: dr. Véghely s. k vármegyei főjegyző. A negyedik év kezdetén. Az izr. ingyen népkonyha megnyitása. Megjelent a pápai izr. ingyen népkonyha harmadik évi beszámolója. Ez a kis füzet az egyetlen mozzanat, mellyel a nyilvánosságot fogadtam s felejtém a terhes vonulás nehézségeit. Báthra érve a két ezüst sujtás mellé rögtön fölvarratám a harmadikat is. Másnap reggel még sötétben már rendezve volt a századom s indultunk Selmeoz felé. Esett a hó, BÜvöltött a szél. Agyus lovaink a roppant hegyeken keresztül csak egymást vontatva lassan haladtak. Hátul pedig utászaink az erdőkből fákat döntögettek az úton keresztül az ellenség akadályozására Oly lassan haladhattunk, hogy midőn január 14 én Selmeczre bejutottunk, egé szen sötét este lett. Mily jól esik ilyenkor ha a fáradt katona meleg szobában hajthatja nyugalomra fejét! Engem egy szappanoshoz szállásoltak be, ahol nagyon szívesen fogadtak. De itt csak egy napig maradtunk, mert harmadnap már a várostól egy órányi előőrségre mentünk, ahol három egész napon át éjjel-nappal egészen fölfegyverkezve kellett őriződnünk, borjúnkat egy pillanatra sem téve le hátunkról. Mikor e terhes szolgálat után fölváltattak, öröm mel vonultunk városi szállásunk felé. De alig értünk a városba, új parancsot kaptunk : ismét előőrségre. Mert eközben volt a legjelentékenyebb csata, a szélaknai. A császáriakat Csorich, a mieinket Görgei vezette s a mi zászlóaljunkból is ott volt három század. De Csorich szuronynyal bevette Szélaknát s a mieink Selmeczen túl vonultak, ahol mi is egyesültünk velük. Másnap, (21-én) a hegyek közt út nélkül négykézláb mászkálva vonultunk Bucsára, ahol zászlóaljunkat a Garam folyón leégetett híd mellé állították előőrsnek. Innen Beszterczére, Zólyomlipcsére, Breznóbányára, Telgardra, Sztraczénára mentünk. (Folyt, köv.) felkeresi ez az egyébként zajtalanúl működő szép intézmény. Az okos ideák egész seregét produkálták hölgyeink az izraelita népkonyha létesítése és fenntartása körül, s ilyen okos eszme az is, hogy semmiféle gyűjtési akciót, semmiféle „zsarolási" hadjáratot egy-egy szezon előtt nem indítanak, hanem egyszerűen közreadják az előző év beszámolóját: a nemeslelkü adományok egész tömegének imponáló lisztáját. Mintegy jelzik ezzel azt, hogy minek még külön biztatás az adakozásra ott, ahol a számadásokból kitetsző szép példaadás minden buzdításnál, vagy kéregetésnél jobban megteszi a hatását. Teljes hat hónapon keresztül naponkint közel 90 szegény kapott ingyen ebédet, s ennek ellenére még közel 2000 K felesleg is maradt/ úgy, hogy az évről-évre fokozódó érdeklődés nemcsak a népkonyha fennmaradását biztosítja, de alapos a reményünk, hogy nemsokára fejleszteni, s egész éven át állandóvá tenni is' sikerül ezt az áldásos intézményt. S igazán csodálatos, hogy ez a nagy .eredmény létrejött, anélkül, hogy különféle dísz és egyéb elnöki, meg választmányi tisztségeket, vagy egyéb reprezentáló állásokat szerveztek volna. Csak pénztárost választottak Fischer Gyuláné személyében, akinek bőséges dolga volt az anyagi ügyek gondos és mintaszerű ellátásával; meg egy titkárt, Krausz Jolánt, akinek lelkes buzgalma ós agilitása az adminisztratív dolgok intézésében találhat nagy feladatot. Akik ezt a humánus alkotást létrehozták, azok nem tisztségeket, címeket kerestek, hanem csak kötelességet és munkát. De ennek aztán emberül meg is feleltek ! Bármennyire elbújtak is a nyilvánosság elől, a sajtó még sem hagyhatja említés nélkül, hogy épen úgy, miként az előző években, az idén is, különösen két úriasszony fejtett ki minden elismerésre méltó, fáradhatatla n munkásságot a népkonyha körűi, valósággal azt mondhatjuk, hogy két lelke volt ennek a jótékony intézménynek: Rosenthal Mórné és Preisach Mórné. A köréjük sereglett lelkes hölgysereg már a napokban újra megkezdi tevékenységét, s megnyitják ismét a népkonyhát a szegények előtt. Ismét közel száz gyermek éhségét fogják naponta csillapítani, s ezerek fogják áldani derék hölgyeink nemes buzgalmát. A színházi hét. Ugyanazt a nótát kell fújnunk, amit a múlt héten. Szalkaynak nincs oka panaszkodni a szezonra, nekünk ellene igen. Főkép a zenekar, melynek kilátásba helyezett új tagjai úgy látszik még mindig Csehországban nyaralnak. Hogy a közönség mennyire vissza kívánja ily körülmények között a katonazenekart, az képzelhető. Képtelenség is, hogy mikor kellő számban nincs magyar zenész, mért félti a honvé-. delmi miniszter a polgári muzsikusok megélhetését a katona-banda inváziójától. Ez legalább is oly alaptalan félelem, mint az angoloké a németek szárazföldi támadása miatt. Nagy várakozással tekintettünk a Somogyi parasztok szombati előadása elé, már csak azért is, mivel a mai színi érában valóságos eseményszámba megy új népszínmű szinrehozatala. Sajnos azonban, hogy ez az esemény ezúttal csak rövid eset volt, mert a darab az első előadással jól megérdemelt bukásban részesült. Ilyenformán a közönség is csalódott, a színigazgató is, de csalódott maga a szerző is, kinek szárnypróbálgatásai nemcsak a népszínmű, hanem általában a színműírás terén is csak gyenge kísérleteknek bizonyúltak. Pedig szép célt tűzött maga elé: modern hangot, modern törekvéseket, modern tartalmat belevinni a népszínműbe. A kezdet nagyon jó volt, de az események megokolása, legtöbbször a megokolás hiánya, bonyolítása és megoldása teljesen elhibázottak. A bonyolításba a szerző is annyira belegabalyodik, hogy alig tud kievickélni. Az sem történik természetesen. Csakis népdrámai alapon lehetett volna a darab tárgyát megoldani. Ehhez meg nincsenek jellemek, sőt még typusok sem. Ilyen darab szinrehozatala nagy könnyelműség ; ha nem vétek! Maguk a szereplők is érezték helyzetük kínos voltát a sok haszontalan, cselekvés nélküli beszéd alatt. A tájszólással meg egyenessen visszaéltek s ezer botlást követtek el. Déri, Kovács, Ivánfi és Gyárfás még csak megállták helyöket, de Verő Jankának végig siránkozó játéka teljesen elhibázott és élvezhetetlen volt. Az előadás egyedüli érdeme néhány gyönyörű magyar nóta eléneklése volt. Sokan azt tartják s nem minden alap nélkül, hogy egyedül a színpad az a tér, ahol valamire való poéta-tehetség érvényesülhet. Ez csábítja aztán összes novellistáinkat, összes lírikusainkat a drámaírás mezejére. A sorban most Farkas Imréhez, egyik legnépszerűbb trobadúrunkhoz érkeztünk, aki nyilván a „Heidelbergi diákélet" hatása alatt „diáktörténetet" írt „Az iglói diákok" cirnmel. A diák történetben történet aránylag kevés van, ami van, az se fog senkit újságával meglepni. Á három diák, kik mind egy lányért hevülnek s akik közül a választott egyik csalódott szerelmes boszúja folytán dorbézolás miatt szédesz elé kerül s persze kicsapatik, régi jó ismerősünk s az se lepett meg bennünket, hogy a kicsapott diák hű marad szerelmeséhez s a 10 évi találkozás napján eljegyzi arájául. De ha új kevés is van a darabban, egy pár jól megkonstruált jelenete, így főkép a zord apának együttmulatása fiával, akit a jóra inteni jött, nem tévesztette el a hatását. Mulatságos, bár túlságos operett-jellegü a szedesz-jelenet is, melyben a szigorú tanári kar Holéczi Pista nótájára táncra perdűl. A darabnak fő érdekessége egy pár szép dal, miket Farkas maga komponált s azok a régi jó diáknóták, mik közül „Ballag már a vén diák"-ot Farkas elsőnek szőtte be és pedig igen szépen drámai cselekvénybe. A szereplők mind kitettek magukért. Gyárfás (Holéczi) és Ivánfi (Petki) versengtek a baritonista pálmájáért. Jutott mind kettőnek, békén megosztozhattak rajta. Az egyetlen női szerepben Bihari Erzsi, mint Éviké üde és kedves volt. A burleszk-elemet Bátori képviselte, kinek Odrobinája (egy csupa szív tót-vendéglős) derék komikusunk legjobb alakításai közé tartozik. Jó alak volt Vértes pedellusa is, pompás a Kovács apája, Alapi a tanárok között tünt fel kellemesen. A közönség jól mulatott, sokat tapsolt s szemet húnyt a poéta Farkas kedvéért a drámaíró Farkas némely fogyatékossága előtt. Ki kell emelnünk, hogy idén a diákelőadások színvonala úgy az előadott darabok irodalmi értéke, mint az előadások jósága szempontjából határozottan emelkedett. Szerdán Hugó Károly Bankár és bárója ment, ez a romantikus, hatásos dráma, mely 1847 óta sem tünt le a Nemzeti repertoárjáról. Utána pedig Kisfaludy Károly derűs apróságát a Mátyás diík-ot kapta csemegéül a színházat teljesen megtöltő lelkes diák-közönség. Mindkét darab előadása jó volt, egészen a darabok értékének színvonalán álló. Kovács, Déri, de különösen Fekete Irén játéka gondos, lelkiismeretes, precíz és hatásos volt. Nem egyszer ríkatták meg a fogékony hallgatóságot. — A vígjátékban pedig Bátori kacagtatta holtra a vidám ifjúságot. Jó volt Vértes és Kis Cecil is, de Marossinak megjelenése is, játéka is felületességet árúit el. A hét további műsora az Iglói diákok és a Szerelmi keringő megismétléséből került ki. Tegnap este a Tanítónő ment szép ház előtt a tavalyi, sőt tavalyelőtti kitűnő szereposztásban. • A VÁROSHÁZÁRÓL. § A szinügyi bizottság f. hó 8-án Lampérth Lajos helyettes polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyén Neuwelt Gyula és Janovich Pál szinház függöny hirdetési vállalatának folyamodását tárgyalták. Nevezett cég ajánlatot tett a városnak, hogy a szinház általa készítendő előfüggönyének hirde tési joga fejében 20 évre bér gyanánt 4000 koronát fizet, évenként szeptemberben előre 200 "kor. részletekben. A szerződés megkötését a bizottság javaslatba hozza a tanácsnak azzal a kikötéssel, hogy a függöny minden évben előzetesen bemutatandó