Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-09-04 / 36. szám

megyének erejéhez mérten és amint szokott kilométerenkint segélyt adni, hozzájárulni e vasút mielőbbi létesítéséhez. Veszprémmegye ezen északnyugoti része már évtizedek óta vasút nélkül van és régtől fogva óhajtja ezt a vasutat. Meg vagyunk róla győződve, hogy a nemes vármegye itt is meg fogja adni a 6000 koronát kilométerenkint. Ezáltal közel oly összeg jön össze, mely némileg biztosítja a vasút megépítését. Zalavármegye, mely keresztül-kasul van átszelve megyei vasutak által, erre a vasútra szinte megszavazott 6000 koronát kilométerenkint, •— biztun reméljük tehát, hogy Veszprémvármegye ,sem fogja magát kivonni ezen területén kontemplált vasút kellő segélyezése alól. Jól tudjuk, hogy még azon esetben, ha a szükséges 35% törzsrészvényekben jegyezve van, még akkor is nehéz oly céget kapni, mely a szükséges pénzt adja a vasút kiépítéséhez. Most a pénzpiac elég kedvező és hisszük, hogy ezen túl még kedvezőbb lesz; ezért szükséges, hogy az engedményesek elég eréllyel, szorgalommal és odaadással lássanak hozzá a szükséges törzsrészvények megszerzéséhez. De ne versenyezzenek egymással, mert ezáltal a dolgon ronthatnak. A jó ügy érdekében volna, ha a. két engedményes egyesülne, mert egyesült erővel sokkal jobban és hamarabb valósíthatnák meg e vasút kiépítését. Pápai. Városi közgyűlés. — 1909 augusztus 30. — Régóta nem tapasztalt nagy érdeklődés közepette folyt le a hétfői városi közgyűlés, s csak a legviharosabb választási harcok vonzottak annyi embert a közgyűlési terembe, melynek forró és izgatott vitáktól is hevített levegője súlyos próbára tette a képviselők türelmét. Két kérdés: a 100.000 koronás vasúti hozzájárulás és a felekezetek segély ügye keltette fel a városatyák lázas érdeklődését, amaz spontán, illetve a gazdaképviselök szervezkedésének hirére, mig az utóbbi ügy a felekezetek elöljáróinak napok óta folyó agitációja következtében. Pontosari kilenc órakor nyitotta meg az ülést Mészáros Károly polgármester, s a jegyzőkönyv hitelesítésére Ács Ferenc, Baráth Károly, Keresztes Gyula, Schlesinger Rezső és llngár Béla képviselőket kérte fel. Napirend előtt bejelentette az elnök, hogy a városi tanács Véssey Sándort, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület félügyelőjét a város-közönsége nevében beiktatása alkalmából táviratilag üdvözölte, mit a közgyűlés helyeslőleg vett tudomásul. Ezután Halász Mihály a Zrinyi-utca megnyitása ügyében, Kovács József pedig amiatt interpellált, hogy a múlt heti tűzesetnél a rendőrség illetéktelenül beavatkozott a tűzoltók munkájába. A polgármester megnyugvást keltő válaszai után a napirendre tértek át, melynek első 8 pontja gyorsan pergett le, s vita nélkül elfogadták az állandó választmány javaslatait. Csak a városi péntár áthelyezése ügyében volt rövid vita. Hercz Béla az emeleti folyosók eltávolításával kivánt a világosabbá tenni a pénztár helyiségeit, Kellner Vilmos pedig hibáztatta a jövedéki hivatal kihelyezését. Baráth Károly, Barthalos István és Fischer Gyula a bérbeadott két bolthelyiséggel ajánlják á pénztár kibővítését, mig dr. Lővy László a kérdésnek gyökeres megoldását tartja helyesnek, t. i. új városháza építését. Végre is dr. Kende Ádám javaslatára levették az ügyet a napirendről, azzal, hogy legközelebb a bolthelyiség igénybevételével szükséges átalakításnak terve is készíttessék el. Ezután következett a Pápa—Devecser— Sümegi h. é. vasútra megszavazandó hozzájárulás kérdése. Csoknyay Károly főjegyző előterjesztette az állandó választmány javaslatát, hogy a közgyűlés e célra 100.000 korona hozzájárulást szavazzon meg. A vitát Győri Gyula indította meg közel háromnegyedóráig tartó nagy beszéddel. Utal a már meglevő vicinális vasutakra, melyek sem direkt, sem indirekt hasznot a városnak nem hoztak. A törzsrészvények értéktelenek, s a város helypénz- és kövezetvámjövedelme azóta évenkint tízezrekkel apadt. Statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy városunk kereskedelme és ipara sem emelkedett a vicinálisok létesítése óta, és nem vár semmiféle emelkedést a pápa—sümegi vasúttól, melynek jövőjét még az is kétségessé teszi, hogy esetleg fővonallá alakítják a boba—tapolczai vonalat. Városunknak szerinte többet használna egy pápa—tapolcai vonal s azért a pápa—sümegi vonalra nem hajlandó semmit sem megszavazni. Fischer Gyula Győrivel polemizál s helyteleníti azt, hogy a váltott és beszüntetett iparigazolványok számából vonjanak következtetést iparunk és kereskedelmünk fejlődésére. Sokkal jobb fokmérője ennek a kereseti adók emelkedése. A tervezett vonal a multak hibáit van hivatva jóvátenni és azért készséggel megszavazza a javasolt összeget. Barthalos István hosszabb beszédben kel védelmére az állandó választmány javaslatának ^s kimutatja, hogy úgy a csornai, mint a bánhidai vonalak létesítése mennyire előre vitte városunknak úgy közgazdasági, mint kulturális életét. Javasolja, hogy a 100.000 K hozzájárulást ne kössük egy fix vonalhoz s adjuk meg a lehetőségét annak, hogy a vasút esetleg Som lóvásárhelynél keresztezze az állam vasúti fővonalat. Ezzel úgymond nem ejtjük el Devecserrel való összeköttetésünket sem és mégis rövidebbé és kisebb áldozattal létesíthetővé teszszük a vasutat. Dr. Lőwy László cálolja Győrinek teoretikus fejtegetéseit, melyek nem /eleinek meg a praktikus életnek. Kétségtelen tény, hogy virágzó város máskép el nem képzelhető, mint csak úgy, ha annak legalább 5—6 irányban van vasútja. Nem szabad megismételnünk azt a városunk fejlődésére örök időkre kiható súlyos hibát, melyet az elmúlt generáció követett el, midőn 20.000 Irt. miatt megbuktatta a pápakeszthelyi vasutat és Gzellnek engedte át azt a vasúti csomópontot, mely ha Pápán létesült volna, Szombathely és Győr nívójára emelhette volna városunkat. Gyurátz Ferenc szerint arról beszélni sem lehet s csak ósdi, középkori felfogásra vall oly nézet, hogy az új vasútvonal ártalmára lehetne a városnak. A vasút nélkül modern gazdasági élet el sem képzelhető s ahol és minél több a vasút, ott és annál nagyobb a kultuca. Csurgai Lajos szükségesnek tartja, hogy a létesítendő vasútnak az alsó-város felüli részén is legyen állomása, vagy legalább rakodóhelye. Kellner Vilmos abban a meggyőződésben van, hogy a létesítendő vasút javára fog válni kereskedőinknek és iparosainknak egyaránt, Dr. Kende Ádám emlékeztet arra, hogy sem a csornai, sem a bánhidai vasút egélyezésének e testületben nem volt ellenzéke, a bánhidai vasút segélyénél csak akörül folyt a vita, hogy 120.000 vagy 200.000 K hozájárulás adassék-e, de azt, hogy semmit se adjunk, nem mondotta senki. E vasutak létesítése óta szaporodott lakosságunk, szaporodtak iskoláink, az akkori 2 pénzintézet helyett ma már 5 pénzintézet bonyolítja le közgazdasági forgalmunkat s így lehetetlenség most elzárkózni a hozzájárulás megadása elől, amikor városunkra nézve kétségenkivíil jelentősebb és előnyösebb vonalhalkan és sebeideges ember volt szegény sen beszélt. — Aki itt élhet, távol a világi zajtól, nagyon boldog ember lehet. Valami különös, nagy szerencséje lehet a sorsnak, ha valakinek olyan csendes, együgyű a lelke, hogy innen el nem kívánkozik. Az ember a csöndességre, szabadságra és nyugodalmasságra született. Itt talán száz évig is el lehetne élni . . . A paraszt — beszédes sárga kis ember v

olt — felkapta a szót: — Zsombik lehet valami száz éves. A legöregebb emberek sem emlékeznek arra, hogy valamikor fiatal ember lett volna. Sik vizhez értünk, amely vérvörös fényben, gyengén fodrozott. A viz közepén zöld sziget látszott. A szigetből magas

; fehér füstszallag kanyargott felfelé. — Amint látjuk, éppen itthon van Zsombik — mondá a paraszt és teli tüdőből kezdett kiáltozni a sziget felé. Sokáig kiáltozott, amig egyszerre csónak közeledett a sziget felől. Csónak ? Nem volt az csónak, csak egy kivájt faderék, amilyent ma már csak múzeumokban látni. A lélekvesztő nvilegyenec irányban, sebesen röpült a part felé a nádas sik vizén. Benne ült a pákász és alig mozdítva a karját, evezett. Kalapja nem volt Zsombiknak. Deres, hosszú haja a vállát verdeste. Napégette arca fekete volt és ráncos. Kuszált szakálla, mely összenőtt bajuszával, mellét verdeste. A festő lelkesen nézte az inges, mezitlábos vén embert. „Soha ilyen stúdiumot !

u mormogta és szinte elnyelte a szemével az öreget, amint nyugodtan és nagy gyorsasággal közeledett lélekvesztőjén. A paraszt vitte a szót, bár erre senki se kérte : — Jó estét Zsombik bácsi — kiáltotta — látni akarták az urak, éle még, hal-e már? — Az öregnek kevés foga maradott meg a régi időből. Selypítve felelt: — Elek is, halok is. Most már visszamehetek ? - kérdé és boszus mormogással nézte végig a társaságot. Majd kis gondolkozás után hozzátette: Ha legalább~3ohányt hoztak volna!. . . A festő belenyúlt a zsebébe és egy maroknyi szivart adott az öregnek. A pákász figymálva nézte a dohányrudacskákat, aztán gyanakodva kérdezte: — Nohát itt vagyok, mit akarnak ? A szigetre ügy se jöhetnek, csak egy ember fél el a ladikomban, meg én magam . . . Elhatároztuk, hogy a festő megy át az* öreggel a vizén, miután neki kenyere, hogy pákász-gunyhót lásson. A festő beült a ladikba, az öreg megmozdította az evezcít és,a csónak, oly gyorsan, mint ahogy jött, a sziget felé uszoít. A festő nem sokáig volt odaát. Vidám, szinte boldog arccal tért vissza. Hazafelé menet vigan fütyörészett és emlegette: — Nem is tudtam, hogy ilyen troglodytok is vannak. Az öreg ügy él, mint egy vadember. A vadkacsát megnyúzza, mielőtt megsüti ... A legdrágább dolog előtte a gyufa ós a halászhorgai. Azt mondja, a forradalom óta tanulja a magányos életet. Akkor valami bajba került. Senkit se érdekelt különösebben Zsombik. A tiszteletes Ígérkezett, hogy megnézi a régi matrikulákat Zsombik születésének kipuhatolására. Aztán nem beszéltünk többet a dologról. A festő másnapra oda rendelte a parasztot a szállására. Korán reggel láttam, amint nagy fehér napernyővel és festő-állvánnyal kifelé ment a faluból, a láphoz. A festőt aztán egy hétig keveset láttuk. Egész nap künn volt a lápban. A jegyző szerzett neki valami rendesebb formájú csónakot, amin életveszély nélkül járhatott-kellhetett a lápi vizeken. Egyszer azt mondta a festő, látogatnánk meg a szigeten. A képe nemsokára készen lesz és most, hogy kevesebb a megfigyelni valója, borzasztóan unatkozik a vén pákász társaságaCSERMÁK GUSZTÁV mű-ruliafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemüek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. |Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.