Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-02 / 40. szám

nem kellene restelkednünk minden országos dalverseny alkalmával városunk némasága miatt. A város becsülete követeli, hogy ezen segítsünk. És ha előkelőségeink, kulturális egyesületeink nemeslelkű vezetői komolyan kezökbe ragadják ezt az ügyet, mihamarabb helyre ütjük a régi csorbát kulturális felfogásunkon. Zenei képzettség, kiváló hanganyag bőven van városunkban és szervező munkaerő is akad. Csak pártfogás kell hozzá a közönség részéről, Azt pedig Pápán, a műkedvelői előadások városában-, remélhetjük. Az anyagi kiadások kérdése sem lehet •akadály, mert eleinte nem sok költséggel jár, később pedig a dalegyesületnek kell jó szervezés mellett kiadásainak legnagyobb részét megkeresnie. S mindaz,

1 aki ily egyesület megalapításán, fenntartásán bármily kis erővel is fárad, hitünk szerint a város társadalmi életének harmóniáját mozdítja elő, amire oly égető szükségünk van. Rajtunk áll, hogy akarunk-e társadalmi életünkbe oly új szervezetet beállítani, amelynek első gyakorlati haszna lesz a kivánatos egyetértés megalapítása, avagy pedig inkább haladunk tovább is a nemtörődömség utján és hagyjuk ezutánra is Pápát néma városnak. <Jy. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL. figyelmet. A napirend során okt. 18-án tartandó ülésre halasztottak az állami óvoda épületének ügyét. A város területének felmérése tárgyában a pénzügyminiszter által kivánt kötelező nyilatkozatot, mely szerint a költségeket 3 éven át fizetjük, névszerinti szavazással elfogadták. Az ipariskola építése ügyében a végleges (?) elhatározást az okt. 18-ki ülésre halasztottak. Ugyanakkorra halasztották a városháza átalakítása felől való döntést. Majd el fogadták Staub József alapítólevelét, melyben a szegény-alap 1000 koronához jut. Kiküldték a virilisták jegyzékét összeállító bizottságot s elfogadták a v. tanácsnak az ex lex idejebeli adóbehajtásokért folyósított jutalomdíj kiosztására vonatkozó javaslatát. Némelyek azon jámbor óhajuknak adtak kifejezést, bár ez a 477 korona inkább a szegényalapnak juthatna, ez azonban megmaradt jámbor kívánságnak, a gyűlés pedig 4 órakor véget ért. § A villamostelep felügyelő bizottsága folyó hó 1-én Lamperth Lajos h. polgármester elnöklete alatt tartott ülésében az akkumulátortelep épületének kibővítési munkálatait a legolcsóbb ajánlatot tevő Besenbach Károly építőmesterre bizta. A Teleki-utca lakosainak kérelmére a vezetéket ez utcára is kiterjesztik s a tantíóképezde mögött egy egész éjjel égő lámpát szerelnek fel. Az izr. hitközségnek a Viasz-utca jobb világítása tárgyában beadott kérvényét olyan formán intézik el, hogy a fürdőház közelében lévő égőt fémszálas égővel cserélik ki. gyámoltalanabb Isrom, Molitferat hercegéhez (Ivánfí), de Bébé ép

J mikor a herceg-vőlegény érkezését várják, szerelmesével, Stelló gróffal (Paxy) megugrik a szülői háztól, s Caracóban éldelik a boldogságot. A kétségbeesett nagyherceg, aki jövendő veje gazdagságával szeretné reparálni vagyoni viszonyainak tátongó hiányait, úgy segít magán, hogy udvarába hozatja vidéken inkognitóban nevelt törvénytelen leányát (Bihari), aki feltűnően hasonlít Bébéhez, s ráveszi, hogy leánya képében lépjen házasságra Isrommal. A dolog nehezen sikerül, mert a leány meg Passepoille szárnysegédbe szerelmes, ámde pro forma belemegy a játékba. Azonban rövidesen unni kezdi a kelletlen házasságot, s hogy a mulya férjen hamarosan túladjanak, a menyecske még elég fiatal anyósa (Tomborné) szerelmi jelenetet provokál vejével, amin rajtakapatván, a pár napos férjnek kiadják az útját. Igy a szerelmes párok akadálytalanul egymáséi lehetnek. — Hogy a sovány mese dacára a közönség mégis szórakozást talált a darabban, a jó előadásnak tulajdonítható. Bihari kettős szerepében kedvesen, temperamentumosán játszott, szépen énekelt, Paxy erőteljesen vágta ki a nagy áriákat; de legnagyobb sikere volt lvánfinak, aki a gyámoltalan herceg szerepét olyan pompás, diszkrét humorral játszotta meg, amely már igazán művészinek mondható. Ladányi fess és daliás szárnysegéd volt, Bátory, Tomborné, Gyárfás, mint mindig, ez estén is kitűnően töltötték be szerepeiket. Feketéné azonban énekelni nem tud, tehát ne énekeltessenek vele. Meg kell még dicsérnünk Fekete Irént, aki a második felvonásban a fárasztó angol táncot remekül lejtette, úgy hogy meg is kellett ismételnie. Dráma-újdonság a héten nem volt. E helyett repriseként a Baccarat ment Drámai személyzetünket a múlt héten megdicsértük, a tehetségek értékét most sem kisebbítjük, de régi dolog, hogy szereptudás nélkül a legjobb tehetség sem érvényesül. Arról nem is szólva, hogy mennyire zavarólag hat, ha az ember egy este kétszer hallja a darabot, egyszer a súgótól — folyékonyan, másodszor a szereplőktől — döcögősen. Ez a megjegyzésünk legtávolabbról sem vonatkozik Verő Jankára, aki Helén szerepében minden izében átgondolt, szép alakítást nyújtott. Nagyobb jeleneteivel mélyen meghatotta a közönséget, mely ezúttal komoly művészi tudást méltányolt elismerő meleg tapsaival. Mellette Kovács és Déri emelkedtek ki az ensembleből. Kovácsnak különösen jó estéje volt, mig Déri játéka értékét a szöveg-nemtudás csökkentette. A Walzertraum után a Liebeswalzer. Strauss után a régi jó Ziehrer, kit úgy látszik, még mindig üldöz régi balszerencséje, nem tud vala§ Városi közgyűlés volt e héten osütörtökön olyan tárgysorral, melyről „határozták, hogy máskor határoznak". A közgyűlésen mintegy 50 városatya volt jelen. Az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítéséhez hozzá szólt dr. Lövy László, kifogásolván, hogy a jegyzőkönyv a sümegi vasút segélyezésének megszavazásánál megemlíti Reehnitz Béla engedményes nevét, kinek terve ezerint a vasút építendő. Szerinte a 100.000 koronát egyszerűen a vasútra szavaztuk meg. A polgármester a jegyzőkönyvet helyesnek találta, a közgyűlés is e nézeten volt. Napirend előtt a polgármester elparentálta a nemrég elhunyt Adamovich Lázár, Bock István és Perlaky Géza v. képviselőket. Emléküket jegyzőkönyvbe iktatták, a gyászoló családokhoz részvétiratot intéznek. Ugyancsak a napirend előtt Vágó László a keddi nagy esőzés miatt a Koronautcában beállt mizériákat ecsetelte, mire a polgármester a bajok lehető orvoslását helyezte kilá tásba. Csurgai Gyula a heti állatvásárokon a a járlatlevelek ellenőrzése tárgyában interpellált, mire a rendőrkapitány adott megnyugtató választ, ' végül Barcith Károly néhai Osvald Dániel polgármester sirjának gondozására hívta fel a A színházi liét. A hét műsora bizony gyengécske volt. Ennek felelt meg a látogatottság is, sőt ha igazságosak akarunk lenni, a látogatottság erősebb volt, mint a műsor. A rendes szinházbajáró közönség megteszi a maga kötelességét, ámbár boszankodva tapasztalja, hogy a zenekar még mindig 8 tagból áll s egyes hangszerek teljes hiánya a zenei élvezetet igen kétessé teszi. Helyes volna, ha a szinügyi bizottság figyelmeztetné az igazgatót, hogy elvállalt kötelezetségeit teljes mértékben váltsa be. Szombaton este Stein Leo és Lindau Károly operettgyárának új termékét : a Szerencse malacot mutatták be színészeink. A művecske meglehetős üres alkotmány. Jelentéktelen mese, még jelentéktelenebbül megzenésítve. Mindössze Bébé belépője, a dal a szerencse malacról, érdemel említést, amelynek fülbemászó melódiája van. A darab meséje rövidre összefogva abból áll, hogy Dániel, Styria eladósodott nagyhercege (Bátory) férjhez akarja adni leányát, Bébét (Bihari Erzsike) a nagy vagyonú, de annál oszladozni, mikor már Bécs felé közeledtünk. Mindenfelé óriási kémények s hatalmas gyártelepek jelezték a nagy város közeledtét. Az állomásról kettős sorokban gyalog siettünk a Hotel Oedenburg-ba. Ez volt a f'őtanyánk. Itt kaptuk előre megszabott árért mindannyian az étkezést s itt volt ellszálásolva a tanulók egyharmada. A többi a szomszédos Aranybárányban és Belvedere hotelben kapott szállást. Kis podgyászainkat lerakva, tüstént nyakunkba vettük a várost s késő estig, az étkezés idejét kivéve, alig állottunk meg egy pillanatra. Kihasználtunk minden percet arra, hogy minél többet lássunk s minél több tapasztalattal gazdagodjunk. Legelőször a kapucinusok sírboltját kerestük fel, ahol a Habsburg-ház tagjai pihennek. II. Mátyás király és császár óta a családnak majdnem minden tagját ide temették. Most 132 Habsburg nyugszik e hatalmas sírboltban. Különös érzés fogja el az embert, mikor ott jár a hatalmas és egyszerű koporsók és síremlékek között. A történet mintegy megelevenedni látszik előttünk, mikor ott állunk egy-egy hatalmas uralkodó koporsójánál, akik alatt annyi nehéz küzdelmet élt át hazánk. Mindannyi közt legfényesebb síremléke van Mária Teréziának s körülötte nyugosznak nagyszámú gyermekei. A kapucinus atya minden nevezetesebb koporsónál elmondta magyarázatát németül s azután egyik tanártársunk magyarul ismételte az ifjúság előtt. Őszinte meghatottság érzésével állottunk Rudolf trónörökös és Erzsébet királynénk koporsójánál. Mindkettőt most is egész halom virág és koszorú borította. Innen a közel fekvő Kunsthistorische Museumba siettünk, hogy minél tovább gyönyörködhessünk páratlanul gazdag művészi gyűjteményeiben. Előbb azonban gyönyörködve állottunk meg azon a pompás téren, mely előtte elterül, melynek másik oldalát meg a másik hatalmas, császári gyűjtemény, a Naturhistorische Museum képezi. A tér közepén pedig Mária Terézia kolosszális szobra emelkedik. Valóban remek alkotmány. De nem sokáig gyönyörködhettünk benne, mert sietni kellett a muzeumba. Ott voltunk azután csaknem d. u. 2 óráig s még akkor is alig tudtunk megválni tőle. S még akkor is mennyi töménytelen kincs maradt, amit egyáltalán nem nézhettünk meg. Hiszen hetek kellenének ahhoz, hogy csak egy kissé alaposabban szemügyre vehesse az ember az ott összegyűjtött s gyönyörűen kiállított művészi kincset. Legjobban gyönyörködtünk a görög és görög-római művészet számtalan sok, szép emlékében. Addig élveztük itt a sok látnivalót, mig egyszer csak azt vettük észre, hogy kevés idő jut majd a képtárra. De előbb mégis csak meg kellett állanunk az óriási előcsarnokban, melynél szebbet alig lehet látni. Felső részét Munkácsy Mihály hatalmas festménye díszíti. A képtárat már csak úgy nézhettük meg, hogy kiszemeltük a legnagyobb festőket: Rafaelt, Tiziánt, Rubenset stb. s csak azok remek alkotásait vettük alaposabban szemügyre. Mennyi szépség, mennyi kincs ! — ily gondolattal bucsuztunk ettől a fényes kincstártól, ahol az emberi szellem annyi remek alkotása van fölhalmozva. Délután Schönbrunnba mentünk s egész estig gyönyörködtünk szépségeiben. Visszafelé pedig láttuk az esteli Bécs mozgalmas életét. Másnap megtekintettük a Szent Istvántemplomot, a- Votiv-Kirchet, az egyetem nagyszerű udvarát hatalmas nyitott folyosóival s a hires egyetemi tanárok mellszobraival. Ezután Erzsébet királyné szép márvány-szobrában gyönyörködtünk. Innen siettünk a Hofburgba, melynek megtekintésére külön engedélyünk volt. S oly előzékenységgel találkoztunk, hogy nemcsak a szertartási termeket mutatták meg, hanem bevezettek bennünket a fejedelmi vendégek lakosztályaiba, Ö Felsége régebbi lakosztályába s Mária Terézia királyné termeibe. Gsodaszépségii, remek bútorokat, gobelineket, művészi tárgyakat láttunk itt, rövid, de alapos magyarázat kíséretében. Ez a látvány valóban feledhetlen marad előttünk. Innen rohanva siettünk a Naturhistorisches Museumba s megnéztünk belőle annyit, amenynyit lehetett. Az ifjak egy része azonban egy óra tájban visszakívánkozott a Burgba, hogy láthassa az őrségváltás nagy parádéját. Két óra is elmúlt, mire ebédnél összetalálkoztunk. Délután a Práter következett s ennek a látnivalóit is kiélveztük. Este 10 órakor pedig vonatra ültünk s most már Bruckon és Győrön át utaztunk haza. Pénteken hajnalban érkeztünk Pápára rémségesen kifáradva, de egy cseppet sem sajnálva, hogy ekkora fáradalmakon mentünk át. Még az apróság is azt mondta, hogy megérdemelte a fáradtságot. Még csak azt jegyzem meg, hogy ekkora út összes költsége nem tett ki többet, mint minden egyes tanulóra 18 kor. 52 fillért.