Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-02 / 40. szám

mire való szövegírót kapni. A Szeréimi keringő szövegét ketten követték el, Bodánszky Róbert és Grünbaum Fritz. Szellem azonban nincs annyi benne, mint akárhány egy szerzős városligeti bohózatban, melynek szerzője nem pályázik világkörút dicsőségre. Hogy az olasz hegedűművész egyetlen keringőjének számos hölgy számára felajánlásával hogy bolondít magába annyi és annyi gyenge női szivet, az ötletnek jó, de a köré még mese is kellene. Mese után kiáltott az egész unalmas szöveg, melynek oázisai a szép zeneszámok voltak. Maga a liebeswalzer ugyan nem versenyezhet sem a Varázskeringővel, sem a Vig özvegyével, de azért csinos, könnyed melódia. Van azonban ezen kivül még egy-két jó duett, pár szép ária és ezt szívesen elhallgatná az ember 1/

2ll-ig, de 11 óra, ez már sok egy érző kebelnek. Kisebb felvonásközöket kérünk t. rendezőség, ha ugyan ily intézmény egyáltalán van idén Szalkayéknál. Á főszerep Ivánfi Jenő kezében volt, aki azonban erre kissé ráhibázott. Spininek lehet, sőt kell is kissé olaszos akcentussal beszélni, de ezt túlzásba vinni, teljesen komikussá teszi az alakot, ami aztán a szöveget, a nagy beleszerelmesedést, hihetetlenné teszi. Egyébként Ivánfi ezúttal is kellemes volt, énekét sok gyönyörűséggel hallgattuk. Bihari Erzsi Jella bárónőt sok természetes bájjal játszotta meg. Éneke kedves volt, feltűnt elegáns, ritmusos tánca, melyben Ivánfi volt méltó párja. Gyárfásnak nem volt hálás a szerepe, de szép énekre nyílott alkalma s ezt melegen megtapsolták. Szalkaynak egy felcserepedett fiakkeros szerepében bőséges alkalma nyílott a közönséget megkacagtatni. Természetes játéka mellől kirítt a Tömbömé mondva csinált komikázása. Hiába, ez a szerepkör nem való neki. Kisebb énekesszerepében jól megállták helyüket Ladányi Mariska, Paxy Margit és Marossy Géza is. A darab eléggé tetszett a közönségnek, amit a másnapi telt ház is bizonyított. Ugyanezen napon délután Bérezik Árpád kedves vígjátéka: Himffy dalai ment. Az ifjúság egészen megtöltötte a színházat és a darab hazafias lendülete, üde poézise eszméitető és gyönyörködtető hatást gyakorolt reá. Az előadás gördülékenyebb is lehetett volna. Verő, Déri a főszerepekben, Tömbömé egyik mellékszerepben igen jók voltak. A többi szereplő kissé túlságosan számított a sugó barátságra. A csoportjelenetekben nem volt élet. Ismét csak azt kérdjük: hol a rendező? IRODALOM. Felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez. Mikszáth Kálmán ezidén tölti be írói munkásságának negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog költészetében. Tréfálva itél, évődve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendöl. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét ; mi sem erősíti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a megbecsültetésre. Köszönjük meg neki ; köszönje meg egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon: fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harminc kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá: egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 diszes kötésben 120 korona). Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar míveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesítsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláris kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk így, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909 szeptember havában. A Mikszáth-jubileum bizottsága: Apponyi Albert elnök; Meszlényi Gyula, Antal Gábor, Beöthy Zsolt, Berzeviczy A^ert, Darányi Ignác, gróf Dessewffy Aurél, báró Eötvös Lóránt, Kossuth Ferenc, Ormody Lajos, Prohászka Ottokár, Rákosi Jenő, Széli Kálmán, Tisza István, Wekerle Sándor, Wlassics Gyula, Zelenka Pál diszelnökök ; Beöthy Zsolt végrehajtóbizottsági elnök; Berzeviczy Albert, Herczeg Ferenc, Hegedűs István, Hoitsy Pál, Heinrich Gusztáv, Rákosi Jenő társelnökök. TARKA ROYAT. Aprólék. Egy naplóból. . . . „Néhányszor életemben elsétáltam az óriási banképület előtt, melynek kapujában tekintélyes, száznegyven kilós portás szokott állni. A portás nekem mindannyiszor köszönt, habár bizonyos, hogy nem tudja, ki és mi vagyok és albinószerü arculatom sem inspirálhatott valami különös tiszteletet. Ennek dacára a portás, akinek a dereka kétszer olyan vastag volt, mint az enyém, nem szűnt meg hajlongani előttem. Legutóbb, úgy látszik, tisztelete fokozódott irányomban, mert már két lépésről megemelte kéksárga-piros öves sapkáját és bizonyos elfogódottsággal mondotta: — Most jó idő van sétálni. . . — Igen, — feleltem, •— most valóban sétára való idő van. Aztán még egy kissé féloldalt néztem és lépteimet is meglassítottam, hogy eláruljam neki, mennyire nem volna közömbös rám nézve, ha beszédbe bocsátkoznám vele. De ő, mintha csak az egész lelkét kiöntötte volna elém, nem szólt többet, hanem sokat szippantott csibukjából, mire én csalódottan és kielégítetlenül folytattam utamat, azon töprengve, hogy némelykor igen kis eseményeknek is milyen kiterjedt előzményeik vannak; továbbá eszembe jutott, hogy a genie mikor már valamit alkotott, kimerül utána, és nem képes a munkáját folytatni. Végül pedig oda konkludáltam, hogy a portások lelke kifürkészhetetlen" . . . Itt el volt szakadva a napló. Sajnos, ma már nincs remény arra, hogy megállapíthassuk, vájjon a memoárok Írójának sikerült-e valami módon a rejtélyes férfiú lelkéhez közelebb férkőzni. Aki szömérmös. Egy lány, aki a szagos-szappan és parfümgyárban dolgozott, mindennap ugyanazon az utcán járt a munkába és haza a munkából. Egyszer ez a lány megállt egy abból az utcából való cseléddel beszélgetni. Azt mondja a gyári lány: — Mongya csak, nem a maguk fiataluruk az, aki mindig kinézeget az ablakon, mikor én arramegyek ? Olyan furcsa egy lúpofáju fiatalember. Má bizon röstellek is óra járni, mer mindég az ablakba van az a lúpofája, aztán úgy níz mindég engem, hogy majdhogy ippen fő nem fal a szemivel. Megmondhatja neki, hogy engem bizon ne nízegessen, mer' pofonütöm. — Jóvan, majd megkérdem tőle, hogy ismeri-e magát, megmondom neki, hogy nem szereti maga, ha igen nézik. Egypár nap múlva a cseléd elfogta a gyári lányt. — Na nem kő finyi; aszongya a fiatalúr, hogy nem is magát nízi: meg kérdeztem tűle, hogy nem látott-e piros hátrakötős kötényben egy bodros hajú lányt, sárga cipősset, csipkés napernyővel ? aszongya a fiatalúr lehet hogy látott, de a is lehet, hogy nem, mer aszongya, mind egyforma az, egyik oan, mind a másik. Jó van ? Jó hogy megkérdeztem ? Mire a gyári lány az ajkát biggyesztve ennyit mondott: — Júj, de nagy szamár a maguk fiataluruk! Radiei' Iván. HETI ÚJDONSÁGOK. Vidéki előfizetőinket tisztelettel felkérjük, hogy előfizetésüket a mai számhoz csatolt postautalvány igénybevételével megújítani szíveskedjenek. — Személyi hír. Roller Sándor, vármegyénk alispánja, m. hó 25-től kezdve városunkban tartózkodik s innen a járás községeibe kiszállva, különböző útátvételi ügyeket intéz el. — Megnyíltak a kís-ískolák. A járványbizottság e hét elején dr. Vadnay Szilárd vm. tiszti főorvos jelenlétében tartott ülésében hivatalosan konstatálta Pápán a kanyarójárvány megszűntét s alispáni engedély alapján kimondotta, hogy az elemi iskolák és ovodák megnyithatók. Tegnap elsején az összes elemi iskolákban megkezdődött a tanítás. — E hírrel kapcsolatban megemlítjük hogy szórványosan azért még mindig fordulnak elő kanyaró esetek s azért az esetleges fertőzéssel szemben a legnagyobb óvatosság ajánlatos. — A Jó kai-kör igazgató-tanácsa múlt hó 28-án Gyurátz Ferenc elnöklésével ülést tartott, melyen elhatározták, hogy az idei szezont a kör új Fő-téri helyiségében november hó 7-én nyitják meg. Háziestélyt idén is két hetenként tartanak, ezek rendezésére az irodalmi, zenészeti és szinészeti szakosztályokat kérték fel. A kör közgyűlését nov. 21-ére tűzték ki. — Külföldi tudós Pápán. Előkelő külföldi vendége volt a múlt hét végén városunknak Doumergue E., a montaubani ref. theológiai akadémia rektora személyében. Doumergue E., kit itt tartózkodása alatt dr. Antal Géza theol. tanár kalauzolt, az összes helybeli református intézményeket alaposan megszemlélte és tanulmányozta. Tanulmányútián m. hó 27-én városunkból Budapestre, onnan pedig Debrecenbe utazott az illusztris tudós. — A főszolgabírói hivatal köréből. Bélák Lajos, a pápai járás főszolgabirája m. hó 29-én szabadságáról visszaérkezett s a hivatal vezetését Körmendy Béla tb. főszolgabírótól átvette. — Felhőszakadás. Olyan felhőszakadás volt e héten kedden városunkban, amilyen talán évek hosszú sora óta nem. Délután 5-tó'l este 10 ig esett, mintha öntötték volna, esett megállás nélkül, kolosszális tömegekben. A helybeli meteorologiai állomás hivatalos megállapítása szsrint a város belső területén 62 mm. eső esett le, de a külső részeken a csapadék 72 mmre is felment. Hogy ez a rengeteg víz a mélyen fekvő helyek lakóit alaposan megháborgatta, úgy hogy némelyek ürge módjára menekülni voltak kénytelenek, hogy a Oinca ilyenkor büszke önérzettől dagad, azt mondauunk sem kell. Panasz hangzott is el e miatt elég, folytatólag még a városi közgyűlésen is, de ott nagyon helyesen megadták rá a feleletet a közbeszólók : „ Tessék csatornázni!" — Köszönetnyilvánítás. Özv. Esterházy Móric grófnő őnagyméltósága Bécsből 50 K-t küldött a helybeli jótékony nőegylet szegényei közt leendő kiosztás céljából. Nemes adományáért hálás köszönetet mond a nőegylet nevében Sült Józsefné elnök. — Új honvédkerület a Dunántúlon. Mint értesülünk, a hadsereg létszám-emelésével egyidejűleg egy új honvédkerületet alakítanak a Dunántúlon. Arról már többször is volt szó, hogy a székesfehérvári honvédkerületi parancsnokságot Sopronba helyezik át, de ennek a tervnek útját állta ama körülmény, hogy a honvédkerületek székhelyét a törvényhozás állapította meg. Most azonban a hadsereg létszámemelése ezt lehetővé teszi, illetve, hogy új honvédkerület állíttassék fel. A szombathelyiek már mozognak is, hogy e parancsnokság oda kerüljön, de sokkal valószínűbb, hogy Sopron kapja meg azt, mert katonai szempontból Sopron jóval fontosabb tényező Szombathelynél és mert a honvédnevelő-intézetek egyike is Sopronban van.